Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 13., Erdőstratégia, erdőprogram, tulajdonosi és birtokstruktúra változások

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

13.4 Az erdő művelési ág helye a földhasználati rendszerben

13.4 Az erdő művelési ág helye a földhasználati rendszerben

A fejezet folytatása, illetve része a „Művelési ágak alakulása, aránya a változások tendenciái Magyarországon és az Európai Unióban” c. fejezetben (8.) leírtaknak. Célszerűségi okokból az erdő növekvő jelentőségének kiemelése, hangsúlyozása miatt foglaltuk össze külön fejezetbe az erdőművelési ág területrendezését, területi elhelyezését.

Ismeretes, hogy erdőtelepítésre csak azokat a területeket lehet kijelölni, amelyek szántó-földi művelésre, rét- és legelőgazdálkodás céljára, valamint szőlő- és gyümölcs-telepítésre alkalmatlanok, vagy igen nagy költséggel tehetők arra alkalmassá. Erdősítésre kell viszont kijelölni az erősen leromlott, mezőgazdasági műveléssel kellően nem hasznosítható földeket, különösen ha az erdősítés a környező területek talajvédelmét is szolgálja (Dömsödi J., 2006.).

Régi szabály minden földet arra kell használni, amire az a legalkalmasabb, s valamennyi földhasználó a rendelkezése alatt álló területen a rendeltetésének megfelelő gazdálkodást kell, hogy folytasson.

A helytelen erdőgazdálkodás, az erdők irtása, a teljes letarolás a talajpusztulás szempontjából veszedelmes jelenség, főleg az erősen tagolt, lejtős területen. Hamar leromlanak a termelési feltételek a kiirtott erdők helyén, mert a növénytakaró nélkül maradt termőföldet a lefolyó víz hamar megbontja. Létrejönnek az árkok, vízmosások, melyek bizonyos idő után teljesen használhatatlanná teszik a területet. A gyors talajpusztulás eredményeként elveszítjük a talaj felső, termékeny rétegét, és utána már az alapkőzetet találjuk. Az ilyen területek termőképessége annyira gyenge, hogy rajta még a közepes terméseredmények is rekordnak számítanak.

A helytelen erdőgazdálkodás és a korábbi területigények a szántóföldi termelés számára azt eredményezték, hogy ma már igen jelentős az olyan terület nagysága, amelyeket a gazdálkodás nem tud megfelelő eredménnyel hasznosítani. Elmondottak miatt igen meg-fontolandó a kivágott erdők helyén milyen esetekben javasoljuk ismét szántóföldi termelést.

Az erdőtelepítési feladatok végrehajtása zömmel az erdőgazdálkodók hatáskörébe tartozik. Szakembereik tervezik, irányítják a telepítést. Megbízást is vállalnak, ebben az esetben az erdősítés műszaki átvétele után a területet visszaadják a megbízónak.

Hazánkban a hármas funkció társadalmi szükségletnek megfelelő összehangolását és sorrendjét - más szakághoz hasonlóan - középtávú és hosszútávú tervek biztosítják.

Természeti adottságaink között az ezredforduló utáni években is az erdők termelési funkciója elsődleges marad. Ugyanakkor a világtendenciáknak megfelelően Magyarországon is a védelmi, a szociális és az üdülés (jóléti szolgáltatás) funkcióknak (rendeltetéseknek) nő a fontossága. Utóbbi funkciók egyértelműen társadalmi érdekeket szolgálnak, ezért minden-nemű költségei társadalmi költségeknek tekintendők, nem terhelhetik a szakágazatot. A terveknek emiatt tartalmazniuk kell mindhárom funkció szerinti igényeket és lehetőségeket.

Fontos a funkciók változásának megyénkénti kistérségi megoszlása is, különösen azokban a megyékben, ahol az erdőkkel és fásításokkal biztosítandó hatások eléréséhez nincs meg a szükséges erdőterület. Itt a többi ágazat érdekeivel összhangban kell fejlesztés nagyságrendjét, módszereit megtervezni. Nyilvánvalóan ésszerű kompromisszum (uniós kényszer?!) biztosíthat helyet az új erdők és fásítások számára.

(2009. évi XXXVII. törvény az erdőről és az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról valamennyi tevékenységet részletesen szabályoz.)

Továbbra is ajánlható tervezési szempontok, egyszerűsített alapelvek:

  • Csak erdővel hasznosíthatók azok a területek, melyeken a lejtőhajlása eléri, vagy meghaladja a 35 %-ot. A 35 %-ot el nem érő területeket is indokolt erdővel hasznosítani, ha más művelési ággal nem lehetséges az erózió ellen kielégítően védekezni, vagy egyéb más művelési ág létesítésével az eróziós kárral csökkentett fajlagos átlagjövedelem kevesebb, mintha a területet erdővel hasznosítják;

  • Erdővel, északi fekvésben legelővel is eredményesen hasznosíthatók a 25–35 százalékos lejtők. Ilyen meredek déli lejtőn a csapadék elégtelen volta miatt, legelőt telepíteni nem érdemes;

  • Kisüzemi szőlővel, gyümölcsössel is hasznosíthatók a 25–35 százalékos kategóriába tartozó nem északi fekvésű területek. Igaz ugyan, hogy ez a művelési ág talajvédelmi szempontból kedvezőtlenebb, mint az erdő vagy legelő, általában azonban nagyobb gazdasági eredmény érhető el, mert a hátrányok egy részét a kézi művelés ellensúlyozza;

  • A 17–25 százalékos lejtőkategóriába tartozó területeket fekvési iránytól (kitettségtől) függően erdővel, legelővel, szőlő- és gyümölcstermeléssel lehet hasznosítani. Utóbbiak kizárólag a déli fekvésű lejtőkön jöhetnek számításba, ha megfelelő talajvédelmet nyújtó telepítésük gazdaságosan megoldható úgy, hogy a nagyüzemi művelést ne akadályozza. Ha a talajvédelem és a termelés ökonómiai követelményei nem egyeztethetők össze, akkor csak erdő vagy legelő jöhet számításba;

  • A 12–17 %-os lejtőkategóriába tartozó területek zömét szántóföldi növényekkel, szőlővel, gyümölccsel célszerű hasznosítani. (Kb.: 500000 ha ilyen terület van.) Ezeken a lejtőkön az erdő, mint területhasznosító ültetvény kizárólag talajvédelmi célból telepíthető, ahol más hasznosítási móddal a talajvédelem nem valósítható meg.

Előzőek azt is jelentik, hogy 17 százaléknál meredekebb területeket ajánlatos a szántó művelési ágból kikapcsolni. (Kb.: 300000 ha ilyen terület van.)