Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 13., Erdőstratégia, erdőprogram, tulajdonosi és birtokstruktúra változások

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

13.7 Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram

13.7 Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram

Elkészült, az FVM Erdészeti Hivatala és a Nemzeti Erdőprogram Programiroda, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar, Erdővagyongazdálkodási Intézet, Nemzeti Erdőprogram Szakértői Munkacsoport közreműködésével a Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram. Ez az utóbbi szervezet kiadásában úgynevezett „Fehér - könyv - 2002.” címen, társadalmi és információs vitaanyagként jelent meg.

Az Erdészeti Lapok hasábjain öt részben (I.–V.) vita bontakozott ki. A társadalmi vita tapasztalatait Halász Gábor – Gémesi József és Dr. Mészáros Károly a lap CXXXVIII. évfolyam 2003. novemberi számában foglalta össze. Az összegzés írói további véleményeket várnak, a vitát nem zárták le. Nem feladata a tantárgynak és a jegyzetnek sem ennek részletes bemutatása, de tanulságos lehet a stratégiai célok megismerése.

A rövidített változatot adjuk közre az alábbiakban:

  1. Az erdő, mint természeti tényezőktől és az emberi beavatkozásoktól függő életközösség és élőhely, a természeti környezet nélkülözhetetlen része. Megújuló természeti erőforrás is, ezért folyamatosan fenn kell, hogy maradjon és fontos, hogy a lehetőségekhez képest gyarapodjon. Mindez a tulajdonosi és a közérdekkel összhangban történjék, szolgáltatásai és termékei piaci értékítélettel kerüljenek forgalomba. Ennek megfelelően az erdő területe, termő és jövedelemtermelő képessége, ökológiai és immateriális értéke nem csökkenhet;

  2. Az erdő olyan módon és ütemben kerüljön használatra, és igénybevételre, hogy a gazdálkodási lehetőségek a jövő nemzedékei számára is fennmaradjanak mégpedig úgy, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetközeliségét, termő-, felújuló-, és életképességét, továbbá megfeleljen a társadalmi igényekkel összhangban lévő védelmi és gazdasági követelményeknek, betöltse természet- és környezet-védelmi, egészségügyi- szociális turisztikai, valamint oktatási és kutatási célokat szolgáló szerepét. Megtermelt, környezetbarát, társadalom számára nélkülözhetetlen anyagi hozamának racionális hasznosításáról sem szabad azonban lemondani. Az erdőállomány-gazdálkodásban a tartamosságot biztosítani kell. A tartamosság nemcsak mennyiségi, hanem minőségi (jövedelmezőségi, infrastrukturális szolgáltatások, védelmi hatások) állandóságot is jelent. A jövedelmezőség biztosítása a szakszerű és tartamos erdőgazdálkodás alapvető érdeke. A kedvezőtlen természeti adottságok között gazdálkodó pénzügyi támogatása indokolt. Az erdő termékeivel szembeni kereslet kielégítése csak a tartamos erdőgazdálkodás szerint kitermelhető javak és szolgáltatások alapján történhet. Nem kívánatos a faanyag fogyasztására irányuló igény visszaszorítása, ösztönözni kell a társadalmat a fának, mint környezetkímélő nyersanyagnak a minél szélesebb körben történő használatára;

  3. Az erdő és a fa szerepe a következő évszázadban minden eddiginél nagyobb lehet. A hosszú termelési ciklus miatt időben fel kell készülni arra, hogy a társadalom igényeit megfelelő színvonalon biztosítani tudjuk. Ez azt jelenti, hogy az erdőgazdálkodásnak megfelelő helyet, az eddigieknél kedvezőbb megítélést és lehetőséget kell biztosítani az agrár-szférán belül, illetve a nemzetgazdasági feladatok megoldása során is. Ehhez kapcsolódóan más ágazatokkal összhangban célszerű megvalósítani az erdő- és fagazdaság fejlesztéseit, hogy az agrárágazaton kívül is minél kedvezőbb illeszkedése biztosítva legyen;

  4. A magyar erdőgazdálkodás további fontos célja, hogy az erdészeti politikai eszközrendszere is harmonizáljon az Európai Unióban kialakuló megoldásokkal, ezzel is hozzájárulva Magyarország Európai Uniós működéséhez.

E célok megvalósulása az említett alapelvek betartásával nemcsak nemzeti, azaz össztársadalmi érdek, hanem az egész emberiségé, ezért egyrészt elfogadható az erdőtulajdonos tulajdonosi jogainak szükséges mértékű korlátozása, másrészt indokolt a közérdekeket képviselő állam ösztönző és ellenőrző szerepe (Balázs I., 2003.)

Egyes vélemények szerint a dokumentum megújításán is el kellene gondolkodni a konkrét intézkedések hiánya miatt. Ez a folyamat az MTA Erdészeti Bizottságában elkezdődött. Reményeink szerint az új Etv. és végrehajtási rendeletei fel fogják gyorsítani a folyamatot!