Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 14., Erdőrendezés, erdőtervezés, erdőtérképezés

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

14.4 Azonosító adatok, az erdő területi beosztás

14.4 Azonosító adatok, az erdő területi beosztás

A szakterület azonosítónak nevezi azokat a megjelölő adatokat, amelyek egyértelművé teszik, hogy az erdőterület - amelyre a leírás és tervezési adatok vonatkoznak - hol helyezkedik el.

Hazánk területét többféle szempont szerint bonthatjuk kisebb egységekre. A közigazgatási beosztás alapján a település jelenti azt az alapegységet, amelyet a gazdasági célok érdekében tovább oszthatunk.

Az azonosítókhoz általában kódszámok tartoznak.

A helységhez az üzemterv érvénybelépésekor fennálló közigazgatási területi beosztás szerinti illetékes község (város) kódszámát kell beírni. A tag és részlet jelöléssel együtt a helységhatár az erdőrészlet megjelölésének legfontosabb meghatározója.

Az erdő gazdasági beosztása, a területi rend biztosítása, a kellő áttekintés és a térképen való tájékozódás céljából az erdőt tagokra és részletekre bontják.

A tagokat úgy alakítják ki, hogy keretül szolgáljanak az erdő területén belül elhatárolt kisebb gazdasági egységeknek.

A tag elsősorban földrajzi fogalom, ezért elhatárolására a természetben könnyen felismerhető - természetes, vagy mesterséges - állandó terepvonalak használhatók fel. Az erdő területén keresztül haladó községhatár mindig taghatár is, ha terepvonallal nem esik egybe, akkor 3–4 m széles nyiladékkal teszik felismerhetővé. A taghatárként szolgáló egyéb nyiladékok szélessége 4–10 m.

A taghatárokat faragott kővel, illetve faoszloppal jelölik meg és ezeket folytatólagosan számozzák. A nehezen felismerhető taghatárokon az egyes fákra fehér olajfestékkel gyűrűt festenek, egymástól látható távolságban, a taghatár felé eső oldalakon lefelé húzott vonallal.

A tag területe általában 20–60 ha. Ennél nagyobb tagot ritkán alakítanak, de kisebbek alakítását is kerülik, még akkor is, ha az erdőtestet keskeny nyiladék szeli át. Célszerűségi okokból a tagba foglalt erdőrészletek összterülete a 99,9 ha-t, száma a 10-et nem haladhatja meg.

A tag számát (1-től kezdődő folyószám) a térképen a tag minden különálló részében feltüntetik. Az erdőtervek megújításakor a régi tagbeosztást csak akkor lehet megváltoztatni, ha erre a gazdálkodó, vagy a helységhatár miatt szükség van. Ha egy, vagy több tag megszűnik, az ezeket követő tagszámok nem változnak, a megszűnt tagszámok kiesnek.

Sík vidéken a tag alakja derékszögű négyszög, vagy ehhez lehetőleg közel álló alak. A tagbeosztás főként mesterséges vonalakra támaszkodik: az erdőt átszelő vagy behálózó utak, vasutak jelentősebb vízfolyások mellett elsősorban az erdőt tagokra osztó nyiladékrendszerre, amely általában a rakodás, szállítás céljait is szolgálja.

Hegyvidéken a taghatárok a terephez simulnak. Taghatárul hegygerincet, terep-töréseket, völgyeket, patakokat és utakat választanak ki.

A tagon belül olyan gazdasági egységeket alakítanak ki, amelyek gazdasági jellemzők (termőhely, faállomány) tekintetében egyneműnek tekinthetők. Ezeknek a gazdasági egységeknek a neve erdőrészlet. Az üzemi térképeken az erdőrészletet betűvel jelölik, összevonáskor a megszűnt erdőrészletjel kiesik, a következő erdőrészletek jelei nem változnak.

Külön erdőrészlet alakítását az eltérő rendeltetés, az eltérő tervezés szükségessége indokolhatja. Ilyenek az eltérő termőhelytípus és fatermőképesség, az eltérő fafaj, eredet, elegyarány, kor, egészségi állapot stb. Külön erdőrészletet alakítanak, ha a felsorolt jellemzők valamelyikében olyan különbség mutatkozik, amely akadályozza a feladatok egyértelmű tervezését. Az erdőrészlet felső határa 40 ha, alsó határa 1 ha, célszerű nagysága 5–15 ha körül van.

A gépesítés fokozódó térhódítása, a vágások koncentrálása, a feltáró hálózat készítése, általában az ésszerű erdőgazdálkodás a nagyobb erdőrészletek alakítása mellett szól. Erdőrendezési gyakorlat szerint üzemtervezéskor még szemmel láthatóan eltérő állományrészek is összevonhatók, ha a különbségek 10–20 éven belül várhatóan eltűnnek.

Hegy és dombvidékek, kopár, kopárosodó véderdő jelleg- területein a kialakított erdőrészletek az ottani viszonyokhoz alkalmazkodnak. Ilyen területeken az elsődleges cél egyrészt a kijelölt részletek talajának megóvása a további lepusztulástól, ill. fejlődésének elősegítése, másrészt a mélyebben fekvő erdő- és mezőgazdasági területek talajának védelme.

Az erdőrészlet elhatárolására 4 m vagy ennél kisebb nyiladékot terveznek, a fel nem ismerhető határvonalat a fákon, a taghatárokhoz hasonló módon, olajfestékkel teszik láthatóvá.

Jó segítséget adhatnak az erdőrészletek kialakításához a szintvonalas térképek és a légifényképek. A légifénykép-párokon sztereoszkóppal könnyen kivehetők a taghatárok kialakítására felhasználható terepvonalak és az erdőrészlet-határok. A légifényképek jó áttekintést adnak az erdőről, amely megkönnyíti a térképen való tájékozódást is.

Alrészlet az erdőrészleten belül csak akkor alakítható, ha egy hosszú távon egységes, vagy egységessé váló erdőrészletet az erdőtervi időszak tartamára pénzügyi elszámolási vagy egyéb indokból meg kell osztani (erdősítéseknél befejezett és folyamatban lévő területek, felújítások és telepítések elkülönítése, stb.). Az alrészletet az erdőrészlet jel után írt arab számmal jelölik. Az erdő művelési ágú egyéb részletek, nem erdő művelési ágú részletek, a művelés alól kivett területek, lehatárolására, jelölésére a vonatkozó Utasítás (1983.) előírásai az irányadók. (A fogalom nem azonos az ingatlan-nyilvántartásban használt alrészletével!)