Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 15., A földügyi irányítás továbbfejlesztésének hatása a birtok- és földrendezésre

Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

15.4 Irányítás-továbbfejlesztés

15.4 Irányítás-továbbfejlesztés

A birtokrendezés jogi alapjaival, szabályozási koncepcióival, az eddig elkészült törvényjavaslatokkal, az 5. modul foglalkozik. Visszautalva az ott és előzőekben írtakra, közreadjuk a jövőre vonatkozó gondolatainkat:

  • A szabályozási koncepció I. szakaszában felsoroltak teljesítéséhez a jelenlegi földügyi irányítást továbbfejleszteni szükséges. Ez történhetne a személyi állomány szakember gárdájának gyarapításával, vagy meglévő intézmények mellérendelésével;

  • Át kell dolgozni és meg kell valósítani, a földügyi szervezet továbbfejlesztését szolgáló, 1996-ban készült dokumentumot. Az FM stratégiája a földügyi igazgatás címet viselő program egy része teljesült, de az egészet tovább kell gondolni;

  • Az így, hosszú távon is működő birtokszerkezet kialakítása sokoldalú szakértői közreműködést igényel, amelyekkel a földügy jelenleg nem rendelkezik. Agrárközgazdászokkal, ingatlan értékbecslőkkel, földrendezőkkel, földértékelőkkel célszerű lenne a hivatalok létszámát bővíteni;

  • „Erdő ügyben” továbbra is számítani lehet és kell az MgSzH megyei erdészeti igazgatóságainak aktív közreműködésére.

Előzőek kialakításához jó etalonnak tartjuk a német mintát: A Német Szövetségi Köztársaságban a 80-as években a Földrendezési Hivatal dolgozta ki a „Földterületek felhasználásának generál tervét”. A terv szinte minden területen érintett (erdészet, építkezés, közlekedés, vízgazdálkodás, halászat, természetvédelem...). A földrendezés sajátos tervezői körébe tartozott:

  • a földek becslése,

  • úthálózat és lecsapoló árkok építése,

  • mezőgazdasági utak és árkaik kiépítése,

  • földterületek kiosztása,

  • kataszteri és telekkönyvi munkarészek készítése (Szabó Gy., 1987)

Korábbiak és az előzőek szerint is a továbbfejlesztéseket úgy kell elképzelni, hogy segítse a mező- és erdőgazdaság térség- és tájgondozó funkcióinak elvárása szerinti teljesülését. A kultúrtájnak és mezőgazdaságnak együtt kell működni.

Mottó: az agrárgazdaság nem csak élelmiszereket, hanem környezetet is termel, ebben van multifunkciónalítása (Hans P., 2002).

A 80-as évek elejétől egyre többet olvashattunk az un. agroökológiai potenciálról, a földhasználati teljesítőképességről. A gödöllői Petrasovits I. professzor és munkatársai 1984-ben már beszámoltak a témában elért eredményeikről. Földkészlet fogalma alatt egy adott földterület teljesítőképességét értették, amit a földterület mennyisége, nagysága határoz meg.A másik pedig a földterület tényleges minősége, amit annak teljesítőképessége, illetve agroökológiai potenciálja számszerűsíthet. Egy adott ország, egy megye, egy üzem, családi gazdaság földkészlete tehát együttesen fejezhető ki a terület nagysággal és annak teljesítőképességével. Ez a képesség bármelyik társadalmilag hasznos értékmérővel kifejezhető: valamikor elért maximális terméshozam; biomassza tömege; energia tartalom; stb. Ezek előállítása azonban kapcsolatban van nem termőföld rendeltetésű területekkel, felületekkel is. Egy átfogó területgazdálkodás csakis ebben a kölcsönös kapcsolatban képzelhető el, mint összetevő mindkettő fontos és meghatározó.

A földkészlet-gazdálkodás, mint társadalmi-természeti tevékenység folyamat-rendszerben az alábbiak szerint valósul meg:

  • feltárás, felmérés;

  • nyilvántartás;

  • földhasználat (vízkészlet);

  • földvédelem (mennyiségi és minőségi);

  • melioráció és a

  • földkészletek prognosztikája.

Az elkezdett kutató-fejlesztő tevékenység nem folytatódott és nem készült el a folyamat nyilvántartása, a korszerű követelményektől elmaradtunk.

Márpedig olyan készletekkel, amelyek mennyiségéről, állapotáról, változásáról megbízható adataink nincsenek, ésszerűen gazdálkodni nem igen lehet. Nem épült ki olyan számítógépes egységes földkészlet-nyilvántartás, amelyik megfelelő informatikai háttérrel rendelkezik, folyamatosan karbantartott az ökológiai, technológiai háttere és folyamatosan szolgáltat.

A gödöllői vizsgálatok és tapasztalatok azt mutatták, hogy a földhasználat eredményei azonos követelmények között is rendkívül eltérőek. Pest megye agroökológiai potenciálja átlagosan 57%. Néhány szakember ilyenkor, amikor a ráfordítások és a hozamok értékarányai kedvezőtlenek, megkérdezi rekultiváljuk vagy kultiváljuk. Termeljünk csak ott, ahol a földhasználati teljesítőképesség 100% közelében van?!

Előzőeket továbbgondolva: a földvédelem sem korlátozódhat pusztán a földterületek csökkenésének mérséklésére, legalább ennyire fontos a talajvédelem eszközeivel a használt földterületek teljesítőképességének megőrzése, fenntartása. A teljesítőképességet ott mindenképpen védeni kell, ahol ezt jelentős beruházások indokolják (Szabó Gy., 1987).

Felelős földkészlet-gazdálkodás nem képzelhető el folyamatosan karbantartott előrejelzések, prognózisok nélkül.

A termőföld és használata az előzőekben vázolt átfogó, alapvető, fogalmi, szemléleti és elméleti rendszer középpontjába való állítását igényli. Ez is lehetne egy továbbfejlesztési irány, mulasztásaink pótlása!