Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 2., Agrárvilági fordulatok, magyar reformok

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

2.3 Földbirtok-politika az első világháború idején

2.3 Földbirtok-politika az első világháború idején

Az első világháború vége felé történelmileg szükségessé és lehetségessé vált a magyar földkérdés megoldása. A Tanácsköztársaság megszüntette a nagybirtokrendszert. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. 04. 03-án kimondta, hogy ”Magyarország földje a dolgozók társadalmáé”. E rendszer megváltás nélkül elkobozta az összes közép és nagybirtokokat minden tartozékával élő és holt gazdasági felszerelésével, valamennyi mezőgazdasági üzemeivel együtt (Földes I. és tsai, 1974).

A rendelkezésre álló földet részben 200 kat. holdig terjedő árutermelő középbirtokok, más részét 5-20 kat. holdas családi kisgazdaságok létesítésére kívánták felhasználni. Utóbbiak biztosítottak volna lehetőséget a gazdasági cselédek és földmunkások földhöz juttatásához. Ma már tudható, hogy a törvény végrehajtása, az ellenérdekelt felek viselkedése és a külpolitikai helyzet kedvezőtlen alakulása miatt, igen lassan haladt: a nagybirtokosok szabotáltak, a szociáldemokraták „félszívvel” dolgoztak, a kommunisták pedig a termelőszövetkezetek szervezésébe kezdtek. Egészében véve elhibázottnak minősíthető az az intézkedés, amelyik a földet állami tulajdonban hagyta és a felülről létrehozott szövetkezetek kezelésébe adta. A nagybirtokokat nem osztotta szét, a kisárutermelő egyéni gazdálkodás céljára még ingyenes, örök használat formájában sem. Ez a magyar megoldás sajátos volt annyiban, hogy túlment a szovjet modellen is.

A történészek Magyar Tanácsköztársaság bukásának leglényegesebb okaként tartják számon azt, hogy a dolgozó parasztság a leírtak miatt sem válhatott az akkori munkásosztály szövetségesévé. (Ennek tagolása a tantárgynak természetesen nem feladata).

A kor cselekvési programjának visszaidézését, témakapcsolódását szolgálja az alábbi rendeletek jegyzetbe szerkesztése:

Földosztás helyett államosítás

A Forradalmi Kormányzótanács 1919. évi XXXVIII. számú rendelete a közép és nagybirtokok állami tulajdonba vételéről 1919. április 3.

  1. §. Magyarország földje a dolgozók társadalmáé. Aki nem dolgozik, annak tulaj-donában föld nem maradhat.

  2. §. Minden közép- és nagybirtok minden tartozékával, élő és holt felszerelésé-vel, valamint mezőgazdasági ipari üzemeivel együtt minden megváltás nélkül a proletár állam tulajdonába megy át.

  3. §. A kis- és törpebirtok a hozzátartozó házzal és melléképületekkel együtt to-vábbra is megmarad az eddigi magántulajdonban. Hogy mely birtoktestek minősítendők kis- vagy középbirtokoknak, azt a helyi viszonyok figyelembevéte-lével mindenkor a földmívelésügyi népbiztosság határozza meg.

  4. §. Sem a köztulajdonba átvett földbirtokok, sem azoknak felszerelése egyesek vagy csoportok között nem oszthatók fel.

  5. §. A köztulajdonba átvett földbirtokok szövetkezeti kezelésre a földet mívelő mezőgazdasági proletárságnak adatnak át. Ily termelő szövetkezeteknek tagja lehet minden 16 éven felüli férfi és nő, aki a termelésben megfelelő számú munkanappal részt vesz. A jövedelemben mindenki a végzett munka arányá-ban részesedik.

  6. §. A szövetkezetekről később kiadandó rendelet fog intézkedni.

  7. §. A nagy- és kisgazdaságok termelésének irányítója a földmívelésügyi népbiz-tosság, ellenőrzői a helyi tanácsok.

  8. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe.

A földbirtokrendezés végrehajtásáról

A Forradalmi Kormányzótanács XI. számú rendelete a földbirtokrendezés keresztülviteléről és a termelés folytonosságáról (1919. április 4.)

1.§. A földbirtokrendezés keresztülvitelére és a termelés folytonosságának biztosítására a következő szervek létesülnek:

1. Községi birtokrendező és termelést biztosító bizottság. Ez a bizottság a község földmívestanácsa által választott három földmívestag-ból áll; munkáját irányítja és szakkérdésekben támogatja a vármegyei birtok-rendező és termelést biztosító bizottság által kiküldött szakember (gazdasági biztos), aki egyszersmind a szükséges tervet s javaslatokat elkészíti, a szüksé-ges jegyzőkönyveket felveszi és amennyiben a bizottság határozatokat hozna, azokat írásba foglalja.

A bizottság feladata mindazoknak az intézkedéseknek megtétele, melyeket a földreformot végrehajtó szervek működéséről szóló utasítás előír. A bizottság mindezekben az ügyekben szavazás útján hozza meg határozatát. A vármegyei bizottság által a községi bizottságba kiküldött szakembernek szavazati joga nincs, a határozatot azonban közérdekből megfellebbezheti.

Válogatás a Forradalmi Kormányzótanács megalakulása előtti időszak (március 21.) eseménynaplójából:

1919

  1. január 18. A köztársasági elnök Berinkey Dénest nevezi ki miniszterelnökké, földművelésügyi miniszter Bú-za Barna marad.

  2. február 8. A köztársasági elnök Nagy-atádi Szabó István tárca nélküli minisz-tert kinevezi (az 1919. évi X. néptörvény alapján felállított) népgazdasági mi-nisztérium élére.

  3. február 16. Közzéteszik A földmívelő nép földhöz juttatásáról szóló 1919 évi XVIII. néptörvényt.

  4. február 20. A nincstelen parasztok Gödöllőn és Kerepesen megkezdik a föld felosztását

  5. február 23. A földtörvény életbe léptetésével egy időben Károlyi Mihály saját birtokán, Kálon (Heves vm.) ünnepélyesen megkezdi a földosztást.

  6. március 1. A Székesfehérvár és Vidéke című lap híradása: a szilfamajor, a sárszentágotai és belsőmajori gazdaságokban termelőszövetkezet alakul.

  7. március 4. A kormány pártközi értekezletének tárgya: az önkényes földfoglalások meggátlására hozandó intézkedések. Termelőszövetkezet alakul Lengyeltótiban.

  8. március 10. Kaposvárott több ezer paraszt és munkás követelésére Nagyatádi Szabó István miniszter jóváhagyja a földfoglalásokat. (Estók J. és társai, 2003.)