Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 2., Agrárvilági fordulatok, magyar reformok

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

2.6 A mezőgazdaság „szocialista átszervezése” (második földreform)

2.6 A mezőgazdaság „szocialista átszervezése” (második földreform)

1959 és 1962 közötti években a földhasználati viszonyokban igen jelentős változás következett be, a magyar mezőgazdaságot szovjet mintára erőszakosan kollektivizálták. (1959 márciusában törvényerejű rendelet készült a termelőszövetkezetekről, amelynek értelmében 15 hónap alatt – ígéretekkel, zsarolással, néha fizikai erőszakkal – befejeződött a paraszti magángazdálkodás felszámolása). Eredményeként a földeknek mintegy 6 %-a maradt magántulajdonban (80 % szövetkezeti, kb. 14 % volt az állami gazdaságok használatában). A „szovjet minta” akkor azt jelentette, hogy a háztáji gazdaságokat „átmeneti rossznak” tekintették, a mezőgazdasági- és élelmiszertermelést hosszú távon nagyüzemekkel kívánták megoldani. A szovjetek valamennyi szocialista országnak az állami földtulajdon kizárólagosságát javasolták.

Szerencsére ezt a radikális fordulatot 1962 után már pozitív elemek is követték, agrárpolitikánk fokozatosan tért el-, majd elszakadt a szovjet agrár modelltől, és a keleti blokkban egyedülállóan, sajátos jellemzőkkel (vegyes tulajdon, kistermelés elismerése és támogatása, kooperációs és integrációs kapcsolatok, nyitás nyugat felé, termelési rendszerek bevezetése és általánossá válása, melléküzemágak támogató fejlesztése,...) gazdagította a mezőgazdaságot, amely igen gyorsan fejlődött és összekapcsolt az élelmiszeriparral.

1965 és 1985 közötti szakaszt a dinamikus fejlődés, a gyors gazdasági növekedés és a figyelemre méltó eredmények jellemezték. Az 1970-es évektől a magyar mezőgazdaság volt az egyetlen nettó teherviselő ágazat, exportaktivuma ekkor elegendő volt a hitelkamatok törlesztéséhez. A magyar agrártermelés az ország, de a KGST látványos sikerágazata is volt. Mint tudjuk, több mutató alapján is előkelő helyen állt a világban. (⇒7. modulban részletesebben)

Természetes, ennek a ciklusnak is voltak negatív hatású folyamatai, melyekről az 1. modulban írtunk. Ma már állítható, hogy a nagyüzemek, kisgazdaságok, termelési rendszerek mellé - de nem helyettük! - ki kellett volna építeni a megfelelő méretű, felszereltségű és tőkeerős családi gazdaságokat és azokkal együttműködve optimalizálni a termelést és értékesítést.

Ilyen körülmények után jutottunk el a harmadik földreformhoz.