Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 3., A mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepét, jelentőségét is meghatározó földtulajdon és birtokszerkezet

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

3.3 Adatok a tulajdoni szerkezetről

3.3 Adatok a tulajdoni szerkezetről

Az 1994. év végén a KSH arra keresett választ, hogy a falvakban hány háztartás foglalkozik a vállalkozói gazdaság ismérveit megközelítő mezőgazdasági termeléssel (Egyéni gazdálkodóknak csak azokat a háztartásokat minősítették, amelyen 400 m2-nél nagyobb területen növénytermeléssel vagy haszonállattartással, illetve mindkettővel foglalkoztak).

A felkeresett 2 023 000 falusi háztartásból 1 675 000-ban foglalkoztak valamilyen mezőgazdasági tevékenységgel. (Ez az 1991-es adatokhoz képest 14 százalékos visszaesést mutat, melyen belül az állattenyésztés 34 százalékkal növekedett a Népszabadság 53. évfolyama 202. számának cikkadatai szerint.)

A falusi háztartások földtulajdonának alacsony hányadát szemlélteti, az összesített földtulajdonon belül, az alábbi táblázat:

3-1: A falusi háztartások saját tulajdonú földterületének aránya az 1989. (V.31.) év százalékában. táblázat -

Szántó

Gyümölcsös

Szőlő

Dunántúl

36

18

36

Alföld

37

31

29

Észak

35

28

38

Átlag

36

29

33


Az a tény, hogy a falvak a szántóterületből mindössze 36 %-kal részesednek, alárendelt szerepet jelentenek, a föld tulajdonlása és használata elszakadt egymástól. Ennél is rosszabb a helyzet a gyümölcsösnél és a szőlőnél.

Az adatokból könnyen levezethető az ily módon elérhető termésmennyiség és minőség, valamint azok ára.

A KSH 2000. április 1-21. között újból általános mezőgazdasági összeírást (ÁMÖ) hajtott végre. Cél: korrekt és hiteles képet adni a magyar mezőgazdaságban végbement változásokról. A három kötetes (több mint 1000 oldalas) összegzésből, a fejezet témájához illeszkedő megállapításokból válogatunk és adjuk közre a következő bekezdésekben.

Véleményeltérés fogalmazódott meg a „gazdaságküszöb” nagyságáról, magasságáról. Elfogadhatónak találjuk a statisztikusok érvelését, miszerint a folyamatok, az idősarok vizsgálatát segítheti, a gazdaságok jellemző küszöbértékeinek változatlansága. Magasabb küszöbértéknél, egy elaprózott birtokszerkezetnél jelentős lenne a kimaradók száma. A hazai és nemzetközi hátrányok ellenére is védhető és magyarázható az 1972 óta hatályban lévő, 1994-ben is alkalmazott, a fejezet bevezetőjében ismertetett adatfelvételi mód.

A közzétett adatok szerint a vizsgált időpontban (2000. 03. 31-én) hazánkban 960 000 egyéni gazdaság és 8 200 mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet volt. (3-1. sz. táblázat) A számlálóbiztosok több mint 2 millió háztartást kerestek fel (ennek fele nem érte el az alsó határt). A földtulajdonosok igen jelentős része semmilyen mezőgazdasági tevékenységet sem folytat. A tulajdonos intézmények között is sok olyan volt, amelyik csak passzív használója a termőföldnek, mezőgazdasági tevékenységük nincs, vagy elhanyagolható.

A mezőgazdasági tevékenységet folytató háztartások (gazdaságok) száma az évezred utolsó esztendejében, fele volt a 30 évvel korábbinak. Még ennél is jobban csökkent az agrárnépsűrűség. Az EU átlagában kétszer annyi agrárkereső jut azonos területre mint nálunk (ott 8,6 fő/100 ha).

A gazdaságok mintegy 98 %-a egy háztartás keretében végez mezőgazdasági tevékenységet. (Ebből 20 % a nyugdíjas korú, egyedülálló gazdálkodók aránya). Az egyéni gazdálkodók életkora magas (nőké 60 év, a férfiaké 53 év). A vidékfejlesztés tervezésénél ezek a tények meghatározók lehetnek. A falvakban új helyzet van, új agrártársadalom formálódik. Ennek az újnak úgy kell európainak lenni, hogy igazodik sajátos magyar viszonyainkhoz. (Romány P., 2002)

A tantárgyi jegyzet I. kötetének megjelenése óta szűk nyolc esztendő telt el. A birtokkoncepcióban jelentősnek minősíthető változás nem történt (A magánszemélyek által használt termőföldek átlagmérete 6 ha-ról 9 ha-ra, míg a gazdálkodó szervezetek átlagos birtokmérete 180 ha-ról 264 ha-ra emelkedett.) A tulajdonosi struktúrát továbbra is az elaprózottság, a jövedelmező gazdálkodásra alkalmatlan területnagyság jellemzi. A földhasználati rendszert a koncentráltabb szerkezet minősíti. A földhasználati nyilvántartás adatai szerint 2008-ban 2,8 millió ha a haszonbérelt területek nagysága. (Nagy O., 2008). A haszonbérlet időtartama változó: magánszemélyeknél 5-10 év, gazdálkodó szervezeteknél 8-10 év (2002. 09. 02. óta a maximált időtartam 20 év)

Sajnos, a tényleges földtulajdon és földhasználatról ma nincsenek ennél jóval megbízhatóbb adataink. Híradások foglalkoznak ugyan a „féllegális módon” külföldiek tulajdonába került földekkel, de a több százezer hektárra tehető tulajdonlást az illetékes hivatalok, kellő információ hiányában, se cáfolni, se megerősíteni eddig nem tudták. Újabb becslések szerint (Tanka E., 2004) ennek mértéke meghaladja az előző nagyságrendet, az 1.000 000 hektárhoz közelit. Ezt a tényt a birtokpolitikának, a jövőt szolgáló birtokrendezési koncepcióknak figyelembe kell venni. A téma jogszabályi összefüggéseit a 4. főfejezet, modul mutatja be.

A földterület értékesítési szándéka miatt –földhivatali információk szerint- egyre többen kérik ingatlanuk kimérését, a részarányállapot megszűntetését, a közös tulajdon megosztását. A felosztásra váró termőterület mintegy 20%-nyi az országban (1,5 millió ha), amelyből több mint 1 millióra érkezett megosztási kérelem az illetékes földhivatalokhoz.

A Magyar Agrárkamara (2008) adatai szerint a mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok ill. háztartások száma 2000-2007 között az ismert 960 000-ről 626 000-re csökkent. (az egyéni gazdaságoknál ez több int 35%) A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatottakon belül 15 év alatt harmadára, 5%-ra zuhant (Ez régiónként változó 1,4-12%. Legrosszabb a helyzet a Dél-Alföldön).

A GSzÖ (2007) adatsora szerint az 55 éves vagy idősebb korcsoportok megoszlása 2000-2007 között 49,9%-ról 54,9%-ra módosult, a fiatalabb korosztályoknál (34 év vagy fiatalabb, 35-54 év között) 1,5-3,5-al csökkent.