Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 3., A mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepét, jelentőségét is meghatározó földtulajdon és birtokszerkezet

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

3.4 Adatok a birtokszerkezetről

3.4 Adatok a birtokszerkezetről

Egybehangzó szakirodalmi adatok szerint az elöregedett falusi háztartások a tulajdonukban lévő földek 40 %-át bérbe ajánlják fel a településen társas-vállalkozóknak, szövetkezeteknek és egyéni vállalkozóknak, vagy résztvevői lesznek a „földért életjáradékot” programnak.

Az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) tanulmányában írtak szerint (Tóth E., 2000) a szövetkezetek átalakulás után földbérlő szervezetekké váltak. (A közösen művelt területük 96,6 %-a bérelt terület, amely 1994 – 98 között 20 %-al csökkent). Jelenleg a bérleti arány azonos a szövetkezeti tagok és a kívülálló földtulajdonosok között (45 – 45 %). Egy-egy szövetkezet közel 700 tulajdonossal köt a bérletre szerződést, mindössze2,6 – 2,6 ha területre. A bérbeadók többségének (88 %) a mezőgazdasághoz kötődés hiánya és a birtokolt terület kis mérete miatt nem jelent alternatívát a földművelés, a bérbeadást tekintik hosszútávú megoldásnak. Egy másik felmérés szerint a földtulajdonosok mintegy 10 %-a lenne képes egyéni gazdaságot alapítani és működtetni. A földbérleti díjak mértéke 20 – 35 kg búza/AK érték-, közepes földminőséget feltételezve, 11 000 – 19 000 Ft költségnek felel meg hektáronként.

A birtokszerkezetre vonatkozóan különféle prognózisok, tájékoztató adatok és az ÁMÖ adatsorai olvashatók a szakirodalomban. Ezek közül, táblázatosan mi hármat mutatunk be (3-2., 3-3., 3-4.).

3-2: Az egyéni gazdaságok száma a földterület nagysága szerint ezer hektárban. táblázat -

Földterület nagyság-csoport hektár

1991

2000

Gazdaságok száma.

Megoszlás%

Gazdaságok Száma

Megoszlás%

0,2

645

1257

(90,0 %)

374

677

(70,5 %)

0,2 – 0,5

412

204

0,5 – 1,0

200

99

1,0 – 10,0

138

(9,9 %)

232

(24,2 %)

10,0 – 100,0

-

49

(5,1 %)

100,0 és több

1

(0,1 %)

2

(0,2 5)

Összesen

1396

960


Az ÁMÖ statisztikai adatsorából megállapítható, hogy 2000-ben az egyéni gazdaságok több mint 70 %-a egy hektárnál kisebb területen gazdálkodott. Az 1-10 hektáron gazdálkodók aránya meghaladja a 24 %-ot, a használatukban lévő terület pedig a 28 %-ot. A 10 – 100 ha közötti területet használó gazdaságok 5,1 %-os arányához a termőterület csaknem fele (<50 %) tartozik. A 100 hektárnál nagyobb egyéni gazdaságok (0,2 %) a termőterület közel 17 %-át művelik.

A 3-2. táblázat oszlopainak megfelelő sorait vizsgálva az látszik, hogy a vizsgált évtizedben jelentősen csökkent az egyéni gazdaságok száma (megszűnt a háztáji, nincs illetményföld használat, csökkent az állattartók száma, több háztartás csökkentette, vagy abbahagyta a mezőgazdasági tevékenységet,...).

Az ország termőterületének csaknem felét gazdasági szervezetek használják (számuk növekedett a nagyüzemek szétválásával, tevékenységek kiválásával, új szervezetek létrejöttével,...). Érdemes megjegyezni, hogy 27 %-uk egyáltalán nem rendelkezik fölterülettel. A 100 ha, vagy annál nagyobb területen gazdálkodó szervezetek használják viszont a hozzájuk tartozó földek 97 %-át.

Az egyéni gazdálkodók kisebbik fele őstermelőként, közel 1,5 %-a egyéni vállalkozóként tevékenykedik. A gazdálkodók 25 %-ának nincs mezőgazdasági végzettsége és alig 2 % rendelkezik felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel.

Összehasonlítás és elemzés végett a 3-3. táblázatban bemutatjuk az általános birtokrendezésről szóló törvény szabályozási koncepciójához készített tájékoztató adatokat.

3-3. táblázat - Az egyéni gazdaságok megoszlása a föld nagysága szerint 1997-ben(Forrás: FM FTFO, 1997. március.)

Nagyság kategória

Gazdaságok száma

Megoszlás %

Terület (ha)

Megoszlás %

- 1 ha

978 264

81,5 %

231 574

16,8 %

1,1 – 5 ha

173 185

14,4 %

378 924

27,4 %

5,1 – 10 ha

28 721

2,4 %

198 287

14,3 %

10,1 – 30 ha

16 336

1,4 %

261 929

19,0 %

30,1 – 50 ha

2 586

0,2 %

97 659

7,1 %

50,1 – 100 ha

1 501

0,1 %

101 201

7,3 %

100,1 –300 ha

514

0,0 %

76 365

5,5 %

300 ha fölött

73

0,0 %

36 171

2,6 %

Összesen

1 201 180

100,0 %

1 382 110

100,0%


Az egyes táblázatok sorainak nagyságrendjei nem azonosak, de interpolálással azok átazonosíthatók és értelmezhetők.

A 2.3. fejezetben 1935-ös, a 2.4. fejezetben 1945-ös adatokkal szemléltetünk. Vélhetően teljesebb lesz a kép, ha még hozzátesszük a földbirtokok számát és területnagyság szerinti megoszlást az 1947-es állapotok szerint is (3-4. sz. táblázat).

3-4: A földbirtokok számának és területének alakulása –Összehasonlító adatok (1947. év) Forrás: FM FTFO, 1997. március.. táblázat -

Területnagyság

Birtokok

Összes terület

Száma

%

Hold

hektár

%

5 kh és kisebb

991 803*

60,1

2 887 147

1 661 450

17,9

5,1 – 10 kh

388 093

23,5

3 407 017

1 960 616

21,1

10,1 – 20 kh

175 364

10,6

2 803 855

1 613 518

17,3

20,1 – 50 kh

71 054

4,3

2 368 917

1 363 227

14,7

50,1 – 100 kh

14 855

0,9

1 302 118

749 322

8,1

101 – 200 kh

5 522

0,3

718 080

413 229

4,4

201- 1000 kh

4 028

0,3

1 357 032

780 924

8,4

1000 – 3000 kh

503

0,0

799 003

459 798

4,9

3000 kh nagyobb

91

0,0

516 766

297 380

3,2

Összesen

1 651 313

100,0

16 159 935

9 299 464

100,0


Megjegyzés* = a 0,25 kh aluli gazdaságok száma nélkül

A TAMA 1 - projekt (5. főfejezet) keretében, a közreműködő szakemberek vizsgálataik alapján (a földrészletek területéről) megállapították, hogy Pest megyében 1 ha alatt van, Baranya, Somogy megyében 1 és 2 ha között, Békés megyében pedig 2 ha körül van. A kismértékű terület mellett a racionális és jövedelmező hasznosítást akadályozza a földrészletek elhelyezkedése, vagy az alakja. Ez utóbbi akkor, ha az nagyon hosszú és nagyon keskeny. Ismeretes, hogy a projekt a kísérleti munka keretében célul tűzte ki, hogy megoldást találjon valamennyi problémára.

A SE (NYME) FFFK Felmérési és Földrendezői tanszékén, az 1997 – 2000. év időintervallumában OTKA (T 024160 ny. sz.) kutatás keretében is vizsgáltuk a kárpótlási eljárás, a részarány-földtulajdon nevesítés eredményeként kialakult birtokszerkezetet. Nappali és levelező-, valamint szakmérnöki tagozatokon több szakdolgozatban (35 db), évközi- és beküldendő feladatokban (89 db) az ország különböző településein elemeztük a jelenkori földtulajdon és birtokszerkezetet.

Ellenőrzéseink alapján megállapítottuk, hogy az 1 fő tulajdonosra jutó terület nagyobb hányada (20 – 43 %) a 0 – 1 ha, és az 1,1 – 50 ha (27 – 44 %) közötti tartományban található. Ha a gazdaságok számát vetítjük az előzőekre, a százalékos arány meghaladja a 80-, illetve 15 %-ot.

A földek felaprózásával elveszítettük komparatív előnyünket a nemzetközi piacon. Az előzőekben említett területnagyságok nem képezhetik egy elfogadható polgári létnek az alapját, de az EU csatlakozás után is hátrányos helyzetbe kerültünk. A kisparcellás-, jóval drágább termelés plusz költségeit az értékesítésnél nem lehet érvényesíteni (Pl. A búzatermelés gépüzemi költsége 0,5 ha-nál 77 ezer forint-, 4,5 ha-nál 35-, 50 ha-nál 23-, 98 ha-nál 22 ezer forint volt az eltelt évtizedben).

A kárpótlást már eddig is sok bírálat érte, de a folyamatba eddig egyik kormány se avatkozott be. A negatívumok sokaságából itt hetet emelünk ki:

  1. A kárpótlás figyelmen kívül hagyta azt, hogy a volt tulajdonosok akarnak-e földműveléssel foglalkozni;

  2. Új földtulajdon-eloszlás jött létre azáltal, hogy az árveréseken a kialakított technikával az eredeti földtulajdonnak akár többszörösét is meg lehetett szerezni (Többek között ezért lett „kevés a föld”!)

  3. A kárpótlás következtében hazánk a többségében a városokban élő földtulajdonosok országává vált. A föld nem azoké lett akik megművelik!

  4. A szövetkezetellenesség politikája még ma is érezteti hatását a „nemzet legféltettebb kincse”, a termőföld csak korlátozott szövetkezeti tulajdon lehet.

  5. A földtulajdon és a termelőeszköz kettéválása a legnagyobb gondot a földtulajdon nélkül maradt állattartó telepeken jelenti. Itt a közvetlen környéken nincs bérelhető terület. Vagy, ha van, a magas bérleti díj jelentős költségnövekedést eredményezne. (Újabb nehézség az, hogy az állattartó telepek tulajdonosa nagyrészt külföldi).

  6. A tulajdonosok sokszor szétszórtan több parcellában kapták vissza földjeiket. Így alakulhatott ki az 1-1,5 ha-os, gazdaságilag életképtelen átlagterület. Az új tulajdonosok legtöbbször nem is kötődtek a mezőgazdasághoz.

  7. A kárpótlási jegyért az idő múlásával az árnövekedés egyre kisebb terület megvételét tette lehetővé. A kezdeti 500Ft/AK-ás ár több ezer forintra változott. Az árveréseken az ügyes brókerek 70-90 tárcsával szinte mindent meg tudtak szerezni a megbízóiknak. (Egy nagyszerű természetvédő erdőmérnök szerint egy bróker néhány óra alatt annyit keresett, mint amennyi az ő fizetése, nyugdíjas élete végéig lenne.)

Jelentős mennyiségű termőföld ma azért nem marad meg műveletlenül, mert van aki bérbe vegye azt. A folytatás attól függ, meddig viseli el a termelés a bérleti díj állandó költségét és azt, hogy beruházások „talajgenerálozás” nélkül meddig lehet és érdemes a bérleményen mezőgazdasági termelést folytatni. A verseny- és költségviselő-képessége miatt a bérleti jogviszony esélyegyenlőséget is garantáló szabályozás a soronkövetkező feladatok közé tartozik.

Hazánkban a földpiac számos ok miatt, egyenlőre mérsékelten működik (várakozás az emelkedő földárakra; mérsékelt kereslet az elaprózott földrészletek miatt; a bérbeadók jövedelemkiegészítése; nosztalgia; kötődés és ragaszkodás az egykori földhözjutáshoz) Jó földpiac-politikával jelentősen lehetne befolyásolni a földhasználat szerkezetének jobbító alakítását.

Jó örökösödési törvénnyel meg lehetne akadályozni a földtulajdonok további aprózódását (Az AVNS-ben a törekvések már megfogalmazódtak).