Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 4., Birtokrendezési modellek

Mizseiné Dr. Nyiri Judit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

4.6 Holland –magyar együttműködés keretében végzett projekt (TALC)

4.6 Holland –magyar együttműködés keretében végzett projekt (TALC)

Az FVM és a Holland Mezőgazdasági, Természetvédelmi és Halászati Minisztérium képviseletében a Vidéki Ügyekért Felelős Szolgálat (DLG) kölcsönösen kívánták megvalósítani a TALC (Technical Assistance about Land Consolidation in Hungary, angol rövidítéssel TALC) nevezetű program segítségével. Szándéka szerint a TALC létrehozta a magyar birtokrendezési stratégia sarokköveit, a szervezeti kereteket, képzéseket és egy kommunikációs stratégiai tervet dolgoztak ki a szervezetek és a gazdálkodók között (Szabó Gy. 2004 ; Márkus B., 2004; Dorgai L., 2004).

A holland-magyar „Műszaki segítségnyújtás a birtokrendezésben” projekt 2003 januárjában indult meg. Az együttműködés keretében több stratégiai megbeszélésre is sor került, amelyeken számos lényeges vita- és döntési pontot fogalmazott meg a TALC-munkacsoport. Ezt segítette egy magas szintű (tárcaközi) csoport, melynek (Magyar Core Team) résztvevői több megbeszélés keretében is irányt mutattak, és döntéseket hoztak, melyek a birtokrendezés előkészítéséhez és a TALC további munkájához szükségesek voltak. A TALC keretében, 2004 márciusában több napos tréningen további felkészítő fórumot tartottak, fontos idevágó témakörökben.

A leglényegesebb kérdéskörök (témák) különböző megállapítások és eldöntendő kérdések formájában fogalmazódtak meg. Ezek közül a legfontosabbak:

  • Milyen mélységű (milyen részletekbe menő, mekkora területre kiterjedő) birtokrendezést és milyen jogi alapokon tervezzünk megvalósítani?

  • Kis mértékű, önkéntes földcsere projektek dominánsan mezőgazdasági célkitűzéssel; ezek ma is lehetségesek (a Birtokrendezési Törvény nélkül is).

  • Földcsere/koncentráció az NFA kezelésében lévő földeken belül (mintegy 1,3 millió ha), szétszórt földek vásárlásával és nagyobb, koncentráltabb parcellák újraeladásával (már lehetséges és működőképes, manapság az NFA törvényre alapul?)

  • Nagyobb méretű, integráltabb, törvényes birtokrendezési projektek, amelyek a jövőbeni Birtokrendezési Törvényre támaszkodnak, ebből kifolyólag csak pár éven belül lesznek működőképesek.

  • Milyen típusú (vidékfejlesztési célú, csak a nemzeti földalap területeire kiterjedő, esetleg a szűkebben vett birtokszerkezet átrendezésére koncentráló, de teljes körű, integrált) vidéki problémák oldhatók meg a birtokrendezéssel?

  • Mi lesz a domináns elem (szempont) a birtokrendezésben? (A FAO birtokrendezési irányelvei domináns elemként a teljes körű birtokrendezés lehetőségeire összpontosítanak, de lehetőség szerint tekintettel a vidékfejlesztési célok kielégítésére és az összhang megteremtésére a földalapot is érintő elemekkel.

  • Mely területekre legyen prioritása a rendezésnek (a mezőgazdasági földhasználati szerkezet javítása érdekében):

    • relatíve kis családi gazdaságú területekre (3-10 ha)

    • olyan területekre, ahol közepes nagyságú családi gazdaságok vannak (10-30 ha)

    • relatíve nagyméretű (100 ha-nál nagyobb) farmokat tartalmazó földekre?

  • Időzítés és sikeresség

  • Nem minden területen teljes a privatizált földek tulajdonjog rendezésének folyamata; eléggé fejlett-e ez a folyamat ahhoz, hogy egy birtokrendezési projekt elindulhasson?

  • Az osztatlan közös tulajdonok problémája egy adminisztratív „időzített bomba” lehet:

  • Milyen prioritása kellene, hogy legyen a birtokrendezésnek az erdős területeken?

  • Milyen szinten kell irányítani a birtokrendezést? Mely szervezetek (nemzeti, megyei és helyi szinten) lesznek felelősek a projekt ösztönzéséért, előkészítéséért és kivitelezéséért?

  • Milyen prioritása lenne egy minisztériumok közötti koordináló birtokrendezési bizottság megalapításának (szükséges-e, indokolt-e)?

  • Mely FVM-főosztályoké (Földügyi, Vidékfejlesztési, Földművelésügyi) hivatalok, és/vagy szervezeteké (például NFA) lesz a felelősség?

  • Kell-e a minisztériumon belül egy új irányító szervezetet létrehozni?

  • (Hollandiában 1924-1995-ig központi, tárcaközi birtokrendezési szervezet működött, azóta megyei szinten történik az irányítás.)

  • Hogyan lesz megszervezve a birtokrendezés (központi, megyei, helyi szinten)?

  • Egy intézményi hálózat önálló felelősséggel a különböző birtokrendezési szempontokra vonatkozóan

  • ez meglévő szervezet (NFA megyei hivatalai, földhivatali hálózat, más megyei FVM hivatalok),

  • vagy új hálózat legyen?

  • Egy vezető birtokrendezési intézmény (FAO szóhasználat szerint: felügyeleti/irányító ügynökség) legyen létrehozva (állandó és ideiglenes szakértői támogatással)?

  • A birtokrendezés finanszírozása és arányai?

  • Nemzeti, valamint megyei és helyi költségvetésből?

  • Különböző minisztériumok és főosztályok költségvetését felhasználva/kombinálva a projektekben, vagy

  • kialakításra kerül egy birtokrendezési költségvetés?

  • A megfelelő európai alapok igénybevételével, vagy anélkül?

  • Az FVM (elkülönített, vagy az irányító szervhez rendelt) költségvetésből?

  • További kérdés – bármelyiken belül -: milyen legyen az arány az állam, az önkormányzatok és az érdekeltek között?

Más megközelítés szerint a pénzügyi támogatás elosztásának lehetséges módjai:

„Központi” forgatókönyv: tiszta, érthető, hatékony, egységes nemzeti rendszer, közel a finanszírozási forrásokhoz, a Parlament által ellenőrizve.

„Decentralizált” forgatókönyv: a megyei irányítás jobban illeszkedik a megyei és helyi viszonyokhoz és a „kultúrához”, közelebb áll a projekt szinthez, a megyei „Parlament” (közgyűlés) ellenőrzése alatt. Eszerint: a nemzeti költségvetés 19 (20) megyei kvótára lenne elosztva a birtokrendezési projektek megyei programja és terve alapján.

„Hibrid” forgatókönyv: a központi irányítás lehetséges, néhány főbb kötelezettséggel, és a többi kötelezettségek decentralizált/ megyei szinten lennének kielégítve.

Mindenesetre alapos támogatási szabály-ismeret szükséges, egyrészt ahhoz, hogy el lehessen igazodni a változó EU, nemzeti és alsóbb szintű rendeletek között, másrészt a projektek szintjén szükséges költség-hatékonysági mutatók kidolgozásához.

A mintaterületként kijelölt első Tiszai víztározó környéke – összetettsége miatt - jó színhely a kísérleti (pilot) projekt céljára, de itt sem közömbösek a következő szempontok:

  • Mi lesz a rendezés jogi alapja (a jelenlegi önkéntes földcsere intézménye vagy a Vásárhelyi Terv törvénye, vagy más törvény)?

  • Pontosan milyen határok között történik ez a munka?

  • Miként alakul a birtokrendezési (al-)projekt és a teljes projekt közötti viszony illetve a helyi birtokrendező bizottság kapcsolata a „multidiszciplináris” csapattal?

  • Milyen időtávú a projekt (és abban a birtokrendezés)?

  • Milyen (és mekkora) költségvetés áll rendelkezésre a társfinanszírozáshoz?

További kérdések is felmerülnek részben itt, részben más jellegű területeken.

Valószínűleg kell egy kommunikációs stratégia is mert úgy tűnik, hiányzik a bizalom) amely meggyőzi a gazdákat, hogy a birtokrendezés ugyan kihívást de előnyöket is jelent.

A TALC projekt jelentős eredménye a birtokrendezési stratégia elkészítésének kezdeményezése és a specifikáció kimunkálása. Immár rendelkezésre áll egy, a magas szintű döntéshez nélkülözhetetlen tanulmány. A három kidolgozott kísérleti projekt (Mátészalka kistérség, Vásárosnamény kistérség: Tiszaszalka–Kisvarsány, Makó kistérség) megvalósítása időszerű és fontos volna, mivel tapasztalatszerző gyakorlati próbára biztosítana lehetőséget. Kijelenthető, hogy a

TALC projekt teljesítette a munkatervben kitűzött célokat. A programnak köszönhetően szoros együttműködés alakult ki a két ország illetékes minisztériumai között. Meggyőződésem, hogy a kétoldalú együttműködés tapasztalatai hozzájárulnak a magyarországi birtokrendezés előtt álló akadályok sikeres leküzdéséhez.