Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 5., A birtokrendezés törvény, jogszabályi támogatottsága és pénzügyi feltétel rendszere

Mizseiné Dr. Nyiri Judit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

5.2 .Történeti áttekintés

5.2 .Történeti áttekintés

5.2.1 Tagosítások 1945 előtt

A továbbgondolás alapművének, „bibliájának” az 1938-ban megjelent Tagosítás és egyéb birtokrendezések című összefoglaló könyv tekinthető (Szerzők: Dr. Ozoroczy Ervin, Dr. Tátrai István, Dr. Kovách Elemér).

Ebben az időben a kis- és törpebirtokokat a nagymértékű feldaraboltság jellemezte. Méltányt érdemlő módon a törvényhozás megalkotta a birtokrendezéseket - ezek között a tagosítást - szabályozó 1908.évi VII. és XXXIX. törvénycikket. A tagosításoknak akkor is voltak ellenzői, akiket meg kellett győzni a tagosítás szükségességéről, nagy birtokpolitikai és gazdasági, valamint szociális jelentőségéről. Ezért a célt kiválóan szolgálta a 480 oldalas, XII fejezetre tagolódó, nagy formátumú könyv.

A hivatkozott könyv részletes ismertetésétől vitathatatlan haszna ellenére itt el kell tekintenünk, csupán a tagosítási eljárás menetét adjuk közre az I.2. szakasz alapján:

„A tagosítás célja, hogy a törpe- és kisbirtokosoknak egy község határában szétszórt sok birtokrészletből álló ingatlanait egyesítse s azáltal lehetővé tegye a földek jobb és gazdaságosabb megművelését. Az ingatlanoknak ezt az összesítését oly módon kell végrehajtani, hogy ezáltal senkit károsodás nem érjen, vagyis a tagosítás után mindenki régi ingatlanaival egyenlő értékű és egyenlő gazdasági hasznot is jelentő új birtoktagot kapjon. Ennek az elvnek a megvalósítása érdekében az illetékes törvényszék kiküldött eljáró bírájának vezetése és az állami földmérés kirendelt mérnökének műszaki felülvizsgálata mellett az érdekeltek által megválasztott vagy a törvényszék által kinevezett birtokrendező mérnök, avagy esetleg a földmivelésügyi miniszter által megbízott műszaki közeg a telekkönyvi és földadókataszteri adatok alapján, amikor pedig ezek az adatok a természetben található tényleges állapotot nem fedik, helyszíni mérések és tárgyalások alapján kideríti, hogy minden egyes ingatlannak mekkora a területe és ki annak a tulajdonosa.

Az ingatlanok értékének meghatározása céljából az eljáró bíró vezetése mellett a becslőbizottság, - melynek elnöke a földmivelésügyi miniszter által kinevezett gazdasági felügyelő, tagjait pedig az érdekeltek választják - próbaásásokkal, a talaj részletes vizsgálatával megállapítja, hogy a tagosítandó területen hányfajta különböző minőségű föld (minőségi osztály) van és milyen ezeknek az értéke, illetve egymáshoz viszonyított értékaránya vagy minőségi arányszáma (általános becslés). Majd a becslőbizottság elhatárolja minden egyes földrészlet különböző minőségű részeit és megállapítja, hogy az egyes részek milyen minőségi osztályba tartoznak (részletes becslés).

A birtokrendező mérnök a földrészletek különböző minőségű részeit felméri, területeit meghatározza és értékét kiszámítja és ezen az alapon megállapítja, hogy minden egyes birtokosnak a tagosítandó területen mekkora értékű ingatlanai vannak. Új - a közlekedési és gazdálkodási igényeknek legjobban megfelelő - út-, árok- és dűlőhálózatot állapítanak meg és tűznek ki. Majd a birtokrendező mérnök az érdekeltek által kötött egyesség értelmében, vagy ennek hiányában a törvényszék által az érdekeltek meghallgatása után hozott ítélet szerint az új dűlőkben a becslési eredmények figyelembevételével készíti az új birtoktagok műszaki tervét és a helyszínen kitűzi minden birtokos új birtoktagját. Ezután a régi birtokállapotot teljesen megszüntetik.

A birtokrendező mérnök munkájának minden részét a törvényszék, illetve eljáró bírája, részben az állami mérnök felülvizsgálja. Ezenkívül az érdekeltek az eljárás különböző részeiben érdekeik védelmére jogorvoslattal élhetnek.

A tagosítás nagy előnye abban van, hogy végrehajtásával az ingatlanok értékét emeljük, művelésüket könnyebbé és gazdaságosabbá tesszük, megszabadítjuk a tulajdonost és állatait a sok felesleges, fárasztó és időtrabló járástól, lehetővé tesszük az egyéni szabad gazdálkodást, a több és minőségi termelést, mezőgazdasági gépek alkalmazását s ezáltal is az intenzívebb földművelést, gyümölcs és ipari növények termelését, több aprójószág tartását, a belterjesebb gazdálkodással több munkás alkalmazását s ezzel a szociális feszültség enyhítését, eltüntetjük a sok terméketlen gyomot és gazt terjesztő mesgyét s így a termőterületet növeljük, szabálytalan földek helyett szabályosakat, görbe mesgyék helyett egyeneseket tüzünk ki, minden földhöz rendes utat vezetünk, a szomszéd községek felé is javítjuk a közlekedést, vízszabályozásról és vízlevezetésről gondoskodunk, a belsőség mellet házhelyeket juttatunk azoknak, akiknek belső telkük nincs, a beltelkeket kiegészítjük, vagyis előmozdítjuk a községfejlesztést, az új birtokhatárokat közel jelöljük meg s ezzel véget vetünk a határvitáknak és költséges birtokpereknek.

A tagosítás nagy jelentősége teljesen indokolttá tenné, hogy ahol annak végrehajtására szükség van, az állam azt közérdekből elrendelje. Jogszabályaink mégis a tagosítással érintett fontos magánérdekekre tekintettel az eljárás közigazgatási részének megindítását valamely érdekelt birtokos kérelmétől teszik függővé. Ha földmivelésügyi miniszter a közigazgatási eljárás során a tagosítást valamely községben hasznosnak és célszerűen keresztülvihetőnek jelenti ki s ha ez után a törvényszék kiküldött bírája által tartott megengedhetőségi tárgyaláson a tagosítást kívánók birtoka a község tagosítandó területének egynegyed részét teszi ki, a törvényszék a tagosítást ítélettel megengedi s ezzel megindul a további bírói eljárás.

Minthogy így a tagosítási eljárás megindítása valamely községben az érdekelt birtokosoktól függ, ez a körülmény fokozott mértékben szükségessé teszi, hogy a gazdák a tagosítás jelentőségét és gazdasági előnyeit teljes mértékben ismerjék s csak azután döntsenek e reájuk nézve nagyjelentőségű kérdésben.”

Tanulságos lehet ma is számunkra a kényszeringatlan-csere kifejezés értelmezése: az előnyöket fel nem ismerő, meg nem értő gazdákra bírói ítélettel rákényszerítették a jobb lehetőséget nyújtó eljárást. Ha a tagosítást kérők birtoka elérte a tagosítási érdekeltség területének 25 %-át akkor a tagosítás a többekre rákényszeríthető volt.

5.2.2 Általános tagosítások

Az 1950-es években már lehetőség volt arra, hogy a mezőgazdasági nagyüzem (tsz, tszcs, ÁG,...) kérelmére az illetékes szervek általános tagosítást rendeljenek el, melynek jogi alapját a 18.075/1951. FM számú rendelet teremtette meg:

  • A kérelmet az egy községben működő nagyüzem(ek) közösen terjeszthették elő;

  • Az eljárást a földművelésügyi miniszter engedélyezte abban az esetben, ha a terület legalább 70 %-a mezőgazdasági nagyüzem(ek) használatában volt (Indokkal ettől el lehetett térni, 50 %-ig is csökkenthető volt a kritérium feltétel);

  • Az országos irányítás és ellenőrzés ugyancsak a miniszter feladata volt, illetve a megye területén történő végrehajtásért a megyei tanács elnöke felelt;

  • Községenként Földrendező Bizottság alakult és dolgozott; Elnöke mindenhol a községi tanács elnöke volt.

A bizottságok, több minden mellett, kijelölték az ún. háztáji területeket, a tartalékföldeket, az egyéni gazdálkodók csereföldjeit.

5.2.3 Földrendezések és tagosítások

Jogintézményének az Elnöki Tanács 1956. évi 15. számú törvényerejű rendelete a földrendezésről és tagosításokról tekinthető.

A község (város) egész határára kiterjedő földrendezéssel, illetve azok egy részét érintő tagosítással lehetett a mezőgazdasági nagyüzemek szétszórt üzemi területeit egy-, vagy néhány tömbbe összevonni.

Az eljárást a megyei tanács vb. engedélyezte, a végrehajtás időpontjáról a földművelésügyi miniszter döntött (Termelőszövetkezeteknél a tagok többségi szavazatának birtokában kérhette az elnök).

Belterületi földekre a földrendezés és a tagosítás nem terjedhetett ki.

Intézkedett a jogszabály a tanyás területek, a háztáji területek kialakításának rendjéről is.

Az országos ellenőrzés és irányítás a földművelési miniszter feladata volt, a helyi irányításért, végrehajtásért a megyei tanács elnöke felelt. A teljes költséget az állam viselte és valamennyi beadvány, határozat illetékmentes volt.

5.2.4 Az önkéntes földcserék és földrendezés

A mezőgazdasági nagyüzemi területek kialakításáról az 1959. évi 24. számú tvr. és 16/1959. (V.30.) FM számú rendelet intézkedett.

A „tömeges kollektivizálás” időszakában (1959-1962) a földhasználati viszonyokban igen jelentős változás következett be, a termelőszövetkezeti közös gazdaságok a földterület mintegy 80 %-át, az állami gazdaságok pedig közel 15 %-át birtokolták.

A hivatkozott jogszabályok a termelőszövetkezetek részére a nagyüzemi táblák kialakítását szolgálták. A kialakításnál az önkéntes fölcseréké volt az elsőbbség. A földcsere-megállapodásokat a járási (városi) tanács vb. mezőgazdasági osztálya hagyta jóvá.

A község egész területére kiterjedő földrendezés lehetőségével akkor lehetett élni, ha a táblák önkéntes földcserével nem voltak kialakíthatók.

Az engedélyezés, a végrehajtás és szervezete, az ellenőrzés és irányítás közel azonos volt a 5.2.2. szakaszban leírtakkal. Ez a földrendezés sem terjedt ki belterületi ingatlanokra és zártkertekre. Indokolt esetben, később ún. kiegészítő földrendezéssel lehetett a nagyüzemi táblák kialakítását támogatni.

5.2.5 A földtulajdon és földhasználat rendezése 1967-ben

Továbbfejlesztéséről 1967-ben a IV. törvény, valamint végrehajtási rendeletei (36/1967.(X.11.) Korm. és a 7/1967.(X.24.) MÉM számú rendelet) intézkedtek.

A törvény indoklása:

„A termelőszövetkezeti mozgalom eredményei lehetővé teszik, ugyanakkor a szövetkezeti gazdálkodás biztonságához fűződő alapvető politikai, gazdasági érdekek és a gazdaságirányítás reformja megkívánják a nagyüzemi földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztését.

A földtulajdon és földhasználat egységének megteremtése és fokozatosan a termelőszövetkezeti földtulajdon létrehozása a szocialista mezőgazdaság továbbfejlesztésének, különösen a termelőszövetkezetek gazdasági önállósága megszilárdításának fontos előfeltétele. Ez alapot nyújt a személyi földtulajdon és földhasználat, valamint a zártkerti földek, továbbá a nagyüzemileg nem hasznosítható földek tulajdonának és használatának olyan rendezésére is, amely egységes elvek alapján biztosítja a közérdek és az egyéni érdek összhangját.”

A törvény címszerinti tartalma:

I. A termelőszövetkezeti földtulajdon.

  • Kívülállók földjeinek megváltása.

  • Külterületi és zártkerti ingatlanok átengedése termelőszövetkezeti tulajdonba.

  • A föld utáni térítés.

II. A termelőszövetkezeti földtulajdon tartalma.

  • A föld használati jogának átengedése és haszonbérbeadása.

  • Termelőszövetkezeti földek elidegenítése.

  • A termelőszövetkezeti földek védelme.

III. Személyi földtulajdon és földhasználat.

IV. Zártkerti földek tulajdona és használata.

  • Vegyes és záró rendelkezése.

Kiemelések a törvényi előírásokból:

A mezőgazdasági termelőszövetkezet a tulajdonában levő, a tagjai által, valamint az állam és a szocialista szervezetek által használatba adott földeken, továbbá — kivételesen — a polgári jog szabályai szerint e törvény hatálybalépése után haszonbérbe vett földeken gazdálkodik.

A termelőszövetkezet a gazdálkodásához és működéséhez szükséges föld tulajdonjogát termelőszövetkezettel tagsági viszonyban nem álló személyek termelőszövetkezeti használatban lévő földjeinek megváltásával, földfelajánlás elfogadásával, továbbá a polgári jog szabályai szerint szerezheti meg.

A kívülállók tulajdonában levő olyan földek — ideértve az erdőket és telkeket is —, amelyek e törvény hatálybalépésekor termelőszövetkezet használatában vannak, megváltás ellenében — a Minisztertanács által megállapított időpontban — termelőszövetkezeti tulajdonba kerülnek, kivéve, ha a tulajdonost a megállapított időpontig termelőszövetkezetbe tagként felveszik.

Továbbra is a termelőszövetkezeti tag tulajdonában marad a tagnak az a földje, amely termelőszövetkezeti használatba van.

Nem kerül termelőszövetkezeti tulajdonba az a föld,

  • amely a termelőszövetkezet tagjával együtt élő házastárs (élettárs), valamint a tag özvegye tulajdonában van;

  • amely földjáradékra jogosult olyan idős személy tulajdonában van, akinek a földje a családtag beviteli kötelezettsége alapján került termelőszövetkezeti használatba;

  • melyet haszonélvezeti jog terhel, a haszonélvezet fennállása alatt.

A belterületi földek kivételével megváltás ellenében termelőszövetkezeti tulajdonba kerül a termelőszövetkezeti használatban levő az a föld is,

  • amelynek tulajdonosa e törvény hatálybalépése után válik kívülállóvá, illetőleg akinél ez időpont után szűnik meg az előírt kizáró ok;

  • amelyet kívülálló e törvény hatálybalépése után örököl;

  • amely kívülálló tulajdonaként beviteli kötelezettség alapján e törvény hatálybalépése után kerül termelőszövetkezeti használatba.

Nem kerül termelőszövetkezeti tulajdonba az a föld, amelyet e törvény hatálybalépése után a termelőszövetkezet tagja öröklés útján vagy más címen szerez.

E törvény hatálybalépése után a termelőszövetkezet által haszonbérelt föld nem kerül termelőszövetkezeti tulajdonba.

A kívülállók termelőszövetkezeti használatban lévő belterületi földje megváltás ellenében állami tulajdonba kerül. Az ilyen föld a termelőszövetkezet ingyenes használatában marad.

Ha a kívülálló örököst a Minisztertanács által megállapított határidőn belül termelőszövetkezetbe tagként felveszik, tulajdonjogát — kérelmére — vissza kell állítani.

Termelőszövetkezeti tulajdonba kerülnek térítés nélkül a külterületen és a zártkertben...

  • a legeltetési bizottságok kezeléséből a termelőszövetkezet használatába adott ingatlanok és vagyontárgyak;

  • a jogszabályban meghatározott egyes megszűnt szervezetek tulajdonában és a termelőszövetkezet használatában levő ingatlanok és vagyontárgyak;

  • a földalapi juttatásként vagy egyéb címen a termelőszövetkezet ingyenes és határidő nélküli használatába adott ingatlanok és vagyontárgyak.

Magánszemély a tulajdonában levő földjét (erdejét) — a belterületi föld kivételével — a termelőszövetkezet tulajdonába is felajánlhatja.

Belterületi föld csak az állam tulajdonába ajánlható fel.

A termelőszövetkezet tagja, vele együttélő házastársa (élettársa), a tag özvegye, továbbá a földjáradékra jogosult idős személy termelőszövetkezeti használatban levő külterületi és zártkerti földjét (erdejét) a termelőszövetkezet, belterületi földjét az állam tulajdonába felajánlhatja.

A felajánlás elfogadásával állami tulajdonba került belterületi föld a termelőszövetkezet ingyenes használatában marad.

A termelőszövetkezet, illetőleg az állam az e törvény alapján tulajdonába került földért (erdőért, telekért, épületért) a volt tulajdonosnak a Minisztertanács által meghatározott esetekben, mértékben és módon térítést köteles fizetni.

A termelőszövetkezet köteles teljesíteni mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket a jogszabályok a földtulajdonosra és a földhasználóra megállapítanak.

A termelőszövetkezet háztáji föld vagy illetményföld céljára földet adhat tagjai és állandó alkalmazottai használatába. Ezekre a célokra a földhasználati jog átengedése ingyenes.

A termelőszövetkezet — külön jogszabályok szerint — térítés ellenében is engedhet át tagjainak és állandó alkalmazottainak földet tartós használatra.

A termelőszövetkezet a tagjainak, alkalmazottainak és kívülállóknak — nagyüzemileg nem hasznosítható földjeiből — földet adhat haszonbérbe.

Szocialista szervezet részére a termelőszövetkezet a földhasználati jogot térítés ellenében átengedheti. Az erre vonatkozó megállapodás érvényességéhez hatósági jóváhagyás szükséges.

A törvény hatálybalépése után haszonbérbe vett föld használati jogát nem lehet átengedni.

A termelőszövetkezet a tulajdonában vagy a használatában álló földet — a törvény hatálybalépése után haszonbérbe vett földek kivételével — az arra vonatkozó rendelkezések szerint elcserélheti.

A termelőszövetkezet a tulajdonában levő földet — ha jogszabály kivételt nem tesz — csak szocialista szervezetnek adhatja el. Az erre a célra felhasználható terület kijelöléséhez előzetes hatósági engedély szükséges.

Tilos a termelőszövetkezet tulajdonában vagy használatában álló föld tulajdonjogának, használatának a törvény által meg nem engedett módon vagy célra történő átruházása, illetőleg átengedése.

Termelőszövetkezeti tag a termelőszövetkezeti használatban levő földjének tulajdonjogát élők között nem ruházhatja át. A tulajdonjog átruházásának tilalmát — a személyi tulajdonú föld kivételével — a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagnak a közös gazdaság érdekeltségébe tartozó földjére is alkalmazni kell.

  • A termelőszövetkezet tulajdonában vagy egyéb címen használatában álló földet — ha a jogszabály kivételt nem tesz — nem lehet megterhelni.

  • A termelőszövetkezet használatában levő földre a közös használatba adást megelőzően keletkezett terhek — ha jogszabály kivételt nem tesz — megszűnnek.

  • A termelőszövetkezet tulajdonában vagy használatában levő földet a tulajdonjog megszerzése, vagy a használatba vétel előtt keletkezett terhek miatt nem lehet végrehajtás alá vonni.

  • Állampolgároknak a község (város) belterületén levő földjei legfeljebb 6000 m2-ig (1668 n.-ölig) személyi tulajdonban vannak.

  • Zártkertben a szőlő és gyümölcsös, valamint a szőlő- és gyümölcstermelésre kijelölt zártkerti terület — a művelési ágtól függetlenül — legfeljebb 3000 m2-ig (834 n.-ölig) az egyéb zártkerti terület pedig legfeljebb 6000 m2-ig (1668 n.-ölig) van személyi tulajdonban.

  • A személyi földtulajdon a beépített és az épület használatához közvetlenül szükséges területtel meghaladhatja a meghatározott mértéket.

  • A belterületen és a zártkertben fekvő földek területét a személyi földtulajdon mértékének megállapítása szempontjából össze kell számítani.

  • A személyi földtulajdon elsősorban a személyes szükségletek kielégítését szolgálja; ennek érdekében illetik meg a tulajdonost a Polgári Törvénykönyvben biztosított tulajdonosi jogosítványok.

    • A személyi földtulajdon megszerzésére — az építési telkek kivételével — a mezőgazdasági ingatlanok forgalmára vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni.

    • A termelőszövetkezet tagjának személyi földhasználata a háztáji földön valósul meg.

    • Állami szerv, termelőszövetkezet és más szocialista szervezet — jogszabályban meghatározott munkakörökben és feltételekkel — dolgozóknak ingyenes használatra illetményföldet adhat.

    • Az illetményföld személyenként a 3000 m2-t (834 n.-ölet) általában nem haladhatja meg.

    • Zártkert a község (város) külterületének nagyüzemileg nem művelhető, elkülönített része.

    • A zártkertnek az a rendeltetése, hogy az állampolgárok személyi földtulajdona és földhasználata — a belterületeken kívül — ott állandósuljon. A törvény hatálybalépésekor meglevő zártkertekben a földtulajdoni és földhasználati viszonyokat — hatósági engedéllyel — felül kell vizsgálni és rendezni kell.

    • Új zártkertet ott lehet kijelölni, ahol a területi adottságok vagy a földek tulajdoni és használati viszonyai ezt szükségessé teszik.

    • A rendezés során a zártkert határát úgy kell kijelölni, hogy azon belül a termelőszövetkezeti tagok személyi tulajdonában levő földek területe ne csökkenjen.

    • Azok a magántulajdonban lévő külterületi földek, amelyeket haszonbérlet vagy ingyenes használatba adás alapján állami gazdaság vett kezelésbe, e törvény hatálybalépésével állami tulajdonba kerülnek.

    • Az erdőkről és vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény alapján állami erdőgazdaság (állami gazdaság) haszonbérletébe került erdők e törvény hatálybalépésével állami tulajdonba mennek át.

    • Az állami tulajdonba került földekért a Minisztertanács által meghatározott mértékben és módon térítést kell fizetni.

    • Térítés ellenében állami tulajdonba kell venni a termelőszövetkezeti tagoknak más község (város) területén fekvő azokat a földjeit, amelyek nem kerülhetnek vagy nincsenek átadva termelőszövetkezeti használatba.

A törvény végrehajtása során a földek tulajdonában és használatában bekövetkezett változásokat az ingatlan-nyilvántartáson át kell vezetni.

A politika döntéshozói a földtulajdon és a földhasználat egységét kívánták megteremteni, amikor deklarálták a termelőszövetkezeti- és személyi földtulajdon intézményét. Az ágazati irányítás később a földről szóló új törvényben kívánta érvényesíteni az állami és szövetkezeti földtulajdon azonos szocialista jellegét, és benne meghatározni a szövetkezeti földtulajdon és földhasználat egységét, a magánszemélyek földtulajdonának elismerése és védelme mellett (Dénes, 1983).

5.2.6 A nagyüzemi táblák kedvezőbb kialakításának folyamata 1976-tól

A jogi alapot a földrendezésről szóló 1976. évi 23. sz. tvr. és a végrehajtási rendelete a 29/1976.(IX.2.) MÉM számú rendelet teremtette meg. A törvényalkotás célként az egyszerűséget és az áttekinthetőséget jelölte meg.

Az „önkéntes földcsere intézménye” továbbra is elsőbbséget élvezett és pontosan szabályozott volt. Ennél az eljárásnál csere céljára belterületi földek is felhasználhatók voltak.

Korábbiakhoz hasonlóan, ha az önkéntes földcsere nem vezetett eredményre, valamilyen fajta földrendezéssel lehetett az üzem területét kialakítani.

Az általános földrendezés a község egész határára kiterjedt (A kritérium feltétel 80 % volt és ilyet egy településen csak egyszer lehetett végrehajtani). Amikor a rendelkezés a község határának csak egy részét érintette, részleges földrendezésről, amennyiben a rendezés az üzemek egymás közötti viszonylatában történt üzemek közötti-, ha egy gazdaságon belül történt üzemen belüli földrendezésről lehetett beszélni.

Az általános és üzemek közötti rendezést a megyei tanács vb, a részleges és üzemen belüli földrendezést a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezési osztálya határozattal engedélyezte.

A tv. lehetőséget biztosított az üzemek közötti földrendezés hivatalból való kezdeményezésére is. (Ilyen kezdeményezésről nem tudunk).

A költségeket az üzemek területarányosan viselték. Az egész eljárás illetékmentes volt.

Lehetővé tette a jogszabály a földek ingyenes vagy térítés ellenében történő felajánlását a termelőszövetkezet és az állam részére.

5.2.7 Földcsere, földrendezés 1987-től

Az előző szakaszban vázlatosan bemutatott földrendezésről alkotott törvényt 1987. szeptember 1-el a földről szóló 1987. évi I. törvény hatályon kívül helyezte. A földcserékről annak X., a földrendezésről pedig XI. fejezete intézkedik.

A nagyüzemi mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületet elsősorban továbbra is önkéntes földcserével kell kialakítani. Az értékkülönbözetet meg kell fizetni. Az eljárás illetékmentes volt.

Az önkéntes fölcserére tett ajánlat eredménytelensége esetén a nagyüzemi művelésre alkalmas földterületet földrendezéssel lehetett kialakítani. A földrendezést az érdekelt mezőgazdasági nagyüzem kérelmére a föld fekvése szerint illetékes fővárosi, megyei földhivatal rendelte el. Ez a rendezés se terjedt ki belterületre és zártkertre. Az értékkülönbözetet valamint a végrehajtás költségeit az érdekelteknek meg kell téríteni.

5.2.8 A birtoktagok kialakítására irányuló eljárások

A földről szóló 1987. évi I. törvényt, az 1994. LV. tv. a termőföldről, 1994. július 27-én hatályon kívül helyezte. A címben megadott eljárás szabályait az új törvény IV. fejezete tartalmazza:

„A tulajdonosok széttagolt külterületi termőföldjeinek összevonásával, a természeti adottságokhoz jobban igazodó termelési feltételek, kedvezőbb üzemi méretek, az együttesen művelhető családi birtokok kialakítása céljából a település területére vagy annak egy természetes határokkal elkülöníthető egy részére kiterjedő birtokrendezési eljárást kell lefolytatni. Az általános birtokrendezési eljárásra a külön törvény előírásai az irányadók”.

Az újabb törvény megjelenéséig birtokösszevonási célú önkéntes földcsere kezdeményezhető.

A birtokösszevonási célú önkéntes földcsere eljárásának szabályait (szervezés, kérelem, megállapodás, értesítések, munkadíj, okiratok összeállítása, értékkülönbözet megtérítése, szolgalmi jog kezelése, résztvevők listája;...) a tv. további paragrafusai (27.-35. §) tartalmazzák. (A földcsere megszervezése a földhivatal feladata; A földcserét a tulajdonos(ok) kérelmezik; A megegyezés, a cserére vonatkozó megállapodások elkészítése az érdekeltek feladata; A földmérési munkáért díjat kell fizetni,...) A jövő birtokrendezéseit az önkéntes földcsere nem zavarja, a későbbiekben megfelelő jogszabály szerint az általános birtokrendezés elvégezhető, az elcserélt területek a rendezésbe bevonhatók lesznek.

A tv. szerinti csere a Földvédelmi Alapból támogatható. (A támogatás mértéke a közvetlen költségek maximum 50 %-a lehet). Nem vonatkozik ez a Polgári Törvénykönyv szerinti cserére (adásvétel, vétellel vegyes csere, tulajdonközösség megszűntetése). Ezek a jogügyletek állami kedvezményre nem jogosítanak.

Kísért a múlt, ilyen szabályozás mellett egyetlen ellenérdekű tulajdonos hozzáállása is megakadályozatja a birtokrendezést. (Ismereteink szerint a tv. hatálybalépése óta hazánkban ilyen módon 5000 ha-nál kevesebb cserét valósítottak meg.)

Vélhetően a tömörített bemutatásból is megállapítható, hogy az általános birtokrendezés végrehajtásának ma nincs jogi akadálya. A meglévő intézményrendszer is képes lehetne, a termőföld privatizáció befejezése után, a feladatok ellátására. Tényként kell azonban rögzíteni, hogy az Országgyűlés az 1994. évi LV. törvényben megígérte a társadalomnak, és a szakmai közvéleménynek az általános birtokrendezésről szóló törvényt (Szükségességéről a hivatali apparátus, az érintett hivatalok állásfoglalása megoszló, sok esetben ellentmondó).

Abban mindenki egyetért, hogy a földprivatizáció befejeztével kialakult birtokszerkezet rövid távon sem fenntartható, birtokösszevonási célú rendezést a termelés gazdaságtalansága, esetenként kudarca, rövid időn belül kifogja kényszeríteni. A hogyanra kell az agrárpolitikának és a szakágazatnak értelmes választ adni. A megoldásra, a végrehajtásra pedig minden szinten fel kell készülni.

5.2.9 A birtokrendezésről szóló törvény szabályozási koncepciója

A megelőző fejezetekből ismeretes, hogy a rendszerváltás óta a tulajdonviszonyokban igen jelentős átalakulás következett be. Olyan birtokszerkezet keletkezett, ami alkalmatlan piac- és versenyképes mezőgazdaságra. A földkészletek sem alakra, sem méretre nem olyanok, hogy azokon jövedelmező gazdálkodást lehetne folytatni. A gazdálkodók nem rendelkeznek elegendő forrással a birtokkoncentráció megvalósításához. (Sajátos eset, hogy először szétdaraboljuk a földet és utána - persze másmódon – össze akarjuk rakni?!).

Az igazi földpiac kialakulását akadályozza a kárpótlási földek elidegenítéssel kapcsolatos problémák, a részarány-földtulajdon rendezetlensége, a jogi személyek földvásárlásának korlátozása. Hiányzik ma még a földvásárlásokat támogató, intézményrendszer, melyek kialakulása állami támogatás nélkül nem képzelhető el.

Az új birtokrendezési koncepció kidolgozásánál jól hasznosíthatók a TAMA projekt során felhalmozódott tapasztalatok (4. főfejezet). A 3. főfejezetben bemutattuk, hogy az Európai Közösségben miként szabályozzák a termőföldek tulajdoni-használati viszonyait azért, hogy azt összehasonlíthassák a hallgatók a következőkben bemutatásra kerülő koncepcióval. Ez a koncepció nem végleges, csupán tervezet, egy munkaközi példánynak tekinthető (Kérnénk így is kezelni!). Az FM Földügyi és Térképészeti Főosztály irányításával szakértőkből álló ad hoc bizottság állította össze. (Ismereteink szerint a 3. verziónak tekinthető, tárcaszintű egyeztetés előtti változat). Két részre tagolható:

I.

Az általános birtokrendezésről (továbbiakban birtokrendezés) szóló törvény célja a termőföld tulajdoni és használati viszonyainak olyan átalakítása, amely a fenntartható agrárfejlődés alapelveire építve hosszabb távra biztosítja:

  1. a birtokszerkezet állandó javítását megfelelő állami cél és eszközrendszer alkalmazásával;

  2. az agroökológiai potenciálhoz (földhasználati teljesítőképesség) igazodó termelési szerkezet kialakítását, az ökológiai gazdálkodásra való áttérést;

  3. az általános rendezési tervekkel összhangban álló térségi integrált vidék fejlesztési programok végrehajtását;

  4. természeti értékeink és környezetünk védelmét;

  5. erdők esetében a gazdaságosan művelhető erdőterületek kialakítását és az üzemtervszerű erdőgazdasági tevékenységet.

II.

A felsorolt célok összehangolt megvalósítása érdekében a birtokrendezésről szóló törvényi, illetve kormányszintű szabályozására a következő főbb elvek figyelembevételével kerüljön sor:

  1. A kárrendezési hivatalok és a földhivatalok összevonásával létrejövő szervezetnek a nemzetgazdasági célokat szolgáló birtokrendezés előkészítéséhez, szervezéséhez és irányításához, koordinálásához kizárólagos jogokat kell biztosítani, erdőterület esetében az erdészeti hatóság bevonásával. A birtokrendezés végrehajtásával arra alkalmas vállalkozó is megbízható.

  2. A birtokrendezés hatósági eljárás, amelynek költségeit a rendelkezésre álló forrásokhoz igazodva nagyobb részben az Állam viseli. A birtokrendezés költségei 1998-tól kezdődően évente az aktuális költségvetési prezentáció szerint mint fejezeti feladathoz kapcsolódó költség épüljön be a tárca költségvetésébe. (Birtokrendezési keret) A forrás felhasználásáról évente a földművelésügyi miniszter döntene a birtokrendezést végző földügyi szervezet javaslata alapján. A birtokrendezés költségeinek 50 %-át az érdekeltek viseljék, amit a birtokrendezési keretből 10 éves kamatmentes hitellel kell támogatni.

  3. Az Európai Közösség gyakorlatának megfelelően a törvénynek korlátozni kell a mező- és erdőgazdasági termeléssel nem élethivatásszerűen foglalkozó állampolgárok földtulajdonszerzéssel kapcsolatos jogait úgy, hogy az hasznos legyen a nemzetgazdaság számára. Különösen a földtulajdon és földhasználat egységének megteremtése irányába ható jogi szabályozásnak kell elsőbbséget adni.

A birtokrendezés során vagy termőföldtulajdon vásárlás esetén előnyben kell részesíteni:

  • a helyben (az adott településen) lakó, élethivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkozó földtulajdonost a más településen lakóval szemben;

  • a tanyatulajdonost a belterületen lakóval szemben;

  • a földjét művelőt a bérbeadóval szemben;

  • az adott területen nagyobb földterülettel bíró tulajdonost a kisebb földtulajdonnal rendelkezővel szemben;

  • az állattartó telep tulajdonosát az állattartó telep körüli földekre;

    • a társult erdőgazdálkodási tevékenységet folytató szervezetek, tulajdonosok erdőterület vásárlási szándékát.

  1. A birtokrendezési eljárás elrendelését településenként a földtulajdonosok és földbérlők együttes kezdeményezésére a helyi önkormányzat kérheti a területileg illetékes megyei földhivatal útján a földművelésügyi minisztertől. A birtokrendezés végrehajtásának elrendelése akkor kezdeményezhető, ha a kezdeményezők tulajdonában, bérletében lévő terület nagysága meghaladja a birtokrendezésbe bevont terület 25 %-át.

A megyei földhivatal az érintett szervek (agrárkamara, környezet és természetvédelmi hatóság, földművelésügyi hivatal, agrokémiai állomás, erdészeti hatóság, vízügyi és útügyi hatóság) állásfoglalása alapján tesz javaslatot a földművelésügyi miniszternek a birtokrendezés hatósági végrehajtásának elrendelésére.

  1. A birtokrendezés a települések külterületére, vagy azok természetes határokkal jól elkülöníthető részére terjedhet ki. Amennyiben a település rendelkezik a külterületére is kiterjedő általános rendezési tervvel, a birtokrendezést a rendezési terv figyelembevételével kell elvégezni.

A birtokrendezés csak a talajvédelmi követelmények betartása esetén hajtható végre. Az erdőterületek birtokrendezését a körzeti erdőterv és a 10 éves erdőgazdálkodási ütemterv figyelembevételével kell végezni.

  1. A birtokrendezésbe nem vonható be a lakó és gazdasági épületekkel beépített terület, a rendezési terv szerint belterületté alakításra tervezett terület, a vízgazdálkodási célokat szolgáló terület, a bányatelkek, a nem rekultivált külszíni területek és bányatavak, a környezet és természetvédelmi területek, a tanyához tartozó földek, ha a felsorolt területek birtokrendezésbe való bevonását a tulajdonosok nem kérik.

A birtokrendezésnek ki kell terjedni a birtokok megközelíthetőségének kérdéseire (tanyai bejáró utak, önálló hrsz-ú utak (földúthálózat) felújításával, fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos kötelezettségek).

  1. A birtokrendezéssel összefüggő feladatok operatív végrehajtására a területileg illetékes megyei földhivatal munkabizottságot (csoportot) hoz létre. A munkacsoport 5 főből áll. Tagjai:

    • munkacsoport vezetője, akit a megyei földhivatal vezetője nevez ki a körzeti földhivatal személyi állományából és felelős a csoport munkájáért;

    • az önkormányzat megbízottja, akit az önkormányzati testület jelöl a munkabizottsága a helyi gazdálkodók képviseletében;

    • 3,4. 1-1 szakértő a körzeti földhivatal ingatlan-nyilvántartási, földmérési és földbirtok-politikai szakterületéről.

      • Erdőterület esetén a bizottság kiegészül az erdészeti hatóság képviselőjével.

A birtokrendezést előkészítő ingatlan-nyilvántartási, földmérési és földminősítési feladatok ellátásáért a körzeti földhivatal vezetője felelős.

A birtokrendezés operatív feladatait a földhivatal megbízása alapján arra alkalmas vállalkozó - erdőterület esetében az FM Erdőrendezési Szolgálat, illetve Üzemtervezési Iroda - is elvégezheti.

  1. A birtokrendezési csoport megalakulása után összesíti a birtokrendezéssel érintett terület ingatlan-nyilvántartási adatait, majd megállapítja, hogy a birtokrendezés feltételei jogszerűen fennállnak-e. Ezt követően az érintettek bevonásával birtokrendezési tervet, javaslatot készít. Az első lépésben kísérletet tesz a birtokrendezés megállapodáson alapuló önkéntes földcserével való megoldására. Ha ez nem jár eredménnyel, a második lépésben a birtokrendezés hatósági úton való végrehajtására kerül sor.

A birtokrendezés eredményéről a körzeti földhivatal ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas határozatot hoz. A határozat ellen a megyei földhivatalhoz lehet fellebbezni, majd bírósági jogorvoslatnak van helye. A régi polgári tagosítások alkalmával, ha a tagosítást kezdeményezők termőföld területe elérte a tagosításba bevont terület 25 %-át, a bíróság ítéletet hozott a tagosítás végrehajtásáról és ez az összes ott gazdálkodóra kötelező érvényű volt. Így elkerülhetővé vált, hogy egy-egy, a lényeget meg nem értő gazdálkodó megakadályozza a birtokrendezést.

  1. A birtokrendezés keretében lehetőséget kell biztosítani a földtulajdonosoknak, hogy földjeiket vételre felajánlják. A vételre felajánlott földre az államot elővásárlási jog illeti meg. A birtokrendezési keret terhére felvásárolt földek a birtokrendezés során cserére értékarányosan felhasználhatók. A megmaradt földterületek árverésre kerülnének és az árverési bevétel a birtokrendezési keret forrásait növelné.

  2. Az árverésen a vételi jogosultságot a következő sorrend szerint kell meghatározni:

    • korábban bérbeadott föld esetén a bérlő;

    • településfejlesztésre vagy egyéb beruházásra felhasználható területek esetén az önkormányzat vagy a beruházó;

    • mezőgazdasági termelésben maradó föld esetén a településen már földtulajdonnal rendelkező mezőgazdasági termelést folytató vállalkozók;

    • nem helybenlakó, mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozók;

    • erdőterület esetén:

      1. társult erdőgazdálkodást folytató szervezet, vagy annak tagja;

      2. erdőgazdálkodási tevékenységet folytató szakember (kistermelő, vállalkozó);

      1. erdőgazdálkodási szolgáltató tevékenységet végző szervezet.

  3. A földvásárlás költségeinek 50 %-ára a birtokrendezési keret forrásaiból kamatmentesen hitel adható, a törlesztések összege évente visszakerülne a birtokrendezési keret kezelésébe.

  4. A birtokrendezési eljárás során bekövetkezett valamennyi tulajdonváltozás adó- és illetékmentes. A birtokrendezést az egyes földrészletekre bejegyzett teher nem akadályozza, mert az átkerül a cserébe kapott földre.

  5. A törvény a kihirdetése napján lépne hatályba, a végrehajtás részletes szabályait Kormányrendelet tartalmazná.