Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 9., A birtokrendezés infrastrukturális (táblásítás, mező- út, vízrendezés és melioráció, tereprendezés) kapcsolódásai

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

9.2 Táblaméretek és gyakorlatuk

9.2 Táblaméretek és gyakorlatuk

A 70-es évek óta üzemi táblának nevezzük azt a természetes, vagy mesterséges határokkal körülzárt területet, melynek egységes egyidejű művelését semmiféle körülmény, - talaj, domborzat, kitettség, vízgazdálkodás - nem akadályozza. Üzemszervezési egység, eleme, része a gazdálkodás területi alapegységeinek.

Táblásításon a mezőgazdasági üzem szántóterületének meghatározott termelési célok érdekében történő rendezését és gazdaságosan művelhető egységekre való felosztását értjük. Tehát a táblásítás a szántóföldi terület célszerű beosztása művelési egységekre, vagyis táblákra. Szakszerű elvégzése fontos része az agronómiai védelemnek.

A tömb az egymással határos azonos növények termelésére használható táblák területe, összessége. Kialakításának művelete a tömbösítés.

A termelés, a modern agrotechnika, a gépek gazdaságos üzemeltethetősége a szántóföldi táblák térbeli, területi viszonyaival szemben bizonyos követelmény minimumot támaszt. A gépesítésben a vonóerő teljesítmény növekedése, a szélesedő munkagépek, a növekvő vontatási sebesség, a növényvédő munkagépek területigénye, a merevszárnyú repülőgépek alkalmazása a táblanagyságok, tömbök növelését szorgalmazzák.

Több száz ha-ban kellene megadni a területeket és km-ben a tábla hosszúsági méreteit, ha csupán előző igényből indulnánk ki. Nem járhatunk el úgy, mert ennek számos tényező ellentmond.

Vízgazdálkodási okokból sem lehet egy bizonyos táblaméretet túllépni a táblaegység megbontása nélkül. A kiegyenlített termőképesség a szántóföldi táblával szemben támasztott alapkövetelmény a területrendezés első értékmérője. Sík vidéken is elég nehéz több száz hektárt homogén termőterületté alakítani. (Homogén a tábla akkor, ha a terep-felszín termékenysége, talajtani adottságai, vízgazdálkodása, technikai művelhetősége azonos, vagy megközelítőleg azonos). Az eltérő természeti, termőhelyi talaj és felületkülönbségek, de legfőképpen a szabályozhatatlan vízháztartási viszonyok ennek gátat szabnak. Formailag tehát a gigantikus táblaméreteket hiába erőltetjük, ha táblaelemenként azok úgyis szétesnek természetes termőhelyi egységekre. Formálisan öncélú az a tábla, amelynek heterogén vízforgalma a gépi művelés akadálya. A tábla homogenitása legtöbbször csak kompromisszum árán, a nagyság rovására valósítható meg. A terület eróziós állapota gyakran csak kisebb méretű táblák kialakítását teszik lehetővé.

A táblásításnak többek között legfontosabb feladata a gépek folyamatos és zavartalan mozgásának biztosítása.

Optimálisnaknevezhető az atábla, vagy tömb, amelynek termőképessége megközelítően azonos és lehetővé teszi:

  • A műveletek optimális időben történő akadálytalan elvégzését;

  • A művelési eszközök többségének gazdaságos használatát;

  • A tápanyag és csapadék azonos fokú hasznosulását;

  • Az egységes termesztéstechnológia alkalmazását, valamint;

  • Az erózió elleni védelmet.

A területi adottságok, a követelmények maradéktalan kielégítésének legtöbbször határt szabnak. Az optimum megközelítését művelési áganként és táblánként kell tervezni. A tábla, tömb kialakítását befolyásoló tényezők hatásának különbözősége miatt a szántó művelési ágon belül is indokolt a síkfekvésű öntözetlen és öntözhető, illetve lejtős területek különválasztása. Utóbbiak eltérő adottsága miatt más-más alakú és méretű táblák jelenthetik az optimumot.

Az optimális táblanagyságot, a gépek munkaútjának hosszát pszichológiai tényezők is befolyásolhatják.

Külföldi (kanadai) kutatók megállapították, hogy a vetőgép pontos vezetése olyan koncentrált figyelmet igényel, ami a munkába állás után pár órával - ha túl hosszú a koncentrálás idő - pontatlan munkavégzést eredményez. Nyolc–tíz percen túli monoton, eseménytelen koncentrált vezetés a munkavégzés minőségét és a teljesítményt is ronthatja. Négy–tíz kilométeres gépsebességgel számolva a „pszichológiai táblahossz” 700–1300 m-nek tekinthető.

Az egyidejű munkalehetőség oldaláról közelítve a területi nagyságot, arra a következtetésre juthatunk, hogy optimumát a természeti és üzemeltetési körülmények összhangjának eredőjeként tekinthetjük, amelynél az adott termelési szinten a leggazdaságosabb a hasznosítás. Maximumát a természeti körülmények szabják meg és alakítják ki, minimumát a gazdaságos üzemeltetési, hasznosítási határok és a nagy-üzemi művelhetőségi körülmények adják.

Előzőekből az is következik, hogy tájegységenként, termelési szintenként, üzemáganként a közgazdasági környezet változásával időben is más és más lehet az optimális táblanagyság. A maximum és a minimum értékhatárai 10–200 ha között gazdaságonként, üzemenként, de azon belül, termőhelyi területenként, vízgyűjtő-egységenként, vagy hasznosítási módonként is változhatnak a nagyságrendi igények. Az optimális táblaméret meghatározásánál minden esetben támaszkodni kell a gazdaság fejlesztési terveiben megfogalmazott irányelvekre.

A táblák megtervezésekor a területnagyságok minden szakaszán gondoskodni kell a traktorok és munkagépek számára fordulási helyről, fordulósávról és annak szakszerű kiképzéséről. A fordulósávok legkisebb szükséges szélessége 6 m. Függesztett munkagépet feltételezve, a táblavégi fordulókra a jól kialakított földutak igen előnyösen használhatók. Ha az út és a tábla között az átjárást akadályozó vízelvezető árok van, vagy út nem áll rendelkezésre, ott a táblahatár mentén gyepesített fordulósávot lehet létesíteni. A fordulósávok létesítésével mérsékelhető a lejtő irányú gépnyomok kialakulása, illetve az erózióveszély intenzitása. A fordulórész szélességét mindig az alkalmazandó gépek igényéhez kell tervezni.

Talajvédelmi táblásításkor különösen fontos feladat a táblavégi fordulók helyes kialakítása. A lejtő irányába forduló traktornyomok jelentős talajpusztulási károkat okozhatnak.

A szántóföldi művelés évenként visszatérő alapművelete a mélyszántás. Megkezdése előtt párhuzamos oldalú táblarészekre, ún. fogásokra osztják. A fogásokat (ágyásokat) szántja ki az eke úgy, hogy a fogás végén - a szántási módtól függően - hol növekvő (összeszántás), hol csökkenő (szétszántás) üresjárati utat tesz meg a szántógép ahhoz, hogy a fogáson belül barázdaszelet barázdaszelethez csatlakozhasson. Így nemcsak a fordulási sugár meghatározta úthossz, hanem a fordulási sugár meghatározta egyenes úthossz is növeli az üresjáratot, rontja a szántás hatásfokát, a tényleges területi teljesítményt.

Előzőeken túl a mélyszántás a legköltségesebb talajművelési mód, ezért indokolt, hogy a táblaméreteket a szántás összetevőinek függvényében is megvizsgáljuk.

A tábla hosszúsága és a fordulási idő közötti összefüggést a következő (9-1.) táblázatban mutatjuk be 60 m-es fogás szélesség feltételezésével.

9-1: A tábla hosszúság és a fordulási idő közötti összefüggés. táblázat -

Táblahossz

(Fogáshossz)

A fordulási idő a hasznos munka %-ában

(üresjárat)

m

vetésnél

szántásnál

300

6,7

16,7

400

5,0

12,4

500

4,0

10,0

600

3,3

8,3

700

2,9

7,1

800

2,5

6,1

900

2,3

5,6

1000

2,0

5,0


A táblázat adatai bizonyítják, hogy ha a tábla hosszúságát 300 m-ről 800 m-re növeljük, a szántásnál a fordulási veszteség több, mint 10 %-kal csökken, de a munkaút további növelése esetén az eredmény alig 1 % lesz.

Könnyen belátható, hogy a táblaméretek közül egyedül a fogáshossz, a műveleti irányhossz az a tényező, ami a munka- és üresjárati arány módosítását meghatározza. Ilyen szempontból, a minimális táblaszélesség az optimális fogásszélességig szűkülhet.

Szabálytalan alakú tábláknál nem párhuzamos fogáshatárok is kialakulhatnak, amelyek növelik az üresjárati vagy forgó utat, rontván ezzel a gazdaságos művelés hatásfokát (pl.: háromszögű táblában a forgó út az átfogón alakul ki).

A táblák kialakításának tervezése a leírtakon túl ökonómiai számításokkal és sok más vizsgálattal (vetésszerkezet, termesztés technológiája, talajtani-agrokémiai vizsgálatok, hidrológiai viszonyok feltárása, géppark, stb.) kiegészíthető.

Gondos mérlegelést és számbavételt igényel az alma, valamint a szőlő ültetvények táblásítása, tömbösítése. (Az ezekre végzett ökonómiai vizsgálat más ültetvényekre is exrapolálható.) Befolyásolják a tervezést, különböző öntözési módok, erdők és gyepek.

A táblásítás dokumentációja általában az alábbi munkarészeket tartalmazza:

  • Tervezett táblák helyszínrajza. (Célszerűen választott méretaránya 1:10000. Tartalmazza a terület határát, a művelési ágak jelét, az üzemi táblák határát, jelét (területét), az úthálózatot, vízfolyásokat, telepeket, eltérő színekkel jelölik a vízborításos-, szivárgó víztől-deflációtól veszélyeztetett-, erdősítésre-, talaj-csövezésre-, mélylazításra, stb. kijelölt területeket!);

  • Kimutatás az üzemi táblákról;

  • Műszaki leírás.

9-1. ábra: Tervezett táblák helyszínrajza

9.2.1 Lejtős területek táblásítása

Az előző fejezetben a táblásítás általános, főként sík területen érvényesíthető előírásait foglaltuk össze. E szakaszban az általános érvényűeket a lejtős területek sajátos szempontrendszerével egészítjük ki.

Az üzem szántóterületének meghatározott termelési célok érdekében történő rendezésén és gazdaságosan művelhető egységekre való felosztásán túl itt további célunk a talajpusztulás megakadályozása.

A lejtős területek táblásítási tervének elkészítésénél jól használhatók a különféle talajtérképek. Alapvető szabályként kimondhatjuk: ne vegyük figyelembe az eddigi helyzetet, táblahatárokat. Az egyenes vonalakhoz se alkalmazkodjunk. Nagyobb egységek kialakítása érdekében a kisebb vízmosásokat töltsük fel, a felesleges vagy alkalmatlan helyen lévő utakat szüntessük meg. Törekedjük a lehető leggazdaságosabb gépi művelés kialakítására. A tábla hosszabbik oldala a szintvonal, ill. közel a szintvonal mentén legyen, mert így a talajművelés a szintvonalak irányában végezhető. Vízválasztók is képezhetik a tábla hosszabbik oldalait. A vízmosások a táblát kisebb munkaegységekre osztják, ebben az esetben a művelési irányt a munkaegységek alakja határozza meg. A domborzat jellege befolyásolja az üzem vízgazdálkodását, széljárását, ennek következtében a talajvédelmet. Erre ügyelni kell. Minden esetben megvizsgáljuk és figyelembe vesszük a vízrendszert, amelyek az ideális táblanagyságokat döntő mértékben befolyásolják.

A klasszikus talajvédelmi táblák alakja, hosszan elnyújtott, szabályos, vagy szabálytalan idom. Szélességük és hosszúságuk aránya lejtéstől függően 1:4–1:10 között változik. Nincs mindig lehetőségünk olyan táblák kialakítására, ahol az alsó és felső táblahatárok teljesen párhuzamosak legyenek a művelési iránnyal. Ilyenkor megelégszünk azzal a lehetőséggel, hogy a táblahatár csupán indítást adjon a követendő gépi irány betartására, csak egy szakaszuk párhuzamos a kijelölt művelési iránnyal. A többi szakaszok kialakításakor arra törekszünk, hogy a táblahatárok mentén ne legyenek 100 m-nél rövidebb munkaszakaszok. Néhány 100 m2 terület erdősítésével, vagy gyepesítésével módosíthatjuk a rendezett terület természetes határait.

A táblaoldalak az esetek többségében párhuzamosak, rendszerint vízszintesek, vagy attól megengedhető mértékben térnek el. Az oldalak vízszintestől való eltérését a művelés hatására kialakuló barázdák fenékesésétől teszik függővé.

A barázdák megengedhető fenékesése átlagos körülmények között a következő lehet:

0,0– 5,0 %-os lejtőkön 1 %;

5,1–12,0 %-os lejtőkön 2 %;

12,1– 7,0 %-os lejtőkön 4 %.

Átlagostól eltérő körülményekre vagy meghatározott lejtőkre az eltérés lehetséges legnagyobb mértékét különböző paraméterek bevonásával számítani lehet.

A táblák hosszúságát itt sem célszerű 800–1000 méternél nagyobbra növelni. Az 1000 m-nél hosszabb táblák számos üzemszervezési kérdést is felvetnek. Gondos mérlegeléssel döntjük el azt, hogy az esetleges nagyobb hossz érdekében milyen mértékű tereprendezési, irtási, stb munkát érdemes elvégezni. Döntő mértékben befolyásolja a tábla hosszúságát a terep szabdaltsága, a lejtő irányban húzódó tereptárgyak helyzete. Esetenként utóbbiak megszüntetéséről, eltávolításáról is gondoskodni kell.

A táblák szélessége a lejtőhajlás függvényében:

0,0– 5,0 %-os lejtőkön 450–400 m-nél;

5,1–12,0 %-os lejtőkön 300–200 m-nél;

12,1–17,0 %-os lejtőkön 200–100 m-nél.

Kis táblaszélességnél a lefolyó víz energiája kisebb, nem tud megnőni-, nem képes a talajszemcséket magával ragadni és azt szállítani.

Üzemszervezési szempontból 60–100 m-nél keskenyebb táblát ne tervezzünk, hanem egyéb intézkedésekkel biztosítsuk a megfelelő talajvédelmi eredményt (talajművelés, sáncolás, cserjesávok telepítése, stb.).

A táblák szélességi méretének kialakítását meghatározza a talajvédelmi rendszer, a talajfedettség, vízrendszer, stb. Gyakran a talajfedettség biztosítása végett a lejtőket két vagy több táblára osztjuk.

A táblák területe bizonyos határok felett nem befolyásolja lényegesen a gépek gazdaságos üzemeltetését. Üzemszervezési okokból 10 ha-nál kisebb táblákat nem célszerű kialakítani. Tagolt, lejtős terepen ilyen és ennél nagyobb táblák kialakításánál a tereprendezési költségek rohamos emelkedése miatt a gazdaságosságnak meghatározó szerepe van. Célszerű itt az elképzeléseket ökonómiai számításokkal igazolni. Talajvédelmi táblásítási terv egy részletét mutatja be a következő (9-2.) ábra.

Lejtőkategóriák szerint az alábbi táblanagyságok ajánlhatók:

5–12% 20–45 ha;

12–17% 10–30 ha.

9-2. ábra: Talajvédelmi táblásítási terv

A talajvédelmi táblásítási terv tartalmát útmutatók, irányelvek, jogszabályok határozzák meg. A megrendelői különleges igényeket általában szerződésben rögzítik.

Az 1989 előtti időszakban technikához és technológiához igazított volt a táblásítás, a talajvédő művelés szintvonal mentén történt. A kárpótlás után, a tulajdonviszonyok megváltozásával földrészleteket gyakran hegy-völgy irányban jelölték ki, a műveleti nyomokból eróziós árkok is keletkeztek. Sík terepen könnyű kotus-, homoktalajokon, az erdősávok kivágása után a viharos erejű szelek a korábbinál lényegesen nagyobb pusztítást okoznak (Birkás M. 2006). Szakszerűtlen, kellően át nem gondolt táblásítás esetén az előzőekben leírt károk nagyüzemi gazdálkodásoknál is előfordulhattak. A jelenségeket hallgatóinknak tantárgyi gyakorlaton, tanulmányi utakon különböző helyszíneken megmutatjuk.

9.2.2 A precíziós mezőgazdaság táblaértelmezése

Az előzőekben bemutatott táblaelméletek a táblát tekintették alapegységnek és a táblán belüli termőképesség-ingadozást nem kezelték. A címben megadott felfogás szerint a táblák nem homogének. A precíziós technika-, technológia a gazdálkodás elemeit egyenként vizsgálja, összefüggéseket talál a stratégiai döntéselőkészítéshez-, a hatékonyságának növeléséhez. A komplex termelési rendszer segítségével a táblán belüli, helyi viszonyokhoz igazodó tápanyag-, növényvédő szer- és vetőmagkijuttatás is lehetséges. (Hozamtérképet készítenek GPS, ACT terminál, irodai számítógép és programok-, rendszerhez kapcsolt kiegészítő eszközök segítségével. Precíziós eljárással a talajminta-ételezés-, az adott táblára a műtrágyázás terve is elkészíthető).

A precíziós gazdálkodás - szakirodalmi tájékoztatás szerint - a gazdasági és környezetvédelmi haszon mellett a jó minőségű- és elegendő jövedelmet biztosító termés garanciája is lehet (Tamás J., 2001.).

9.2.3 A Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR)

Hazánk Európai Unióhoz való csatlakozását követően új fejezet kezdődött a gazdálkodók életében. Ahhoz, hogy sikeres és versenyképes szereplői legyenek a kibővült, ám szigorú szabályok alapján működő piacnak, elengedhetetlen, hogy pontosan ismerjék az irányadó rendelkezéseket. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium kiadványban foglalta össze a tételes jogi rendelkezéseket gyakorlati útmutatásokkal.

Az FVM iránytű alapján adjuk meg a fontosabb tudnivalókat, definíciókat a fogalom-keveredés elkerülése végett:

A területalapú támogatások igénylésénél a helyrajziszámot és a földhasználati nyilvántartást felváltja a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer és a fizikai blokk. Ezáltal a támogatásigénylés jobban igazodik a műveléshez, mert általában nem jogi, hanem a természetes határokat (utak, vasutak, fasorok stb.) követi. A fizikai blokkokat ezek mentén alakították ki térképhelyes légi felvételek felhasználásával.

A Mezőgazdasági Parcella (tábla) azonosító Rendszer (MePAR) a földterülethez kapcsolódó támogatások eljárásainak kizárólagos országos földterület-azonosító rendszere. Kizárólagos abban az értelemben, hogy a földterülethez kapcsolódó részben, vagy egészben Európai Uniós támogatások igénylése során csak ennek az azonosítási rendszernek az adatait lehet használni. Az ilyen jellegű támogatások igénylésekor semmiféle más nyilvántartás (pl.: az ingatlan-nyilvántartás) adatait a MePAR adataival szemben nem lehet figyelembe venni, legyenek azok a mezőgazdasági táblák elhelyezkedésére, azonosító számára, vagy éppen a tábla területére vonatkozó adatok. Alapvetően azért van szükség erre a táblaazonosító rendszerre, mert az Európai Unió vonatkozó jogszabályai az érintett támogatások vonatkozásában kötelező jelleggel előírják.

A 2004-es támogatási évtől a MePAR biztosítja a földterülethez kapcsolódó támogatások alapját képező mezőgazdasági táblák helyének egyértelmű azonosítását, valamint adataival segíti területük egyszerű és pontos meghatározását. Térinformatikai rendszerben és nyomtatott térképeken, térképhelyes légifelvétel-háttérrel megjelenítve állnak rendelkezésre a kérelmezéshez szükséges és az azt segítő adatok.

E rendszerben a mezőgazdasági tábla is más értelmezést kapott. A mezőgazdasági tábla (más néven mezőgazdasági parcella) egy olyan összefüggő mezőgazdasági földterület, amelyen egyetlen termelő egyetlen növényfajt (vagy növényfajtát) termeszt. (A táblaképzés szempontjából egyetlen „növényfajtának” tekintjük a kevert vetést, a pihentetett terület növényborítását és a mezőgazdasági területek erdősítési programjában résztvevő területek erdőállományát is.) Külön kell feltüntetni a kukorica-, silókukorica- és vetőmagkukorica-táblákat.

A mezőgazdasági tábla a földterülethez kapcsolódó támogatások esetében az úgynevezett azonosítási alapegység, vagyis minden gazdálkodónak ilyen táblaként kell megadnia támogatási kérelmében az általa hasznosított mezőgazdasági földterületet.

A mezőgazdasági tábla legfontosabb jellemzője, hogy a föld használójához, megművelőjéhez kötődik, nem pedig a tulajdonoshoz. (Természetesen, ha valaki tulajdonosként műveli földjét, ő egyben földhasználó is.) Másik fontos tulajdonsága, hogy a ténylegesen művelt terület alapján határozható csak meg, tehát területébe nem számítható bele pl. a művelt terület és az út közötti nem hasznosított terület. A mezőgazdasági táblák harmadik fontos tulajdonsága, hogy évről évre változnak a gazdálkodás jellegének és a vetés szerkezetének megfelelően. (Pl.: vetésforgó esetén ugyanazon a fizikai földterületen más és más mezőgazdasági tábla lesz évről évre. Mi a tantárgyban és a jegyzetben a tábla szót MePAR jelzővel különböztetjük meg a korábbi fejezetekben, szakaszokban definiáltaktól!)

A földterület-azonosítás viszonyítási kerete a fizikai blokk, ami a mezőgazdasági tábláknál nagyobb egység. Ennek oka, hogy hazánkban az egyes földterületek használói,a művelt növény, illetve a művelés határai sok területen évente váltakoznak, ezért a táblánkénti nyilvántartás elképzelhetetlen, hiszen ezeket a változásokat folyamatosan nyomon kellene követni. Ezért alkalmaznak Európa-szerte a tábláknál tágasabb, és időben kevésbé változékony határokkal rendelkező egységeket, blokkokat a táblák azonosításának hivatkozási alapjául.

A mezőgazdasági táblák nagyobb tömbökben, ún. fizikai blokkokban helyezkednek el. A fizikai blokk a mezőgazdasági termelés szempontjából időben állandó, a terepen azonosítható határokkal (pl.: utak, vasutak, csatorna, töltés, erdőszél, stb.) rendelkezik, és többnyire azonos típusú művelés alatt lévő földterületeket (pl.: szántó, gyep, ültetvény, erdő, stb.) foglal magába. Egy fizikai blokkban általában több mezőgazdasági tábla van, és területét több gazdálkodó is művelheti. A blokkok országosan egyedi azonosítóval vannak ellátva, tehát egy blokkazonosító segítségével azonnal kideríthető a blokkra vonatkozó valamennyi adat. (Pl.: hol helyezkedik el, mekkora a területe, stb.)

A fizikai blokkokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM), illetve az MVH megbízásából a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) alakította ki az egész országra kiterjedően. A fizikai blokkon belül a különböző mezőgazdasági hasznosítások (pl.: szántó, gyep, ültetvény, erdő, halastó, mozaikos művelés, stb.), valamint a beépített és infrastruktúrának használt területek vannak elkülönítve. A blokk és belső, elkülönített részei határának rögzítése korszerű eljárásokkal (légi és űrfelvételek feldolgozásával) és helyszíni adatfelvételezéssel történt. Előzőeken túl később a térképhelyes színes légifelvételek többfunkciós felhasználást nyernek. Gazdag információ tartalmi alapja lehet egy mindenre kiterjedő birtokrendezésnek.

Egy blokktérkép részletet és egy Gazda-blokk adatok lapját mutatjuk be a 9-3. ábrán, illetve a 9-4. ábrán.