Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 9., A birtokrendezés infrastrukturális (táblásítás, mező- út, vízrendezés és melioráció, tereprendezés) kapcsolódásai

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

9.5 Terepalakítás

9.5 Terepalakítás

A mezőgazdasági táblák tervezése során azt a célt tűztük ki, hogy a területeket olyan egységekre bontjuk, amelyeken belül vízgazdálkodási szempontból is egységesek a növénytermesztés feltételei. Mint tudjuk a táblásítás után is maradhatnak azonban olyan táblarészek, ahol az egységes vízháztartás feltételeinek a domborzati viszonyok nem kedveznek. Ezek feltöltése, viszonylag kis költséggel megoldható, ezáltal több tíz hektár terület egyidejűleg művelhető, egyben a mezőgazdasági termelésben használt eszközök hatékonysága is nő. A tereprendezés végrehajtása után nincs akadálya a gépi kaszálásnak, a talajművelést kisebb-nagyobb gödrök, vizes mélyedések nem akadályozzák.

A domborzati eltérések kiküszöbölése kultúrtechnikai beavatkozást kíván. A felszín alakításával olyan mikrodomborzati viszonyok teremthetők, melyek egyrészt lehetővé teszik a felszínen folyó vizek egységes mozgását, másrészt, a változó talajvízmennyiségek kiküszöbölését.

A terep felszínét alakíthatjuk:

  • Sankolással; és

  • Tereprendezéssel.

Bizonyos mértékig a talajművelés is alakítja a terep felszínét. Szántáskor a talaj forgatása a barázdaszeletek tovább borításával jár, egyirányú szántásnál kismértékben változik a talajfelszín (Birkás M., 2006)

Települések, településrészek tervezésénél nem célszerű nagyarányú földmozgatást végezni. Ha mégis elkerülhetetlen, lehetőleg földtömeg egyensúlyban kell elvégezni, a szükséges földmunkát úgy kell megtervezni, hogy a bevágás a töltés értéke, illetve az elszállítandó, vagy odaszállítandó föld mennyisége egy ütemben épülő területen lehetőleg egyenlő legyen. A felszín lejtése minimálisan 0,3, maximálisan 9 százalék, s csak rendkívül mozgalmas terep esetén engedhető meg 11 százalék lejtésszint felső határa.

Más és más munkát igényel a tervezett területnek sík-, lejtős-, gödrös- vagy dombos jellege, a növénytakaró jellege és a környék jellege. A kisebb vízszintes sík területeknek (kertek, parkok) is kívánatos enyhe lejtést adni, legalább annyit, amennyit a felszíni vízelvezetés megkíván. A gödrös területen új felszínt kell kialakítani. A feltöltés mértékének megállapításánál figyelembe kell lenni arra, hogy értékes, idős fák esetén a 20 cm-nél nagyobb feltöltés káros lehet a növényzetre. Az erősen lejtős területeket teraszosan célszerű kiképezni. A szintkülönbségekkel létrehozott teraszok közötti átmenetet rézsűvel, vagy támfallal lehet áthidalni (Thyll Sz., 1992.).

9.5.1 Sankolás

A sankolással a természetes vízfolyások árvizei által tovább hordott hordalék-mennyiséget hasznosítjuk. A vízfolyás által hordott iszap ülepíthető. Ülepítéssel olyan tereprészeket tölthetünk fel, ahol a talajfelszín és a talajvízmélység változásából adódó hatások miatt a tábla vízviszonyai nem egységesek.

Sankolással a művelésre alkalmatlan, kavicsos vagy más okból sekély termőrétegű talajokon a vízfolyások hordalékának, iszapjának leülepítésével vastagítjuk a termőréteget. Így fokozatosan olyan művelhető felső talajréteg alakul ki, amely lehetővé teszi a terület mezőgazdasági hasznosítását. Folyóink árvizei a szabályozás előtt természetes sankolást végeztek és az árvizek által hozott iszappal fokozatosan töltötték fel régi elhagyott medreiket.

A mesterséges sankoláshoz szükséges, hogy a vízfolyás vizét a természetes medertől odavezessük, ahol az iszap lerakását szükségesnek tartjuk. Módot kell adnunk, hogy a vízben hordott iszap és hordalék a megkívánt helyen leülepedhessen. Végül biztosítanunk kell, hogy a hordalék leülepítése után a vizek újból visszatérhessenek a vízfolyás medrébe. (A Vásárhelyi Terv megvalósulásával, az árapasztó tározók területén a Tisza a magával hozott hordalékot, iszapot, minden kivezetésnél lerakja. A víz visszavezetése után gazdagabb talajon alakulhat ki az új típusú gazdálkodás.

A sankolás két módon végezhető el: az egyik az, hogy a sankolás helyére vezetett vízmennyiséget bizonyos ideig állva hagyjuk a terep fölött. ezen idő alatt leülepedik a hordalék. A másik eljárás során a vízsebességet annyira csökkentjük, hogy az átfolyó vízből mozgás közben is leülepedhessen a szállított hordalék zöme.

Az ülepítést több ízben, sokszor éveken keresztül meg kell ismételni, ahhoz, hogy fokozatos feltöltéssel elérjük a további hasznosítás érdekében szükséges terepszintet. Dombvidéken, eróziós völgyekben, ejtőaknák földgátak építésével alakítanak ki sankoló tereket. Ezzel tehermentesítik a völgyi befogadókat és a gátudvar feltöltődés után ismét termésbe vonható. Az eljárás értékes területek-, lakótelepülések védelmére is alkalmazható. (E témában példaértékű Búcsúszentlászló külterületének rendezése.)

9.5.2 Tereprendezés

Tereprendezésen azt a földmunkát értjük, melynek során a terepfelszín kedvezőtlen esésviszonyainak kiküszöbölése érdekében, a túl magas tereprészeken földet termelünk ki, s azt olyan helyre szállítjuk, ahol a mély tereprészeket kívánjuk feltölteni. A tereprendezés, tehát szűkebb értelemben szorosan összefügg a földkitermelés, földszállítás és beépítés munkaütemével. Mértékét a domborzati, talajtani, gazdaságossági, mezőgazdasági termelési és természeti igények szabják meg.

Thyll Sz. (1992.) szerint lejtős területeken a tereprendezési munkák célja a vízmosások, különböző tereplépcsők, donyagödrök kedvezőtlen terepalakulatok megszüntetésére folyamatos terepesések kialakítása.

Más jellegű földmozgatás a terepegyengetés, amely szintén a domborzat alakítása során szükséges munkaművelet. Annyiban különbözik a tereprendezéstől, hogy a terep-felszín egyenetlenségeit csak kis környezetben küszöböli ki, nagyobb távolságra földet nem szállít és az előbbi hármas munkafeladatot a munkagép kis környezetben egy ütemben végzi el. Munkagépe simító, terepegyengető szán, vagy földgyalu. Általában ezzel a fázissal fejeződik be a tereprendezés munkafolyamata.

Mezőgazdasági területrendezési feladatok végrehajtása során, az esetek többségében tereprendezési munkák is előfordulnak.

Előzőek szerint a mezőgazdasági tereprendezések célja és módszere többféle lehet:

  • A csapadék lefolyását és a hideg levegő áramlását szabályozó;

  • A terület felszínét földművekkel átalakító;

  • A terület művelési akadályait megszüntető, a mezőgazdasági terület rendezését jelentő tevékenység.

9.5.2.1 A csapadék lefolyását és a hideg levegő áramlását szabályozó tereprendezések

A vízrendezés és melioráció c. tantárgy azt tanítja, hogy a csapadék felszíni lefolyásának mértéke a felszín egyenletes esésével, irányával, valamint sáncok, övárkok, vízelvezetők létesítésével szabályozható. A vizeket összegyűjtő és elvezető művek létesítésénél követelmény, hogy igazodjanak a táblákhoz és a művelést ne akadályozzák és a felszín lejtését mindig a csatornák irányába kell kialakítani.

Ha nincsenek ellenesésű tereprészek, egyenletes esésű a terepfelszín, a hideg levegő áramlása is szabályozható.

Gyümölcs-, és szőlőkultúrák fagyérzékenysége, szőlőfélék fürtjeinek hőellátása miatt a helyi terep klimatikus adottságai nagymértékben meghatározóak. A be- és kisugárzás, a légkör felmelegedése és lehűlése, az elpárolgás és szélcsendesítés, valamint a nagy térségek légtömeg-cseréjének a talajsúrlódást késleltető hatása következtében érvényesülő csökkenése lényegében a föld felszínén történik. Ezek a jelenségek idézik elő a talajközeli légrétegek légköri tulajdonságait, ezért kis térségben a terepalakulattól függően gyakran nagy éghajlati eltérések keletkeznek.

Közismert, hogy minden szántóföldi táblán vagy gyümölcsösben sajátos klíma alakul ki.

A fagyzugokban, a „hideglevegő tavakat” képező teknőkben, a völgyfenéken a korai és késői fagyok a szőlőkben és gyümölcsösökben gyakran okoznak nagy károkat.

A fagyzugok és vízállásos foltok, (helyi mélyedések) ún. homokrónázással, vályogos homok, esetenként homokos vályog talajokon megszüntethetők. E mikrodomborzat átalakító eljárást viszonylag nagy költsége miatt, elsősorban szőlő és gyümölcskultúrák, esetenként zöldségkertészet létesítésénél alkalmazzák (a módszernél a kémiai talajjavítás mellett sokszor 70–80 cm-es mélyforgatásra is szükség van. A javítás ez esetben 350–500 m3/ha lápföldterítést és trágyázást is jelent). A munkafolyamat végeredménye olyan terepfelszín (műterep) kialakítása, amely a fagyzugok és vízállásos foltok megművelése mellett a hideg levegő és a felszíni vízáramlás irányát is megadja.

A lehető legkisebb terepesés kialakítását a szakirodalom lankásításnak nevezi. Homoktalajok esetében különösen fontos az, hogy a táblán belül kis szintkülönbségek legyenek. Ilyen módon lehet biztosítani a talajvíznek a felszíntől való közel azonos távolságát.

A keresztesések helyes megválasztásával elősegíthető a munkagépek sorok közötti biztonságos mozgása.

Rét és legelő területek felszínének alakításánál a tereprendezés célja a felszíni vízállások megszűntetése a terep egyenletes esésének biztosításával, valamint a gépi kaszáláshoz szükséges egyenletes mikrofelszín kialakítása.

9.5.2.2 A terület felszínét földművekkel átalakító tereprendezések

Ezeknél a tereprendezéseknél (Ijjas I. és tsai, 1981.) a terep felszínét különböző földművekkel (lépcsőzés, teraszírozás, kalitka kialakítása, stb.) osztjuk meg, esetenként létesítmények (töltések, magas- és mélyvezetésű csatornák, árkok, mélybarázdák, stb.) építésével, valamilyen üzemelési cél érdekében jelentős mértékben megváltoztatjuk.

Értékes termőhelyek és növénykultúra (szőlő- és gyümölcsültetvények) esetén 15–18 fok lejtőhajlás felett a tervezés során teraszok (sáncok) építésére is gondolhatunk. A teraszokat olyan hossz- és keresztezésben kell megépíteni, amellyel még biztosíthatók a talajvédelmi és gazdaságos művelési feltételek.

A teraszok keresztirányú esése szőlőtelepítésnél 8–12 százalék, hosszirányú esése pedig 0–10 százalék közötti érték.

Szántóföldi öntözőtelepek tereprendezésénél a tervezési módszer és a földmunka mennyisége az öntözőtelep paramétereinek (barázdák, sávok hosszesése, az öntöző-csatornák helye, iránya) függvénye.

Növekvő igények költségesebb beruházást, egyszerűbb és könnyebb üzemeltetést eredményeznek.

Rizstelepek tereprendezése, általában vízszintes műterep kialakítását jelenti. Olyan eset is előfordulhat, hogy a terepfelszínt a lecsapolás megkönnyítésére 1 ezrelékes eséssel alakítják ki.

Rizstermesztésnél meghatározott magasságú vízréteggel kell a terepet elborítani és azt a tenyészidő folyamán fenn is kell tartani. Biztosítani kell, hogy kalitkán belül a terep szintkülönbségei 10 cm-nél nagyobbak ne legyenek.

9.5.2.3 A terület művelési akadályait megszüntető tereprendezések

A mezőgazdasági területrendezések során az optimális táblák kialakítása érdekében meg kell szüntetni a terepakadályokat, el kell távolítani az útban lévő fákat, bokrokat. A fákat, bokrokat írtással a területről úgy kell eltávolítani, hogy az minél kisebb mértékű felszíni bolygatással járjon együtt. A bozót letisztítása után a bennmaradó gyökérzetet általában gyökérfésűvel szokták kiszedni. A használaton kívüli mély utakat, gödröket fel kell tölteni.

9.5.2.4 A tereprendezési terv készítésének általános irányelvei

Minden fajta tereprendezés tervezésének megkezdése előtt pontosan meg kell határozni a munkálatok célját (fagyzugok megszűntetése, ellenesések kialakítása, felszíni vízelvezetés, stb.) módját (homokrónázás, teraszírozás, stb.) és helyét.

Figyelemmel kell lenni a tereprendezési tevékenység során az üzemgazdasági szempontokra, különös tekintettel a vízgazdálkodásra (vízvisszatartás, elvezetés), a korszerű üzemi táblák kialakítására (tanyahelyek megszűntetése, a roncsolt területek helyreállítása, parlagok feltörése), valamint az új úthálózat építésére.

Meg kell vizsgálni a terület talajtani adottságait, ezek hatását a tereprendezésre és a számításba vett növénykultúrára.

A tereprendezés útján kialakított műterep elégítse ki a mezőgazdaság igényeit, költségei álljanak arányban a rendezés hatására mutatkozó haszonnal.

A tervek készítésénél a következő szempontokat kell még figyelembe venni:

  • A tervezett munka egyszerűen és megbízhatóan kitűzhető legyen;

  • A tervezett mennyiségek legalább 10 százalékos pontossággal közelítsék meg a tényleges kiviteli mennyiséget. (Elszámolás tömör köbméterben, a lazulás értéke 0–35 százalékos lehet);

  • Lézer irányítású munkagéppel a kivitel pontossága növelhető (2 cm-es pontosságot feltételezve egy 200 x 200 m-es négyzetben ez 8 m3 földmennyiséget jelent. Hagyományos technológiát feltételezve kb. az előzőek ötszöröse).

A tereprendezés alapelvét lényegében az alkalmazásra kerülő műterep típusa határozza meg.

9.5.2.5 Tereprendezési módok a műtereptípusok alapján

A mezőgazdasági tereprendezéseknél főként a két irányba folyamatos esésű, nem sík műterep alkalmazására kerül sor.

Különösen jól használható ez a tervezési módszer akkor, ha a terep általános esése a tervezett eséshatárok között mozog, a tervezés célja csupán az ellenesések megszűntetése, a megengedhetetlen nagy esések mérséklése. A módszer jól használható ültetvények telepítés előtti területrendezésére, zöldségtermesztéshez szükséges tereprendezésre, homok rónázására és gyepek tereprendezésére.

A tervezés megkezdése előtt elkészítjük az érintett terület magassági ábrázolást is tartalmazó (szintvonalas vagy kótált pontos) nagyméretarányú tervezési térképét. Méretaránya lehet 1:2880, 1:2000, 1:1000, 1:500, 1:200. A méretarányt mindig a terep szabdaltsága, mikrodomborzatának nagysága és sűrűsége határozza meg.

A térképkészítés felvételi eljárása nagy szintkülönbség, tagolt területen az általános geodéziából jól ismert tachimetria, kisebb lejtő hajlatnál a négyzethálós területszintezés. A hagyományos műszerek mellett a gyakorlatban ma már használják a szögmérésre alkalmas elektrooptikai távmérőket, elektronikus tachimétereket és a lézereket is.

A helyszíni mérések idején kell összegyűjteni a tervezést érintő egyéb adatokat is. Be kell mérni a művelési ágak határait és a jellemző tereptárgyakat (utakat, tanyákat, csatornákat, cserjéseket, stb.). A felméréshez tartozik még a területen lévő fáknak pontos megszámlálása és átmérőjük 5 cm-es osztályközök szerinti becslése.

Az alfejezet bevezetőjében definiált tervezési módszerrel általában a felmérési négyzet-háló (100x100, 20x20, esetleg 25x25 m-es) pontjain mért magasságokkal és az ahhoz tartozó nyesés-feltöltés megadásával végezhető el a tereprendezés, az előírt feltételeknek megfelelő egymáshoz töréssel kapcsolódó felületdarabonként. Az egyes felületrészek 4–4 sarokpontjuk által meghatározottak.

A számításhoz előírható feltételek lehetnek:

  • A földmunkák előírt nyesés (bevágás) és feltöltés aránya. Pl.: hnyesés – htöltés = 0.

  • A nyesés és feltöltés arányának kedvező, még eltűrhető határértékeit tervezési segédletek, útmutatók táblázatai tartalmazzák. A nyesett (ny) és feltöltött (f) területek aránya (ny/f) ásványi és szerves talajok esetén Thyll Sz., (1992.) szerint: Agyag mechanikai összetétel: 130–140%; Homok mechanikai összetétel: 110–120%; Homokos agyag mechanikai összetétel: 120–130%; Szerves talaj: 170–200%.) Törekedni kell arra, hogy a nyesés és feltöltés a felszinek minél kisebb részét érintse;

  • A négyzethálópontok sorai és oszlopai mentén az esés megengedett legkisebb és legnagyobb értéke;

  • A megengedett legnagyobb esésváltozás a felületek csatlakozásánál.

A két irányba eső sík felületű műterep kialakítása átlagos terepadottságok esetén nagy földmunkával jár, kedvező terepalakulatoknál azonban ritkán, de szóbajöhet alkalmazása. A mezőgazdasági tábla oldalaival párhuzamos esések kialakításával készített sík műterep, felületi öntözésnél előfordul.

A termelési célok a mikroteknők feltöltésével is megvalósíthatók. A befogadó vízfolyásból, a csatornahálózatból kikerülő földet a mikrodomborzat mélyedéseibe terítjük. Ha nincs felhalmozódási szint, a gödrökben megszűnik a pangóvíz összegyülekezése.

Sokszor gondot jelent a gyakorlatban az, hogy a terep felmérése és a kivitel között hosszú idő telik el. Érdemes ezért a tereprendezés tervezését közvetlenül a kivitelezés előtt végezni.

9.5.2.6 Tereprendezés tervezése számítógéppel

A reális döntések meghozatalához alkalmas mérőszámok sokaságát kell kimunkálni. Az optimális területhasznosítási lehetőség kiválasztásához ismerni kell a különböző megoldásokkal összefüggő költségeket és várható eredményeket.

Az optimális megoldás kiválasztásának módszere az elérendő céltól függően különböző lehet:

  • A beruházás megtérülési ideje minimális legyen;

  • A termelés maximális legyen;

  • A termesztés kézimunka ráfordítása minimális legyen;

  • Az összes költség minimális legyen;

  • Az évi nettó jövedelem és a beruházás évi költségének különbsége maximális legyen; stb.

A felsoroltak, és a még mellérendelhető feltételek egyidejű teljesítésére természetesen nincs lehetőség. Bármelyik szempont kiemelhető és alárendelhető.

Amennyiben a célok valamilyen optimális kombinációját kell megkeresni, a több kritériumi döntéselmélet módszerével lehet azt számítógéppel megtalálni (Csabina Z.né, 1990.).

Az oktatást fejlesztő, gyakorlatot jól szolgáló program akkor ZX spectrum típusú számítógépre és a hozzá kapcsolt Numonics 6120 típusú rajzgépre készült. A basic nyelvű program a fejezetben leírt tereprendezés tervezéséhez volt használható. A program leírását szemlélteti a blokk diagram (9-8. ábra), az azzal készült terepmodellt a 9-5. számú, a szintvonalas tervrészletet (az átlagos hossz-szelvényekkel) a 9-6. számú, egy tervezett műterep terepmodelljét pedig a 9-7. ábra.

Egyszerűbb célok elérése esetén a számítás „gyalog módszerrel”, vagy nomogramokkal is elvégezhető (MADARASSY, 1981.).

9-5. ábra: Terepmodell

9-6. ábra: szintvonalas térkép

9-7. ábra: A tervezett műterep terepmodellje

9-8. ábra: Blokkdiagram