A méréseket a terepen végezzük, ezeket a távolság adatokat át kell számítani a számítás felületére. A távolságokat több lépésben számítjuk át. Az egyes átszámításokat redukciók formájában végezzük el. A redukciók általában kis értékűek, ezért igen fontos a redukciók értékét és előjelét figyelni. A redukciók egy részét már méréskor figyelembe vehetjük, ezért ügyelni kell, hogy ne hagyjunk ki valamelyik redukciót, de hiba az is ha valamelyik redukciót kétszer is számítunk.

A műszerrel meghatározott távolságot először meteorológiai redukcióval kell ellátni az 11.37-es képlet alapján

Ezt a távolságot térbeli ferde távolsággá alakítjuk a műszer szorzó- és összeadóállandójának figyelembe vételével. A meteorológiai redukcióval ellátott távolságot a

11.38. egyenlet

képlettel számítjuk át a térbeli ferde távolság ívhosszára. Az ívhossz és a húrhossz közötti eltérés csak 30 km-nél éri el az 1 mm-t, ezért ez alatti távolságoknál figyelmen kívül hagyjuk.

A ferde távolságot vízszintesre kell redukálni, ezt kétféleképpen tehetjük meg. Az egyik lehetőség, ha ismerjük a két pont magasságkülönbségét, akkor a vízszintes távolság

11.39. egyenlet

összefüggéssel számítható. Azonban a második képlet a levegő sugártörése miatt csak kis távolságoknál, 300 m-nél rövidebb távolságoknál használható. Ennél nagyobb távolságoknál számítani kell előbb a magasságkülönbséget a refrakció figyelembevételével és utána az első képlettel számítjuk a vízszintes távolságot.

A vízszintes távolságot tovább kell redukálni a geoidra, azaz meg kell határoznunk a tengerszinten mért távolságot. Ezt

11.40. egyenlet

képletekkel végezhetjük el. További redukció, hogy a Föld gömbnek képzelt felületéről áttérjünk a számítás síkjára. Ez a vetületi redukció attól függ, hogy milyen vetületi rendszert használunk. Magyarországon az EOV-t, az Egységes Országos Vetületi rendszert használjuk általában.

Erre a vetületre történő áttérés

11.41. egyenlet

A vetületi redukció értéke -7....+20 cm között változik kilométerenként.