Ugrás a tartalomhoz

Geodézia 11., 11 Távolságok meghatározásaTarsoly

Tarsoly Péter (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

11.10 A távmérés rövid története

11.10 A távmérés rövid története

Fizeau 1849-ben a fény terjedési sebesség meghatározására végzett kísérlete és a Michelson kísérlet 1887-ben is, módosított értelmezésben távmérésnek is tekinthető.

1923-ban a finn Väsäilä kidolgozta a fény interferencia elvén működő távolság meghatározásra alkalmas mérés elvét és egy készüléket készített, melyet ma is használnak alapvonalmérésre (Väsäilä-féle interferométer). A korszerű elektrooptikai távmérés megoldása a svéd Bergstrand elgondolása és kísérletei alapján 1948-ban valósult meg. A műszert az AGA cég 1950-től szériában gyártotta. A műszer használata első formájában még rendkívül nehézkes volt mérete és súlya, valamint kezelésének körülményessége miatt. A folyamatos fejlesztés alapján 1967-ben Magyarországon is megjelentek az AGA Geodiméter-6 típusai. Ennek nyomán a készülő alapponthálózat méréseinél egyre fontosabb szerepet kapott a távmérés. A cég az óta is készít (változó) Geodiméter/Trimble néven korszerű elektronikus műszereket.

Lényegében ugyanebben az időben folytak kutatások Dél-Afrikában is. Wadley vezetésével kialakult a tellurometer elv, amikor rádióhullámok megjelölésével, modulációjával végezték el a távolság-meghatározást. A Wadley tervei alapján készült műszer 1957-ben jelent meg. Ugyanezen elv alapján valósult meg Magyarországon a GET-B1 távmérőműszer, melyből több példány készült. Később, a 60-as évek elején a GET-A1 műszer prototípusát is kifejlesztették.

A műszerek fejlődésében igen fontos volt a GaAs (gallium arsenaid) félvezető dióda megjelenése, mely közvetlen amplitúdó modulációt tett lehetővé. Ezzel a fényforrással működő távmérőkben feleslegessé válik az egyik korábban legproblematikusabb rész, a modulátor. Az áramfelvétel jelentősen csökken, és ennek következtében jelentős súlycsökkenés érhető el. Az első műszer - mely ezzel a diódával megjelent - a WILD gyár Di10 (Distomat) jelű műszere. Ez kis súlyával alig 10 kg felett, gyors, alig több mint 1 perces mérési idejével jelentős változást hozott a felmérési munkákban. Ezzel a műszerrel vált először lehetővé, hogy a részletpontokat megfelelő pontossággal, gyorsan és gazdaságosan mérjük be poláris mérési eljárással.

Az elektronika térhódításával a szögmérő műszerekbe is beépítették az elektronikus szögérzékelőket. Ez lehetővé tette az elektronikus távmérők és teodolitok összeépítését, és így létrejöttek az elektronikus tahiméterek és ezek fejlődésével kialakultak a mérőállomások. Az első elektronikus tahimétert 1960-ban mutatták be a római olimpián, ahol a dobószámok eredményeit Reg Elta-14 jelű műszerrel (Zeiss Opton, Oberkochen) mérték meg (Csepregi, 2005).