Ugrás a tartalomhoz

Geodézia 3., Geodéziai alapponthálózatok, pontjelölések

Gyenes Róbert (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

3.4 Vízszintes értelmű pontjelölések

3.4 Vízszintes értelmű pontjelölések

A vízszintes értelmű pontjelölésnek olyannak kell lenni, hogy az a pont helyzetét vízszintes értelemben egyértelműen meghatározza, ezért döntő tényező, hogy mit tekintünk a pontjelölés központjának, annak a helynek, amelyre a helymeghatározás, azaz a koordináta vonatkozik. A vízszintes értelmű pontjelölések is különböző méretűek és formájúak. A vízszintes alappontoknak alapvetően két csoportja van. Az egyik csoportba tartoznak azok az alappontok, amelyek a felszínen vannak megjelölve, állandósítva. Másik csoportjuk az úgynevezett magaspontok, amelyeknek legfőbb jellemzője, hogy nem a terepfelszínen állandósították őket, így központos mérések végrehajtására közvetlenül nem, vagy nem minden esetben alkalmasak. A magaspontok további jellemzője, hogy azok általában már valamely meglévő és gondosan kiválasztott objektumok kitüntetett pontjai.

A vízszintes értelmű pontjelölés legelterjedtebb módja a kővel történő állandósítás, amelyet elsősorban külterületen alkalmazunk. A kő négyzet keresztmetszetű, 15x15 cm-től 25x25 cm-ig terjedő keresztmetszeti méretekkel, hosszuk 60-90 cm.

3-6. ábra Vízszintes alappont állandósítása kővel

A központot a mintegy 5 mm átmérőjű, kör keresztmetszetű furattal ellátott rézcsap, vagy pedig keresztvésés jelenti. A tartós fennmaradás biztosítása érdekében a pontokat vasbeton védőlapokkal veszik körül, valamint további biztosítékként földalatti jelet helyeznek el (3-6. ábra). Földalatti jelként kisebb méretű, szintén furatos rézcsappal ellátott betonkövet vagy téglát alkalmazunk. A pont meghatározását követően további mérések céljából már csak az úgynevezett fejelőkövet használjuk, amelyen a legtöbb esetben a pontot keresztvésés jelenti. A pont állandósítását követően figyelemfelhívás céljából a ponthoz közel, 1-2 méter távolságra jelzőoszlopot helyeznek el (3-7. ábra).

3-7. ábra Vasbetonlapos védművel ellátott kővel állandósított pont szántóban, mellette jelzőoszlop

3-8. ábra Megrongált vízszintes alappont keresztmetszete vasúti töltés közelében

Belterületen a vízszintes alappontok jelölésére többféle pontjelet alkalmazunk. Ezeket összefoglaló néven felmérési pontjeleknek nevezzük. A sokféleség oka, hogy a piacon jelenlévő nagy műszerforgalmazó cégek is árulnak ilyen pontjeleket, de szép számmal találunk olyan cégeket is, amelyek csak pontjelölések gyártására és forgalmazására szakosodtak.

3-9. ábra Felmérési pontjel-csap

Hazánkban alkalmazott klasszikus felmérési pontjel a csap (3-9. ábra). Anyaga öntöttvas, a központot pedig furat jelöli. A csap állandósításakor a járdaburkolatot kivésik, amelyet habarccsal töltenek ki. A csapokon gyakran SP felirat vagy az állandósításakor adott pontszám látható.

3-10. ábra Felmérési pontjel-betonszeg

Felmérési pontjelölésként találkozhatunk különböző méretű és formájú betonszegekkel. Anyaguk rozsdaálló galvanizált acél (3-10. ábra). A fej átmérője általában 3-5 cm, hosszuk 6-10 cm. Erős szerkezetük következtében a betonba vagy aszfaltba kalapáccsal verik le őket. A központot szintén furat jelöli. Egyes pontjelek feje domború formájú. Talajon alkalmazhatunk felmérési pontjelként fémrudat, amelyhez egy speciális, keményműanyagból készült fej tartozik (3-11. ábra). A fej közepe át van fúrva, ebbe helyezzük az ütközővel ellátott rudat, amelynek belseje üreges és erős acélhuzalokat tartalmaz. A leveréshez tartozik egy leverő acél vagy rézrúd, amely a vasrúd acélhuzaljait a talajba tolja. Az acélhuzalok a leverés eredményeként a talajban visszahajlanak, ezáltal adva a pontjelnek nagyobb állékonyságot. Központként a mérés idejére a fejbe belehelyezhető zárókupakot alkalmazhatunk.

3-11. ábra Felmérési pontjel-vasrúd műanyag fejjel

Magaspontok közül vízszintes alappontként elsősorban templomtornyokat, ritkábban kéményt alkalmazunk (3-12. ábra). A magaspontok esetén a központot az objektum szimmetriatengelye határozza meg. Katolikus templomok esetén a központot a kereszt alatt elhelyezkedő gömb nyakának, református templom esetén pedig a csillag tövének a szimmetriatengelye jelöli egy megadott magasságban (3-13. ábra). Kémény esetén a központ elméleti jele a kémény szimmetriatengelyének és a felső perem által meghatározott síknak a döféspontja (3-14. ábra).

3-12. ábra Magaspontok – templomtorony és kémény

3-13. ábra A központ jele katolikus és református tornyok esetén

3-14. ábra A központ elméleti jele kémény esetén

Különleges pontjelölés a vasbeton mérőtorony (3-15. ábra). Legtöbbjüket az 1970-es években építették. Magasságuk 6-30 méter között változik, az észlelőteret a torony belsejében lévő létrákon lehet megközelíteni. A központot a mérőtorony belsejében a terepszinten állandósított kő jelenti. Az észlelést a mérőtorony tetején lévő betonpilléren lehet elvégezni. Irányzás céljából a központot az észlelőtér fölé helyezett gúla segítségével teszik láthatóvá, amely egy 1 méter magasságú, fekete-fehérre festett henger.

3-15. ábra Vasbeton mérőtorony