Ugrás a tartalomhoz

Geodézia 5., Vízszintes mérések alapműveletei

Tarsoly Péter (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

5.3 Egyenes vonalak kitűzése

5.3 Egyenes vonalak kitűzése

A vízszintes mérések szempontjából a függőleges sík és az egyenes vonal ekvivalens fogalmak. Ha például két, függőlegesen álló kitűzőrudat tűzünk le, akkor azok egy függőleges síkot, de egyben egy egyenest is kijelölnek. Egyenesek kitűzése alatt azt a műveletet értjük, amelynek során az egyenes két végpontját összekötő egyenes vonalon – vagy a végpontok között, vagy valamelyik végpont kihosszabbításán – egy vagy több további pontot jelölünk meg. A műveletnek két alapesete van: a beintés és a beállás.

5.3.1 A kitűzőrúd

A legegyszerűbb iránykitűző eszköz a kitűzőrúd, amellyel nemcsak a megirányzandó pontot jelölhetjük meg, hanem kitűzhetjük a két kitűzőrúddal már kijelölt egyenes szakasz közbülső pontjait vagy az egyenes szakasz folytatását. A kitűzőrúd 3-6 cm átmérőjű kör vagy háromszög keresztmetszetű, 2-3 m hosszú egyenes fém-, műanyag, vagy impregnált farúd. A kitűzőrúd egyik végét kemény heggyel látják el, a másik végét gyakran további kitűzőrúd csatlakoztatására, több kitűzőrúd összeillesztésére alkalmasra készítik. Általában 20 vagy 50 cm közökben váltakozva piros-fehérre, vagy fekete-fehérre festik, hogy messziről is látható legyen. A jelzőrudat kétféleképpen használjuk: vagy a földbe szúrva vagy a pont fölé helyezve. Mindkét esetben a rúdnak függőlegesnek kell lennie. A jelzőrúd függőlegesé tételét vagy függővel végezzük, vagy két egymásra merőleges irányból kell nézni, hogy a rúd függőleges-e, de megoldás lehet a karóállító libella használata is. Kemény talajon vagy betonon elterjedt a csíptetős állvány vagy a háromlábú vasállvány használata.

5.3.2 Egyenes vonalak kitűzése beintéssel vagy beállással

Beintéskor a kitűzést irányító személy nem tartózkodik a kitűzendő ponton, míg beálláskor a kitűzendő ponton végrehajtott művelettel ő maga végzi el a pont kitűzését. Az egyenesek kitűzése kisebb pontossággal különféle egyszerű eszközökkel (kitűzőrúddal, zsineggel, huzallal, szögprizmával), szabatosan pedig teodolittal vagy mérőállomással végezhető el.

Beintéskor, miután az egyenes két végpontját egy-egy jelzőrúddal megjelöltük, elmegyünk az egyenes valamelyik végpontja mögé mintegy 5-6 méterrel. A beintendő rudat a segédmunkás az egyenes megfelelő helyén függőlegesen lógatva tartja (5-1. ábra). A két végpont érintősíkján átnézve addig intjük, irányítjuk a beintendő rudat, amíg annak széleit fedésbe nem látjuk a két végponttal. A beintést mindig a tőlünk legtávolabbi rúddal kell kezdeni.

5-1. ábra A beintés művelete (Csepregi,2000)

Ha a kitűzendő pont az egyenes meghosszabbításában van, és nem törekszünk szélső pontosságra, akkor a feladatot egyenesbe állással is megoldhatjuk. Ekkor a beállítandó kitűzőrudat magunk elé tartva könnyedén lógatjuk a levegőben, és addig visszük jobbra vagy balra, amíg a széleit a két végpont érintősíkjában nem látjuk (5-2. ábra). A kitűzést egyenesbe állásnál mindig a legközelebb álló rúddal kell kezdeni.

5-2. ábra Az egyenesbe állás művelete (Csepregi,2000)

Egyenesek közbülső pontjainak a kitűzését végezhetjük fokozatos közelítéssel is abban az esetben, ha valamilyen ok miatt nem tudunk elmenni a két végpont mögé, vagy terepakadály miatt a beintés nem végezhető el közvetlenül. Ebben az esetben mindig két rudat kell használni. Az egyiket közelítőleg az egyenesbe állítjuk, és mögüle nézve a másik kitűzőrúd beinthető a végpont és az első rúd egyenesébe. Majd a másik végpont és az utólag beintett rúd egyenesébe az első rudat intjük be. Ezt a folyamatot addig kell ismételni, ameddig a kitűzőrudak egymás mögül szemlélve egy egyenesbe nem esnek (5-3. ábra).

5-3. ábra Egyenes kitűzése fokozatos közelítéssel (Gyenes, 2005)