A műholdak segítségével végzett helymeghatározás időmérésre visszavezetett távolságmeghatározás. A távolságok meghatározásának tényleges megvalósításáról, az időméréses és fázisméréses távolságmeghatározás elvéről és gyakorlati megvalósításáról későbbi tanulmányaink során lesz szó.

A navigáció alapját az egyetlen vevővel végzett helymeghatározás jelenti. Egyetlen vevőt használva a helymeghatározás eredménye a vevőantenna három koordinátájának pillanatnyi értéke egy a Földhöz kötött koordináta-rendszerben. (7-7. ábra)

7-7. ábra Az abszolút helymeghatározás elve

Ezek a koordináták a következők:

Az ellipszoidi és a térbeli derékszögű koordináták egymásba átszámíthatóak. A helymeghatározás eredménye tehát egy vektor lesz, amelynek kezdőpontja a Föld tömegközéppontja (origó), végpontja pedig a földi állásponton elhelyezett műholdvevő antennájának fáziscentruma. Fontos megjegyeznünk, hogy a felhasználók számára a legtöbb esetben a WGS-84 rendszerben meghatározott koordinátákat még át kell számítanunk, valamely más, az adott országban használt koordináta-rendszerbe.

A Magyarországon használt vetület és a hozzá tartozó koordináta-rendszer az Egységes Országos Vetület nevet viselni, és a legtöbb navigációs célú vevő alkalmas arra, hogy beépített transzformációs modulok segítségével a kapott WGS-84 koordinátákat átszámítsa ebbe a rendszerbe. Az átszámítás módszerét térbeli, hétparaméteres hasonlósági transzformációnak nevezzük, amellyek majd későbbi tanulmányaink során fogunk megismerkedni.

P (φ,λ,h)

P (X,Y,Z)

7-8. ábra A φ, λ,h és X, Y, Z koordináták a WGS-84 rendszerben