Ugrás a tartalomhoz

Geodéziai hálózatok 2., A vízszintes hálózatok fogalmainak és történetének áttekintése

Dr. Busics György (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

2. fejezet - A vízszintes hálózatok fogalmainak és történetének áttekintése

2. fejezet - A vízszintes hálózatok fogalmainak és történetének áttekintése

2.1 Bevezetés

Ebből a fejezetből a vízszintes hálózatokkal kapcsolatos alapfogalmakat ismerjük meg. Részletes foglalkozunk a magyarországi vízszintes hálózatok történetével, kiemelten kezelve a ma is használatban lévő Egységes Országos Vízszintes Alapponthálózatot, amely lényegében minden térképünk alapja, kerete.

A legnagyobb számban negyedrendű vízszintes alappontok találhatók Magyarországon, pontsűrűségük átlagosan 1 pont/2 km2. A negyedrendű hálózat kiépítése befejeződött ugyan az 1990-es évek közepén (legfeljebb pontpótlás, pontáthelyezés lehet a feladatunk ilyen szempontból), de a kiépítés történetének ismerete hasznunkra válik.

Eddigi tanulmányainkban találkoztunk már a vízszintes alappontok állandósításával, azonban ezeket a lehetőségeket is érdemes összefoglalni, kiemelve a magaspontok szerepét. Végül összehasonlítjuk a negyedrendű és a felmérési alappontok sűrítését.

Ebből a modulból az Olvasó megismerheti:

  • a vízszintes ponthely értelmezését és a pontossági mérőszámokat,

  • az országos hálózatok kialakításának elveit,

  • a hazai vízszintes hálózatok történetét,

  • a vízszintes alappontok megjelölésének módjait.

A modul (fejezet) elsajátítása után képes lesz:

  • helyesen értelmezni olyan fogalmakat, mint ponthiba, relatív hiba,

  • átlátni a háromszögelési hálózatok kialakulását, ebben a technika-technológia szerepét,

  • értékelni a hazai EOVA sajátosságait,

  • összehasonlítani egymással a különböző állandósítási módokat,

  • felsorolni a magaspontok előnyeit és hátrányait.

Irodalomjegyzék

Bölcsvölgyi F.: Az új negyedrendű vízszintes alapponthálózat létrehozása. In: A magyar földmérés és térképészet története. Főszerk: Joó I., Raum F., Harmadik kötet, C. 6.28. fejezet. 542-561. old., Budapest, 1996.

Bölcsvölgyi F.: Az új negyedrendű vízszintes alapponthálózat létrehozása. Geodézia és Kartográfia, 2003/11. 12-28.

Busics Gy.: A magaspontok és a GPS. Geodézia és Kartográfia, 1995/4. 201-209.

Busics Gy.: GPS felmérési hálózatok tervezési és minősítési szempontjai. Geodézia és Kartográfia, 2000/3. 23-29.

Busics Gy.: Alappontjaink és alaphálózataink sorsa. Geodézia és Kartográfia, 2009/9. 10-14.

Csepregi Sz. – Busics Gy.: A felmérési hálózatokról. Geodézia és Kartográfia, 1998/5. 13-19.

Csepregi Sz. : Vízszintes hálózatok pontossági mérőszámainak néhány problémája. Geomatikai Közlemények III. kötet, 81-88., MTA GGKI, Sopron, 2000.

Földváry Szabolcsné: Alaphálózatok II. BME egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989.

Hazay I. – Szalontai L.: Országos felmérés és műszaki földrendezés. 595 old., Tankönyvkiadó, Budapest, 1973.

Joó I. – Raum F.: A magyar földmérés és térképészet története. II., III. kötet. MTESZ-GKE, Budapest, 1993-1996. I.,

Lukács T.: A felsőrendű vízszintes alaphálózat. In: A magyar földmérés és térképészet története. Főszerk: Joó I., Raum F., Budapest, 1996. Harmadik kötet, C. 6.11. fejezet. 469-491. old.

Németh Gy. – Busics Gy.: Alappontmeghatározás. Főiskolai jegyzet. 170 old. , EFE FFFK, Székesfehérvár, 1993.