Ugrás a tartalomhoz

Geodéziai hálózatok 2., A vízszintes hálózatok fogalmainak és történetének áttekintése

Dr. Busics György (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

2.5 A negyedrendű és a felmérési alappontsűrítés összehasonlítása

2.5 A negyedrendű és a felmérési alappontsűrítés összehasonlítása

A negyedrendű alappontlétesítés célja, hogy lehetővé tegye a további, alsórendű alappontsűrítés gazdaságos és megfelelő pontosságú végrehajtását, feladata pedig a felsőrendű és negyedrendű főpontok között a negyedrendű pontok hálózatának a kívánt sűrűségben történő létrehozása. Az ország teljes területét lefedő negyedrendű pontmeghatározáskor nem voltak tekintettel a pillanatnyi igényekre, az előírt pontsűrűséget jó minőségű hálózattal kellett biztosítani. Ezért mondjuk azt, hogy a „jó meghatározás” az elsődleges szempont, az a későbbiekben dől el, hogy egy-egy pont mennyire válik „fontossá”, hányszor használják azt fel. A negyedrendű alappont helyének kiválasztásakor így a legfontosabb az, hogy jól meghatározható legyen, minél jobban biztosítsa a hálózat összefüggését. Csak sokadrangú szempont, hogy részletméréshez közvetlenül legyen felhasználható. Ahogyan a történeti áttekintésben láttuk, Magyarország teljes területén elkészült a negyedrendű alapponthálózat, jelenlegi feladatunk annak fenntartása, karbantartása, egyes pontjainak pótlása.

A felmérési alappontsűrítés célja egy meghatározott felmérési vagy kitűzési igény közvetlen kielégítése. A felmérési alappont helyének kiválasztásakor a legfontosabb szempont, hogy a pont a részletmérést/kitűzést közvetlenül kiszolgálja. A nagy tömegű alappontsűrítés iránti igény elsősorban a nagyméretarányú térképek készítésekor jelentkezik, mert a földi felméréshez szükség van a felmérési alappontok sűrű hálózatára. A sajátos célú geodéziai munkák (birtokhatár kitűzések, tervezési és megvalósulási térképek készítése, megosztási és más jellegű változási vázrajzok készítése) ugyancsak feltételezik a megfelelő sűrűségű alappontokat. Felmérési alappontokat csak akkor hozunk létre, ha az országos alapponthálózatra támaszkodva a konkrét geodéziai feladatot nem tudjuk megoldani. Csak annyi pontot hozunk létre, amennyi a konkrét feladat végrehajtásához szükséges. A pontsűrítés csak a konkrét munkaterületre korlátozódik, így az helyi jellegű.

A negyedrendű hálózat átlagos pontsűrűségét 1 pont /2 km2 értékben állapították meg, így a szomszédos negyedrendű pontok átlagos távolsága 1,4 km. Erdős területen ennél ritkább, néhány kiemelt település belterületén az átlagosnál sűrűbb ponthálózatot írtak elő. A belterületi nagyobb pontsűrűséget csak az 1960-as évek közepétől vezették be, így a megelőző munkaterületeken ez nem érvényesült.

Mivel Magyarország területe 93 ezer km2, az átlagos pontsűrűséggel számolva elvileg 46,5 ezer negyedrendű pontnak kellene lennie. Valójában 47000 negyedrendű pontot létesítettek, ehhez még hozzá kell venni a felsőrendű hálózat 2300 pontját, a 4800 negyedrendű főpontot és a mintegy 4000 iránypontot. Így összesen kb. 58000 pont szolgál a hazai, vízszintes értelmű geodéziai munkák alapjául. A pontok száma a pontpusztulás, áthelyezés miatt változik.

A felmérési alappontok átlagos távolságára, sűrűségére nincs előírás, hiszen azt a konkrét geodéziai feladat szabja meg. Mindenesetre kisebb ponttávolság a jellemző, mint a negyedrendűnél, kivéve azt az esetet, amikor az országos hálózat nagymérvű pusztulása következtében a negyedrendűnek megfelelő ponttávolságot látunk célszerűnek.

2-4. táblázat A negyedrendű pontok átlagos sűrűsége. táblázat - A negyedrendű pontok átlagos sűrűsége

pontsűrűség

ponttávolság

külterületen

1 pont / 2 km2

1,4 km

erdős területen

1 pont / 3 km2

1,7 km

kiemelt belterületen

2 pont / 1 km2

0,7 km


Szólni kell itt is az ötödrendű és a felmérési alappontok közötti különbségről. Régen (az 1970-es évek előtt), a távmérők előtti korszakban, szükségszerű volt, hogy időben két ütemre különült el a pontsűrítés: ötödrendű háromszögelésre és sokszögelésre. A sokszögelést ugyanis csak a mérőszalaggal is megmérhető rövid oldalakkal tudták megvalósítani. Ma, miután távmérők és mérőállomások állnak szolgálatunkra, akár a néhány tízméteres, akár a km-es átlagos ponttávolság ugyanolyan elven, az irány- távméréses hálózat kialakításával megoldható. Nem szükségszerű tehát, hogy időben két ütemre bontsuk a pontsűrítést, az ötödrendű pontok lényegében kihagyhatók. Munkaszervezési vagy egyéb megfontolásokból természetesen két ütemre is bontható a pontsűrítés (ahogyan azt a GPS-szel történő pontmeghatározásnál is indokoltuk), de nem kötelező elvárásként, ez a munkát irányító szakember kompetenciájába tartozó döntés. Az „új” A5 szabályzat pontossági elvárások (hibahatárok) tekintetében egyébként nem tesz különbséget ötödrendű és felmérési alappont között: ugyanaz a hibahatár vonatkozik mindkettőre. Az újabb hibahatár egyébként szigorúbb, mint a régi volt, tekintettel a mérőműszerek fejlődésére.

A negyedrendű alappontlétesítés elvi módszerei (irány- és távmérés lehetőségét feltételezve) a következők.

  • Tisztán irányméréses (klasszikus) háromszögelés.

  • Tisztán távméréses háromszögelés.

  • Vegyes (irány- és távméréses) meghatározás.

Amióta távmérők (mérőállomások) is léteznek, a gyakorlatban az irány- és távméréseket egyaránt tartalmazó vegyes hálózatok a jellemzőek. Ezt nevezhetjük földi eljárásnak, irány- és távméréses alappontsűrítésnek is. Akkor tekintjük a módszert korszerűnek, ha az irány- és távmérésekből álló vegyes hálózatot kiegyenlítéssel számítjuk. A negyedrendű alappontlétesítés módszerei az eddigi hazai gyakorlat szerint a következők voltak.

  • Tisztán irányméréses háromszögelés. fajeles munkaterületen nem fajeles (szabatos) munkaterületen

  • Vegyes meghatározás. hosszúoldalú sokszögelés (Geodiméter alkalmazásával, csomópont kialakításával) elsősorban távméréses háromszögelés (létraállványok alkalmazásával, iránymérésekkel kiegészítve)

  • GPS meghatározás

A felmérési alappontsűrítés módszerei az eddigi hazai gyakorlat szerint a következők voltak.

  • Sokszögelés

  • Keretpont-mérés (előmetszéses pontmeghatározás)

  • Fotogrammetriai pontsűrítés (F pontok)

  • GPS meghatározás

  • Irány- és távméréses hálózat

2-5. táblázat A negyedrendű és felmérési (ötödrendű) alappontsűrítés összehasonlítása. táblázat - A negyedrendű és felmérési (ötödrendű) alappontsűrítés összehasonlítása

negyedrendű

ötödrendű (felmérési)

cél

„jó meghatározás” egyenletes pontsűrűség

Felmérési feladat és igény szerint

területi kiterjedés

Az egész ország területe: országos

Egy adott helyszín: lokális

a felmérés szolgálata

közvetett módon, mindig megelőzi a felmérést

közvetlen módon, felméréssel egyidejű is lehet

megrendelő, költségviselő

állam (FÖMI) → állami alapmunka

igénylő → sajátos célú tevékenység

vizsgáló

FÖMI

földhivatal

átlagos ponttávolság

1000 m 700–1400 m

100 m 50–500 m

módszer

régen: háromszögelés ma: irány- és távméréses hálózat

régen: sokszögelés ma: irány- és távméréses hálózat

állandósítási kő mérete

25×25×90

20×20×70 (15×15×60)

szakmai szabályzat

A3

A5

iránymérési fordulók

2

1

iránymérés hibahatára

()

távmérés hibahatára

()

relatív hiba

1:50000 1:25000–1:60000

1:10000 1:5000–1:30000


A mai korszerű földi eljárás – tekintet nélkül a rendűségre – az irány- és távméréses hálózat kialakítása és együttes kiegyenlítése, már a kitűzés során a hálózati szemléletet alkalmazva. A módszert tekintve tehát alapvetően nincs különbség a negyedrendű és felmérési alappontok földi úton történő meghatározási módjában: egy jól kialakított és megfelelően mért irány- és távmérési hálózat kiegyenlítéséből áll a feladat. A pontossági követelmények azonban szigorúbb technológiát követünk a negyedrendű pontmeghatározásnál.