Ugrás a tartalomhoz

Kartográfia + Webmapping 1., A térképek tartalma és jellege?

Dr. Pődör Andrea (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

1.4 A térképek osztályozása

1.4 A térképek osztályozása

Nagyon sokféle térképpel találkozhatunk, amelyek bizonyos szempontok szerint mégis hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek a szempontok teszik lehetővé, hogy a számos típusjegy alapján különböző kategóriákba soroljuk a térképeket. Ez az osztályozás azért is fontos, mert ha tudjuk, hogy milyen jellegű térképet szeretnénk készíteni, érdemes megvizsgálni az azonos osztályba tartozó térképek stílusjegyeit, ami segítséget nyújthat saját térképeink elkészítésében. A leggyakrabban használt térképosztályozási szempont a tartalom és a méretarány. A térképeket még sok más szempont szerint is osztályozhatjuk. Például: a térkép célja szerint (oktatási, navigációs, szaktérkép stb.), az ábrázolt terület nagysága szerint (világtérkép, várostérkép) a készítés módja szerint (eredeti, levezetett). A térképek fő funkciójának megfelelően azonban az elsődleges felosztás alapjául a tartalom szolgál.

Méretarány szerint a térképek csoportjai a következők:

  • műszaki térképek;

  • topográfiai térképek;

  • földrjazi térképek.

Tartalmuk szerint a térképek két csoportját különböztetjük meg:

  • általános térképek;

  • tematikus térképek.

Az általános térképek a Föld felszínét az általános tájékozódás céljából ábrázolják. A műszaki térképek az 1:500 – 1:10 000-es méretarányúak és elsősorban a tervezésben van jelentőségük. A topográfiai térképek az 1:5000 – 1:100 000/1:200 000-ig terjedő méretarányú térképek, melyek a Föld felszínét nagy részletességgel ábrázolják, vetületi pontosságuk lehetővé teszi, hogy számítások végzéséhez is felhasználásra kerülnek valamint lehetővé tegyék a terepi tájékozódást. Az 1:100 000/1:200 000-nél kisebb méretarányú térképek a korográfiai térképek, melyek a felszíni viszonyokat lényegesen leegyszerűsítve ábrázolják, de törekednek a földrajzi tájjelleg megőrzésére.

A tematikus térképek elemei a földfelszínre vonatkoztatható, térbeli elterjedést mutató természeti és társadalmi jelenségek belső tulajdonságait, szerkezetét és funkcióit mutatják be (Dr. Klinghammer István - Dr. Papp-Váry Árpád: Tematikus kartográfia). A tematikus térképek csoportjába tehát a természeti környezet, a társadalom, a tudomány, a közigazgatás, a politika és a történelem térképei tartoznak.

A világűrtérképek egy Földön kívüli égitest felszínére vagy több égitest egymáshoz viszonyított helyzetére vonatkozó adatokat tartalmaznak.

1.4.1 A tematikus térképek osztályozása

A tematikus térképek elemei a földfelszínre vonatkoztatható, térbeli elterjedést mutató természeti és társadalmi jelenségek belső tulajdonságait, szerkezetét és funkcióit mutatják be (Klinghammer, 1983)

A tematikus térképeket is többféleképpen osztályozhatjuk. Witt például az alábbi kategóriákba sorolja az egyes tematikus térképeket.

  • Helyzeti térképek (távolság, koordináta, felméréstechnika);

  • A természeti adottságok, a földtudomány térképei (a litoszféra, atmoszféra, hidroszféra, bioszféra);

  • Település térképek;

  • Állami, igazgatási és történeti térképek;

  • Gazdasági és közlekedési térképek;

  • Katonai térképek;

  • Területtervezési és rendezési térképek.

Sokkal komplexebb csoportosításokkal is találkozhatunk Klinghammer-Papp-Váry: Tematikus kartográfia című jegyzetében:

Az ábrázolt téma jellemzői alapján:

Ez alapján megkülönböztethetünk minőséget szemléltető és mennyiséget szemléltető, valamint statikus és dinamikus térképeket.

A minőséget szemléltető térképek az elemek helyzetét és minőségét tükrözik. (Például egy földtani térkép esetén megismerhetjük a kőzet anyagát és térbeli helyzetét.)

A mennyiséget szemléltető térképek az elemek nagyságát, tömegét, értékét stb. fejezik ki.

A statikus térképek vagy állapottérképek egy adott időpontra vonatkozóan mutatnak be egy témát.

A dinamikus térképek az elemek térbeli (például az ingázást vagy a közlekedés dinamikáját bemutató térképek) vagy időbeli (egy település fejlődését bemutató térkép) változását ábrázolják Az utóbbi tulajdonképpen különböző időpontokra vonatkozó statikus térképek egybevetése.

Az ábrázolt témák száma és kapcsolata alapján:

E csoportosítás alapján a tematikus térképeket háromféle kategóriába sorolhatjuk. Lehetnek analitikus, komplex és szintetikus térképek. Az analitikus térkép csupán egyetlen témát mutat be. A komplex-analitikus térkép egyidejűleg több témát tárgyal, azonban szorosabb egymás közti kapcsolat nélkül, így tulajdonképpen csak több analitikus ábrázolás együttese. A szintetikus térkép több egymással szoros kapcsolatban álló témának együttes ábrázolása.

A térképkészítés módja szerint:

A térképkészítés alapján két kategóriát különböztethetünk meg: eredeti és levezetett tematikus térképek.

Az eredeti térképek közé tartoznak a közvetlen megfigyelés, illetve terepi mérés során készült térképek. Ilyenek a nagyméretarányú, helyszíni felvételen alapuló térképek (talaj- vagy geomorfológiai, geológiai térképek) és az abszolút adatokat tartalmazó térképek (időjárásjelző állomások észlelési adatai).

A levezetett térképek csoportját azok a térképek alkotják, melyek az eredeti térképek generalizálásával (kisméretarányú geológiai térképek) vagy a kiindulási adatok átdolgozásával jönnek létre.

1.4.2 Digitális térképek

Az előzőekben megfogalmazott definíciók és ismeretek a hagyományos úton és a számítógépek felhasználásával létrejött térképekre vonatkoznak. Fontos látnunk azonban, hogy az évtizedek alatt létrejött térképkészítési szabályokat alaposan megreformálta a számítógépek alkalmazása a térképkészítés során, ezért fontos annak tudomásul vétele, hogy a digitális térkép fogalmát is külön tárgyaljuk.

A digitális térkép: „ a Föld egyes részeinek felszínét, valamint a felszínen vagy alatta lévő természetes vagy mesterséges tereptárgyakat valamely alapfelületen tartalmazó digitális adatállomány”(Detrekői, 2002). A digitális térképek tulajdonképpen annyiban különböznek a hagyományos térképektől, hogy számítógépen megjeleníthetőek, és azon szerkeszthetőek, és tetszőleges méretarányban előállíthatóak. E térképek előnye, hogy az adatok időről időre módosíthatóak, aktualizálhatóak, kezelésük, tárolásuk leegyszerűsödött. Ezek lehetnek raszteres vagy vektoros állományú térképek. Raszteres formátumú például a TIFF, vektoros a DXF, ASCII. Ilyen digitális térképeket többféle úton elő lehet állítani, illetve meg lehet vásárolni.

Kétféle módon hozhatunk létre digitális térképet. Az egyik módszer, amikor már egy meglévő térképet megfelelő szoftver segítségével digitalizálunk, vagy szkennelünk, a másik lehetőség, hogy a terepen mért adatokat eleve számítógépen dolgozzuk fel. Az adatnyerés lehetséges az eredeti geodéziai felmérésekből, távérzékelésből, fotogrammetriai eljárásból stb. származó adatok segítségével.

Raszteres adatnyerés lehet: légifotó vagy az ortofotó. Az előbbi általában nem rendelkezik vetülettel (Csemez, 2002), az utóbbi pedig különböző optikai eljárások segítségével egyesíti a fényképek tartalmát a térképek geometriai jellemzőivel. Magáról a filmfelvételről készített kép nem alkalmas geometriai mérésekre. Ezért készítenek például ortoprojektor segítségével olyan transzformátumot, ortofotót, amely mentes a helyzeti hibáktól. Az ortofotók felhasználásával készülnek a légifényképtérképek. A légifényképek igen szemléletesek, de nem tartalmaznak bizonyos speciális adatokat (például: földalatti vezetékek), ill. az objektumok minőségét (katolikus vagy református templom) és nevét és lehetnek olyan objektumok, melyek nem azonosíthatóak egyértelműen (például villanyvezeték vagy fasor). Ha a légifényképen a hiányzó adatokat kartográfiai ábrázolási eszközökkel kiegészítjük, akkor ortofotótérképet (légifényképtérkép) nyerünk. Ezt a térképet további képfeldolgozási eljárásokkal finomíthatjuk, hogy minél jobban olvasható legyen (Pődör, 1999).

A vektoros térképek alkalmazása sokszor sokkal előnyösebb. Az egyes térképi objektumok könnyen módosíthatóak, új objektumok létrehozása és a meglévők törlése egyszerű. A vektoros térképek általában kisebb méretűek, így kevesebb tárhelyet igényelnek, mint a raszteres állományok. A vektoros térképek rétegszerkezettel rendelkezhetnek. A térkép fóliaszerűen egymásra helyezhető rétegekből épül fel, és egy szinten azonos csoportba tartozó objektumok szerepelnek. A csoportosítási szempontok elég tágak lehetnek, de célszerű azt az elvet is figyelembe venni, hogy egy réteg azonos objektumtípusokat tartalmazzon. (Csemez, 2002).

A CAD térképek kategóriájába többnyire műszaki térképek tartoznak. Ezek általános jellemzője az alaprajzszerű megjelenés és a nagy pontosság, mivel elsődlegesen közüzemi és ingatlan nyilvántartásra használják. A legtöbb CAD szoftver segítségével készült térkép jellemzője, hogy az összes lehetséges információt különböző térképi rétegeken tárolja el.

A kartografált térképek jellemzője, hogy általános célú „rajzolóprogramokkal” (CorelDraw, Adobe Illustrator) készülnek és a hagyományos térképi rajzolást végzik el számítógép segítségével. Az így készült térképek grafikus megjelenése kifinomult — persze csak akkor, ha betartják a térképszerkesztés idevonatkozó utasításait — hiszen ezeket a programokat ilyen céllal fejlesztették. A grafikus szoftverek is támogatják a rétegstruktúrát. Hátrányuk azonban az, hogy hagyományos értelemben nem támogatják a vetületek kezelését. Ez azt jelenti, hogy a rajzterület a viszonyítási alap, és annak síkkoordináta-rendszerében lehet megadni az egyes rajzi objektumok helyzetét. Természetesen megfelelő matematikai leképezések felhasználásával a földrajzi fokhálózat is kifeszíthető a síkra, így a megrajzolt térkép vetülethelyes lehet.

A térinformatikai felhasználás igényeit kielégítő térképek általános jellemzője, hogy nem csak térképek, hanem adatbázisok is. Minden egyes objektumhoz tartozik egy adatrekord. Azonos térképi rétegen szereplő objektumokhoz mindig egyforma adatszerkezet tartozik, míg különböző térképi rétegekhez különböző adatszerkezet kapcsolódhat. A kapcsolódó adatbázisnak a térképi objektumokra vonatkozólag földrajzi többletinformációval kell rendelkeznie.

A térinformatikában használatos térképek nagyon sokrétűek lehetnek. Ám mindegyikükben az a közös, hogy a hozzájuk kapcsolt adatbázis révén lehetőség van földrajzi és egyéb információk kinyerésére, ezáltal geokódolásra alkalmasak, továbbá az objektumai által hordozott információkból tematikus térképek készíthetők, ezzel új jelentéstartalommal ruházva fel a térképeket.

Előfordulhat az is, hogy a térképeknek kezelniük kell a postai címek összes jellemzőit. Egy postai cím az alábbi részekre bontható: településnév, irányítószám, közterület neve és típusa, házszám, egyéb azonosítók (lépcsőház, emelet, ajtó stb.). A térképeknek alkalmasaknak kell lenniük ezen információk hordozására, természetesen figyelembe véve a standard térinformatikai szoftverek lehetőségeit és igényeit is. (Csemez, 2002).

1.4.3 A térképekben rejlő ábrázolási lehetőségek

A térképek néhány általános, a köztudatban is meglévő tulajdonságai:

  • Területekről és helyekről szóló információk képei;

  • Segítenek vizualizálni az adatokat;

  • Mint általában a képek, többet érnek ezer szónál;

  • A topográfiai térképek közvetlen terepi tájékozódásra alkalmasak;

  • Lehetővé teszik, hogy egy pillanat alatt lássuk és felfogjuk a térkép által közvetített térbeli adatokra vonatkozó információt.

A térképeknél nagyon fontos a megfelelő tervezés (design), mivel akár a statisztika, a térkép is nagyon félrevezető lehet, ha az ábrázolást nem megfelelően oldjuk meg.

A térkép, mint a valóság absztrakciója, annak egy aspektusát próbálja ábrázolni. A nagyobb absztrakciót az átláthatóság, az egyszerűség, a hatékonyabb vizuális kommunikáció jellemzi, ugyanakkor kevesebb információ jelenik meg. A kevesebb absztrakció nagyobb komplexitást, több információt eredményez, ugyanakkor az ábrázolás kevésbé átlátható.

A térképen ábrázolt objektumok és jelenségek térben és időben lehatárolhatók. A tér ábrázolása földrajzi koordinátarendszerrel, illetve magassági adatokkal egyértelműen megadható. Az idő ábrázolása azonban sokkal nehezebb feladat.

  • Ábrázolhatók időpillanatok, amikor a következő kérdésre akarunk felelni: Mikor és hol történtek balesetek?

  • Bemutathatunk egy adott idő intervallumra vonatkozó adatokat: Milyen hosszan folytatódik egy esemény egy meghatározott helyen?

  • A távolság megjelenítése is utalhat az időtényezőre: A mentő mennyi idő alatt érhetett oda? Hol vannak azok a helyek, melyek azonos idő alatt elérhetőek egy adott pontból kiindulva? A telephelyről a szállítóautó mennyi idő alatt ér egy meghatározott helyre?

Az időpillanatok ábrázolása közötti váltás alapvetően meghatározó lehet, de készíthetők hetente, havonta, negyedévente is, térképek a trendek illusztrálására.

A térinformatikai technológiával ezek mind egyszerre elkészíthetők vagy külön-külön, hiszen az adatbázis állandó, csak a lekérdezés, mint egyfajta szűrő, válogat az adatbázisban és csak a lekérdezésnek megfelelő adatok jelennek meg a térképen.

A térkép a változás bemutatására is alkalmas, mivel pillanatok alatt különböző idő intervallumokra vonatkozóan készülhet, a szoftver (általában a legtöbb térinformatikai program alkalmas erre) segítségével pedig egymás után levetítve élővé válik a megjelenítés.

Nagyon fontos ezen rendszerek térképi alapja, amely az ábrázolás vázát adja. Sokszor azonban nem elég egy térkép használata, ilyenkor ügyelni kell a megfelelő vetület és koordinátarendszer használatára, mivel az inkompatibilis vetületek alkalmazásakor az ezekből származó koordináták nem összevethetőek, így a helyi adatok illetve más adatforrások között nem jöhet létre kapcsolat. Azonban a GIS szoftverek lehetővé teszik a konverziót, de a probléma némi odafigyelést igényel.

Fontos térképi információk:

  • Helyzet, amely koordinátákkal megadható.

  • Távolság, ami szintén fontos információkat rejthet.

  • Irány, ami tendenciákra utalhat: Például a településen belül a rablások legnagyobb előfordulása nyugati irányba húzódik.

  • Mintázat, ez is sok mindent elárul az elemző számára: A mintázat lehet véletlenszerű, egyenletes, csoportos, szétszórt.

A térinformatikai programok lehetővé teszik, hogy tetszőleges ábrázolási módszert alakítsunk ki saját adatainkból, azonban a nem megfelelően kiválasztott ábrázolási módszer teljesen téves képet adhat az ábrázolt adatokról.