Ugrás a tartalomhoz

Kartográfia + Webmapping 1., A térképek tartalma és jellege?

Dr. Pődör Andrea (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

1.8 Térképek általános tartalma

1.8 Térképek általános tartalma

A térképek alapvető tartalma három elemből épül fel:

  • Síkrajz,

  • Névrajz,

  • Domborzatrajz (A domborzatrajzzal kapcsolatban a Topográfia tantárgy keretében már részletesen megismerkedhetett ezt itt nem részletezzük tovább)

1.8.1 Síkrajz

A kétdimenziós térkép felszínén egyértelműen ábrázolható tárgyakat összefoglalva síkrajznak nevezzük. A síkrajzi elemekkel a Térképtan és a Topográfia tárgy keretében már megismerkedett, így ezen fejezetben a nagyméretarányú és a kisméretarányú térképek különböző ábrázolási módszereinek tükrében tekintjük át ezeket.

  • Vízrajz,

  • Államigazgatási határok,

  • Települések,

  • Utak,

  • Vasutak,

  • Vezetékek,

  • Növényzet,

  • Talaj.

Vízrajz: A részletes vízrajz a térképek alapvető tartozéka (jól mutatja a vízrajz fontosságát, hogy egyes besorolás szerint a vízrajz külön kategóriát képez, nem a síkrajz része). Amellett, hogy a tájékozódást segíti, a térkép méretaránytól függően alaprajzhoz hasonlóan, vagy vonalas elemként ábrázoljuk a vízfolyásokat a térképen. Esetleg kategorizáljuk is ezeket és a forrástól a torkolatig folyamatosan vastagítjuk. Ennek az a jelentősége, hogy a térképre tekintve a vastagítás következtében rögtön érzékelhetővé válik, hogy az adott területnek melyik a vízgyűjtő folyója, illetve, hogy az adott folyó vízgyűjtő területe mekkora. Ez a módszer igen sokszor szubjektív, ezért Rátóti Benő (1979) kidolgozott egy olyan ábrázolási módszert, mely egy meghatározott méretarányban megadta, hogy egy adott vízfolyást, milyen vonal vastagsággal kell ábrázolni a középvízhozamának megfelelően. A középvízhozam alapján történő ábrázolás valóban nem szubjektív, ugyanakkor olyan problémát okozhat, hogy azonos vízhozam esetén nem lehet eldönteni melyik a fő vízgyűjtő folyó és melyik a mellékfolyó. A terület természeti sajátosságait figyelembe véve bővülhet a jelkulcs, egyrészt az időszakosan vízzel borított területekkel, másrészt a tavon belül állandóan vízzel borított területekkel. Természetszerűleg a vizenyős részek ábrázolása és a folyásirány jelölése is a térképek szerves részét képezheti. A térkép méretarányától függően a térkép kifejezi az egyes vízrajzi elemek jellegzetes tulajdonságait. Ilyen például az épülő vagy pusztuló tengerpart, édes vagy sós víz, illetve a vízfolyások esetén a szakaszjelleg (alsó-, közép-, felsőszakasz jellegű a folyóvíz). Természetesen bizonyos esetekben előfordul a méreten felüli ábrázolás. A generalizálás során a mellékfolyók elhagyása, kanyarok egyszerűsítése, elhagyása jellemző. Fontos szerkesztési elv, hogy a szintvonalakhoz igazítjuk a folyó vonalát. A kisméretarányú térképek esetén a tengerek ábrázolásánál igen gyakran alkalmaznak rétegszínezéses ábrázolást is, melynek lényege, hogy a mélység növekedésével a kék szín egyre sötétebb árnyalatát alkalmazzák.

Szintén a vízrajzhoz soroljuk a gleccsereket és a szárazföldi jégtakarókat, melyek bemutatásánál sziklafelszín-rajzot, halványkék színárnyalatot alkalmazhatunk, szintén jellemző a jégtáblák körülhatárolása is.

1.1. ábra. Vízrajz forrás: http://turism.moonsund.ee/kaardid_vesi.php?lang=en&style=en

Államigazgatási határok: A határok ábrázolásánál a de facto határt (vagyis a tényleges határt) vesszük figyelembe, annak ellenére, hogy számos bizonytalan és vitatott határ létezik. A területi követeléseket nem szabad figyelembe venni. A megszállást, fegyveres területfoglalást érzékeltetni szokták a térképen. A politikai térképeken az országokat különböző színekkel jelezzük, ebben a vitatott területet a behatoló és az eredeti ország színeiből kialakított színsávokkal jelezhetjük. A vitás országhatár és a vitatott terület ábrázolására hasonló megoldást dolgozott ki Radó Sándor. A határok ábrázolásánál ügyelni kell az egyértelműségre. Gyakran folyók határolják az országokat, ilyen esetekben a folyó sodorvonala a határvonal.

Az országhatárokon kívül, méretaránytól függően egyéb közigazgatási határokat is ábrázolunk:

  • Szövetségi állam;

  • Országrész;

  • Tartomány;

  • Megye;

  • Község.

A különböző határjeleket megszakított vonalakkal, pontsorokkal, szaggatott vonalakkal ábrázoljuk. Ha a határ folyó, vagy út rajzával esik egybe, akkor az út vagy folyó mentén váltakozva ábrázoljuk. Ha a folyót alaprajzszerűen felületként ábrázoljuk és a határ és a folyó partvonala között minimum 0,3 mm hely marad, akkor a folyó sodorvonalán vezethetjük a határvonalat. A határvonalakat sokszor színes sávval, úgynevezett határszalaggal vagy határbanddal emelik ki.

A környezetvédelem jelentőségével együtt a különböző természetvédelemi területek határait is feltüntetjük térképeinken.

A határvonalak különleges esetei a tengeri határok, melyek főként a különböző gazdasági érdekek következtében váltak jelentőssé először a halászat, majd a selftengerekben található szénhidrogének miatt is. A határok kijelölésénél a partvonal kiugró fokait kötik össze, majd ezt a vonalat eltolják a nyílt tenger irányába, a nemzetközi egyezményeknek megfelelően. Ha ezek a határok egymásba nyúlnak, akkor az egyes országok partvonalai közti távolság felénél húzzák meg a határt. A partmenti tengeri határ 12 tengeri mérföld, a gazdasági övezet határa 200 tengeri mérföld.

1.2. ábra Határband forrás: http://rememberjamaicaplain.blogspot.com/2007_11_01_archive.html

Települések: A települések ábrázolásával a térképek a lakosság térbeli eloszlását tudják érzékeltetni. A nagy méretarányú térképeken a méretarány függvényében a településeket alaprajzban ábrázolják, feltüntetik az utcákat a különböző fontosabb épületeket stb., a méretarány csökkenésével az alaprajzi ábrázolásról fokozatosan áttérnek az alaprajzhű, majd az egyezményes jelek alkalmazására. Ezek a módszerek együtt is előfordulhatnak a térképeken. A méretarány további csökkenésével nem minden települést ábrázolunk, és a településeket kategóriákba soroljuk, akár statisztikai adatok alapján pl. lélekszám, akár a közigazgatási rang alapján. Az, hogy milyen ábrázolási módszert választunk a települések ábrázolására a cél szabja meg.

Az előbbi felsorolásból is látható, hogy a méretarány csökkenésével a lakosság tényleges eloszlását bemutató földrajzi módszerről áttérünk a statisztikai módszerre, amely esetén egy közigazgatási egységre vonatkozatott lélekszámot mutat. Ennek pontos ábrázolása utánajárást igényel, hiszen léteznek olyan településformák pl. szórványtelepülések, tanyák, települések közössége stb., amelyek ilyen módon nem ábrázolhatók megfelelően, és a statisztikákban is már összevont, aggregált adatként jelenik meg a hozzájuk tartozó lakosságszám. Másik érdekes eset az agglomerációk ábrázolása, és az azokhoz tartozó statisztikai adatok kezelése. Ezeket az összenőtt óriás településeket igyekeznek külön jellel érzékeltetni a térképeken. (pl.Ruhr-vidék).

Az általánosan elfogadott elv szerint 1:100 000-es méretarányig minden település szerepel a térképeken, ezt követően az 1:500 000-es térképeken a települések negyede már nem jelenik meg, természetesen ez függ a településszerkezet sűrűségétől és a térkép céljától (pl. autóstérkép vagy falitérkép). Természetesen ebben az esetben nemcsak a városok hálózata, hanem ezek megírása is befolyásolja a térképi tartalmat, hiszen nem szabad megfeledkeznünk, hogy a megírások is térképi tartalmat fedhetnek le. Az ábrázolásnál lényeg, hogy a településszerkezet jellegzetességeit megőrizzük. Sajnos annak eldöntése, hogy mely településeket, illetve településrészeket ábrázoljuk a térképünkön, nagyon összetett feladat. Ezt a döntést nagyban meghatározza a térkép célja is, hiszen ha turistatérképet készítünk, akkor lehetséges, hogy számos olyan nevezetes település, illetve településrész felkerül a térképünkre, amely egy közigazgatási térképről hiányozna.

Közlekedési hálózat: A közlekedési hálózat részét képezik a következő főbb közlekedési ágazatok vonalai és műtárgyai:

  • Utak,

  • Vasutak,

  • Vízi közlekedés,

  • Légi közlekedés,

  • Cső- és drótvezetékek, vezeték nélküli hírközlési vonalak, sífelvonók.

Vasút: A nagyméretarányú térképek számos információt közölnek a vasutak műszaki jellemzőire vonatkozóan.(villamosítottság, vágányszám, nyomtáv, megállók, fogaskerekű, drótkötélpályák stb. jelölése). A kisméretarány esetében elsősorban a vasútvonalak jellegének megőrzése a cél.

Utak: Az utak ábrázolására nagyon jellemző, hogy a különböző útkategóriák szerint minőségi osztályokat létesítünk. A kategorizálásnál figyelembe kell venni az adott országban meghatározott besorolásokat, esetlegesen az út fenntartóira vonatkozó információt. Az utak ábrázolásának szerves részét képezheti az útszámozás feltüntetése és kifejezetten az autóstérképek jellemzője az adott út egyes szakaszara vonatkozó távolság km-ben. A vasutakhoz hasonlóan a nagyméretarányú térképek esetén számos műszaki jellemző bemutatásra kerülhet a térképen (burkolat, nyomsáv, kanyarok, meredekség, hidak műszaki adatai stb.), a kisméretaránynál szintén főleg az útvonal jellegének és az útkategóriák bemutatása a cél. Ez utóbbi miatt sokszor az utakat méreten felül ábrázoljuk. A kanyargós utak, a szintbeli és a nem szintbeli kereszteződések, a hágók és alagutak ábrázolása is fontos, a térkép jellegétől függően pedig az autós közlekedéshez kapcsolható kompútvonalak jelzése is felkerül a térképekre.

Vízi közlekedés: A nagyméretarányú térképek számos, a vízi közlekedés részét képező, mesterséges és természetes objektumot ábrázolnak (pl. dokk, kikötő, móló, folyamkilométer, zsilip, homokpad, zuhatag stb.). A kisméretarányú térképek esetén, a tengeri járatok, a hajózhatóság (folyó, csatorna), a kikötők jelzése, továbbá a zuhatagok egyezményes jellel történő ábrázolása az elsődleges cél.

Légi közlekedés: A nagyméretarányú térképek illetve a légi navigációs térképek a kifutópályákat és kiszolgáló épületeket alaprajzhűen ábrázolják. Kisméretarányú térképeken egyezményes jelek jelzik az utasforgalom a műszaki színvonal alapján a légikikötőket. A légifolyosókat csak a léginavigációs térképeken tüntetik fel.

Cső- és drótvezetékek, vezeték nélküli hírközlési vonalak: A nagyméretarányú térképek a teljes vezetékhálózatot ábrázolják. A különböző vezetéktípusok kategorizálásával számos nagyméretarányú térképen találkozhatunk. A gazdasági körzeteket bemutató térképek fontos része szintén a fontosabb csővezeték-hálózat bemutatása. Az elektromos vezetékek esetén jellemző a feszültség szerinti kategorizálás. A közműtérképek ezen térképek speciális esetei, amelyek mind a tervezés, mind a napi munkavégzés szempontjából nagyon fontosak. A nagyméretarányú térképeken, ha szerepelnek, akkor csak a fontosabb vezetékek kerülnek fel, a topográfiai térképeken kifejezetten a terepen látható és ezért a tájékozódást segítő vezetékeket ábrázoljuk, a földalatti vezetékeknek ezért ebben az esetben nincs olyan nagy jelentőségük.

1.3 Közlekedési hálózat forrás: http://www.mandaluyong.gov.ph/profile/infra_map56.aspx?node=0

Talaj és növényzet: A talaj és növényzet ábrázolása elsősorban a nagy és a közepes méretarányú térképeken jelenik meg. Többnyire a szín és a felületi jelek kombinációjával ábrázolható. A tájékozódás elősegítése miatt egyes jellegzetes magányos fák, fasorok, bokorcsoportok ábrázolása is jellemző. Ezzel szemben a kisméretarányú térképeken a növényzet és talaj ábrázolása háttérbe szorul, hiszen a rétegszínezés, illetve a sűrű tartalom nem teszi lehetővé ezek megjelenítését.

1.8.2 Névrajz

Ezen alfejezet a névrajzzal kapcsolatos alapvető ismereteket igyekszik összefoglalni. A nevek írásával kapcsolatos grafikai változókkal, és névírás attribútumaival kapcsolatban a Kartográfia 3 moduljában bővebben olvashat.

A földfelszín természetes és mesterséges objektumainak azonosítására szolgálnak a földrajzi nevek. A földrajzi nevek mellett a térképen található egyéb magyarázó írások és számok is a névrajz részét képezik. A nevek nagyon fontos részét képezik a térképeknek, hiszen nevek nélkül a legtöbb esetben nem is tudnánk azonosítani a térképen található objektumok nagy részét. A térképi névhasználat azonban nemcsak az értelmezés szempontjából lényeges, hanem a hierarchia kifejezésében is szerepet játszhat. Elég, ha az atlaszok névrajzát megtekintjük, rögtön látható, hogy a névírással utalhatunk a települések jelentőségére is.

A földrajzi nevek írásánál nagyon fontos, hogy betartsuk a rájuk vonatkozó helyesírási szabályokat. Ezzel kapcsolatban érdemes időről időre fellapozni a jelenleg legautentikusabb forrásnak bizonyuló „A magyar helyesírás szabályai” mindenkori legfrissebb kiadását és Fábián Pál – Földi Ervin – Hőnyi Ede: A földrajzi nevek helyesírása című könyvét, mely gyakorlatilag a hivatalos helyesírási szabályzat része.

A földrajzi nevek helyesírásának alapvető elveit a Helyesírási Szabályzat alapján mutatjuk be:

1. Az egyelemű vagy egybeírt nevek helyesírása általában viszonylag egyszerű, a magyar önálló településnevek mindig egybeírtak:

alapforma: -i képzős forma:

Pilis pilisi

Újszeged újszegedi

Dunakeszi dunakeszi

Az i-re végződő nevek -i képzős származékának végén csak egy i-t ejtünk és írunk.

2. A másik nagy csoportot a kötőjellel összekapcsolt, két- vagy háromtagú földrajzi nevek jelentik. Ezek helyesírásának megállapításakor figyelembe kell venni az összekapcsolt tagok (al)szófaját és ezek viszonyát. A szófaj leginkább tulajdonnév (Duna, József Attila) vagy földrajzi köznév, azaz földrajzi fogalmat jelölő főnév: óceán, tó, patak, hegy, völgy, domb, hágó, lapos, dűlő, sivatag; félsziget, öntözőcsatorna, holtág, fennsík, dombvidék, szőlőhegy, halastó.

A kéttagú tulajdonnevek típusai a következők:

közszói előtag + földrajzi köznév

alapforma: -i képzős forma:

Arany-patak arany-pataki

Holdvilág-árok holdvilág-ároki v. -árki

tulajdonnévi előtag + földrajzi köznév

alapforma: -i képzős forma:

Csepel-sziget Csepel-szigeti

Szandaváralja-patak Szandaváralja-pataki

Dunazug-hegység Dunazug-hegységi

közszó + tulajdonnév

alapforma: -i képzős forma:

Holt-Tisza holt-tiszai

Nyugat-Dunántúl nyugat-dunántúli

Délkelet-Csehország délkelet-csehországi

tulajdonnév + tulajdonnév

alapforma: -i képzős forma:

Som-Nagyberény som-nagyberényi

Győr-Moson-Sopron győr-moson-soproni

Győr-Ménfőcsanak győr-ménfőcsanaki

Esztergom-Kertváros esztergom-kertvárosi

A háromtagú földrajzi nevek esetében még nagyobb figyelemre van szükség. Ugyanis az -i képzős formákban az utótag kivételével a tulajdonnévi eredetű formák megőrzik nagybetűs alakjukat:

közszói előtag + kételemű név

alapforma: -i képzős forma:

Rohonci-Arany-patak rohonci-arany-pataki

Alcsi-Holt-Tisza alcsi-holt-tiszai

Belső-János-dűlő belső-János-dűlői

kételemű név + földrajzi köznév utótag

alapforma: -i képzős forma:

Arany-patak-völgy arany-patak-völgyi

Két-bükkfa-nyereg két-bükkfa-nyeregi

Holt-Tisza-berek holt-Tisza-bereki

Van még egy kiegészítő szabály is: nagykötőjellel kapcsoljuk össze a valamitől valameddig viszonyt kifejező tulajdonneveket:

alapforma: -i képzős forma:

Budapest-Bécs budapest-bécsi

Győr-Sopron-Ebenfurt győr-sopron-ebenfurti

Ha földrajzi köznév is járul az ilyen alakulathoz, azt ismét kiskötőjellel kapcsoljuk:

alapforma: -i képzős forma:

Duna-Rajna-Majna-csatorna Duna-Rajna-Majna-csatornai

Képzős formájukban némileg eltérnek ettől a következő alakulatok:

alapforma: -i képzős forma:

Cseh-Morva-dombság cseh-morva-dombsági

Zala-Somogyi-határárok Zala-Somogyi-határároki

3. Történelmi és mai államnevekben, gazdasági földrajzi körzetnevekben minden tagot külön írunk.

alapforma: -i (-beli) képzős forma:

Magyar Köztársaság magyar köztársasági

Egyesült Királyság egyesült királysági

Dél-afrikai Köztársaság dél-afrikai köztársasági

Római Birodalom római birodalmi

Osztrák–Magyar Monarchia osztrák–magyar monarchiabeli

Az államrészek nevében kis kezdőbetűs elemeket (megye, járás, városkörnyék, bánság, grófság, terület stb.) különírjuk az előtte álló névrésztől.

alapforma: -i (-beli) képzős forma:

Budai járás budai járási

Veszprémi városkörnyék veszprémi városkörnyék

Az -i képzős formákban kivételt teszünk az alapalakjukban nem -i képzősekkel:

alapforma: -i (-beli) képzős forma:

Hajdú-Bihar megye Hajdú-Bihar megyei

New York állam New York állami

Vác kistérség Vác [váci] kistérségi

Alpok–Adria eurorégió alpok–adriai eurorégió

A közterületek nevében a kis kezdőbetűs út, utca, tér, köz, híd stb. szót különírjuk az előtte álló névrésztől:

alapforma: -i képzős forma:

Váci út Váci úti

Március 15. tér Március 15. téri

Erzsébet híd Erzsébet hídi

Sokszor különírt szavakból álló jelölt tárgyas, jelölt határozós, jelölt birtokos jelzős, valamint névutós szerkezetek alkotnak földrajzi neveket. Ezekben a formákban is megtartjuk a nagybetűs kezdést és a különírást:

alapforma: -i képzős forma:

Duna mente Duna menti

Vác környéke Vác környéki

Felső-Marcal melléke Felső-Marcal melléki

Duna–Tisza köze Duna–Tisza közi

Az ilyen nevek elé járuló köznevet is különírjuk:

alapforma: -i képzős forma:

Hosszú Csobod alja Hosszú Csobod alj(a)i

Külső Pesti út Külső Pesti úti

Régi Fóti út Régi Fóti úti

(forrás: http://mek.niif.hu/01500/01547/01547.pdf, és http://bebte.hu/documents/foldrajzi_helynevek.htm)

A külföldi területek földrajzi nevei esetén az adott ország térképein, névtáraiban található hivatalos formában közlik a térképek.

Természetföldrajzi nevek helyesírásánál kétféle gyakorlat alakult ki: nemzeti vagy nemzetközi. A nemzetközi névhasználat esetén mindent eredeti formában láthatunk a térképen. A nemzeti névhasználat esetén lefordítják a földrajzi közneveket (hegy, csúcs, sziget). Hagyomány szerint a köznevet nem mindig fordítják le: Holy Island Holy-sziget Szent-sziget; Rio Negro, Negro (Fekete folyó), de akár köznév elhagyására is láthatunk példát: Amazonas, Stromboli.

Nem fordítják le a köznevet, ha egybeírt: Kalmarsund nem Kalmar-szoros. Nem lehet lefordítani azokat a neveket, melyek nem tartalmaznak földrajzi köznevet, vagy maga a név is földrajzi köznév: Lofoten, Karwendel, (nem Lofoten-szigetek, La Manche-csatorna, Gobi-sivatag). Ebben az esetben szóismétlésről, pleonazmusról beszélünk. Az idegen nyelvben többes számban használt neveket változatlan formában hagyjuk. Teljesen lefordított nevekkel is találkozhatunk: Tűzföld.

Még bonyolultabb a nem latin betűs írású területek földrajzi neveinek használata. Ebben az esetben, ha van az ország által kiadott hivatalos latin betűs átírás, akkor azt célszerű használni.

A névírás nyelve lehet nemzeti névrajz (a célközönség nyelvén, az ábrázolt terület nyelvétől függetlenül) vagy államnyelvi névrajz (az ábrázolt terület hivatalos nyelvű névalakjai) vagy kettős névrajz (amikor mindkét névalakot használjuk. A névírás nyelvével kapcsolatban meg kell említünk két fontos fogalmat az exonimát és az endonimát. Exonima: olyan névalak, ami kívül esik azon a területen, ahol a névalak nyelve hivatalos vagy jól-elfogadott (pl. Párizs, Kairó). Endonima: a név vonatkozási területén hivatalos vagy jól-elfogadott nyelvű névalak (Budapest, Wien).

A földrajzi nevek egységesítésével az ENSZ UNGEGN nevű szervezete foglalkozik (http://unstats.un.org/unsd/geoinfo/UNGEGN/default.html).

1.8.3 A tipográfia alapfogalmai

A térképek készítésénél is fontos, hogy tisztában legyünk a tipográfia alapfogalmaival, azonban a tipográfia elsajátítása mélyebb ismereteket igényel, mint az a néhány fogalom, amivel a következendőkben megismerkedünk.

A tipográfia a betűket tartalmazó, általában nyomtatott közlés esztétikájával, funkcionalitásával, technológiájával foglalkozó szakterület.(Zentai, 2000) A tipográfia fő funkciója az érthető, áttekinthető és jól olvasható közlés. Alapvető eleme: a betű. Mértékegysége: a tipográfiai pont (1 pont = 0,376 mm = 1 / 2660 méter). A tipográfia alapvető eleme a betű. A betűtípustól függetlenül a betűalak és a vonalvastagság változtatásával alapvető különbségeket tudunk létrehozni a térképi megírások esetén is.

A betűtípus azonos grafikai elven megtervezett ábécé.

A betűtípusok csoportosítása:

  • Velencei és reneszánsz antikvák,

  • Barokk antikvák,

  • Klasszikus antikva,

  • Talpatlan és egyéb antikvák,

  • Talpatlan lineáris antikva (groteszk),

  • Betűtalpas lineáris antikva,

  • Írott betűk,

  • Dísz- és reklámbetűk,

  • Fraktur típusok,

  • Idegen betűtípusok.

Az egyes csoportokon belül a betűtípusoknak nevük van (Times, Dutch, Swiss, Courier, Garamond, Bodoni stb.), a betűalak és a vonalvastagság szerint további alcsoportokat alkothat.

1.4. ábra Betűtípusok

1.5. ábra. Betűtípusok és betűalakok

A betűalak lehet:

  • keskeny (kondenz, narrow)

  • normál (antikva)

  • széles (wide)

  • kisbetű (kurrens, minuszkula)

  • nagybetű (verzál, majuszkula)

  • kiskapitális (kapitälchen, small caps)

  • kurzív betű (dőlt, italic)

  • talpas (serif)

  • talpatlan (sans serif)

A betűkép vonalvastagság szerint:

  • világos (light)

  • normál (normal, regular)

  • félkövér (semi bold, bold)

  • kövér (fat, extra bold, black)

Térképi tipográfiáról bővebben Zentai László: Számítógépes térképészet című művében olvashat.