Ebben a modulban megismerkedik a kartográfiai kommunikáció fogalmával, és módszereivel. A modul áttanulmányozása során képes lesz értelmezni az objektumok tulajdonságait, melyek alapvetően befolyásolják azt, hogy milyen ábrázolási módszert célszerű alkalmazni, az adott tulajdonság, térbeli változó bemutatására. Az 2.1. ábrán látható a kartográfiai kommunikáció sematikus modellje.

2.1 ábra. A kartográfiai kommunikáció folyamata (Kraak nyomán) forrás: http://kartoweb.itc.nl/webcartography/webbook/ch05/ch05.htm#

A térképkészítés során a kiindulási pont az az információ, amely a térképész rendelkezésére áll. Ezt az információt az esetek döntő többségében nem a térképészek, hanem a geodéták, fotogramméterek, földrajztudósok és statisztikusok állítják elő. A térképeken azonban nem az így előállított információ érhető el közvetlenül, mivel a térképészek a megfelelő megjelenítés miatt a generalizálás és osztályozás alkalmazásával átláthatóbbá és olvashatóbbá teszik a térképeket. Ahogy az ábrázolandó információ mennyisége csökken a térkép áttekinthetőbbé válik. Az információ vizsgálata során döntik el a térképészek, hogy az adott információt milyen módszerrel, vagyis milyen kartográfiai jelrendszerrel fogják ábrázolni, és milyen grafikus változókat választanak az ábrázolás során (2.2 ábra).

2.2 ábra. Ugyanaz az adattartalom különböző módszerekkel ábrázolva

A térképhasználó valamilyen információt nyer ki a térkép olvasása közben, az esetek többségében, ez az információ nem tejesen egyezik meg a kiindulási információval. Előfordulhat, hogy a térképolvasó rosszul értelmezi az adatokat, vagy az eredeti adat hibás, vagy a térképész hibásan interpretálja azokat. Ugyanakkor a térképészek törekednek arra, hogy olyan grafikus kommunikációt használjanak, mely lehetővé teszi a helyes értelmezést. Ezen eszközök egy részét tekintjük át ebben a modulban.