Ugrás a tartalomhoz

Kartográfia + Webmapping 6., 6 A térképek és a GIS

Dr. Pődör Andrea (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

6.3 Térbeli adatok

6.3 Térbeli adatok

A térbeli adatok definíciójával és jellemzőivel már találkozhattunk a térinformatikai tanulmányok során, ezért érdemes felidéznie az ott tanultakat. Ebben a fejezetben kifejezetten a megjelenítés szempontjából vizsgáljuk ezt a témakört.

Mint már korábban tanulhattunk erről, a térbeli adatok különleges jellemzője, hogy olyan jelenségeket, objektumokat mutatnak be, amelyeknek a térben meghatározott helyük „címük” van. (Kraak, 2003). Ezek a térbeli jellemzők, mint pont, vonal, poligon megjeleníthetők és tárolhatók térinformatikai rendszerben.

Amikor a térinformatikai rendszerben tároljuk a térbeli adatainkat a megjelenítés során egyúttal egy kartográfiai modellt is létrehozunk. Ebben a kartográfiai modellben, mint vonalak, foltok, mintázatok, szaggatott vonalak stb. jelennek meg a valós világ objektumai és jelenségei. Amikor az adatainkat egy térinformatikai rendszerben tároljuk, akkor a térbeli adatokhoz három főbb jellemzőt kapcsolhatunk (Kraak, 2003):

  • geometriai adat: megmutatja a helyet és kiterjedést,

  • leíró adat: az összes nem geometriai adat,

  • idő adat: megmutatja azt az időpontot, amikor a geometriai és a leíró adat érvényes volt.

A kartográfiai modell létrehozásakor figyelembe kell venni az ún. tárgyi törvényszerűségeket. A tárgyi törvényszerűségek mutatják meg azt, hogy a valós világot milyen módon vonatkoztatjuk a térképi felületre. Ezek a tulajdonságok meghatározzák, hogy az adott objektumot vagy jelenséget milyen módon tároljuk és jelenítjük meg a térinformatikai rendszerben.

Az ábrázolandó objektumokat (Klinghammer, 1985) tárgyi törvényszerűségek alapján csoportosíthatjuk:

  • diszkrét vagy folytonos,

  • minőségi vagy mennyiségi (abszolút vagy relatív),

  • statikus vagy dinamikus,

  • eredeti vagy levezetett.

A diszkrét objektumok minden oldalukon lehatárolhatók és a határvonalaik koordinátákkal megadhatóak. Ilyenek a közvetlenül megfigyelhető objektumok egy része például egy ház, egy folyó, de szintén diszkrét objektumok az olyan képzetes vagy mesterségesen létrehozott objektumok is, mint például az országhatár, statisztikai egységek stb. A folytonos jelenségek általában olyan természetföldrajzi jelenségek, melyek értéke a térben folyamatosan változik. Ilyen például a domborzat, a hőmérséklet, de akár az évi csapadékmennyiség értéke is. Erről részletesebben a Kartográfia 2. moduljában olvashatunk.

A minőségi jellemzők leíró adatként jelennek meg az adatbázisban, mint név, tulajdonság (pl. talajtípus) stb. A mennyiségi jellemzők számok, amelyek lehetnek abszolút értékűek (pl. az országok népessége), és relatív viszonyított számadatok (pl. népsűrűség, ahol a lakosság számot egy adott területhez viszonyítjuk).

Statikusnak tekinthetők azok az adatok, melyek egy meghatározott időintervallum alatt mind fizikai, mind leíró tulajdonságaikban változatlanok maradtak, míg dinamikusak azok az objektumok és jelenségek, melyek az adott hosszabb megfigyelési időszakban vagy a helyüket vagy leíró adataikat változtatják.

Az ún. eredeti adatokat valamilyen adatnyerési folyamat során állítottuk elő (geodéziai felmérés, statisztikai adatgyűjtés) vagy már létező térképeket, adatsorokat használtunk fel arra, hogy azokból további adatokat nyerjünk (legegyszerűbb példa lehetne az adatbázisban történő lekérdezés, vagyis megadott szempontoknak megfelelő leválogatás során nyert adatokból létrehozott új réteg).

Az adatbázis létrehozása során, a későbbi megjelenítés szempontjából lényeges, hogy a különböző típusú leíró adatok is jelenjenek meg. Amikor a leíró adatokat vizsgáljuk, megpróbáljuk mérni és kategorizálni ezeket. A szakirodalomban (Kraak 2003, Márkus 2009) számos leírást olvashatunk, az ún. mérési skálákról (névleges, sorrendi, intervallum, arány), melyek segíthetnek abban, hogy az adatokat jobban megértsük és meg tudjuk jeleníteni.

Napjainkban a térinformatikai rendszerekben is egyre inkább fontos az idő szerepe. Az adatok, mind a geometriai, mind a leíró adatok változhatnak az idővel. A térinformatika egyik fontos eszközévé vált az idősoros adatok kezelése. A térbeli adatok elemzése azonban csak akkor lehetséges, ha azokat szimbólumok, jelek, pontok vonalak, szaggatott vonalak, színek stb. segítségével megjelenítettük. A számítógépes grafika fejlődésével, a 3D-s megjelenítés lehetővé válásával, az objektumok egy újabb jellemzőjét is ki tudjuk fejezni, a háromdimenziós térbeli kiterjedést.

6.3.1 Térbeli viszonyok

Az objektumok térbeli viszonya a térképen történő ábrázolás segítségével válik láthatóvá. A térbeli viszony elsősorban az ábrázolni kívánt objektum és a földi koordinátái közötti viszonyra utal, de utalhat az objektum és leíró adatainak kapcsolatára is.

Ha megjelenítjük az objektumok kategóriáit, világossá tehetjük a közöttük meglévő térbeli kapcsolatokat (pl. folyóhálózat és mezőgazdasági terület). Ezáltal képesek vagyunk a mintázatok felismerésére, illetve a térbeli trendek (pl. a városi beépített terület növekedése) megértésére. Ha a geometriai és a leíró adatokat együttesen vizsgáljuk, rájöhetünk arra, hogy milyen módon befolyásolja az adott hely az objektumok tulajdonságait és a különböző jellemzővel bíró objektumok milyen hatással vannak egymásra. Szintén nagyon fontos az objektumok egymáshoz viszonyított térbeli helyzete is (szomszédság, bennfoglalás).

Ezeken az elsődleges térbeli viszonyokon kívül további kapcsolatok is definiálhatók. A másodlagos viszonyok között megemlíthető a vonalas vagy felületi viszonyítási, illetve referencia rendszerhez fűződő kapcsolat. Egy statisztikai felületre vonatkoztatott lakosságszám, vagy az egy úthálózaton tartózkodó autók száma (Kraak, 2003). További térbeli viszonyok jöhetnek létre, ha a magasság és az idő dimenzióit is hozzákapcsoljuk az objektumokhoz.