Ugrás a tartalomhoz

Kartográfia + Webmapping 6., 6 A térképek és a GIS

Dr. Pődör Andrea (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

6.6 Térképkészítés térinformatikai szoftverrel

6.6 Térképkészítés térinformatikai szoftverrel

A térinformatikai szoftverek alkalmazásánál nagyon fontos ügyelnünk arra, hogy ne csak egyszerűen a szoftverre hagyatkozzunk: ismernünk kell a parancsok mögött rejlő funkciókat is. Az alfejezetnek nem célja a szoftver ismertetése. Karunkon a térinformatikai gyakorlatok során az ArcGIS szoftvert használjuk, ezért az alfejezetben leginkább ennek a funkcióira hagyatkozunk. Az alfejezetnek nem célja annak ismertetése, hogy hogyan lehet tematikus térképeket készíteni a szoftver segítségével, ezzel kapcsolatban bővebb információt a Building Geodatabase 5 és 6. moduljából nyerhetünk. A cél, hogy rávilágítsunk arra, hogy a szoftver funkcióinak minden ismeret nélküli alkalmazása szintén félrevezető lehet. Az ábrázolási módszer kiválasztása előtt feltétlenül szükséges az adatbázis, illetve az abban tárolt leíró adatok vizsgálata. Ezt követően eldönthetjük, hogy az adott leíró adat minőségi, vagy mennyiségi jellemzőt takar. Minden GIS szoftverben lehetőség van minőségi és mennyiségi adatok bemutatására. A minőségi jellemzők bemutatására az ArcGIS-ben a LayerProperties /Symbology/ Categories funkciót használjuk. Itt meg tudjuk adni, hogy melyik mezőt vesszük alapul az ábrázoláshoz (Value Field), valamint hozzáadhatjuk a mezőben tárolt értékeket is (Add All Values).

6.7. ábra. Minőségi jellemzők bemutatása

A mennyiségi értékek bemutatását szolgálja a 6.8. ábrán is látható „Quantities” és „Charts” funkció.

6.8. ábra. Mennyiségi értékek ábrázolására szolgáló funkciók az ArcGIS-ben

A „Quantities” parancs segítségével felületkartogram (Graduated colors), jelkartogram (proportional symbols), pontszórásos (Dot density) térkép készíthető, valamint a jelmódszer segítségével be lehet mutatni a jelnagyság változtatásával az ábrázolt objektumhoz tartozó mennyiségi értékeket is (Graduted symbols).

Ezen módszerek mindegyikéhez lehetőségünk van arra, hogy különféle módon osztályozzuk az adatainkat.

Az ArcGIS-ben hét osztályozási módszer közül választhatunk:

  • Natural Breaks (természetes töréspontok), módszer (Jenk-féle optimalizációval, variancia minimalizálás) az osztályok közötti töréspontok automatikusmeghatározásával alakít ki osztályokat.

  • Equal Interval (egyenlő intervallum módszer) módszer alkalmazása esetén az osztályok értékkészletük szerint azonos szélességűek lesznek.

  • Defined Interval (meghatározott intervallum módszer), módszer alkalmazása esetén az intervallum értéket mi állítjuk be és ehhez a program kiszámítja, hogy hány osztályt hoz létre.

  • Quantile (kvantilis): módszer szerint minden osztályban azonos számú elem lesz.

  • Standard Deviation (szórás) módszer kiszámítja az átlagot és ez alatt és fölött azonos szórástartományú osztályokat alakít ki.

  • Geometrical interval (mértani sor módszer), olyan módszer, ahol az osztályok közti határok értékei mértani sort képeznek.

  • Manual (kézi) módszer, ahol az osztályok közti határokat tetszőlegesen állíthatjuk be.

Az osztályok száma (Classes) is megválasztható: 1-32.

Ahhoz, hogy eldöntsük, melyik módszert akarjuk használni, ismernünk kell az adatainkat és azt, hogy igazából mit szeretnénk bemutatni a térképen. Ebben segíthet a Classification menüben található hisztogram.

6.9. ábra. Hisztogram

A hisztogram x tengelyén a felvett adatértékek szerepelnek, az y tengelyen pedig az arra vonatkozó érték, hogy egy adott oszlopban (annak száma – 10-100 közötti – a Columnsben adható meg) hány elem szerepel. A kék függőlegesek pedig az osztályozási algoritmus és az osztályok számának megfelelő osztályhatárok értékeit mutatják, melyek a jobb szélső szövegdobozban (Break Values (%)) is megjelennek. A kézi beállításnál (Method/Manual) írhatóak be az általunk választott értékek

Ha összehasonlítjuk a különböző osztályozási módszereket, akkor egyértelműen látható, hogy ugyanaz az adattartalom teljesen máshogy jelenhet meg. Például ha a Natural Breaks módszert összevetjük a Quantile módszerrel, azt láthatjuk, hogy Quantile módszer esetén, az osztályozás téves következtetések levonását idézheti elő. Nekünk kell eldöntetnünk a jelenség ismeretében, hogy melyik osztályozás adja az optimális eredményt. Jelen esetben olyan területek kerültek egy csoportba például, melyeknél a mennyiségi adatok különbsége akár több, mint kétszeres. Ezt leellenőrizhetjük az attribútum táblából (SUM – Sort Ascending).

s

A „Charts” funkcióval háromféle diagramtípust készíthetünk el: tortadiagram, ha térben is adunk kiterjedést a diagramnak vagy kördiagram (Pie chart), oszlopdiagram (Bar Chart) és osztott oszlopdiagram (Stacked Chart). A tortadiagramot olyan esetben érdemes alkalmazni, amikor egy adat több adat százalékos eloszlásából adódhat össze. Például az össznépesség és a különböző iskolai végzettségűek összetétele: ez esetben a tortadiagram nagysága jelképezi az össznépességet, a körcikkek az egyes iskolai végzettségűek arányát az össznépességen belül. Hasonló módon használhatjuk az osztott oszlopdiagramot. Az egyszerű oszlopdiagram egy adat évenkénti változását tudja jól kifejezni. Sajnos ezeket a módszereket sokszor összekeverik és tortadiagrammal ábrázolják egyazon adatnak az évenkénti változását, aminek igazából nincs sok értelme.