Ugrás a tartalomhoz

Mérnökgeodézia 4., Mérnökgeodéziai magassági alapponthálózatok.

Dr. Ágfalvi Mihály (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

4.5 Magassági alapponthálózat épületen belül

4.5 Magassági alapponthálózat épületen belül

A fejezet tárgyalás előtt, mint azt már néhányszor hangsúlyoztuk, ilyen feladatok elsősorban nagy ipari létesítmények (pl. egy paksi erőműhöz hasonló beruházás) nagyméretű épületeinek megvalósítása során jelentkeznek. Ennek ellenére a következőkben leírt megoldások más, kisebb építmények építésekor is alkalmazhatók (pl. a ma oly gyakori foghíj beépítésekkor).

Épületeken belüli magassági alapponthálózatok létrehozásának célja, hogy az épület belső tereiben felmerülő magassági kitűzések, magassági részlet- és ellenőrző mérések számára egységes rendszert teremtsen. Ezzel a célszerűen kialakított hálózattal lehet a felsorolt feladatokat az előirt pontossággal, és gazdaságosan megoldani. A hálózatnak egyúttal lehetővé kell tennie, hogy az épületen belül végzett magasságméréseket szükség esetén a beruházás építményen kívül létesített rendszerébe technikai nehézségek nélkül bekapcsolhassuk.

Az alapponthálózat tervezése és állandósítása.

Az épület bejárása során kell megtervezni a magassági hálózatot. Célszerű szerkezeti rajzokat, kiviteli terveket is beszerezni a bejárás előtt. Az alappontok helyének a kiválasztásakor a következő általános szempontokat kell figyelembe venni:

  • az alappont fennmaradása lehetőleg hosszú időn át biztosított legyen,

  • szabatosan megjelölhető legyen,

  • magassága ne változzék, még üzemi körülmények között se,

  • az épületen belül minden kitűzendő vagy bemérendő részletcsoport közelébe (30m) alappont kerüljön,

  • a magassági alappontok távolsága lehetőleg ne haladja meg az 50 métert,

  • az alapponton a 3m-es invárbetétes szintezőléc függőlegesen felállítható legyen (ha ezt a belső terek mérete esetleg korlátozná, akkor a műszergyártóknál opcionálisan beszerezhetők kisebb méretű, 1,7 - 2méter hosszúságú invárbetétes szintező lécek),

  • a szintezés útvonalába eső, rendkívüli refrakciós viszonyokat okozó helyeket (pl. olvasztókemence) kerüljük el, az előre-hátra leolvasás lehetőleg azonos refrakció viszonyok között legyen elvégezhető,

  • lehetőleg ne legyen kitéve állandó rázkódásnak, rezgésnek,

  • az alapponthálózat legalább egy pontja, technikai nehézségek nélkül, a beruházás, esetleg az országos szintezési hálózatba bekapcsolható legyen.

Az alapponthálózat megtervezése után a mérések megkezdése előtt a magassági alappontokat meg kell jelölni. A pontjelölésnek olyannak kell lennie, hogy a pont magasságát szabatosan, egyértelműen kijelölje és az üzemeléssel járó valamint egyéb külső hatásokkal szemben azt megőrizze.

Burkolatlan felületen (talajba) betontömbbe helyezett félgömbfejű szegecs szolgálhat magassági pontjelként. A betontömböt érintetlen, vagy egy mesterségesen kialakított terepfelületen, csak jól leülepedett talajba szabad elhelyezni. A pontjelölésre csak teljesen hibátlan, ép fejű szegecset kötelező használni, amit a fejéig teljesen be kell betonozni. A pont későbbi felhasználásaikor minden esetben meg kell győződni a szegecsfej épségéről. Célszerű a vízszintes és magassági alappontokat azonos betontömbbe elhelyezni.

Régi, konszolidálódott épületek falaiba, vagy épített pillérekbe (oszlopokba) szög- vagy más idomacélból készült konzolra hegesztett szegecsfejből, csapágygolyóból álló pontjelet lehet beépíteni. Acél vagy vasszerkezetű pillérekre (oszlopokra) hasonló jelet lehet hegeszteni. Összefüggő beton padlózatba cementezett szegecs is megfelel magassági pontjelölésnek, de kizárólag félreeső, forgalom- és rezgésmentes helyen (üzemben).

Fa, műanyag, mozaik stb. padlókba magassági pontjelölést elhelyezni nem szabad. Kerülni kell az olyan megoldásokat, mint pl. betonozott síncsavar, hegesztett gömbacél, mert azok kisebb-nagyobb szándékos (pl. kalapácsütés) vagy véletlen behatástól (munkagép figyelmetlen vezetője) is alakváltozást, deformációt szenvednek, vagy akár tönkre is mehetnek. Adott szituációban a korábban felsorolt pontjelölésekkel is előfordulhat természetesen hasonló eset.

Építés alatt álló építmények oszlopaiba, alaptesteibe, más szerkezeti részeibe, nem célszerű pontjelöléseket elhelyezni, mert azok a növekvő terhelés hatására, illetve a teljes terhelés elérése után is sokáig mozgásban maradnak és jelentős süllyedést szenvedhetnek. Építés alatt álló épületek területén, illetve közelében az alappont szintezést a bekapcsoló ponttól minden későbbi magasságmérési művelet (pl. kitűzés, ellenőrző mérés stb.) előtt meg kell ismételni.

Az alappontokat a kitűzés sorrendjében, folyamatos számozással jelölhetjük, több szintes építménynél esetleg a szintekre utaló kiegészítő jelzést alkalmazva. A kitűzéssel egyidejűleg az alappont számát olajfestékkel célszerű megfesteni.

A magassági alappontról pontleírást kell készíteni. A pontleírásban a bemérési adatok mellett a pont számát, megjelölésének módját és az elhelyezésének időpontját kell még feltüntetni. Az épületen belül kitűzött alapponthálózatról szintenként, az épület méreteitől függően választott méretarányú vázlatot kell szerkeszteni. Ezen a szóban forgó épület, illetve szint egész magassági alapponthálózatát összefüggésben kell ábrázolni, és fel kell tüntetni a beruházási, illetve az országos hálózatnak a bekapcsolására, illetve az ellenőrzésére felhasznált magassági alappontjait, ezek számát és a tájékozódáshoz szükséges néhány adatot. A magassági alappont vázlat alapján, azzal lehetőleg azonos méretarányban szintezési tervet kell készíteni, amely ábrázolja az adott és meghatározandó magassági alappontokat, a meghatározás és számítás módját, a szintezési vonalakat és azok számát.

Mérési és számítási feladatok.

Az épületen belüli magassági alapponthálózatot is szabatos műszerrel kell megmérni. Főleg ipari épületekben jelent gátló tényezőt a szerkezetek állandó, erős rezgése. Ilyen épületben a kompenzátoros műszerek használatát lehetőleg kerülni kell.

Az épület egyes szintjein kiépített hálózatrészek mérése, főleg amikor még kevés akadály van, mert a térelhatároló részek (pl. falak) még nem épültek meg, a terepi mérésekhez hasonlóan végezhető. A mérést a hálózat tervezésekor elkészített vázlat alapján a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kell végrehajtani. Az épületen kívül végzett mérésekhez hasonlón ki kell jelölni dm élességgel az álláspontok és a kötőpontok helyét. Műszerállást lehetőleg rezgésmentes, szilárd és süllyedésmentes helyen kell kiválasztani. Ellenőrizni kell a műszerállásban mért magasságkülönbségeket. Minden alappont közötti mérést oda-vissza kell végrehajtani.

Az egyes szintek közötti kapcsolat méréssekkel való megteremtése jelenti a nagyobb figyelmet és előkészületet jelentő munkát. A mérés helye lehet egy már kiépített lépcsőház, vagy más gyalogosan is járható szerkezeti része az épületnek. Ez azonban nagyon időigényes és kis pontosságú megoldás.

Kevesebb munkával és pontosabban végezhetők el a szintek közötti kapcsoló mérések az un. magasság átvitellel. Ennek előfeltétele, hogy legyen egy függőlegesen összefüggő szerkezeti része az építménynek (pl. egy üres liftakna), vagy a födémeken olyan ideiglenes kialakított, kis átmérőjű, egy függőlegesben vezetett áttörések (Ilyen megoldást alkalmaztak pl. a paksi atomerőmű építkezése során.) Ezeken a helyeken szintezőléc helyett, felfüggesztett mérőszalagot használunk a mérésekhez. Ha ilyen lehetőségek nincsenek, akkor az épület egy lehetőleg szélvédett, olyan homlokzata előtt is felfüggeszthető egy mérőszalag, amelyen szintenként nyílászáró szerkezetek vannak.

A komparált, ínvár- vagy acél mérőszalagot felső végén, az épület egy arra alkalmas szerkezeti részén rögzítjük, majd alsó végén 98 N erővel megfeszítjük. A szél okozta lengések csillapítására, ha szükséges, akkor viszkózus folyadékba helyezzük a feszítő súlyt.

4-10. ábra Épületen belüli magassági alapponthálózat kapcsoló mérésének elrendezése

A mérés megkezdésekor az összekapcsolandó két szinten felállítunk egy-egy műszert. Leolvasunk az A ponton felállított szintezőléc 0-val kezdődő beosztásán az 1-gyes műszerrel. Ezután a mérőszalagon végzünk egyidejű leolvasást mindkét műszerrel. Közben áttelepítjük a lécet a B pontra és a szalagleolvasás után leolvasunk a 2-es műszerrel az átvitt léc 0-val kezdődő beosztásán. Ezután elmozdítjuk a mérőszalagot hosszirányban. Most a 2-es műszerrel kezdjük a mérést a B ponton álló léc eltolt beosztásán végzett leolvasással. Következik a mindkét műszerrel egyidejűleg végzett leolvasás az elmozdított mérőszalagon, miközben visszavisszük a szintezőlécet az A pontra. A mérés az 1-es műszerrel az A ponton álló szintezőléc eltolt beosztásán végzett leolvasással fejeződik be. A módszer alkalmazása során nem kell a léc talpponti hibájával számolni (a léc egyszer a H leolvasásban, egyszer az E leolvasásban szerepel, és tudjuk, hogy ilyenkor a talpponti hiba kiesik a magasságkülönbség számítása során). A szalag eltolásával (noha az acél mérőszalagokon nincs kettős osztás) ellenőrizni tudjuk a mért magasságkülönbséget. Acél mérőszalaggal végzett méréskor a méréskori hőmérsékletet is rögzíteni kell a mérési jegyzőkönyvben.

A mért nyers magasságkülönbséget (amelyet a két mérésből kapott értékek számtani közepeként számítunk) javítani kell a mérőszalaggal végzett méréseket terhelő szabályos hibákból származó értékekkel. Részletesebben a tantárgy következő, MGE 5 moduljában foglalkozunk a témával. Előzetesen annyit kell tudnunk, hogy számítani kell:

  • a szalag komparáláskori és méréskori hőmérséklete közti különbségből származó hosszváltozását,

  • a méréskori és komparáláskori feszítőerő közti eltérésből származó hosszváltozást, ezzel együtt számíthatjuk a szalag önsúlyából származó javítást

  • a szalag valódi és névleges hossza közti eltérésből származó (un. komparálási) javítást.

Az alappontok így javított magasságkülönbségét használjuk fel az épületen belüli magassági hálózat számításához.

A pontok országos hálózatbeli magasságát az épületben vagy az épület környezetében található, és ellenőrzött hálózati pontról kell meghatározni, legalább kétszer ismételt oda-vissza végzett méréssel.

A pontokról koordinátajegyzéket kell összeállítani, amelyben a szokásos adatokon kívül: az alappont száma, állandósítási módja, helyi és országos magassága, a mérés időpontját is fel kell tüntetni.