Ugrás a tartalomhoz

Növény- és állattani ismeretek 5., Állattenyésztési alapismeretek

Dr. Udvardy Péter (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

5.5 A gazdasági állatok takarmányozása

5.5 A gazdasági állatok takarmányozása

A takarmányozás az állatok táplálását jelenti. A takarmányadagok alapvetően két részből tevődnek össze, az egyik az életfenntartó takarmányadag, a másik a termeléshez (hús, tojás, stb.) szükséges rész. Az állattartás költségeinek több mint a felét az állatok takarmányozási költségei teszik ki. Az életfenntartó takarmányadag fajra illetve fajtára számított, a termeléshez szükséges abraktakarmányt pedig az egyes állatok teljesítményét figyelembe véve kell meghatározni. Egy napi 10 liter tejet adó tehén a napi takarmányadagjának 53 százalékát fordítja életfenntartásra, napi 20 liter tej termelése estén ez 36 százalék, a hízósetés esetén ez az érték 35 százalék.

A gazdaságok takarmánytermő területeit figyelembe véve lehet meghatározni a sikerrel tartható állatfajokat. A kérődző állatok elsősorban nagy mennyiségű tömegtakarmányt igényelnek, az egygyomrú állatok pedig inkább az abraktakarmányokból igényelnek többet.

A takarmányok táplálóanyag tartalma meghatározza a termelés színvonalát. Csak jó minőségű takarmányokkal érhető el magas állati hozam. A takarmány minősége a növekedést és a fejlődést egyaránt befolyásolja. A termelés során a hasznosítási iránynak megfelelő harmonikus tápanyagellátást kell biztosítani az állatok számára. A túlzott ellátás minőségromlást eredményezhet (például túl zsíros hús), a szűkös takarmányadagok pedig nem hagyják kibontakozni a biológiailag lehetséges termelési színvonalat.

5-5. ábra Tejelő tehén

Forrás: http://futoblog.wordpress.com/

Az irányított felnevelés azt jelenti, hogy a gazdasági állatokat a mindenkori fejlődési stádiumukat és igényeiket figyelembe véve, okszerűen takarmányozzák, így elkerülve az alultáplálást és a túlzott ellátást egyaránt. A gyorsított (hajtatott) felnevelés mindenképpen kerülendő a tenyészállatoknál, mert rontja tenyésztési értéküket és használhatóságukat.

A fiatal állatok testtömeg gyarapodásában a fehérje, az ehhez kötődő víz, valamint az ásványianyagok dominálnak, addig a kifejlett kori állapothoz közeledve egyre nő a testösszetételben és a testtömeg-gyarapodásban a zsír mennyisége. A takarmány fehérje tartalmának növelésével csökken a fehérjehasznosítás hatásfoka. A fiatalkori testtömeg-gyarapodásnak jelentős részét az ásványianyagok teszik ki, legjelentősebb a kalcium és a foszfor igény

A takarmányozás hat az állati termékek minőség ére is. A tejelő szarvasmarha esetében a lédús, rostos takarmányok aránya magas, a rosttartalom alapvetően befolyásolja a tej zsírtartalmát. Érdekes dolog az, hogy például a szója vagy napraforgó etetése esetén a tejből készített vaj lágyabb lesz, míg szénaetetéskor keményebb. Bizonyos növények íze a tejben jelentkezik. A tojás, színe is befolyásolható a takarmányozással, a kukorica zeaxantin tartalma sötétebbé teszi a tojás sárgáját. Vannak élelmiszerek, melyek előállításakor az állat takarmányába keverik be a kívánt vitamint/zsírsavat tartalmazó adalékot, így az beépül a végtermékbe is.

A takarmányokat a következőképpen lehet rendszerezni:

  • Zöldtakarmányok: legelő, pillangósok, zöldtakarmány keverékek

  • Gyökér- és gumós takarmányok: burgonya, répa, csicsóka

  • Silózott takarmányok: kukoricaszilázs, kukoricaszenázs

  • Szénák: fűszéna, pillangósok szénái (lucernaszéna)

  • Cséplési melléktermékek: szalma

  • Magvak: gabonák, hüvelyesek magvak, olajmagvak

  • Melléktermékek: malomipari melléktermékek, szeszipari melléktermékek

  • Takarmány-kiegészítők: hozamfokozók, antibiotikumok, probiotikumok, antioxidánsok