Ugrás a tartalomhoz

Növény- és állattani ismeretek 5., Állattenyésztési alapismeretek

Dr. Udvardy Péter (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

5.6 A gazdasági állatok nemesítése és szaporítása

5.6 A gazdasági állatok nemesítése és szaporítása

A nemesítés az a tevékenység, melynek során az ember a gazdasági állatok fontos tulajdonságait javítani igyekszik, figyelembe véve azok genetikai adottságait és értékmérő tulajdonságait.

A genetikai adottság ok a környezeti hatására a fenotípusban (küllem és hozam) jutnak érvényre. A kvalitatív genetika alapját Mendel munkássága, a róla elnevezett mendeli öröklődés adja. A gazdasági állatok tulajdonságai genetikai értékük (genotípus) és a környezeti hatások összessége (fenotípus) alapján jelennek meg (fenotípus). Az egyes tulajdonságokat a gének határozzák meg.. Egy tulajdonság lehet egygénes (monofaktoriális öröklődés) vagy több gén által meghatározott (polifaktoriális öröklődés). A nemesítés során a cél az átlagnál jobb genetikai tulajdonságokkal rendelkező (és ezt a fenotípusában is megjelenítő, tehát nagyobb termelést, vagy jobb minőséget elérő) egyedek kiválasztása, és tulajdonságaik továbbörökítése a következő generációkba. A genotípusbeli különbségeket napjainkban a molekuláris genetika eszközeivel is vizsgálják. A DNS információ megismerése (genetikai markerek) által kiválaszthatók a kedvező tulajdonságokat hordozó egyedek.

Az értékmérő tulajdonságok a gazdasági állatok azon öröklődő tulajdonságai, melyek termelésüket (tej, hús, tojás, stb.) vagy a termék minőségét (tejzsír, szárazanyag tartalom, stb.) jellemzik. Az értékmérő tulajdonságok egyaránt. lehetnek külső, belső, direkt vagy indirekt tulajdonságok. Amikor egy állat teljesítményét vizsgálják, ezeket az értékmérő tulajdonságokat veszik figyelembe, ezek alapján ítélik meg az állat teljesítőképességét. Ilyen értékmérő tulajdonságok lehetnek:

  • Hústermelő képesség: szinte az összes fajnál fontos tulajdonság, a napi súlygyarapodás (intenzitás), a vágóérték, a húsminőség jellemzi.

5-2. táblázat - Egyes állatfajok napi lehetséges súlygyarapodása

Faj

Napi gyarapodás (gramm)

Húsmarha

1200-1400

Hízósertés

600-700

Hízóbárány

250-300

Brojlercsirke

5


Forrás: Szabó F. (szerk.): Állattenyésztéstan (2006)

  • Tejtermelő képesség: a tejelő szarvasmarha állomány egyedeit jellemző tulajdonság. Ezen kívül tenyészállatoknál is fontos tulajdonság az utódok felnevelése szempontjából. Fontos jellemzője a tejhozam (napi vagy termelési ciklusra számított), a tej beltartalmi mutatói.

  • Tojástermelő képesség: minden baromfifaj fontos értékmérő tulajdonsága, mind a tenyésztés, mind az árutojás termelés szempontjából. A tojás száma, színe, súlya, minősége, beltartalma meghatározó.

  • Gyapjútermelő képesség: főleg a juhok értékmérő tulajdonsága. Legfőbb jellemzője az egy év alatt megtermelt gyapjú tömege, minősége, a gyapjúzsír (lanolin) mennyisége és minősége, a gyapjú szálhossza, színe, erőssége.

  • Takarmányhasznosító képesség: nagyon fontos értékmérő tulajdonság, nagymértékben meghatározza a gazdaságosságot. Az egy megtermelt állati egységre (húskilogramm, tojás darab, stb.) jutó takarmány mennyiségét jelenti. Az állattenyésztés költségeinek több mint a felét ez teszi ki.

  • Termékenység/szaporaság: nőivarú egyedek által ellett, fialt egyedek száma, a hímivarú egyedek által termelt életképes szaporítóanyag jellemzi.

A gazdasági állatok szaporítás a során figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a vadon élő állatokkal ellentétben a gazdasági állatok nem szezonálisan szaporodnak, hanem az egész év során bizonyos periodikus ciklikusság jellemző rájuk. Az ivarzás faji sajátosság, azonos időközönként jelentkezik (például a szarvasmarhánál 21 naponta), ekkor a nőivarú állat érett petesejttel kész a szaporodásra és sikeres vemhesülés után utódokat hoz létre.

A párzás célja a megtermékenyítés. Lehet vad-, csoportos-, háremszerű- és egyedi pároztatás. Manapság a mesterséges termékenyítés a legelterjedtebb a ló- és a szarvasmarha esetében. A mesterséges termékenyítés kétségtelen előnye az, hogy a fertőző betegségek terjedése meggátolható, valamint a genetikai változás felgyorsítható. A különböző állatok szaporítása eltér egymástól:

  • A esetén a kanca ivarérettsége 18 hónapos kor körül van, azonban a tenyészérettséget két éves korában érik el a hidegvérű fajták, a melegvérű fajtákat pedig 3-4 éves korban lehet termékenyíteni először. A kanca ivarzási ciklusa 21 nap, vemhessége 335 napig tart. . Az ellés során rendszerint egy csikó jön a világra.

  • A szarvasmarha szaporítása mesterséges termékenyítéssel történik. Az üszők ivarérettsége 9 hónapos korra tehető, tenyésztésbe vétele 18 hónapos korban történik. Az ivarzási ciklus 21 nap, a vemhesség 285 nap, az elléskor előfordulhat nehéz ellés, amikor emberi segítésre van szükség.. Az ellés során rendszerint egy borjú jön a világra. Az ellés után legkorábban két-három hónappal lehet újravemhesíteni a tehenet.

  • A sertés ivarérettsége 6 hónapos kor körül kezdődik. Tenyészérettnek a 9 hónaposnál idősebb süldő nevezhető. Az ivarzási ciklusa 21 nap, a vemhesség 115 nap. Az ellés során a sertés 6-10 malacot ellik. Az újabb vemhesítést a fialás után 50 nappal célszerű elvégezni.

  • A juh szaporodása kissé eltér a korábban ismertetett fajok szaporodásától. Jellemzően csak a tenyészidőszakban van a jerkéknek az ivar/tenyészérése. Az elsődleges tenyészidény augusztus vége és november vége között van (a másodlagos március-április), az ivari funkció ekkor megerősödik. A juh ivari ciklusa 17 nap, a vemhesség 150 nap hosszú. A tenyésztéskor cél az ikervemhesség, ezt megfelelő takarmányozással is befolyásolni lehet. Az ellés után a juh 60 nappal újravemhesíthető.

  • A baromfifajok , eltérően az az emlős gazdasági állatoktól, tojással szaporodnak. A tojás képződéséhez 25-26 óra szükséges. Természetes keltetési körülmények között a kotló tyúk 21 napig ül a tojásokon. A termékeny tojásban a kezdetektől fogva életképes embrió van. A tojás mesterséges körülmények között keltetőgépekkel is kikeltethető. Az átlagos tyúktojás súlya 55-65 gramm.

5-3. táblázat - Egyes baromfifajok kelési ideje

Faj

Kelési idő (nap)

Tyúk

21

Pulyka

28

Kacsa

28

Lúd

30

Gyöngytyúk

27

Galamb

17

Strucc

41


Forrás: Szabó F. (szerk.): Állattenyésztéstan (2006)