Ugrás a tartalomhoz

1., Nagyméretarányú térképi alapfogalmak, térképkészítési technológiák

Dr. Vincze László (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

1.4 A térképek csoportosítása, fogalma és térképfajták

1.4 A térképek csoportosítása, fogalma és térképfajták

Földmérési térképek elsősorban vízszintes értelemben tartalmazzák a határvonalakat, művelési ágakat, épületeket. Csak kivételesen ábrázoljuk a magasságot.

Elsődleges szerepük van a tulajdon nyilvántartásában, de általános műszaki szempontból is felhasználhatók.

A földmérési térképeket az ország egész területére egységes rendszerben készítjük és folyamatosan kiegészítjük a változások bemérése révén.

1.4.1 Analóg és digitális térkép

Az „analóg” térkép fogalmát a közelmúltban (a ’90-es években) vezették be, jóllehet az azt megelőzően készült valamennyi térképre igaz az, hogy a terepi valóság hasonló (analóg) megfelelője a térképi rajz. Csakhogy korábban nem kellett szembeállítani más formájú (formátumú) termékkel, ezért egyszerűen csak térképről beszéltünk. Ma gyakran (bár nem kizárólag) a térkép digitális változatával találkozunk. Ezért indokolt a korábbiakban készített térképrajzokat hagyományos vagy analóg térképnek nevezni, de a digitális térkép kinyomtatott változatára is használatos az „analóg” jelző.

A vetületi rendszerekhez és az aktuálisan alkalmazott mértékegységhez igazodóan alakították ki a térképrendszereket, amelyeknek ún. „szabványos” egysége a térképszelvény.

A szelvénynek keretén belül található az ún. térképi tartalom (az ábrázolandó térképi elemek, objektumok), míg a kereten kívül bizonyos tájékoztató feliratok vagy rajzok (pl. ún. gyámrajz, ami a térképlap tartalmára, településenkénti számozására és az előállítás módjára ad felvilágosítást) szerepelnek. Felirat pl. a méretarány, a vetületi rendszer, a magassági ábrázolás vonatkozásai rendszere (alapszintje), a település (igazgatási egység, illetve alegység) neve, a szelvény, és a csatlakozó szelvények száma, stb.

A térképszelvények egymáshoz való viszonyát (elhelyezkedését) a számozásuk adja meg, amely igazodik a térképrendszerhez. Létezik országos és településenkénti szelvényszám(ozás) is (1.5.2.1 pont).

A felhasználás szempontjai sokféle térkép előállítását igényelték napjainkig. A nagyméretarányú kategóriába eső térképek a következők szerint csoportosíthatók.

1.1. táblázat - A nagyméretarányú földmérési térképek csoportosítása

Térképek

Vetületi rendszer

Méretarányok

Földmérési alaptérképek

VNR, STR, BOV, HÉR, HKR, HDR,

1:1000, 1:1440, 1:2000, 1:2880, 1:4000

Földmérési átnézeti térképek

újabban: EOV

1:4000, 1:10 000

Megjegyzések:

VNR= Vetület nélküli rendszer

STR=Sztereografikus vetületi rendszer

HÉR, HKR, HDR= hengervetületi rendszerek

BOV= Budapesti önálló vetületi rendszer

EOV= Egységes Országos Vetületi rendszer

AZ EOV-hez tartozó térképrendszer az EOTR (Egységes Országos Térkép Rendszer)


Megemlítendő még, hogy léteznek ún. fotótérképek, melyek legtöbbször a fenti térképek megrajzolásához (szerkesztéséhez) alapul szolgáló tónusos felvételek (légifényképek vagy űrfelvételek) megfelelő nagyításon történő kidolgozásai.

A földmérési alaptérképek elsősorban ún. síkrajzi értelemben, azaz vízszintes vetületben szemléltetik a terepi állapotot, de léteznek a magasságot (többnyire ún. szintvonalakkal) ábrázoló térképek is.

A térképek az ábrázolás szemléletességének fokozására különféle vonaltípusokat (folytonos, szaggatott, pontvonal, stb.), valamint felirattípusokat alkalmaznak. A földmérési térképek síkrajzát (vízszintes értelmű) tartalmazó analóg változatai általában fekete színben készülnek, az egyéb térképekre több szín a jellemző.

Egyes térkép tartalmát képező részletek – a kicsinyítés mértékéből adódóan – nem ábrázolhatók alaprajz-szerűen, jelentőségük azonban fontos, hogy kifejezzék azt, amit jelentenek a térképi tartalom vonatkozásában. Ezeket ún. „jelkulcs”-i jelekkel („miniatűr” rajzokkal=szimbólumokkal) ábrázolják.

A korábbiakban készült – általában papíralapú – analóg térképeknek többféle hátránya ismeretes:

  • színszegény;

  • vonalstílusai korlátosak, így

  • kifejezőképessége szerény;

  • méretaránya merev, kötött, ami az ábrázolandó részletek számát korlátozza

  • adatsűrűsége az olvashatóság érdekében kötött,

  • tartalma előre elhatározott, bővíteni ugyan elvileg lehet (amíg az olvashatóságot nem rontja), de szűkíteni nem (csak, ha új rajzot készítettünk belőle)

  • könnyen rongálódik, piszkolódik és sérülhet;

  • méretaránya elfedi az adatnyerés tényleges pontosságát;

  • pontossága szerényebb, mint az eredeti adatnyerésből számíthatnánk rá, mert a térképezés szerkesztési, és a kirajzolás ábrázolási elhanyagolásai, pontatlanságai rontják az értékét, sőt méretváltozása további metrikus pontosságvesztést okoz;

  • bár alapja lehet a különféle témájú térképi ábrázolásoknak, de önmagában korlátos információkkal bír (ami a fekete szín és a vonaltípusok, egyezményes jelek által kifejezhető, azon túl alig árul el további, részletes információkat).

Mindazonáltal sokáig nagyon jól kielégítette a térbeli ábrázolással kapcsolatos igényeket.

A térképek számítógépes programokkal kezelhető változata - közelítő meghatározás szerint - a digitális térkép (pontosabb definíciót a 3. modulban adunk).

A térképek analóg megjelenítésre a digitális térképek használata mellett is szükség van, ezért az analóg térképek ismerete és kezelése továbbra is fontos.

A földhivatali adat- és térképtárakban közigazgatási egységenként (település szerint), azon belül közigazgatási alegységenként (korábban úgy neveztük: nyilvántartási egységenként, ma pedig ismét: fekvés szerint) tárolják a térképeket, valamint a sajátos célú és hatósági földmérési munkák keretén belül készült egyéb munkarészeket.

Az egyes települések térképeinek másolatait (térképnyomatait), asztralon vagy mérettartó egyéb fóliára készült nyomdai példányait, valamint a felmérés eredeti, ún. „alubetétes” térképeit külön, a megyei földhivatalokban tárolják.

1.4.2 A nagyméretarányú térképek

Az állami földmérési alaptérkép (a továbbiakban: alaptérkép) az egységes országos térképrendszerben (EOTR-ben) készült olyan nagy méretarányú térkép, amely állami alapadatként tartalmazza:

  • a közigazgatási határokat,

  • a földrészleteket, azok határvonalait,

  • helyrajzi számait és egyéb azonosítóit,

  • művelési ágait, a művelés alól kivett területeket,

  • a földrészleteken lévő épületeket,

  • a névrajzot; továbbá

  • a szakmai szabályzatokban foglalt módon a különféle építményeket és létesítményeket.

Az alaptérképhez a földrészletek területi adatait tartalmazó területjegyzék tartozik. Az EOTR bevezetése előtt készült földmérési alaptérképeket is - az új alaptérkép elkészültéig - állami földmérési alaptérképnek kellett tekinteni.

Az alaptérképet településenként (község, város, fővárosi kerület) kell készíteni. Az alaptérkép kivételesen - a megyei földhivatal hozzájárulásával - fekvésenként (belterület vagy külterület) is készíthető. Az alaptérképet ma már úgy kell készíteni, hogy az alkalmas legyen - szabványban és szakmai szabályzatban meghatározott pontossággal - számítógépes térképi adatbázisban való kezelésre.

Az alaptérképet úgy kell elkészíteni, hogy az ingatlan-nyilvántartás igényeinek teljes körű kielégítése mellett a hatósági feladatok, a nemzetgazdaság, továbbá a honvédelem általános igényeinek is megfeleljen. Az alaptérkép az ingatlan-nyilvántartásnak kötelező alapja.

Hazai térképállományunk igen változatos képet mutat: hatféle vetületi rendszerben, különféle alapfelületen, eltérő alapponthálózatra támaszkodó, öles, illetve méteres szelvényezésű, 1:2880, 1:1000, 1:2000, 1:4000 méretarányú térképek alkotják nagyméretarányú térképeinket.

Egy részük a XIX. század végi grafikus, mérőasztalos felmérés eredménye, némi tartalmi felfrissítéssel (pl. átrajzolással, irodai adategyeztetés, esetleg helyszínelés eredményeként; vagy térképhelyesbítés, illetve térképfelújítás teremtette meg aktualitásukat).

Az 1920-as évektől nagy számban készültek térképek metrikus méretarányokban, a '60-as években geodéziai (másként: terepi) újfelméréssel. Ezek egy részét is felújították a '70-es években.

Az 1972-ben bevezetett Egységes Országos Vetületi (EOV) rendszer alapjain Egységes Országos Térkép Rendszerben (EOTR-ben) 1975-től kezdődött újfelmérések részben analóg fotogrammetriai módszerrel (sztereo-fotogrammetriával) részben terepi (földi) újfelméréssel, ritkábban numerikus fotogrammetriai felméréssel készültek.

Az EOTR alaptérkép szelvény-rendszere belterületen 1:1000 vagy 1:2000, külterületen 1: 2000 vagy 1: 4000. Az alaptérkép átnézeti térképének méretaránya - a belterület, illetve a belterület és a külterület együttes ábrázolása esetében - 1: 4000 (kivételesen 1: 5000), a külterület ábrázolásakor 1: 10 000.

A forgalomba adott digitális alaptérképet - a forgalomba adáskori állapotnak megfelelően - hagyományos adathordozón (papír, fólia) is meg kell jeleníteni, és azt a megfelelő számítógépes adathordozóval együtt – változatlan tartalommal – meg kell őrizni. Az alaptérkép szabványban, illetve szakmai szabályzatokban előirt módon tartalmazza az állami alapadatokat.

A térképi változásokat az alaptérkép egy kiemelt példányán, a nyilvántartási térképen kell átvezetni. Ez szolgál ingatlan-nyilvántartási térképként is. Ha az alaptérkép számítógépes adatállományként áll rendelkezésre (digitális alaptérkép), ezt a térképet kell nyilvántartási térképnek tekinteni.

Megemlíthető még az ún. áttérképezés módszere, amely során a megfelelő műszaki alapokkal rendelkező, de nem EOTR-ben rendelkezésre álló térképeket: az EOTR szelvényhálózatnak megfelelően dolgoztak át (digitalizálással, grafikus átvétellel, vagy újraszerkesztéssel), amint az 1.6 pontban említjük.

Hazánkban nagyméretarányban több korábbi kísérleti jellegű – bár tanulságos – munka után, csak a '90-es évek elején vált jelentősebbé a számítógéppel segített térképkészítés a térképszerkesztő szoftverek (pl. AutoCAD, ITR) megjelenésével.

1.4.3 Földmérési alap- és átnézeti térképek, a Nyilvántartási térkép

Földmérési alaptérképek vízszintes értelemben tartalmazzák a határvonalakat, művelési ágakat, épületeket. Elsődleges szerepük van a tulajdon nyilvántartásában, és általános műszaki szempontból is felhasználhatók.

A földmérési térképeket ma már az ország egész területére egységes rendszerben készítjük és folyamatosan kiegészítjük a változások bemérésével.

A földmérési alaptérképek a térképi tartalom „sűrűségéhez”, és az elvárt ábrázolási pontossághoz igazodva különböznek: belterületi és külterületi jelleg szerint. Ezen belül „alkalmazkodnak” az előállítás időszakában jellemző térképrendszerhez is.

A belterületi alaptérképek 1: 1000, 1: 2000 (a korábbi időkből származóan 1: 2880) méretarányban ábrázolják a terepi valóságot. A volt zártkertek (ma: különleges külterületek) alaptérképei ugyancsak ezekben a méretarányokban készültek (kivételesen 1: 4000 ma-ban).

A belterületi átnézeti térképek – az EOTR szabványos megjelenítése szerint – 1: 4000 méretarányban ábrázolják a fontosabb belterületi tartalmat.

A külterületi alaptérképek – az EOTR esetében – ugyancsak 1:4000 méretarányban készülnek, de egyes „sűrűbb” területek 1:2000 méretarányú térképeken kerültek ábrázolásra. Természetesen a digitális térképek már nemcsak ezekben a méretarányokban, hanem tetszőleges nagyításban kerülhetnek megjelenítésre.

A külterületi átnézeti térképek minden esetben 1: 10 000 méretarányban készítendők. A digitális térképeknek – mint említettük – nincs merev méretarányuk, de az adatok előállítási pontossága befolyásolja az analóg megjelenítés érdemi méretarányát és az adatok felhasználási körét.

A földmérési alaptérképek analóg másolatai közül egy jó minőségű (erre a célra „kinevezett”) másolati példány a térképi változások folyamatos követésére szolgáló Nyilvántartási térkép. Ez az ingatlan-nyilvántartás térképi alapja (ingatlan-nyilvántartási térkép) is. (Az ún. egyéb önálló ingatlanokról M= 1:100 méretarányú ún. „Alaprajz”-ok készülnek, melyek a szűkebb értelemben vett ingatlan-nyilvántartás dokumentációi, emiatt az okirattárban tárolják azokat.)

Megjegyzendő, hogy korábban azt a térképet, amely a nyilvántartási célokat kielégítette, ma ismét alkalmazásra került (meghonosodott) idegen szóval: kataszteri térképeknek nevezik. A terepi munkákhoz korábban készült még ún. (kezdetben: színes) birtokvázlat is, mely a nyilvántartási térképszelvény ¼ részre összehajtható, kemény papírra ragasztott példánya (kasírozott térképnek is szokták nevezni). Ezt elsősorban az önkormányzatok használták, de ezt vitték ki a terepre a mezőgazdászok és a faluban dolgozó földmérők is, tájékozódás végett, továbbá azért, mert kemény volta miatt szélben is lehetett rajtuk dolgozni. Később a kasírozás nem történt meg és egész térképlapokat használt az önkormányzat, ma pedig digitális térképmásolaton dolgoznak.

A földmérési alaptérkép ábrázolja a részletes felmérés során meghatározott tereptárgyakat. Az alaptérkép tartalmát a készítésekor érvényben lévő előírások, szabályzatok határozzák meg. Ezek szabályozzák, hogy az alaptérkép milyen adatokat tartalmazzon és azokat milyen módon jelenítsék meg.

Az ábrázolás formája a térkép fejlődésével folyamatosan változott. A XIX században és a XX. század elején a térképek - a felmérés módszerének megfelelően - csak grafikus ábrázolásukban őrizték az adatokat. Tehát szinte egyetlen lehetőség volt a térképről lemért adatok, távolságok, területek kezelése. A térképeket kezdetben vászon-, majd aluminiumbetétes papírra, ritkábban mérettartó műanyagszelvényre készítették.

A XX. század eleje óta - egyre több esetben - a térképi adatokat már számszerű, ún. „numerikus” adatok is őrizték (ún. „felvételi előrajz”-okon vagy mérési vázlaton, tömbrajzon). Ez fejlődött tovább, amikor a számszerű adatok fontosabbá váltak, mint a térképi ábrázolás. Ez a városi alaptérképek esetén általánossá vált.

A digitális technológia elterjedése ezt fejlesztette tovább azzal, hogy a térképi adatok már elsődlegesen digitális formában szerepelnek.

A nagyméretarányú térképek – és kitüntetett másolatai – az idők folyamán más-más névvel (ami a keletkezés körülményeire és/vagy a felhasználás céljára utalt), de általában azonos funkciókra használva szerepeltek. Ezeket összefoglalva a következőkben adhatjuk meg:

1.4.3.1 Nagyméretarányú térképek

Kataszteri felmérés eredeti példánya, illetve erről készül, ún. „kőnyomatos” másolatok:

  • Kataszteri térkép (földadó-kataszterhez, később az „állami földnyilvántartás”-hoz),

  • Telekkönyvi térkép,

  • Kasírozott (színes) birtokvázlat (a helyi közigazgatás részére),

  • Talajosztályozási térkép (mezőgazdász részére),

  • Egyéb példányok.

Földmérési alaptérkép (1969-től), valamint ezek tisztázati (mérettartó) műanyag másolata (elsősorban sokszorosítás, másodsorban térképfelújítás és helyesbítés céljára), illetve

  • Nyilvántartási térkép,

  • Földminősítési térkép (mezőgazdász részére),

  • Birtokvázlat (a helyi közigazgatás részére),

  • Értékesítési példányok.

Digitális térképek (1996-tól: digitális állami földmérési alaptérképek)

  • Elemszemléletű (elemorientált, rétegorientált, vektoros) térképi állományok (pl. ITR, DXF, DGN formátumokban)

  • Objektumszemléletű (objektum-orientált) térképi adatbázisok (DAT).

A nagyméretarányú térképekre vonatkozó további meghatározó paraméterek a következők:

  • keletkezési időszak,

  • vetületi rendszer,

  • szelvényezés,

  • méretarányok,

  • ábrázolt terület nagysága és

  • a térképlap (keret) mérete és megírásai.

Ezek kifejtésével jelen tananyagban részletesen nem foglalkozunk.