Ugrás a tartalomhoz

1., Nagyméretarányú térképi alapfogalmak, térképkészítési technológiák

Dr. Vincze László (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

1.5 A felmérések célja, feladata, főbb fogalmai

1.5 A felmérések célja, feladata, főbb fogalmai

A felmérések célja, hogy az ország területén fekvő mesterséges és természetes felszíni és felszín közeli alakzatokat alakhűen, esetenként generalizálással ábrázoljuk nagyméretarányú térképeinken. A felmérések során a természetben azonosított birtokhatárokat, a földrészletek határvonalát határozzuk meg. A felmérések során készülő térképeken a tereptárgyakat és minden más ábrázolt létesítményt kölcsönös kapcsolatukkal és azokat kifejező tartalmi részletekkel ábrázoljuk. Ma már a térképeket digitális adatállományként kell létrehozni de ebből is előállítható a hagyományos (analóg, kirajzolt) formában is.

A földmérési térkép alapot szolgáltat az önkormányzati, közmű, közlekedési, vízügyi és más szakmai nyilvántartások felfektetéséhez. Ez a térkép alapot ad a nagyméretarányú térképi, helyhez kötött információ-tartalmú, ún. térinformatikai rendszerek számára is. A részletes felmérés során ehhez az adatállományhoz kell biztosítani a szabályzatokban meghatározott pontosságú, minőségű alapadatokat.

A felmérés során egy időszak alatt csak a városok, községek egy kisebb csoportját tudjuk felmérni. Az ország egész területére vonatkozóan ez az adatállomány, vagyis a térképrendszer csak sok év alatt hozható létre. Ezalatt változhat a technológia, a felmérések módszere, és némiképpen változhat a követelményrendszer is, amit a felhasználók támasztanak a nagyméretarányú térképi adatokkal szemben, de az ábrázolandó adatok nagy része „standard”.

A felmérések során a felméréskori adatigényeket, az adatszükségleteket és az adatok minőségét (pontosságát, stb.) kell figyelembe venni. Ezeket a változó igényeknek megfelelő követelményeket korában szakmai utasítások, majd ún. felmérési szabályzatok (pl. F.1, F.3, F.7, illetve DAT1 és DAT2 jelű) határozták meg. A felméréseket mindenkor a vonatkozó utasításoknak és szabályzatoknak megfelelően kellett végezni. Legújabban (2010-től) miniszteri rendeletben kívánják a fontosabb előírásokat szabályozni.

1.5.1 Az alaptérképpel összefüggő alapfogalmak

Az alaptérképpel kapcsolatos fontosabb fogalmak elsősorban terület-jellegű fogalmak. A területet határ fogja közre. A legfontosabb terület-jellegű fogalom a földrészlet. Ennek bizonyos határa (szakasza) részt vesz a „magasabb rendű” területek határának megalkotásában is. A terület-jellegű fogalmak közül a legfontosabbak a következők.

Közigazgatási egység: Az állam, a megyék és az egyes települések területe. Határvonaluk kiemelt fontosságú a térképeken. Különösen fontos a település, mert a megye és az államhatár határvonala is településhatár. Ugyanakkor a településhatár közrefogja a település teljes területét, azaz a lakott helyeket és a mezőgazdasági termelés színhelyét is.

Közigazgatási alegységek: településen belüli, elkülönült szerepű területek, mint a belterület és a külterület. Együttesen: ingatlan-nyilvántartási egységeknek, más szóvak fekvéseknek is nevezik őket. Ezek: a belterület, a külterület és a különleges külterület (régebben: zártkert).

Belterület: A településnek az állandó jellegű lakóépületekkel, középületekkel közterekkel, szolgáltató intézményekkel, stb. „borított” része, amelyet az illetékes önkormányzat belterületként tart nyilván. Egy településen nem csak egy belterület létezhet. Ilyenkor: központi és egyéb belterületekről beszélünk.

Külterület: A településnek a belterületen kívül eső része, melyen általában mező- vagy erdőgazdasági művelést (termelést) folytatnak. „Dominium”-nak azt az összefüggő külterületi részt nevezzük, amelyet a belterület kettévág, ha annak önálló KSH kódja van.

Különleges külterület: a külterületnek az az összefüggő része, amelyen elsősorban mező- vagy erdőgazdasági művelést folytatnak, de a parcellák mérete általában a belterülethez hasonlóan – jellemzően – kicsi (ritkán több, mint 1000 m2). Beépítettsége (lakó- és üdülőépületekkel) is nagyobb a külterület egyéb részeinél, gyakran a belterület mellett (mint fejlesztésre alkalmas terület) helyezkednek el, de a külterület más-sás részein is elhelyezkedhetnek zártkertek. Lehet egy településen több zártkertként nyilvántartott terület is. Többnyire „kisüzemű művelést folytatnak ezeken a területeken, vagy akár „művelés alól kivett” (lásd ezeket a fogalmakat később, a 1.5.3.2 pontban) lehet a teljes zártkerti földrészlet is.

Közterület: állami vagy önkormányzati tulajdonban levő (többnyire vonalasan elnyúló) terület, amely általában a nem közterületi ingatlanok megközelítését teszi lehetővé. A közművek is – túlnyomórészt – ezeken a területeken helyezkednek el (utak, utcák, terek, stb.).

Építési (felmérési) tömb: építési telkek olyan csoportja, amelyet minden oldalról közterület, közcélú vízterület vagy fekvés, illetve településhatár vesz körül.

Földrészlet: a település azon természetben összefüggő része, amelyet nem szakít meg településhatár vagy fekvéshatár, illetve közterülethatár, és amelynek teljes területére azonosak a tulajdoni és vagyonkezelői viszonyai. Azonos az építésügyi szakterület által használt „telek”, vagy a köznyelvben használt „parcella” fogalommal. Az önálló földrészletek egy helyrajzi számmal jelölt területek. E fogalom alól néhány kivétel van, amelyeket szintén külön-külön földrészletként kell kezelni:

  • a közterületi földrészletek (ugyan a természetben összefüggenek és azonosak lehetnek a tulajdoni, stb. viszonyok, de pl. utcánként mégis célszerű külön kezelni);

  • az e célra építési telkek (ezeket addig se szabad összevonni, amíg nem kerülnek megvásárlásra);

  • a 20-nál több, ún. „alrészlet”-et tartalmazó területrész, és

  • Kivételesen előfordulhatnak olyan területek is, amelyekre vonatkozóan több vagyonkezelő található, illetve a vagyonkezelői jogok együttesen nem fedik le a teljes földrészletet.

Építési telek: az építésügyi szabályok szerint kialakított, közterületről megközelíthető és beépíthető földrészlet. Szinonimája: a házhely.

Külterületi tábla: külterületi földrészletek olyan csoportja, amelyet minden oldalról közterület, közcélú vízterület vagy fekvés, illetve településhatár vesz körül (lényegében megfelel a belterületeken a tömb fogalmának, de földrészlet is lehet, amennyiben azonos tulajdoni állással rendelkezik). A táblában gyakran több földrészlet található, vagy egy-egy nagyobb mezőgazdasági üzem gazdálkodik.

Egyes területi fogalmakat szemléltet a következő (1.1 sz.) ábra:

1.1 ábra: A települések felépítése

1.5.2 Térképi objektumok, és a tereptárgyak jellege, térbeli kiterjedése

A nagyméretarányú térképi tartalmat képező tereptárgyak térképi megfelelője a térképi objektum. Másképpen: a valós világ dolgainak, tárgyainak és jelenségeinek térképi leképezése (megfelelője) a térképi objektum. Természetes az, hogy az ún. „hagyományos”, azaz elsősorban papíralapú térképi ábrázolás az objektumoknak csak kevés tulajdonságát tudta leképezni, míg a digitális leképezés ezt a korlátot elvben feloldja (lásd a 3. modult).

Ahhoz, hogy bemutassuk, mely tulajdonságoknak kell megjelennie a valóságos objektum (egyed) térképi megfelelőjében, számba kell venni a valóságos (terepi) objektum jellemzőit és meg kell adni, hogy miként (mely tulajdonságokkal) kell a térképeken ennek megjelennie. Ezt a korábbi térképezéskor kizárólag a szakmai szabályzatok és utasítások tartalmazták az analóg térképekre vonatkozóan. A digitális leképezésnek ennél bővebb szabályozására volt szükség (amint a 3. modulban majd láthatjuk: itt csak a legfontosabb jellemzőkre és fogalmakra térünk ki).

A bemérendő tereptárgyak – térbeli kiterjedésük szerint - lehetnek pontszerűek, vonalszerűek és felület jellegűek.

Pontszerűek azok, melyeket csak egy pontjukkal azonosítunk. Ilyenek pl. az alappontok, kutak, villanyoszlopok, jelzőtáblák, keresztek. Ezeket csak jellel tudjuk ábrázolni a térképen. Az egyezményesen alkalmazott jeleket nevezzük jelkulcsnak. A pontszerű térképi objektumok térbeli kiterjedése 0 D (azaz a térképen belül semmilyen irányban nincs kiterjedése).

Vonalszerűek azok, melyeket egy vonallal ábrázolunk. Ezek leggyakrabban vasutak tengelyvonalai, kerítések, villany- és más közművezetékek. Ezeket a vonalakat töréspontjaikkal mérjük be de a térképen vonalakkal/poligonnal (esetleg: vonalas jelkulccsal) ábrázoljuk. Ezek térképi kiterjedése tehát csak a hosszuk, vagyis: 1D kiterjedésűek. A vonalszerű objektumok állhatnak egyetlen vonalból, de vonalláncot is alkothatnak (esetleg drótkeret-szerűen záródó vonalláncot, amelyek által közrezárt felületre azonban nem tudunk hivatkozni).

Felület jellegűek (felület/terület-szerűek) azok, melyek már a síkban (két irányú kiterjedéssel) ábrázolhatók méretüknek megfelelően. Ide tartoznak pl. az épületek, templomok, erdőterületek, tavak, úttestek, kertek és más mezőgazdasági művelésű területek, stb. Az ilyen létesítményeknek a határvonalát (töréspontjaival) mérjük be, de tudnivaló, hogy ezek térképi kiterjedés szempontjából 2D dimenziójúak, míg a bemért határvonal egy dimenziójú ugyancsak önálló objektumot képez.

Meg kell említeni még a mátrix-szerű (rács-szerűen felépülő) objektumokat, amelyek a térképi vetületen kívül magassági adattal is rendelkeznek. Ezeket gyakran csak (2+1)D kiterjedésűeknek tekintik, mert nem valódi térbeli folytonos felületet (pl. digitális terepmodellt) képeznek, csupán egyes elszigetelt magasságú pontokként (rácspontokként) értelmezhetők.

A térképen gyakran ábrázolunk olyan határvonalat, melyek a természetben gyakran nehezen azonosíthatók, sőt gyakran egyáltalán nem láthatók. Ez utóbbiak az ún. jogi határvonalak, melyek ábrázolásához valamilyen jog kötődik, tehát szerepeltetni kell a térképen, noha a természetben nem jelennek meg. Ezeket a határvonalakat az érvényes nyilvántartási térképek alapján ábrázoljuk.

A határvonalak töréspontjainak terepi azonosítását „elhatárolás”-nak nevezzük. Ezt mindig egy nagy gyakorlatú földmérőnek kell végezni. Ezeket a határpontokat a mérés idejére cövekkel és festéssel jelöljük meg, a tulajdonosokkal egyetértésben. (Az elhatárolás mikéntjével részletesebben a 4. modulban találkozhatunk, de fontosságára jellemző, hogy szinte minden későbbi modulban megemlítjük ezt a fogalmat). Az elhatárolás tehát igen fontos művelet, mert ennek keretében a részletmérés előtt azonosítják és jelölik meg azokat a mérendő határ-töréspontokat, amelyekhez jelentős joghatások is fűződnek (település- és belterület, zártkert, valamint földrészlethatárok töréspontjai).

1.5.3 Egyéb fontos fogalmak, jellemzők

Természetesen még számos további fontos fogalom és jellemző tartozik a térképi objektumokhoz, melyek egy részét itt, a digitális térképekhez fűződőket általában a 3. modulban találhatjuk meg.

Így a következő jellemzők az egyes fekvések térképi ábrázolásához kötődnek, mintegy igazolva ezek külön nyilvántartási egységként való kezelésüket, illetve megkülönböztetett térkép megjelenítési szabályaikat.

1.5.3.1 A közigazgatási alegységek főbb jellemzői

A közigazgatási alegységek fontos szerepet töltenek be az ingatlanokkal kapcsolatos nyilvántartásban, így a térképi ábrázolásban is.

1.2. táblázat - A közigazgatási alegységek (fekvések) fontosabb térképi jellemzői

Jellemző

belterület

(normál, ill.

központi+egyéb)

különleges külterület=zártkert

külterület

kódja

1

3

2

Parcella (földrészlet) mérete

Néhány 100 m2-től 1-2000 m2-ig

800-1000 m2-től néhány ezer m2-ig

Több ezer m2-től néhány 10 ha-ig

Fő hasznosítási mód

Lakótelkek, közintézmények, szolgáltató létesítmények, túlnyomórészt mező-vagy erdőgazdasági művelés alól kivett, esetleg fejlesztésre szolgáló területek

Főként mező- vagy erdőgazdasági, bár gyakran/részben üdülési, pihenési célokat szolgáló művelés alól kivett területek, parkosított részek

Elsősorban mező- vagy erdőgazdasági műveléssel hasznosított területek

Beépítettség

Sűrű: 60-90%

Ritkább: 10-30%

Gyér: 1-5%

Átlagos részletsűrűség

nagy

közepes

ritka

Alaptérképi

Régebben:

M=1:2880

(szabványos) méretaránya

Városias: M=1:1000

Falusias: M=1:2000

M=1:2000

M=1:4000

Átnézeti térkép méretaránya

M=1:4000

M=1:4000

M=1:10 000


1.5.3.2 A művelés alatti és művelés alól kivett területek, alrészletek és térképi ábrázolásai

Az ingatlan-nyilvántartásban a mező-vagy erdőgazdasági termeléssel hasznosított területek 10 féle ún. „művelési ág”-ba tartoznak. Ezek pontos definícióit az ingatlan-nyilvántartási jogszabályok tartalmazzák [9]. Itt csupán a legfontosabb tulajdonságok szerint, a térképi ábrázolásra tekintettel foglaljuk össze ezeket. Megjegyezzük, hogy korábban ezek a területek a megtermelt ún. „kataszteri tiszta jövedelem” alapján földadó alapját képezték. (Kissé részletesebben a 4. modulban találkozhatunk ezekkel a fogalmakkal.)

Az 1.3 sz. táblázatban összefoglalt jellemzők közül a területi szabvány (másképpen legkisebb területi mérték) fogalma azt jelenti, hogy ennél kisebb területet (önállóan) nem ábrázolnak a térképeken ún. alrészletként vagy a szomszédostól eltérő minőségi osztály-foltként.

a.) Mező-vagy erdőgazdasági (elsősorban jövedelemtermelő ) termeléssel művelt területek

1.3. táblázat - Mezőgazdasági termelés alatt álló területek

Sor szám

Művelési ág meg-nevezése

Rövid jellemzése

Analóg térképi jele

Jele a digitális térképi rajz-állományban (képernyőn)

Adatbázis-beli „meg-jelenése”

Területi szabványa=

legkisebb területi mérték (önálló alrészlethez)

1

Kert

Konyhakerti és vegyes növényzet

K

K 3

Pontosan leírva a becslőjárás /osztályozási vidék,

a művelési ág és a minőségi osztály,

valamint a

ha-onkénti Kataszteri Tiszta Jövedelem (KTJ)

[Ak/fill.]-ben

400 m2

2

Szántó

Főként gabonanövények

(nincs)

Sz 2

400 m2

3

Gyümölcsös

Gyümölcsfa, gyüm. bokor

Gy

Gy 4

400 m2

4

Szőlő

Csemege- és borszőlő

Jelkulcs

Sző 3

400 m2

5

Nádas

Nád vagy gyékény

N

N 2

400 m2

6

Halastó

Medencék és tartozékaik

Halastó

hal. tó

400 m2

7

Erdő

Erdőjellegű, fakitermelésre szánt fa-állomány

E

E 5

1500 m2

8

Fásított terület

Elsősorban nem faki-termelést (pl. védelmet) szolgáló fasor

Fásított terület

fás. ter.

400 m2 – max. 5000 m2-ig

9

Rét

Fűtermését rendszeresen kaszálják, téli takarmány céljára

R vagy

Gyep (R)

R 4

400 m2

10

Legelő

Fűtermését alapvetően legeltetéssel hasznosítják.

L vagy Gyep (L)

L 5

400 m2


Amint látható, a legkisebb területi mérték általában 400 m2, erdő esetében 1500 m2, de a fásított területnél felső határt is megállapítanak a jogszabályok.

A művelési ágak térképi megjelenítése általában betűvel (a szőlő esetében jelkulccsal), vagy értelemszerű rövidítéssel szerepel (pl. hal. tó).

A digitális képernyőn megjelenő feliratok utáni szám az adott művelési ág „minőségi osztály”-ának a száma, mely 1-8 lehet(-ne). Az 1. a legjobb, a 8. a leggyengébb minőségű területet jeleneti az adott művelési ágban. Ehhez tartozóan tárolják a kataszteri tiszta jövedelem értékét ún. „aranykorona/fillérben (régebben krajcárban). A minőségi osztályokat és azok határát a földhivatali mezőgazdászok állapítják meg és tartják nyilván.

Az alrészletek a földrészleten belül a – mellette levő területektől elérően – hasznosított (művelt vagy nem művelt, azaz művelés alól kivett) területek, amennyiben a területük eléri a legkisebb területi mértéket. Tehát 800 m2-nél kisebb területben alrészletek elkülönítésére nincs lehetőség. Viszont lehet egy földrészletben több azonos műveléssel hasznosított terület különálló alrészlet, ha nem érintkeznek egymással az azonos hasznosítású részek.

A mezőgazdasági művelés alól kivett területek, bizonyos esetben lehetnek önálló alrészletek (pl.: külterületi udvar, ha rajta lakóház áll, illetve olyan út, amelyet a tulajdonosán kívül rendszeresen mások is használnak vagy vízlevezető árok, amely szintén több telekről vezeti el a felesleges csapadékvizet) annak ellenére, hogy területük kisebb 400 m2-nél.

Meg kell említeni azt is, hogy azokat a művelés alatt álló területeket, amelyek ugyan egyenként nem érik el az önálló ábrázoláshoz szükséges területnagyságot, de az egymás mellett lévő, azonos művelésű területrészek együttesen igen, azok a térképen ún. „kapcsolt művelési ágként” ábrázolandók. Az írásbeli munkarészekben mindegyik földrészletnél a fő hasznosítású területhez „és” szóval összekapcsolva szerepelnek (pl. szántó és legelő; vagyis a legelőterület a kisebb, azt kapcsolják a szántóhoz a térképen és a nyilvántartás is ezt jelzi majd).

b.) Művelés alól kivett területek

Azok a területek, amelyeken mezőgazdasági jövedelemtermelő tevékenységet nem folytatnak (vagy más funkcióval bírnak), művelés alól kivett (röviden: kivett) területek. Mivel ezekre a korábbiakban sem kellett földadót fizetni, azzal kapcsolatban nevezték ezeket a területeket fanet-nek, ami a „föl- adó alá nem eső terület” kifejezésből alkotott betűszó.

Mivel ezen területek típusainak száma több száz, nem egyesével, hanem csoportosítva rendszerezi az ingatlan-nyilvántartás, példákkal szemléltetve.

  1. Településsel kapcsolatban (pl. belterületi földrészletek, továbbá a külterületen: temetők, sportpályák, parkok),

  2. Termeléssel és szolgáltatással kapcsolatban (üzemi és tároló területek),

  1. Közlekedéssel és hírközléssel kapcsolatban (utak, vasútak, repterek, stb.),

  1. Vízgazdálkodással kapcsolatban (folyók, tavak, csatornák, gátak, műtárgyak területei),

  2. Honvédelemmel és rendészettel kapcsolatban (laktanyák, lőterek, büntetésvégrehajtási intézetek, stb.)

  3. Műemlékvédelem és természetvédelem alatt álló területek (M, MJ, védett, fokozottan védett természeti területek, helyi védelem alatt álló területek, stb.).

A művelés alatti és a mező-, vagy erdőgazdasági termelés alól kivett területek pontos és részletes definícióit az ingatlan-nyilvántartási jogszabályok tartalmazzák, de a fenti fogalmak – legalább a fenti részletességű – ismerete a térképi fogalmak megértéséhez nélkülözhetetlen.

Amint látjuk tehát a települések belterülete gyakorlatilag teljes egészében művelés alól kivett területnek minősül. Ezen belül megkülönböztetjük a beépített és a beépítetlen területeket.

A beépített területek – amennyiben a földrészlet és az épület tulajdonjoga azonos, a beépítés jellege szerint kerülnek nyilvántartásra: lakóház, udvar, lakóház, udvar, gazdasági épület, stb. Amennyiben az épület tulajdonjoga eltér a földrészletétől, ún. „egyéb önálló ingatlan”-ról beszélünk, és ilyenkor a földrészletre csak a „beépített” jelzőt használjuk.

A belterületi nem épített (amennyiben beépíthető lenne) területeket beépítetlen területként kell nyilvántartani.

A digitális térképekkel kapcsolatosan további fogalmak kerülnek kibontásra a 3. modulban.