Amennyiben alappontokat tervezünk felhasználni a munkához, illetve ha alappontsűrítést végzünk, az illetékes megyei és/vagy körzeti földhivataltól be kell szerezni a munkaterületre és a környékére eső alappontok adatait (nagyobb volumenű munkáknál pontvázlatot és a helyszínrajzi pontleírásokat, magasságmérésnél a magassági alappontok törzskönyvi adatait.). A felsőrendű és a IV. rendű (ún. országos) alappontokat a Földmérési és Távérzékelési Intézet (a továbbiakban: FÖMI) is nyilvántartja és kiszolgáltatja.

Az adatszolgáltatást erre a célra rendszeresített ún. adatkérő lapon (lásd a következő oldalon levő minta) kell megtenni.

A nyilvántartási térkép hiteles másolatát (digitális kivágatát) a körzeti földhivataltól kell kérni. Másolás előtt a térképet ki kell egészíteni a még be nem dolgozott jogerős változásokkal. Az analóg térképmásolat ma már többnyire iratmásolóval készül A/4 vagy A/3 méretben. Korábban gondoskodni kellett arról, hogy a másolaton az őrkeresztek is szerepeljenek, de ma már erre nincs igazán szükség.

A részletpontok koordinátáit is be kell szerezni, bár digitális kivágatnál erre legtöbb esetben nincs szükség, mert a digitális rajzállomány vagy a DAT adatállomány hiteles másolataként kapott digitális kivágat azt tartalmazza. Egyes esetekben azonban szükséges lehet a koordinátákat külön is kigyűjteni (pl. ha korábbi állapot vizsgálatára vagy visszaállítására volna szükség).

Mindenképpen a térképhez tartozónak kell tekinteni az előállításkor készített mérési vázlat/tömbrajz adatait, valamint a korábbi változási munkarészek adatait, méreteit is.

Térképi határvonalak azonosításához, a pontok ellenőrzéséhez be kell szerezni a korábbi felmérések (kitűzések) mérési adatait tartalmazó munkarészek másolatait, esetleg kivonatolt adatait is.

A körzeti földhivataltól legtöbbször meg kell kérni az ingatlan-nyilvántartás írásbeli adatait is. Ehhez meg kell adni a munkával érintett földrészletek helyrajzi számait. A földhivatal másolatot/kivonatot készít a tulajdoni lapokról, vagy ezekről kijegyzéseket készíthetünk. Gondoljunk arra, hogy ne csak a közvetlenül érintett, hanem bizonyos számú (minimum 2-2) szomszédos földrészletről is gyűjtsünk adatokat egyrészt az irodai, másrészt a terepi ellenőrzésekhez, azonosításokhoz.

Ugyancsak a körzeti földhivataltól kell kigyűjteni a munkaterületre eső földrészletek területi adatait, és - amennyiben alátört helyrajzi számmal rendelkező földrészleteket érintő telekalakítási feladatunk van - az érintett helyrajzi számok legmagasabb alátöréseit.

Újfelméréssel készített földmérési alaptérkép állami átvétele közben vagy után - akkor is, ha az ingatlan-nyilvántartást még nem szerkesztették át - a földmérési munkát az új alaptérkép felhasználásával kell végezni, de tekintettel kell lenni a korábbi (pillanatnyilag még érvényes) térképi állapotra is (azaz kettős munkarészt kell készíteni: pl. folyamatban levő új térképkészítés esetén, bizonyos stádiumtól).

Az adatgyűjtés során tehát a nyilvántartással egyezően vezetett térképen kívül a rendelkezésre álló legpontosabb térkép másolatát a hozzá tartozó számszerű adatokkal, méretekkel és területekkel, valamint az alrészletek adataival stb. együtt kell beszerezni.

Külterületen, vagy a település más részén levő mező- vagy erdőgazdálkodással hasznosított más területén a földminősítési (korábban: talajosztályozási) térképpel egyező művelési ágra és alosztályra vonatkozó adatokat (határvonal, minőségi osztály és a hektárra vonatkozó kataszteri tiszta jövedelem értéke AK/fillérben) is ki kell gyűjteni.

Az adatgyűjtéshez hozzátartozik a begyűjtött adatok közötti összhang vizsgálata, elemzése! Ennek során a rendelkezésre álló méretek és a digitális állományból kinyerhető adatok összevetése kell, hogy megtörténjen. A távolságok megengedhető eltérések értékei a 11.5.3.1 alpontban találhatók.

A vizsgálat során a területeket is ellenőrízni kell.

Az ingatlan-nyilvántartásban nyilvántartott terület és az ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisban tárolt határvonalak által meghatározott alakzat műszaki területe összhangban van, ha az ellenőrző területszámítás

Az eredetileg EOV koordinátákból számított nyilvántartott területnek az ellenőrző numerikus területszámításból nyert területtel m²-re kell egyeznie.

Az EOV előtti vetületi rendszerbeli koordinátákból számított nyilvántartott terület és az EOV koordinátákból számított terület megengedett eltérését az érintett területre számítható EOV vetületi méretarányszorzó alkalmazásával kell megállapítani.

Amennyiben a területellenőrzéskor hibahatárt meghaladó ellentmondást találunk (ami az önellenőrzés után is fennáll), a földhivatalhoz kell fordulni, az esetleges eredeti felmérési, területszámítási hiba kijavítását kérve.

A részletmérés:

érdekeit szolgálja.

A.) EOTR földmérési alaptérkép alapú adatbázis esetén

			1:2000 					10 cm

A felmért terület bemért pontjainak koordináta-számítását a legtöbb esetben ma már általánosan elterjedt és számítógépes programokkal jól támogatott módon végezhetjük akár közvetlen, akár közvetett meghatározásból (szabad mérési vonalról, külpontból, vagy szabadálláspontról). Fontos a számításoknál az egyértelmű pontszámok használata és a többszörösen meghatározott pontok koordinátáinak összehasonlítása, valamint a végleges koordináta keletkezésének a dokumentálása is. A számításokhoz a korábban elsajátított ismereteket kell felhasználni és jogtiszta szoftvereket szabad csak alkalmazni.

Gyakran kerülhet sor különféle transzformációk alkalmazására (pl. ha kettőnél több közös pont felhasználásával szeretnénk méréseinket a térképi rendszerbe beilleszteni, vagy a térképi adatokat a terepen ellenőrizni) a térképi pontok terepi kitűzése érdekében, illetve a térképi tartalom digitalizálása során. Az igény még fokozódik, ha pl. az analóg térképszelvények csatlakozásainál kell (digitalizáláskor) az illesztéseket elvégezni.

A megtanult módszerek használatához két fontos szabály:

kaphatunk korrekt eredményt.

Az első esetben ugyanis az analóg térképszelvény általános torzulásainak kiküszöbölésével jutunk viszonylag megbízható koordinátákhoz, utóbbi esetben viszont nincs helye a szögtorzulásokhoz vezető, „főirányonként” eltérő nagyságú javításnak!

Egyes sajátos célú munkák jelentős része a tervezési számítások elvégzése.

A telekalakításoknál pl. a megfelelő alakzat és területnagyság kialakítása (hogy a sokrétű szabályozás-rendszer előírásainak és a megrendelőnek egyaránt megfeleljen a megoldás); de a legkülönfélébb kitűzési munkák végrehajtása is körültekintő tervezést igényel: mely adatokra támaszkodva, milyen módszerrel (esetleg változatok szerint) hajthatjuk végre, melyek lesznek az egyes módszereknél a kitűzési adatok, méretek és milyen (elérhető) felszereléssel ideális a terepi kijelölés és megjelölés feladata.

A tervezési és kitűzési számítások sokfélesége következtében és a megkülönbözethetőség érdekében azokat a 13 és 14. modulokban részletesen tárgyaljuk.

A bemért változások méretarányhelyes rajzi ábrázolása (a térképezés) az adatgyűjtéskor kapott (általában digitális) térképmásolaton történik.

Néhány fontos alapszabály:

Méretarány: azonos az alaptérkép analóg megjelenítésére adott értékkel (városias belterületnél M=1:1000, egyéb belterület és zártkertek esetében általában M=1:2000, külterületen M=1:4000), vagy lehet annál nagyobb!

Elvárt pontosság: ugyancsak az alaptérképhez igazodik! Változási vázrajzokra vonatkozóan ezeket ismertettük, egyéb munkánál a megrendeléskor (vagy már az árajánlat megadásához) kell tisztázni

Az analóg megjelenítésnél a térképlap keretmérete: minimálisan A/4 méretű kell legyen, maximális nagysága azonban az alaptérkép méretéhez kell igazodjon (általában A/1). Készülhet (legtöbbször 29,7 cm szélességű) sáv-térkép is, ha indokolt. Anyaga: mérettartó fólia, alumíniumbetétes (rövidebben: alubetétes) rajzpapír, rajzlap lehet. A végtermék készülhet pl. mágneses hordozón is, de analóg másolat ebben az esetben is szükséges.

Térképezni és tervezni (a térképről származó adatok alapján) kell, de célszerű a beszerzett digitális kivágatról előbb egy másolatot archíválni, nehogy a munka közben „megsérüljön” a kapott adat.

A különféle gyorsmásolókkal készített térképmásolatokról méretet levenni (ide értendő a digitalizálás is) nem szabad, a méreteket, koordinátákat a nyilvántartási térképről kell származtatni.

Amennyiben az adatok - mérésből származó vagy digitalizálás eredményeként - koordinátákkal állnak rendelkezésre, automatikus koordinatográffal történhet a térképezés, majd a kirajzolás, vagy térképszerkesztőben, melyet kinyomtatva állítható elő a térképrészlet (a vázrajz rajzi része) analóg formában.

A változás előtti és utáni térképi részleteket az általános elvek szerint dolgozzuk ki (a megszűnő elemeket áthúzzuk, illetve az új tartalmat kiemelten ábrázoljuk).

Ha digitális adatok kezelésére alkalmas térképszerkesztő (pl. ITR, AutoCad, MicroStation, DATVision, stb.) áll rendelkezésünkre, annak eszköztárából válogathatunk a térképezéshez szükséges adatok biztosítása és a végrehajtás módszerei között. Ebben az esetben a megszűnő, illetve új elemek/objektumok meghatározott rétegben és jellemző tulajdonságokkal (attribútumokkal) kerülnek megkülönböztetésre.

Az elemszemléletű (másképpen: rétegorientált) digitális térképi rajzállomány esetén a térképszerkesztőkkel (a korábban érvényes 21/1995 FM sz. rendelettel előírt rétegkiosztáshoz igazodóan) az adatbázis előállítását támogató konverter elvárásai szerinti rétegkiosztás szerint kell a változások szerkesztése során eljárni.

Igen fontos (különösen objektum-orientált térképi adatbázisok esetén, de nemcsak abban az esetben!), hogy a térképi objektumok mind a grafikai megjelenítésükhöz, mind az esetleges adatbázisbeli elhelyezésükhöz (majd kezelésükhöz) szükséges egyedi azonosítókkal rendelkezzenek!

A szokásos - és valamennyi - azonosító egyediségét (pl. alrészletek betűjele) biztosítja a beszúrási helyhez tartozó koordináta-pár: amellyel, mint geokóddal egyértelműen azonosíthatók az objektumok. Ezek megadásáról digitális állomány esetén feltétlen gondoskodni kell. DAT esetén az objektumféleség kódja, a hagyományosnak tekintendő objektum-azonosítók (hrsz, alrészlet betűjele, művelési ág és minőségi osztály-azonosító, valamint a házszám) változás utáni értékének megadásáról a 12. modulban lesz szó. Egyéb sajátos adatbázisok esetében előre tisztázni kell nemcsak a pontszámozást és kódolás rendjét, de az objektumféleségek azonosítóit is.

Egy használatos rétegkiosztásra láthatunk példát a következő táblázatokban. Előre kell azonban bocsátani, hogy ez csak minta, a konkrét esetben az alkalmazandó rétegkiosztás ettől bizonyára el fog térni!

125

Digitális változási vázrajz, mérési és számítási vázlat analóg megjelenítéséhez szükséges rétegek:

A digitális változási vázrajz készítéséhez felhasznált rétegkiosztást – amennyiben nem a szokásos vagy előre kiadott – célszerű a munka műszaki leírásához mellékelni. Minden felhasznált réteget meg kell nevezni a digitális állományban is. Változási vázrajz készítésekor a kialakuló alakzatok (új objektumok) szerkesztését az MSZ 7772-1 szabvány és a DAT szabályzat vonatkozó előírásainak megfelelően kell végezni.

A rétegkiosztás tehát szükség szerint még tovább bővíthető, de a megnevezett rétegekbe besorolható tartalmat eszerint kell feltüntetni. (A további rétegekbe pl. a területrendezési tervekben szereplő szabályozási vonal, területellenőrzés számításához szerkesztett külső kontúrvonal, esetleg az őrkeresztek digitalizált helye szerepelhet.) Gondoskodni kell azonban arról, hogy a földhivatalhoz vizsgálatra benyújtott ún. „változási állományban” sem ezek, sem egyéb felesleges pontok ne maradjanak!

DAT adatállományból történő munka esetén az objektumok geometriai és topológiai leírásának szabályait (lásd Nagyméretarányú térképezés I. c. tantárgy, NMT 3 és 6 moduljai) be kell tartani és a szükséges objektum-azonosítókat és attribútumokat is elő kell állítani, a munkáról benyújtandó DAT adatcsere-formátumban. Egyes földhivatalokban – átmenetileg – elfogadják a digitális állományt forrásállomány formájában és abból a földhivatalnál hozzák létre az adatcsere-formátumot.

A 11.5.3.1 alpont szerint ellenőrzött és azonosnak talált határvonalak esetében

A változás előtti és a változás utáni műszaki területek összegének azonosnak kell lennie.

A területszámítás során a változás előtti ingatlan-nyilvántartási területet csak akkor szabad felhasználni, ha az a megengedett hibahatáron belüli eltéréssel egyezik.

A változott földrészlet-alakzatok végleges (ingatlan-nyilvántartásba bekerülő) területét a m²-re kerekített műszaki területből kiindulva a területarányos ráosztás módszerével úgy kell meghatározni, hogy területösszegük a változás előtti ingatlan-nyilvántartási területek összegével megegyező legyen. A változott alakzatok végleges területének meghatározását területszámítási jegyzőkönyvben kell dokumentálni.

A földrészleten belüli alrészletek területösszegének a földrészlet területével, az alrészleteken belül a minőségi osztályok területösszegének pedig az alrészlet területével kell megegyeznie.

A változási területkimutatásban a kataszteri tisztajövedelem (Ak érték) változás előtti és változás utáni értékei eltérhetnek egymástól.

A területszámítás során a változással meghatározott vonalpontot töréspontként kell kezelni. A vonalponttal érintett, de egyébként nem változó földrészleteket geometriai változással érintett objektumnak kell tekinteni. A területszámításba az ilyen alakzatot is be kell vonni. A változási vázrajz területkimutatásába ezeket a földrészleteket nem kell felvenni.

Az eredetileg (numerikusan számolt, vagy forgalomba adott adatbázisok esetében) koordinátákból számított nyilvántartott terület és az ellenőrző numerikus területszámításból nyert területnek m²–re meg kell egyeznie.

A területszámítást általában a változás előtt, másrészt a változás után elégséges elvégezni. Bizonyos esetekben azonban (lásd térrajz. illetve a kisajátítás) a változott határral metszett területrészenként is elő kell állítani az adatokat, így meg kell nevezni és ki kell számítani a részterületeket is és utalni kell arra, hogy a változás után melyik földrészletből melyikbe fognak tartozni.

A területszámítás alapján ún. területelszámolást akkor kell végezni (területegyenleget képezni), ha térképi földrészlet-határ változás történik, vagy a földrészleteket területváltozás érinti.

A területelszámolást a jogszabály [15] Területkimutatás-nak hívja, ami a változások miatti területeltérésének kimutatására utaló elnevezés. (Sajnálatos módon azonban ez a kisajátításhoz – magasabbrendű jogszabályban – előírt és meghatározott tartalommal rögzített munkarész, ezért továbbra is helyesebbnek tartjuk a területelszámolás vagy területegyenleg kifejezés használatát!) a területegyenleg felépítését és tartalmát a 12. modulban mutatjuk be.

A megengedett értéken belüli eltérés ráosztása (amennyiben az) a terület nagyság arányában, de a meghatározásra alkalmazott módszer figyelembevételével történik.

Bizonyos munkáknál ugyan történik területszámítás vagy területellenőrzés, (pl. önálló ingatlanok szintenkénti alapterületének maghatározásakor, vagy felületek szerkesztésének ellenőrzésére, esetleg adatbázisba viteléhez), de területegyenleget nem kell készíteni.

Speciális területszámítás az az eset, amikor a térképi részletek ugyan digitalizálásból származnak (grafikus értékűek), de a változás területe numerikus koordinátákból számítható. Ekkor ugyanis egyrészt a nyilvántartási területek összegére, másrészt a koordinátákból számított területre is állnia kell a terület-elszámolásnak (pl. kisajátításnál). Adott esetben a visszamaradó grafikus területek számítása során két lépésben javítjuk az előzetes területet. (Előbb a nyilvántartási területtel való egyezőség érdekében, de a kisajátításba kerülő részt még tovább kell módosítani a koordinátákból kapott értékekhez. Az érintett területrész második javítását viszont ellenkező előjellel az egyszer már javítást kapott visszamaradó területek arányai szerint is el kell osztani. A kétféle javítás figyelembevétele után kapjuk meg a visszamaradó területek végleges, illetve a kisajátításba (numerikusan számolt részbe) eső területrész nagyságát.

Képezhető úgy is a végleges terület, ha előbb a numerikus adatokból kiszámolt területbe eső részt „egyenlítjük ki”, majd annak végeredményét levonjuk az érintett földrészlet nyilvántartott területéből és az így kapott területre (mint kvázi nyilvántartott értékre) állítjuk rá a visszamaradó területeket (lásd 17. modult is).

Bizonyos esetekben - amikor külön készül a Területkimutatás a változás előtti, majd a változás utáni adatokról (követve a feladat végrehajtásának sorrendjét) fontos annak biztosítása, hogy valóban összetartozó adatsor kétféle állapotát mutassa a munkarész! Vagyis: szükséges a változás előtti és változás utáni adatok szembeállítása.

Ezért is: fontos kihangsúlyozni, hogy a Területkimutatás nem helyettesítheti a területszámítást, amit koordinátákból végzett meghatározásnál a pontok sorrendjét és koordinátáit is mutató körülírással kell dokumentálni!

A területegyenleg (elszámolás) általában a vázrajzon kerül feltüntetésre. Amennyiben az nem célszerű, vagy a vonatkozó szakmai előírás másképpen rendelkezik (pl. kisajátításkor és házhelyosztáskor), külön munkarész készül, a terület-elszámolást tartalmazó munkarészre utalni kell a vázrajzon (pl. „A területeket külön Területkimutatás tartalmazza”).

Bizonyos esetekben - amíg a digitális átalakítás forgalomba adása adott településen nem történik meg - előírhatja a földhivatal, hogy a numerikus és a grafikus-értékű területek közötti ellentmondást (ellenhibát) ún. "fiktív", vagy a változással valójában nem érintett, általában csak érintkező földrészletbe kezeljük le, vegyük figyelembe. Ez azonban csak igen gondos mérlegelést követően tehető meg és a területeltérések a nyilvántartásáról külön gondoskodni kell.

Amennyiben szoftverrel történik a területszámítás, annak jogtiszta voltáról a földhivatal bármikor tájékozódhat.

Különösen telekalakítások esetén, de más munkálatok során is felmerül a tervezett vagy az alaptérképen szereplő állapot helyszíni kitűzésének feladata. Ehhez a következők számbavétele szükséges:

hajthatjuk végre a feladatot.

Különösen fontos ezenkívül, hogy milyen pontossági elvárások szerint kell a munkát elvégezni.

Ugyancsak nem közömbös, hogy miként jelölhető/jelölendő meg a kitűzött pont, határvonal, adott terepi körülmények között.

A terepi kitűzéskor gyakran újra kell tervezni a feladatot, számítani a szükséges méreteket, mert akadály merülhet fel, ami a megbízható kitűzést meghiusíthatja.

Arra is fel kell készülni, hogy a terepi és/vagy a kitűzött állapot a megengedett eltéréseket meghaladó mértékben eltér: meg kell tudni válaszolni azt, hogy melyek ekkor a lehetséges megoldások és teendők.

A korrekten végrehajtott térképszerkesztés és területszámítások után – a digitális alaptérképet érintő változással járó munkáknál – el kell készíteni a változás utáni állapot – az ún. „változási állomány”-ból az DAT adatcsere-formátumot.

Ehhez általában szükséges az objektumféleségek kódjának – a földhivatali adatbázis szerinti megadása és az adott konverter szerinti elvárások teljesítése és annak ellenőrzése. (Itt ezekről nem esik szó egyrészt, mert többféle megoldás létezik másrészt a gyakorlatokon részletes bemutatásuk meg fog történni).

A változási állományban kizárólag az adatbázisban változás után is érvényesen megmaradó tartalom lehet! (nem szerepelhetnek benn pl. a megszűnt hrszámok, határvonalak, pontszám-feliratok, stb.).

Más sajátos adatbázisok megelégszenek a DXF adatcsere-formátumban történő elmentéssel vagy pl. shape-fájlok előállításával.

A változási vázrajz készítésének belső vizsgálatát és minőségének tanúsítását az Fttv. 21. § (3) és az FM vhr. 31. § (1)-(5) bekezdése előírásainak megfelelően, az alábbiak szerint kell elvégezni. A belső vizsgálatot és annak tanúsítását, valamint a munka tényleges minőségét a földhivatal ellenőrzi.

A munkarészek elkészítése után a vállalkozónak (munkavégzőnek) egy belső vizsgálat keretében meg kell vizsgálnia a teljes folyamatot, majd minősítenie kell a munkát, hogy megfelel-e a vonatkozó szakmai elvárásoknak. Ez ún. kis munkák esetén külön dokumentálást nem igényel, de nagyobb volumenű (pl. a bejelentésre kötelezett) munkáknál egyrészt dokumentálni kell az elvégzett vizsgálatokat, másrészt nem is végezheti az, aki annak végrehajtásában részt vett.

A belső vizsgálatnál a helyszíni és irodai munka helyességét kell ellenőrizni. A vizsgálatot és a feltárt hibák javítását ún. a vizsgálati jegyzőkönyvben kell rögzíteni azon túl, hogy valamennyi érintett munkarészen érvényesíteni és dokumentálni kell a javítást.

A minőség tanúsítását változási vázrajzok esetében ingatlanrendező földmérői minősítéssel rendelkező személy végezheti el. Telekalakítási vázrajzok esetében még építési műszaki (geodéziai) tervezői jogosultság is szükséges a felülvizsgálathoz és minőségtanusításhoz, melyet a műszaki leírásban és a térképi munkarészeken is fel kell tüntetni. Vizsgálati jegyzőkönyvet abban az esetben kell felfektetni, ha a változás előtti és utáni földrészletek együttes száma 5 db-nál több.

Amennyiben a változás előtt és után összesen ötnél kevesebb földrészletet érint, műszaki leírást készíteni nem kell, ilyen esetben a munka minőségét a vizsgálatot végző az aláírásával tanúsítja.

Ebben a szakaszban történik meg a munkarészek összeolvasása, és a munkarészek összeállítása is földhivatali felülvizsgálatra történő leadáshoz.

A belső vizsgálat alapján a tartalmi és pontossági szempontból megfelelő változási vázrajz-készítéssel járó munka minőségét „A változási vázrajz megfelel a 46/2010. (IV. 27.) FVM rendeletben foglalt tartalmi és pontossági előírásoknak.” záradék feltüntetésével és a vizsgálatot végző személy aláírásával kell tanúsítani.

A minőség tanúsításának záradék-szövegében – egyéb munkák esetében értelemszerűen – pl. a következők szerepelhetnek még:

"A munka a természetbeni állapotot ábrázolja és megfelel a vonatkozó (M.1, F.2, stb.) szakmai szabályozás tartalmi és pontossági előírásainak.”

„A munka műszaki és ingatlan-nyilvántartási átvezetésre alkalmas." stb.

A sajátos célú munkákról a készítőjének egy - a munka végrehajtását összefoglaló - Műszaki leírást (11.2.sz. ábra) kell készítenie. Nagyobb volumenű digitális munkák esetében ez egy ún. Meta-adatsorként is készíthető, amelybe a munka végrehajtására vonatkozó legfontosabb jellemzőket kell belefoglalni, melyek alapján bárki később tájékozódhat a végzett munkáról és annak adatminőségi jellemzőiről.

Fontosabb adatai a következő formanyomtatvány alapján töltendők ki és tekinthetők át.

Változás előtt és után összesen öt földrészletnél kevesebbet érintő munka esetén műszaki leírást készíteni nem kell, kivéve a telekalakításokat.