Ugrás a tartalomhoz

Nagyméretarányú térképezés 14., Kitűzések

Dr. Vincze László (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

14.2 A kitűzés fogalma, tárgya, feladata és módszerei

14.2 A kitűzés fogalma, tárgya, feladata és módszerei

14.2.1 A kitűzés fogalma, tárgya és feladata

A kitűzés során térképi, vagy tervezett létesítmények vagy határvonalak számszerűen adott vagy térképen ábrázolt jellemző pontjait - meglévő vagy ebből a célból meghatározott numerikus vagy gra-fikus alappontok felhasználásával - kitűzési méretek alapján a terepen kijelöljük, és az azonosított terepi pontokat megjelöljük.

A kitűzés történhet vízszintes és magassági értelemben. Jelen tárgyban csak a vízszintes értelmű kitűzéseket tárgyaljuk, melyek elsősorban a különféle telekalakítások, területrendezések és a vonalas létesítmények megépítéséhez szükségesek; továbbá a kisajátítások által igényelt (felvetett) kitűzések végrehajtását jelenti.

A magassági kitűzéseket, továbbá az ipari létesítmények építési munkái-hoz tartozó kitűzéseket és általában a szabatos kitűzéseket a Mérnökgeodézia c. tantárgy ismerteti.

Telekalakítások során, föld- és te-rületrendezési munkáknál a feladat pl.: a lakótelepek elhatároló vo-nalának, utcahálózatának, az egyes földrészletek határvonalainak, valamint mezőgazdasági üzemek telephelyeinek, üzemi táblák, er-dősávok elhatároló vonalainak, továbbá épületek, építmények jel-lemző pontjainak a kijelölése.

Vonalas létesítmények kitűzésének feladata: az út-, vasút- vagy csatorna-hálózat, továbbá különféle vezetékek tengelyvona-lának és az ezekkel kapcsolatos létesítmények, műtárgyak jellemző pontjainak, valamint a létesítményekhez tartozó földterület elhatároló vonalának a terepen való kijelölése.

Bármilyen jellegű kitűzéskor végeredményben minden esetben:

  • alakjelző fő- és

  • részletpontokat

kell kitűznünk.

Alakjelző főpontoknak nevezzük:

  • valamely egyenes két vég-pontját,

  • a törtvonal töréspontjait,

  • az ív elejét és végét, a körív középpontját, valamint

  • az épületek és műtárgyak főfalsík-jainak sarokpontjait.

Az alappontok elsősorban a főpontok kitűzéséhez használandók. A rendűségükön keresztül a kitűzés pontosságának alapjait befolyásolják és tájékozási lehetőséget adnak a kitűzött pontok környezetbe való beillesztéshez.

Amennyiben szükséges, az országos alapponthálózatra támaszkodva alappontsűrítést (pl. sokszögelést, GPS mérést) végzünk.

Az alappontok kitűzésének fontos szempontja, hogy azok a tervezett létesítmények megvalósulása után is fennmaradjanak. A főpontok esetében ez nem mindig megoldható, mert azok helye kötött ugyanúgy, mint a részletpontoké.

A kitűzéshez az alakjelző főpontok koordinátáit ismerni kell. A koordinátákat a tervezés megadott feltételei alapján számíthatjuk ki. Gyakran szükséges ehhez, hogy a terve-zéssel érintett terület határvonalán fekvő töréspontokat bemér-jük, és a bemért pontok koordinátáit meghatározzuk. Máskor - a szabatosan vagy egyéb módszerrel numerikusan felmért területen - pl. a határvonal tö-réspontjainak a koordinátái a korábbi felmérésből már rendelke-zésre állnak. A kitűzéshez szükséges alappont-hálózatot előbbi esetben a beméréshez, utóbbi esetben az adott (pl. határ-) pontok ellen-őrzéséhez is felhasználjuk. Különleges pontossági elvárások esetén speciális kitűzési alapponthálózatot szokás létesíteni (lásd a Mérnökgeodézia tantárgyban).

Minden egyéb pontot részletpontnak nevezünk. Jellemzőjük, hogy általában a két főpontot összekötő egyenesen, illetve körí-ven fekvő további pontok. Kitűzési méreteik többnyire a főpontoktól egysze-rűen képezhetők.

A kitűzendő részletpontok országos rendszerbeli koor-dinátáit nem mindig kell kiszámítani (sokszor csak a főpontokat összekötő egyenes szakaszokra vonatkozó folytatólagos kitűzési méretekre van szükség), azonban a részletpontok kitűzési méretei számításához - csakúgy, mint az alakjelző főpontok esetében, illetve a koordináta-számításukhoz - valamely geometriai követelmény megadása szükséges. Emellett természetesen egyéb célból a koordináták meghatározását is általában elvégezzük. Sőt, ezekkel a kitűzések méreteinek számítása vagy maga a végrehajtás is ellenőrizhető.

A körív részletpontokat kitűzhetjük az érintő egyenesről, vagy a fő-pontokat összekötő húrról derékszögű koordinátákkal, esetleg a mérési vonalhálózatról a körív főpontjaival együtt, de más megoldások is léteznek.

Általában az egy egyenesen fekvő pontokat az egyenesbe fektetett mérőszalaggal, folytatólagos hosszméréssel tűzzük ki, mert a pontok egyenkénti poláris vagy ortogonális kitűzésével - a kitűzés hibái miatt – általában nem biztosítható, hogy a kitűzött pontok egy egyenesbe kerüljenek. Nagyobb pontossági igény (vagy nem ideális mérőpálya) esetén a hosszmérés történhet az egyenes egyik végpontjára felállított távmérővel/mérőállomással is.

Koordináták alapján történő kitűzés feltétele, hogy

  • mind az alappontok,

  • mind a kitűzendő alakjelző főpontok koordinátáit ismerni kell (a részletpontokét – mint írtuk – nem mindig kell kiszámítani).

Szükség esetén a számításhoz előzetesen bemérést is kell végezni.

Részletpontoknál gyakran elég a főpontokhoz viszonyított helyzeti adat, esetleg a tervezés "feltételei" alapján számíthatunk kitűzési adatokat.

A kitűzés célja tehát:

  • térképen szereplő határvonal, vagy

  • tervezett létesítmény jellemző pontjainak (alakjelző- és töréspont), valamint

  • terepi (helyszíni) megjelölése.

A kitűzéseket - alapvetően :

  • koordináták alapján, vagy

  • méretek alapján (esetenként vegyes módszerrel) végezhetjük el.

Numerikus megoldásnak tekintjük a mérésen alapuló koordináták, és az eredetileg mért, adatok felhasználásával végzett kitűzést.

Grafikusértékű adatnak tekintendő a térképről (lemért (digitalizálással nyert) koordináta és a lemért (és a méretváltozás figyelembevételével kapott) távolság is. A térkép nem feltétlen földmérési alaptérkép (bár egyes szakértői munkáknál néha vissza kell „nyúlni” a korábbi, analóg térképi ábrázoláshoz), lehet:

  • rendezési (településszerkezeti vagy szabályozási terv),

  • kiviteli terv (melyeket kinyomtatva vagy néha legfeljebb csak PDF formátumban bocsátanak rendelkezésünkre), esetleg

  • bizonyos közműveket vagy más objektumokat grafikusan ábrázoló helyszínrajz, stb.

Mind a mérésből számított, mind a levett (és ugyancsak javított) koordináta alapvetően a koordináta-számítások alapján való kitűzésekhez alkalmas, azonban meg kell különböztetni egymástól ezeket. Ez a megkülönböztetés a mért és levett távolságokra (méretekre) is szükséges.

14.2.2 A kitűzések fajtái és megbízhatósága

14.2.2.1 A kitűzések fajtái

A kitűzéseket többféle szempont szerint különböztethetjük meg:

  • tárgya szerint,

  • az alapadat származása alapján,

  • az ismert (alap-)pontokhoz viszonyítva;

  • módszere,

  • eszközigénye,

  • tagoltsága (szakaszolása)

szerint.

Összefoglalóan a következő áttekintés sorolja fel a kitűzéseket.

  1. A kitűzés tárgya szerint

14.1: Kitűzések tárgya szerinti csoportosítás. táblázat -

Pontok, egyenesek, ívek

Földrészlet-határok

Egyéb létesítmények

Egyedi pontok vagy geometriai elemek vég-ill. jellemző pontjai

Töréspontok (BH pontok)

  • egyedi megrendelésre vagy

  • házhelykiosztások esetén

(épület, építmény alapja, útpálya, egyéb nyomvonala)

alakjelző tengely-, illetve sarokpontjai


  1. Az alapadat származását tekintve

14.2: Kitűzések csoportosítása az adapadatok származása szerint. táblázat -

Kitűzési méretek (hosszak) alapján

Kitűzendő koordináták

Térképről lemért és javított (grafikus értékű)

Terepen mért

Átvett/ tervezés-ből számított

Korábban – mérési ered-ményből számolt

Digitalizálásból eredő

(grafikus értékű)

Numerikus-digitális állományból származó

Tervezés során számított


Természetesen a mért adat/koordináta nagyobb megbízhatóságot takar, mint a térképről lemért adat, ezért ezeket meg kell különböztetni. {A digitalizálás keretében lemért koordináták felhasználásának előnye a térképről mért kitűzési méretekkel szemben a kitűzéshez felhasználható adatok kiválasztásában és a kitűzési méretek számításának korrektségében rejlik, ezért, ha csak grafikus térkép áll rendelkezésre, a digitalizált koordinátákat célszerű felhasználni. Ezáltal a területellenőrzés is egyértelműbb más grafikus módszereknél. Fontos azonban a digitalizálás ellenőrzése (legmegfelelőbb, ha egy transzparens fóliára ennek alapján kirajzoltatjuk a pontokat és ráhelyezve a térképre, összehasonlítjuk az eredeti rajzzal.) Manapság digitalizálással legfeljebb a különféle tervekről veszünk át digitalizálással adatokat, de ismeretes, hogy a térképkészítések során gyakran alkalmaztak digitalizálást.}

Amennyiben a méretek vagy koordináták nem mérésből származnak, hanem a térképről lemért adatok lennének, térképlap méretváltozását mindenképpen ellenőrizni (az őrkeresztek alapján lemért) és a levett ún. „nyers” méreteket ennek megfelelően javítani kell.

méretváltozási tényező= , illetve a méretváltozási javítás= .

  1. Az alappontokhoz való viszony szerint

    • derékszögű módszernél: kötött vagy szabad mérési vonalról (utóbbi esetben legfeljebb csak az egyik végpont esik a mérési vonalra) történő kitűzés;

    • poláris módszernél: ismert/ szabad álláspontról történő kitűzésről beszélhetünk (utóbbi lehet külpontról való kitűzés, egypontos kiegyenlítéssel képezhető álláspont-számításra alkalmas, vagy Helmert-féle transzformációval megoldható eset).

Ezeket szemlélhetjük meg áttekinthetően a 14.3 sz. táblázatból.

14.3: Kitűzések az ismert (alap)pontokhoz való viszony szerint. táblázat -

Derékszögű módszernél

Poláris módszer esetében

kötött

Szabad

Ismert álláspontról

Szabad álláspontról

mérési vonalról

Mindkét végpont ismert

Egyik végponton szabad

Mindkét végponton szabad

Mind az álláspont mind a tájékozó irányok ismertek

Külpontról (min. 2 irány és 1 táv)

Min.

2 irány és 2 távols. méréssel

Min.3 irány és távolság

méréssel

Háromszög adatainak számításával, vagy

Helmert-féle transzformációval

A külpont számítása után

Egypontos kiegyenlítés--sel

Helmert-f. transz-formációval


  1. Módszerét tekintve (némi átfedéssel) a kitűzés történhet:

14.4: Kitűzések leggyakoribb módjai. táblázat -

Derékszögű (ortogonális)

Kötött

/szabad

mérési vonalról

Poláris

Ismert /szabad álláspontról

Tájékozott főirányról

Poláris +derékszögű

Elő-, oldal-,

ív-metszéssel

Sokszö-geléssel egyidőben

GPS-berendezés alkalma-zásával


e.) Eszközigényét tekintve (általában „vagylagosan”):

  • mérőszalag (és szegkészlet);

  • kitűzőrúd vasállvánnyal, ill. min. 1 db anélkül;

  • teodolit/tahiméter + mérőszalag és szegkészlet;

  • tahiméter (távmérőléccel), kitűzőrúd;

  • teodolit + rátét távmérő, kitűzőrúd;

  • mérőállomás (esetleg rádió);

  • GPS vevő-berendezés és referenciapont, vagy csatlakozás GNSS-hez;

  • jelölő anyag és kellékei.

  1. Tagoltság (a munka szakaszolása) szempontjából előbb rendszerint:

    • alakjelző főpontok, majd ezekre támaszkodva a

    • további részletpontok kitűzése valósul meg.

Ezt legtöbbször a számítás módja, vagy a kitűzés időbeli szétválása is indokolja.

g.) A kitűzött pontok megjelölése történhet:

  • ideiglenes jellel (festés, karcolás, fakaró, zsírkréta-jel) vagy

  • tartósabb eszközökkel (hilti szeg, vascső, vb. kő, stb.).

14.2.2.2 A kitűzések megbízhatóságáról és ellenőrzéséről

A kitűzések megbízhatóságát sokféle összetevő befolyásolja:

  • az alappontok azonosíthatósága, pontossága,

  • a mérések (műszerek, módszerek szabályos és szabálytalan hibái és

  • a munkát végző személyek) adottságai, jártassága, stb.

Fontos szabály azonban, hogy ezeket a hibalehetőségeket maximálisan csökkentsük le, mert még egy viszonylag rutinszerű munkánál is jelentős anyagi kára származhat nemcsak a megrendelőnek, hanem ezáltal a földmérőnek is!

A feladat jellege és a rá vonatkozó szakmai elvárások határozzák meg azokat a tűréshatárokat, amelyeken belül a kitűzés végrehajtása elfogadható. Ráosztást azonban csak e tűréshatárokon belül, a megengedett eltérés esetén szabad végezni. A megengedett eltérések - a feladatokhoz igazodó - értékeit jogszabályok, szabványok és szabályzatok, utasítások adják meg (F.2, M.1, stb.) [7]-[10].

A legfontosabb cél, hogy a kitűzött pontok jól illeszkedjenek bele a környezetükbe. Ez esetenként azt jelenti, hogy pl. a végméretben tapasztalható eltérést hossz-arányosan ráosztjuk a részadatokra; máskor ez éppen nem tehető meg, mert nagyobb pontosságot követelünk meg (pl. ipartelepen), melyet egy "önálló" (homogén) kitűzési hálózat biztosíthat.

Mindenképpen fontos azonban, hogy a kitűzendő pontot a legközelebbi (alap)pontról (vagy mérési vonalról), továbbá egy létesítmény valamennyi töréspontját lehetőleg ugyanonnan kell kitűzni, és lehetőleg független módszerrel ellenőrízni kell minden esetben a kitűzéseket!

A kitűzések ellenőrzése történhet:

  • végméret ellenőrzésével (derékszögű kitűzésnél, azonban csak az alappontokra!)

  • más helyről (akár a kitűzött pontról is, ha az alappontokat is bevonjuk) ugyanazzal a módszerrel, vagy más módszerrel való kitűzéssel;

  • ellenőrző összemérésekkel (kitűzési módszertől függetlenül, a terepviszonyok szerint alkalmazható)

  • pontok "letájékozásá"-val, vagy

  • a kitűzés megismétlésével.

Utóbbi azonban csak végső esetben ajánlható, mert ugyanazt a hibát ismételten elkövethetjük, ezért – csak akkor alkalmazzuk, ha más mód nincs. Ilyenkor különösen gondosan kell elvégezni, csakúgy, mint a kitűzési adatok számításának ellenőrzését is.

Mindenképpen ügyelni kell azonban az adott feladatra vonatkozó érvényes megengedett eltérések (hibahatárok/ tűréshatárok) betartására!

14.2.3 A kitűzések dokumentálása

14.2.3.1 Készítendő munkarészek

A kitűzések viszonylag ritkán fordulnak elő önálló munka keretében: általában valamely munka egyik munkafázisaként végzendő el. Önálló feladatként is szerepelhet egy-egy létesítmény építésével összefüggésben, esetleg egy korában kitűzött munka elpusztult pontjainak ismételt kitűzése keretében. Bizonyos munkarészek azonban a munka konkrét céljától függetlenül elkészítendők, legfeljebb az alkalmazott technológia szerint különbözhetnek ezek.

A fontosabb munkarészek a következők:

  • kitűzési vázlat (esetleg mérési és számítási vázlat, jegyzet),

  • mérési jegyzőkönyv (hagyományos vagy fájl formájában),

  • koordináta jegyzék (lehetőleg digitálisan is),

  • helyszínrajzi pontleírás (alappontokról) vagy egyszerű helyszínrajz a fontosabb (pl. alakjelző részlet-) pontokról,

  • „jelentés” a felhasznált alappontok állapotáról,

  • feltételesen önálló műszaki leírás (vagy együtt az összetartozó feladatokkal).

14.2.3.2 Kitűzési vázlat

A kitűzés végrehajtásához egy vázlatot kell szerkeszteni, mely általában a földmérési alaptérkép méretarányában, vagy annál nagyobb méretarányban készülhet, másolható formában.

Szerepe:

- a számítások (alap- és részlet-, új pontok kapcsolata)

- és a kitűzés szemléltetése, illetve dokumentálása.

Terjedelme: munkánként különböző. Nagyobb, összefüggő területek (földrészlet-felosztások, épületcsoport kitűzések) esetében tömbrajz/mérési vázlatszerűen, nyomvonalas létesítményről utcarajz-szerűen, egyébként egyedi rajzként készítjük el.

Tartalmazza:

  • a község nevét,

  • a feladat (munka) megnevezését,

  • a munka számát,

  • méretarányt,

  • a koordináta vonalak értékeit és É- i irányt, ha az nem egyértelmű (szelvényszámot újabban nem kell feltüntetni, de nem haszontalan bizonyos esetben),

  • a kitűzendő létesítmény környezetének rajzát és/ vagy a határvonal töréspontjait

  • az alappontokat (álláspontokat, tájékozó irányokat, ill. a mérési vonalakat)

  • a méreteket (a mérési vázlatra vonatkozó szabályok szerint, vagy poláris módszernél többnyire táblázatosan, illetve hivatkozással utalunk az adatok jegyzőkönyvi helyére); továbbá

  • a helyrajzi számot és más objektum-azonosítókat (pl. utcanév, házszám, alrészlet betűjel),

  • kitűzött pontok megjelölési módját (szükség szerint jelmagyarázattal), és

  • a kitűző nevét (aláírását), valamint a kitűzés idejét.

A földrészlethatárok kitűzési vázlatának tartalmáról külön esik szó (a 18. modulban).