Ugrás a tartalomhoz

Nagyméretarányú térképezés 2., Az 1997 előtti felmérések végrehajtásának főbb munkaszakaszai, jellemzői

Dr. Vincze László (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

2.4 A fotogrammetriai újfelmérésekről

2.4 A fotogrammetriai újfelmérésekről

A fotogrammetriai térképkészítések munkafolyamata csak néhány – bár lényeges – ponton különbözött a geodéziai (terepi, földi) újfelméréstől.

Már az adatgyűjtés időszakában gondoskodni kellett a megfelelő paraméterekkel bíró felvételek elkészítéséhez szükséges Repülési terv elkészíttetéséről. Ez természetesen a készítendő térkép méretarányaiként és technológiánként is különböző paraméterek szerint (képméretarány, repülési magasság, soron belüli és sorok közötti átfedések, szükséges illesztőpontok száma, stb.) történt.

Az alappontsűrítés időszakában a meglévő alappontok helyszínelése mellett ki kellett választani a leendő képek, ill. modellek megfelelő helyeire eső illesztőpontokat, szükség szerint állandósítani azokat.

Ezen kívül a részletes (kiegészítő) felméréshez szükséges és előírt sűrűségben felmérési alappontokat kellett kitűzni és állandósítani. Ezek meghatározását – a felvételen történő megfelelő leképződés esetén –elsősorban fotogrammetriai pontsűrítéssel kellett meghatározni.

Az elhatárolás ennél a technológiánál is két szakaszban történt: külön a nagyobb egységekre, és külön a földrészletekre. Sajátosság, hogy a kiértékelendő pontoknak nemcsak a terepen kellett egyértelműen látszani, de felülről is látszania kellett, ezért a felhívásban – amit az állampolgárok felé intéztek – kérni kellett a töréspontok egyértelmű megjelölésén kívül határvonalak megtisztítását is.

Jelölési munkafázis keretében gondoskodni kellett nemcsak az illesztőpontnak szánt (és geodéziai módszerrel meghatározott) alappontok és vakjelek (koordinátával még nem rendelkező, illesztőpont céljára előrejelölt pontok), valamint a leendő felmérési alappontok mesterséges jelekkel való megjelöléséről is. A bedolgozandó munkák bekapcsoláshoz további közös pont megjelölését is el kellett végezni, továbbá a technológia függvényében (pl. numerikus fotogrammetriai eljárásnál) a részletpontok esetenként jelentős számának előrejelölését is el kellett végezni. A jelek karbantartásáról mindaddig gondoskodni kellett, amíg nem kaptak értesítést a légifényképező repülés eredményes befejezéséről.

A felvételek elkészülte, majd átvizsgálása – szükség esetén bizonyos részek kifedése – után másolatokat, nagyításokat kellett készíteni, illetve ki kellett jelölni azokat az ún. „vakjeleket”, amelyeket, mint illesztőpontokat a további fotogrammetriai feldolgozáshoz terepi mérésekkel (geodéziai módszerekkel) meg kellett határozni, ha az illesztőpontok kellő számban nem képződtek le a fotogrammetriai pontsűrítéshez.

Sík- és ortofotogrammetriai felmérésekhez és sztereofotogrammetriai eljárás előzetes minősítése esetén a fényképnagyításokkal tónusos minősítés keretében részletminősítést kellett végezni, amelynek az volt a lényege, hogy a felvételeken leképződött térképi részletpontokat ki kellett választani (kiemelni) a tónusok közül, szükség szerint kiegészítő méréseket végezve rájuk (pl. tereptárgy-magasság, eresz-szélesség, körülmérés, ellenőrző mérések, stb.). A részletminősítés eredményét a tónusos Minősítési lapon (fényképnagyításon) és mérési jegyzeten rögzítették.

Amennyiben meghatározták a még hiányzó illesztőpontok koordinátáit, fotogrammetriai pontsűrítések következtek részben a felmérési alappontok, részben a numerikus részletpontok meghatározására (térbeli légi háromszögelés és modellen belüli pontsűrítés módszerével).

Ezekután következett a konkrét technológia szerinti „képátalakítás”, azaz egyképes vagy síkfotogrammetriai eljárásnál a transzformálás és a mérettartó fototérkép elkészítése, sztereofotogrammetriai eljárásnál a modellbeállítások, tájékozások után a grafikus vagy numerikus (esetleg analitikus) kiértékelés, ortofotó esetén az ortogonális képátalakítás (másképpen: képelem-transzformáció).

Térfotogrammetriai kiértékelést követően végezhettek utólagos, ún. „vonalas” részletminősítést is a sztereomérési lap nagyított másolatával.

A térképezés a szelvényhálózat és az őrkereszt-hálózat felszerkesztésével kezdődött, majd az előzetes minősítéskor kiválasztott részletpontok „átazonosítása” következett a mérettartó fototérképre. A terep feletti részletpontokhoz magassági korrekciót kellett figyelembe venni, az eresz-élekkel minősített épületek esetén párhuzamos eltolást kellett alkalmazni. Természetesen minden további kiegészítésül mért adatok fel kellett szerkeszteni vagy megírásként elhelyezni.

Helyrajzi számozás után következhetett a területszámítás és a területjegyzék készítése. Ezek után már nem különböztek a technológiák a terepi vagy geodéziai felmérés feldolgozási feladataiban.