Ugrás a tartalomhoz

Nagyméretarányú térképezés 4., A digitális alaptérkép tartalma (objektumai és azonosítása)

Dr. Vincze László (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

4.4 Elhatárolás

4.4 Elhatárolás

4.4.1 Település- és fekvéshatárok elhatárolása

Település és fekvések elhatárolásakor a meglévő határjelek felkeresése, karbantartása (esetleges visszaállítása, pótlása), illetve szükség szerint új határjelek elhelyezése történik meg. A külterületet részben településhatár, részben a belterület (vagy a különleges külterület) határolja. Ezért külterületi elhatárolásról nincs értelme beszélni.

Településhatárként kell kezelni a település, és a fővárosi kerület (továbbiakban település) területének elhatároló vonalát, melynek a töréspontjait koordinátákkal kell meghatározni.

A településhatár valamennyi jellemző töréspontját, kivéve a jellegükből fakadóan jelölhetetlen vagy nehezen jelölhető pontokat, állandósítani kell. A jellemző töréspontokon kívül állandósítani kell még a hosszú egyenes szakaszok vonalpontjait 500-750 méterenként. Ha az egyenes szakasz vonalas létesítményt (út, vasút, patak stb.) metsz, ezek mindkét oldalán állandósítani kell a településhatár vonalpontját.

A meg nem közelíthető töréspontokat (vízfelület, mocsaras hely, szakadék stb.) nem kell állandósítani, és azokat sem, melyeknek fennmaradása nem látszik biztosítottnak (pl. nagyüzemileg művelt táblák).

A természetben azonosított, meglévő határköveket újakkal kicserélni nem szabad, karbantartani viszont kötelező. Az állandósítást 15x15x60 cm méretű, háromszög vagy négyszög keresztmetszetű, keresztjellel ellátott vasbeton kővel kell végrehajtani úgy, hogy az 3-5 cm-re kiálljon a földből. Amennyiben a határpont egyben új vízszintes alappont, azt a rendűségnek megfelelően kell állandósítani. Amennyiben a „hármashatárpont” fennmaradása másként nem látszik biztosítottnak, az állandósítást min. 0,5 m magas határdombba helyezett kővel kell elvégezni.

Az eredeti helyén meglévő, nem előírt méretű határkövet nem kell új kővel kicserélni. Az elmozdult követ helyre kell állítani.

Nem kell tehát állandósítani:

  • íves határszakaszon az egymáshoz túl közel (20 m-nél közelebb) eső pontok mindegyikét,

  • a meg nem közelíthető helyen lévő pontokat,

  • az olyan helyen lévő pontokat, melyek fennmaradása nem látszik biztosítottnak.

A határkövek állandósításának és karbantartásának tényét a felmérő cégnek a Felmérési törzskönyvbe be kell vezetni.

A határpontok két hármashatár közötti sorszámát át kell venni a régi térképről, és a digitális alaptérképen megírni, de ha abban betű van, akkor a hármashatárokat 999-es számmal kell ellátni.

4.4.1.1 Igazgatási határvonalak (településhatárok) megállapításával kapcsolatos hatósági eljárás

Az alaptérképen a település közigazgatási határvonalát a vonatkozó jogszabályoknak, vagy az illetékes közigazgatási szervek döntésének megfelelően kell megállapítani. Ezek hiányában a határleírási jegyzőkönyvben foglaltakat kell figyelembe venni.

A település felmérése előtt a település határvonalának megállapítása érdekében a rendelkezésre álló iratok, térképek és adatok figyelembevételével bizottsági egyeztetést kell lefolytatni. Ahol az egyeztetés eredményeként a korábbi állapothoz képest eltérés nem mutatkozik, a közigazgatási határ jeleit helyre kell állítani, majd be kell mérni és azokat kell a térképen ábrázolni.

Eltérés esetén a bizottság vagy visszaállítja a határozatnak megfelelő határvonalat, vagy – ha a határvonal módosítását tartja indokoltnak – kezdeményezi a területrész átcsatolásával kapcsolatos hatósági eljárás lefolytatását.

A bizottságban:

  • az érintett település ek önkormányzatainak jegyzői,

  • az illetékes körzeti földhivatal és

  • a felmérő (képviselője) vesznek részt.

A bizottság vezetője a földhivatal képviselője.

A bizottság eljárásáról jegyzőkönyvet, és alkalmas méretarányban határvázlatot kell készíteni, amelyek rögzítik a megállapításokat és az esetleges módosító javaslatokat. A jegyzőkönyv egy-egy példányát a bizottságban képviselt szervezeteknek kell megküldeni.

Térképfelújításkor a felmérő egyezteti az érvényben lévő nyilvántartási térképen feltüntetett települési és belterületi határvonalat a természetbeni állapottal. Ha a nyilvántartott és a természetbeni állapot között eltérést talál, erről – a felmérési törzskönyvben tett bejegyzéssel – tájékoztatja a körzeti és megyei földhivatalt, amely állásfoglalással válaszol a bejegyzésre.

4.4.1.2 A határvonal egyeztetése

A határt, az önkormányzat közreműködésével – a természetbeni állapottal –egyeztetni kell a felmérés során.

Az állandósított pontok szemrevételezésével – ha mód van rá, ott ellenőrző méréssel – meg kell győződni azok azonosságáról és mozdulatlanságáról.

A nem állandósított, de helyileg beazonosítható (pl. kő nélküli határdomb) jellemző töréspontot a legvalószínűbb helyén állandósítani kell, és koordinátáit újonnan meghatározni. Erről az elhatároláskor döntenek és eszerint kell a feladatot később elvégezni.

  • Ha a településhatár egyértelműen beazonosítható (pl. út széle), az állandósítást végre kell hajtani.

  • Ha a határvonalat a természetben nem lehet egyértelműen beazonosítani, akkor azt a korábbi hiteles térképről vett adatok alapján kell kitűzni. Amennyiben a kitűzés akadályba ütközik, vagy aszerint az eredeti határvonal (célszerűen) már nem állítható vissza, az illetékes önkormányzatok véleményének figyelembevételével a felmérő cégnek határvonal módosítást kell kérnie a földhivataltól.

  • Korábbi numerikus határpontokat beméréssel/kitűzéssel azonosítani kell, illetve a hiányzó határpont állandósításokat kitűzés után pótolni kell. A régi hálózatban meghatározott pontokat a kitűzés előtt az új hálózatba kell transzformálni, azonos pontok felhasználásával, vagy a DAT.2. szabályzat M1. mellékletében tárgyalt TRAFO program segítségével.

4.4.1.3 A közigazgatási határvonal módosításai

Amennyiben bizonyos szakaszon a határvonal módosítására kerül sor, az kétféle jogcímen történhet:

  1. műszakilag indokolható határkiigazítás , vagy

  2. területátcsatolás formájában.

Előbbi egyszerűbb eljárás, mert a döntés után azonnal aszerint történhet a felmérés munkája. A munkálatok végén a változást a földhivatal határozatban hivatalosan is rögzíti.

A területátcsatolás hosszadalmasabb, és több munkarész (határváltozási vázrajz és területkimutatás, stb.) elkészítését követően, különböző fórumokon történő döntésekhez kötött, ami elhúzódó feladatot jelent a felmérésnél is.

4.4.1.3.1 Műszakilag indokolható határkiigazítás

Műszakilag indokolt határkiigazítást kell végezni, ha a település határa

  • természetes terepalakzat vagy mesterséges létesítmény (folyó, patak, csatorna, árok, út stb.) középvonalán vagy szélső vonalán halad, és a terepalakzat (a létesítmény) nyomvonalát, illetve a település határvonalát jelentő szélső vonalát mesterséges beavatkozással megváltoztatták (mederszabályozás, csatornaszélesítés, útkorrekció);

  • mesterséges létesítmény (út, árok) szélén halad, és a létesítmény helyzetét szabályozás, korrekció miatt megváltoztatták,

  • kisajátítási határral esik egybe, és ezt újabb kisajátítással megváltoztatták,

  • összefüggően használt területet metsz át,

  • nyomvonalas létesítmény (út, csatorna) középvonalán halad, a határt át kell helyezni az egyik vagy másik oldalára úgy, hogy a volt határrészlet egyik fele teljes szélességében az egyik, a másik fele a másik településhez tartozzon.

A felsorolt műszakilag indokolt határkiigazításról, ha mindkét település azonos körzeti földhivatalhoz tartozik — az illetékes önkormányzatok véleményének figyelembevételével — a körzeti földhivatal hoz határozatot. Egyéb esetben a megyei földhivatal az illetékes a határozathozatalra.

A felsoroltak térképi rögzítését, ha az nem jár határszakaszonként (hármashatárponttól hármashatárpontig) 5 hektárnál nagyobb területváltozással – térképezési határkiigazításnak kell tekinteni. Erről az érdekelt települési önkormányzat képviselő-testülete – az 1991. évi XX. törvény 39. § (2) bekezdése alapján adott – véleményének figyelembevételével a körzeti földhivatal hoz határozatot.

A főváros és a megye határvonalának térképi határkiigazításáról – a helyi önkormányzatok, valamint a fővárosi és a megyei közgyűlés véleményének figyelembevételével – a csökkenő területű megyében illetékes körzeti földhivatal vázrajz alapján hoz határozatot . Az érintett körzeti földhivatalok e határozat alapján intézkednek a módosított határvonal térképi átvezetéséről. (Ugyanezt kell alkalmazni akkor is, ha a határvonal megváltozása már az alaptérkép forgalomba adása után történt.)

4.4.1.3.2 Területátcsatolás

Amennyiben bármilyen indokkal területátcsatolást kell végezni, akkor a földhivatal — részletes indokolással — az illetékes települések önkormányzatának erre javaslatot tesz.

Területátcsatolást közigazgatási eljárás során hozott határozat mondhat ki.

Területátcsatolás esetén az új határ lehetőség szerint:

  • utak, csatornák, vagy vasútvonalak valamely szélén (a kisajátítási határon), folyók, tavak, patakok eszmei középvonalán haladjon,

  • minél kevesebb töréspontot tartalmazzon,

  • ne szeljen át földrészletet, hanem azt teljes területével egyik, vagy másik településhez csatolja,

  • ne ossza meg a település területét úgy, hogy különálló területrész keletkezzék,

  • vegye figyelembe az egyes földrészletek megközelítési lehetőségeit (pl. autópálya miatti lezártság).

Ha új határjelet kell elhelyezni, akkor a régi számozást nem kell megváltoztatni, hanem az új határjelet a legközelebbi kisebb számú régi határjel számának számokkal való aláosztásával kell megjelölni. A számítógépbe vitelkor a törtjelet elhagyjuk. Például: 4, 4/1, 4/2, ..., 5, helyett: 4, 41, 42, 5. stb. Hármashatár után közvetlenül beillesztett új pont 99/1, 99/2, pl. 991, 992 számú lesz. Amennyiben az aláosztott számjegyű határpontok száma jelentős, a határszakasz pontjai átszámozhatók.

Amennyiben az érintett önkormányzatok az egyébként indokolt határkiigazításhoz, vagy határátcsatoláshoz nem járulnak hozzá, vagy nem működnek közre, ezt a tényt a Felmérési Törzskönyvben rögzíteni kell.

4.4.2 Belterület (mint igazgatási alegység, fekvés) határának elhatárolása

A belterületi határvonalat az illetékes önkormányzat határozatának megfelelően kell megállapítani. Az egyeztetéssel kapcsolatban az előző pontokban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

Belterületi határként kell kezelni tehát annak a területnek az elhatároló vonalát, amelyet az illetékes szerv belterületként kijelölt. Ezt az önkormányzattal együttműködve, a meglévő alaptérkép felhasználásával azonosítani kell.

A belterület határának általában minden töréspontját legalább ideiglenesen fakaróval, vagy egyéb módon (festés) a felmérés idejére meg kell jelölni. Hosszabb egyenes szakaszon kb. 200 méterenként kell megjelölni és majd bemérni a határt. Ahol a töréspontok túlságosan sűrűn következnek egymás után, a töréspontokat nem kell megjelölni, ezeket elméleti pontoknak kell tekinteni.

Út, vagy árok, csatorna tengelye , vízmeder nem lehet belterület határ .

Ha a belterülethatár kisajátítási határral esik egybe, a határpontokat helyszínelni kell. A meghatározó jellegű töréspontoknál az elpusztult köveket pótolni kell.

A belterületi határ valamennyi töréspontját (és bemért vonalpontját) – ha még nincsenek megszámozva – sorszámmal kell ellátni. A számozáshoz településenként 5001-6999-ig terjedő sorszámokat célszerű használni.

Ha a belterület határpontjait ilyen jellegű számozással már korábban ellátták, a pontokat újra átszámozni nem kell. Az esetleg utólag beillesztett töréspontoknál az előző sorszám aláosztását kell alkalmazni (az előző pontban leírtak szerint).

Településhatárhoz csatlakozó belterület határszakaszon a pontszámozás a településhatárnak megfelelő számozás marad.

A belterület szélén haladó utcák, utak- ha a belterületen lévő ingatlanoknak innen van bejáratuk- belterületbe való csatolását, az elhatárolási eljárás során, kezdeményezni kell a helyi önkormányzatnál.

A felmérés ideje alatt a határjelek karbantartását a felmérő cégnek kell elvégeznie. A meghatározó jellegű (a fő) töréspontokat állandósítani kell.

A belterület határvonala földrészletet nem metszhet.

A külterület különleges részének (volt zártkertek ) elhatárolása hasonló elvek szerint történik a belterületéhez, azonban nehezebb dolgunk van általában, részint mert a területek csak ritkán elkerítettek, részint, mert a tömbök kontúrjai is sokkal határozatlanabbak.

A korábbi vonatkozó szakmai előírások szerint: „a zártkert határvonalát a zártkert létesítésére vonatkozó határozatnak megfelelően kell térképezni”. Amint írtuk, a zártkert ma már önálló közigazgatási alegységként nem kezelendő, hanem a külterület kiemelt részét képezi (különleges külterület), azonban az ingatlan-nyilvántartásban továbbra is külön fekvésként kezelik.

A “zártkert” határvonalával kapcsolatos teendők gyakorlatilag azonosak a belterületnél követendő eljárással. Ha a “zártkert” határvonala egyben belterületi vagy községhatár is, akkor az utóbbiakra vonatkozó előírásoknak megfelelően kell eljárni. (A korábbi, ún. F.7. szabályzat a 7001-9999 számcsoportot ajánlotta a “zártkerti” határpontok számozására).

Az elhatárolásról az esetleges módosításokat is feltüntető Határvázlat és szöveges határleírási jegyzőkönyv is készül a határbejárási jegyzőkönyvön kívül.

4.4.3 Földrészletek és alrészletek kialakítása és elhatárolása

4.4.3.1 A földrészletek kialakítása és elvei

Földrészlet nek kell tekinteni: a föld felszínének természetben összefüggő, igazgatási és belterületi határokkal, közterület esetében elágazásokkal és kereszteződésekkel meg nem szakított területét, amelynek minden részén azonosak a tulajdoni és a vagyonkezelési viszonyok. Földrészletnek kell tekinteni továbbá a kialakított építési telket a tulajdoni, kezelési és földhasználati viszonyoktól függetlenül.

A földrészletet művelési ágak szerint (illetve kivett területek alapján) alrészletekre kell bontani.

Ha az (1) bekezdésben meghatározott földterület húsznál több alrészletet tartalmazna, azt külön-külön földrészletként kell kialakítani úgy, hogy legfeljebb húsz alrészlet kerüljön egy földrészletbe.

A földrészletek kialakítása során elsősorban a korábbi nyilvántartásokkal való összhangot kell figyelembe venni mind új felmérés, mind térképhelyesbítés esetén.

A földrészlet határát egy egyenes szakaszokból álló, önmagába visszatérő tört vonallal kell a digitális alaptérképen ábrázolni.

A földrészletek elhatárolását „ Földrészlet-elhatárolási vázlat ”-on kell szemléltetni, ami a korábbi térkép másolatán készül. Vékony vonallal a korábbi térképen szereplő és a felmérés után is egyezőnek talált határok szerepelnek rajta, a változott szakaszok kivastagítva utalnak erre a tényre. Tartalmazza az azonosító adatokon kívül a pontszámokat (numerikus/digitális felmérések esetében) és a pontok megjelölésének módját is (jelkulccsal).

4.4.3.1.1 Közterületi földrészletek kialakítása

A közterület fogalmába az utak, a dűlőutak, a vasutak, közcélú vízfelületek, a parkok, az utcák, a terek és más hasonló, közcélokat közvetlenül szolgáló, létesítmények elhelyezését biztosító, rendeletben forgalomképtelennek és elidegeníthetetlennek nyilvánított földrészletek tartoznak. A közterület megjelölése nevével (pl. Kossuth) és jellegével (pl. tér) történik (vagyis a Kossuth tér megnevezés két tulajdonság ).

A vonalas létesítmények (vasút, út, folyó, csatorna stb.) határát a település és a belterület határánál le kell zárni, és külön belterületi és külterületi földrészletet kell kialakítani.

Az egymást keresztező — nem kisajátított — vonalas létesítmény földrészleteket a következők szerint kell kialakítani:

  • szintbeli keresztezés esetén az alacsonyabb rendű vonalas létesítményt a magasabb rendű vonalas létesítmény határánál le kell zárni , és a folytatását külön földrészletként kell kialakítani,

  • többszintű keresztezés esetében a föld felszínén haladó vonalas létesítményt egy földrészletként , a többit pedig megszakítva, külön-külön földrészletként kell kialakítani.

A vonalas létesítmények sorrendisége szintbeli kereszteződések esetén:

  • közforgalmú vasút  (vagy egyéb, épített vágányú pálya, pl. HÉV),

  • út ,

  • gazdasági, vagy iparvasút ,

  • árok , csatorna.

Ezen belül az utak sorrendisége:

  • autópálya,

  • autóút,

  • elsőrendű főút,

  • másodrendű főút,

  • kiépített mellékút,

  • talajút.


Belterületen a leírtakon túlmenően
  1. elsődleges szempont: az út, utcanév változásánál a földrészlet határt is le kell zárni;

  2. kereszteződésnél a szélesebb utca magasabb rendű a keskenyebbnél;

  3. egyenlő szélesség esetén a burkolt területű utca magasabb rendű a burkolatlannál;

  4. egyenlő burkolat esetén a hosszabb utca a magasabb rendű a rövidebb utcánál.

A felsoroltak – értelemszerűen – a külterületen is alkalmazandók.

A külterületi mellékutakból és dűlőutakból kialakított földrészletek hossza lehetőleg ne haladja meg az 1-1,5 kilométert .

A vasúti pálya és a vasútállomás területét külön-külön földrészletként kell kialakítani. A vasútállomás határvonalát – mint írtuk – a bejárati jelzők vonalában, illetve a vágány tengelyére merőlegesen kell megállapítani.

A folyók, tavak partvonala közti terület (meder), és a mederben lévő sziget külön földrészlet et képez, azonos tulajdonviszonyok esetén is.

A vizek medrében lévő védőművek  (kikötői építmények, pl. móló) és jelentősebb műtárgyak (duzzasztógát), továbbá az árvédelmi töltés is önálló földrészletekként alakítandók ki.

A csatornák, mesterséges tavak és árkok  (kivéve a szegélyárkokat és a nem vízlevezetést szolgáló árkot) külső határvonalai közötti területsávot egyetlen földrészletnek kell tekinteni függetlenül attól, hogy ezen belül a térképen a meder szélét vagy töltést ábrázolni kell-e.

A temetőt, közparkot, játszóteret, vásárteret a közúttól elkülönítve, önálló földrészletként kell kialakítani.

Ha egy közterületet tartalmazó földrészletről több mint 20 pince nyílik, abból a területből több földrészletet kell kialakítani.

4.4.3.1.2 Nem közterületi földrészletek kialakítása

Egymás mellett fekvő, azonos jogállású belterületi földrészle-teket (házhelyeket) csak az építésügyi hatóság hozzájárulásával szabad összevonni.

Az egy építési telket, és a telken lévő több lakóházat egyetlen földrészletnek kell tekinteni, ha a tulajdonos és a vagyonkezelő az egész telekre és az épület(ek)re nézve azonos (pl. lakásszövetkezet, társasház közösség). Az egy építési telket akkor is egy földrészletnek kell tekinteni, ha a rajta lévő épület(ek) tulajdonjoga nem azonos az építési telek tulajdonjogával. Az épület eltérő tulajdonjogának nyilvántartására a megállapodáson alapuló használati jog ad lehetőséget, melyet a tulajdoni lapra is bejegyzenek.

Külön földrészletet kell kialakítani akkor, ha az épület — az általa elfoglalt területtel együtt —  más tulajdonban van, illetve más a vagyonkezelője , mint a befoglaló területnek. Ilyen esetek pl.:

a) önkormányzati lakótelepi park területén lévő óvoda, vagy egyéb intézmény;

b) lakótelepi telken lévő szövetkezeti lakóház, társasház stb.

A kialakítandó földrészlet szükség esetén úszótelek is lehet. Úszóteleknek azt a földrészletet nevezzük, melynek egész kerülete mentén egy másik, nem közterületi földrészlet határol, tehát mintegy úszik annak területében.

A földrészlet kritikus kialakítását csak a telekalakítási szabályok alapján és a földhivatal hozzájárulásával lehet végrehajtani.

Külön-külön földrészletként kell kialakítani a mező- vagy erdőgazdasági művelés alatt lévő területen lévő majort, üzemi központ területét , lakó- és gazdasági épületeket udvarukkal együtt (tanya).

A saját használatú utak közül önálló földrészletként kell kialakítani az erdőgazdasági nagyüzemek állandó jellegű útjait, és a 3 m-nél szélesebb tanyai bejáró utakat.

A magántulajdonban lévő csatornák, mesterséges tavak és árkok (kivéve a nem vízlevezetést szolgáló árkot) külső határvonalai közötti területét egyetlen földrészletnek kell tekintetni, függetlenül attól, hogy ezen belül a térképen a meder szélét, vagy a töltést ábrázolni kell-e.

4.4.3.2 Földrészletek elhatárolása

A földrészletek elhatárolásának fogalmát az 1. modulban megadtuk.

A földmérési jogszabályok előírják, hogy a földrészlet határvonalának meghatározásánál figyelemmel kell lenni a meglévő ingtalan-nyilvántartási térképen található ábrázolásra, a természetben megjelölt állapotra és - ha nem ütközik jogszabályba - a felek akaratára.

A földrészletek szabatos elhatárolásán a következő elemekből álló munkaszakaszt kell érteni:

  1. a földrészlethatár töréspontjainak azonosítása , vagy jogi helyzetének kitűzése;

  2. a határ töréspontjainak helyszíni megjelölése (kő, csap, festés), pontszámozás ;

  3. elhatárolási vázlat készítése ;

  4. tulajdonosi állapotok jegyzőkönyvi rögzítése ;

  5. vitás esetekben a jogi állapot kitűzésével egyidejűleg a helyszíni állapot (kerítés) bemérése .

Az elhatárolás eredményessége érdekében a felmérés megkezdése előtt a felmérő szerv – hirdetményi felhívás útján, a helyi önkormányzat közreműködésével – köteles felszólítani az ingatlanok tulajdonosait, vagyonkezelőit vagy használóit (a továbbiakban: tulajdonos), hogy a tulajdonukban, használatukban vagy kezelésükben  (a továbbiakban: tulajdon) levő földrészletek határának állandó módon – kerítéssel, fallal – meg nem jelölt töréspontjait legalább 5x5 cm keresztmetszetű, 30 cm hosszú cövekkel, vagy leásott fakaróval jelöljék meg.

A földrészletek tulajdonosai (a jogszabály erejénél fogva) kötelesek a földrészlethatár állandó módon meg nem jelölt pontjait megjelölni és – különösen külterületen – a tulajdonos nevét és lakcímét is fel kell írni a karóra, vagy a karó mellé helyezett táblára.

Ha a két szomszédos tulajdonos egyetértésben , közös karóval jelölte meg a határ töréspontjait, akkor a mérés során ezt kell figyelembe venni.

Ha a két szomszédos tulajdonos által elhelyezett két jel nem azonos , vagy nem állapítható meg egyértelműen, vagy az ingatlanok határpontjainak megjelölése (kikarózás) nem történt meg, akkor figyelmeztetni kell a tulajdonosokat mulasztásuk pótlására. Ismételt mulasztás esetén a természetbeni állapotot (amennyiben az egyértelmű és mérhető) kell bemérni és térképezni.

4.10. ábra: Földrészletek elhatárolásának esetei

A 4.10 ábra a szokásos (gazdasági okokból praktikus) elkerítési módokat mutatja be. Azonban a földrészlet határaként az ábra mindegyik esetében az utcafronti és a farmezsgyei pontokat összekötő egyenest kell tekinteni , amint azt a két szélső földrészlet külső határai is ábrázolják. Ettől természetesen - okkal – el lehet térni (pl. ha az ábrán a 6076-6077 hrszú földrészletek határán jól kiépített kerítés húzódna).

Nem elkerített (vagy a tulajdonosok által egyértelmű határjellel meg nem jelölt) földrészletek esetében a határvonal megállapítását a terület műveléséből kiindulva célszerű elvégezni. Amennyiben a határvonal vélt helyének közelében állandó jellegű növénykultúra (szőlő, gyümölcsös, erdő) található, ott a telepítés fél sortávolságát alapul véve jelölhetjük meg a határt. Azonos növénykultúrák esetén a növények fajta-különbségei, vagy fejlődési különbségei segíthetnek a határ elkülönítésében.

Végső soron korábbi térképről kell a határt átvenni és megjelölni, majd bemérni.

Az épületekhez köthető úszótelkek elhatárolásánál a következőkre kell figyelemmel lenni:

  • úszótelkek határa általában az épület falától számított egy méterre legyen;

  • épület ívelt falánál, vagy földszinti teraszánál a földrészlet határát egyenes vonalú szakaszokkal kell megállapítani;

  • az épülethez tartozó terasz, lépcső, kocsifeljáró, világítóakna stb. az épület tartozéka, tehát az egy métert ezeknek a szélétől kell számítani .

Közterület fölé nyúló épületrész levetített falsíkja által lehatárolt területet a közterülethez tartozónak kell tekinteni, ugyanis a közterület ettől még szabadon használható bárki által.

Az erdőgazdasági nagy üzemek , bánya- és ipari üzemek, szövetkezeti majorok, vasutak, csatornák határait a vagyonkezelő vagy használó cégnek, illetve a használónak a természetben megjelölni, vagy más egyértelmű módon (pl. a töréspontok koordinátáival) kell megadni. Amennyiben a megadott adatok a természetbeni használattal nem egyeznek meg, akkor figyelmeztetni kell a vagyonkezelőt, vagy használót az eltérésre. Ha az eltéréseket a vagyonkezelő vagy a használó nem módosítja, akkor a természetbeni állapotot kell bemérni és térképezni.

Kisajátított vonalas létesítményeknél és egyéb területeknél a földrészlet határaként a kisajátítási határt kell elfogadni. Ettől eltérni csak „jó okkal” (pl. túlépítés) lehet, de a tulajdonost/vagyonkezelőt a végleges ábrázolás előtt erről tájékoztatni kell.

Külterületen a nem kisajátított országos, illetve önkormányzati közutaknál az út határvonala — tehát a földrészlet határa — a közút árkának, töltésének, illetve bevágásának külső széle.

A belterületen áthaladó országos közútnál a földrészlet határt a Közúti Igazgatóság, illetve az önkormányzat állásfoglalása szerint kell megállapítani (Általában három földrészletként kell ezeket a szakaszokat kialakítani: a közutat és a hozzá tartozó padkát, esetleg a szegélyárkot az útügyi hatóság tulajdonaként, a kerítésektől eddig a vonalig a két oldalon kialakuló sávot az önkormányzat tulajdonaként.)

A külterületen lévő, nem kisajátított, állandó jellegű vasutaknál a földrészlet határát a pályatest határával (árok külső széle, töltésláb, bevágás felső széle) kell meghatározni.

Külterületen a nagyobb gazdaságok területét lehetőleg a táblák mentén kell önálló földrészletekre osztani. Miután jellegük merőben eltérő, külön földrészletként kell feltüntetni az üzemi központokat, a lakótelepeket, a kerítéssel körülvett gyümölcsösöket, szőlőket, stb.)

A különleges rendeltetésű ingatlanoknál (börtönök, laktanyák, lőterek, stb.) a földrészlethatár megállapításához az illetékes hatóság állásfoglalása szerint kell eljárni. Ezekhez a területekhez külterületen olyan területek is tartoznak, amelyeken mezőgazdasági termelést is folytatnak (pl. a börtönök közelében). Utóbbiak külön (művelt) földrészletként alakítandók ki.

A MÁV és a HM határköveinek állandósítása mindig az illetékes MÁV ill. HM szerv feladata, közutaknál az „ÚT” feliratú kő alkalmazása célszerű.

A felmérési munka megkezdése előtt a földhivatalnak írásban kell a település önkormányzatának a figyelmét felhívni arra, hogy az esetleg függőben lévő vagy tervezett határozatokat, melyek a földrészletek kialakítását befolyásolhatják, legkésőbb a felmérés elkezdéséig hozza meg.

Előfordul, hogy a határvonal a természetben nem azonosítható, de a régebbi térkép vagy valamilyen vázrajz azt megbízhatóan ábrázolja, akkor a határvonalat arról kell átvenni.

4.4.4 A művelési ágak megállapítása és alrészletek kialakítása

A művelési ágak megállapításának, elhatárolásának és ezen alapulva, az alrészletek kialakításának szabályait a mindenkor érvényes ingatlan-nyilvántartási jogszabály [3] tartalmazza.

Egy földrészleten belül a különböző művelési ágak területét – ha azok a legkisebb területi mértéket elérik – alrészletekként kell kialakítani.

Az alrészlet határát egy egyenes szakaszokból álló, önmagába visszatérő vonallal (határral) kell a digitális alaptérképen ábrázolni.

Az alrészleteket az alábbiak figyelembevételével kell kialakítani.

  1. Belterületi alrészletek:

    • Az 1 ha területet el nem érő földrészlet "művelés alól kivett" minősítésű (kivéve a következő esetet). A nem közterületi földrészlet "épület és udvar" vagy "beépítetlen terület", illetve „beépítetlen terület” lehet.

    • Az 1ha-t meghaladó területű földrészleten, ha azon üzemszerű mezőgazdasági termelés folyik, a tényleges művelési ágat kell feltüntetni.

    • A külterületből, különleges külterületből belterületbe csatolt földrészletek megtartják eddigi művelési águkat, míg ezzel ellentétes helyi önkormányzati, vagy földhivatali határozat nem születik.

    • Alrészletet csak ott szabad kialakítani, ahol a többitől eltérő művelési ág területe a 800 m2 -t meghaladja.

b) Külterületi alrészletek:

  • Azt a földrészletet, amelynek a területe a 800 m2 -t nem haladja meg, és rajta állandó jellegű lakóépület van, teljes egészében művelés alól kivett területként kell kialakítani.

  • Egy mezőgazdaságilag művelt földrészleten lévő épület a terület művelési ágát nem változtatja meg: az épületet a környező megművelt területhez kell kapcsolni. Ha az épület(ek) lakóház (ak) nagysága a 36 m2-t meghaladja, a tulajdonos kérheti az épület(ek) és a hozzá tartozó udvar alrészletté való alakítását, és "művelés alól kivett" területté nyilvánítását.

  • Egy földrészleten belül a különböző művelési ágakból akkor kell alrészleteket kialakítani, ha azoknak területe egyenként a 400 m2 -t meghaladja.

  • Ha egy földrészleten útnak (vagy ároknak) használt terület is van, melyet nemcsak a tulajdonos, hanem más személyek is rendszeresen, közlekedés (vagy vízlevezetés) céljára használnak, önálló alrészletként kell kialakítani (saját út), akkor is, ha területe nem haladja meg a 400 m2-t.

  • ha egy földrészleten lévő művelési ág területe nem haladja meg a 400 m2-t, de az a szomszédos földrészlet(ek)en folytatódik, le kell határolni, de a területet a földrészleten belüli szomszédos művelési ág alrészletéhez kell kapcsolni (pl. patak mentén húzódó gyepsáv).

4.4.4.1 A művelési ágak

4.4.4.1.1 Szántó

Szántó művelési ágban kell nyilvántartani azt a területet, mely általában szántóföldi művelés alatt áll, tekintet nélkül arra, hogy átmenetileg parlagon hagyják.

4.4.4.1.2 Kert

Kert művelési ágban kell nyilvántartani azt a művelés alatt álló területet, melyet dísznövénnyel, virággal, zöldséggel hasznosítanak, esetleg gyümölcsfával, vagy szőlővel vegyesen.

4.4.4.1.3 Rét

Rét művelési ágban kell nyilvántartani azokat a füves területeket, amelyek fűtermelésre, kaszálásra, szénatermelésre hasznosítható.

4.4.4.1.4 Legelő

Legelő művelési ágban kell nyilvántartani azokat a füves területeket, amelyek legeltetéssel hasznosíthatóak. Ugyancsak legelőként kell nyilvántartani azokat a fűvel benőtt területeket, melyeken ugyan nem legeltetnek rendszeresen, de egyéb mezőgazdasági termelésre sem használják.

4.4.4.1.5 Szőlő

Szőlő művelési ágban kell nyilvántartani azt a területet, amelyen a termesztett főnövény a (csemege- vagy bor)szőlő.

A nagyüzemi szőlők telepítésének főirányát (meghatározott jellel) fel kell tüntetni.

4.4.4.1.6 Gyümölcsös

Gyümölcsös művelési ágban kell nyilvántartani azt a területet, melyen a termesztett főnövény a gyümölcsfa, illetve gyümölcsbokor.

Gyümölcsös művelési ágban kell nyilvántartani a legalább két gyümölcsfa sorból álló pásztákat, valamint a gyümölcsfa-iskolai termelést szolgáló alanytelepeket is.

Nagyüzemi gyümölcsös telepítésének főirányát fel kell tüntetni.

4.4.4.1.7 Erdő

Erdő művelési ágban kell nyilvántartani:

  • az erdő jellegű faállománnyal borított területeket;

  • a faállománnyal átmenetileg nem borított területeket, melyeken erdőfelújítási előkészítő munka folyik;

  • az erdőben lévő azon tisztásokat, amelyek az árnyékolás, vagy egyéb gátló körülmények miatt más műveléssel gazdaságosan nem hasznosíthatóak;

  • az erdészeti csemetekerteket;

  • a legalább négy sor fából álló fasorok, valamint a mező- és hóvédő erdősávok területét;

  • a külterületi parkokat, arborétumokat;

  • az erdei nyiladékokat, a nem állandó jellegű fakitermelő utak területét, valamint az erdő területén áthaladó vezetékek védősávjának területét;

  • a folyók árterületén a faállománnyal borított területeket;

  • a bányaszolgalommal érintett, fával borított biztonsági övezetek területét.

4.4.4.1.8 Fásított terület

A 400 m2 területet meghaladó, erdő jellegű faállománnyal borított, de 5000 m2-nél nem nagyobb területet fásított területként kell nyilvántartani. Ezek a területek általában védelmi célból kerülnek telepítésre (legfeljebb 3 fasorból álló mező-, vagy „hóvédő” erdősávok). Ekként kell nyilvántartani azt a területet is, amelyen az erdő-jellegű fatelepítés már megtörtént, illetve a legalább 50%-ban fedett fás legelőt, kisebb fasort, facsoportot.

4.4.4.1.9 Nádas

Nádas művelési ágban kell nyilvántartani azt a területet, amelyen ipari, építkezési vagy mezőgazdasági felhasználásra alkalmas nád vagy gyékény terem.

A mélyfekvésű vizenyős területeket, amelyeken nád és gyékény csak szórványosan fordul elő, művelés alól kivett területnek kell minősíteni (mocsár).

4.4.4.1.10 Halastó

Halastó művelési ágban kell nyilvántartani azokat a területeket, melyeket – a vízügyi hatóság engedélyével – haltenyésztésre használnak.

Ide tartozik a haltenyésztésre használt mesterséges tó és tartozékai: a teleltető és ivadéknevelő tó, a táp- és levezető csatornák, gátak és kiszolgáló épületek területei, vagyis az egész halgazdaság területe.

4.4.4.2 Művelés alól kivett terület

Művelés alól kivett területként kell nyilvántartani azokat a területeket, melyeken mező- vagy erdőgazdasági termelést nem folytatnak

A művelés alól kivett területekről is szó esett már az 1. modulban. Ezeket egészítjük most ki az ingatlan-nyilvántartási jogszabály alapján. A kivett területek csoportjai:

1.) A településsel kapcsolatos művelés alól kivett területek:

  • a beépített és beépítetlen építési telkek, a nem építési telken lévő épületek és építmények, valamint az ezekhez tartozó udvarok;

  • a közparkok, játszóterek, lakótelepek közkertjei, belterületi élőfagyűjtemények (arborétumok);

  • a gyógyfürdők, üdülőhelyek területei;

  • a sporttelepek, állandó jellegű táborhelyek (kempingek) területei;

  • a vásárhelyek és kiállítási területek;

  • a temetők;

  • az állandó jellegű szemétlerakóhelyek;

  • a feltöltés alatt álló területek;

b.) a termeléssel és szolgáltatással kapcsolatban művelés alól kivett területek:

  • az üzemek telephelyei a tárolóhelyekkel együtt;

  • a felszíni művelésű bányák;

  • a vízművek és a hozzájuk tartozó védterületek;

  • a szennyvíztisztító telepek;

  • az állandó jellegű mező- és erdőgazdasági telephelyek területei;

  • a dögterek;

  • a terméketlen területek;

c.) a közlekedéssel és a hírközléssel kapcsolatban művelés alól kivett területek:

  • az országos és helyi önkormányzati közutak, sajáthasználatú utak területei;

  • a 3 m-nél szélesebb utak;

  • a közforgalmú, ipari és gazdasági vasutak, az állandó jellegű erdei vasutak területei;

  • a repülőterek teljes, a repülés célját szolgáló területe;

  • a kikötők szárazföldi területe;

  • a rádió, televízió és egyéb adótornyok működéséhez szükséges terület;

d.) a vízgazdálkodással kapcsolatban művelés alól kivett területek:

  • a folyók, patakok, vízfolyások, természetes tavak, víztározók, mocsarak területei;

  • a belvízlevezető és öntözőcsatornák, árkok területei;

  • a védtöltések, gátak, valamint ezek agyaggödreinek területe;

e.) a honvédelemmel és rendészettel kapcsolatban művelés alól kivett területek:

  • a fegyveres testületek és rendészeti szervek céljára állandóan igénybe vett területek;

  • azok a területek, amelyeknek gazdasági felhasználását nemzetközi megállapodás korlátozza;

  • azok a területek, amelyeknek gazdasági felhasználását honvédelmi, illetőleg rendészeti okokból kormány-, vagy miniszteri rendelet megtiltotta.

f.) Itt is megemlítendő a különféle védelem alatt álló területek csoportja is.

Fontos megjegyzeni, hogy ezeknek a területeknek nem művelési ága van, hanem neve ( megnevezése ). Ez a név (megnevezés) azonban nem lehet akármi, azt jegyzékből (Kirajzolási minták, megírási szabályok, rövidítések jegyzéke) kell választani.