Ugrás a tartalomhoz

Nagyméretarányú térképezés 5., 5 Adatforrások, a DAT előállításának tervezése és dokumentálása

Dr. Vincze László (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

5.3 A digitális térképkészítés adatnyerési módjai

5.3 A digitális térképkészítés adatnyerési módjai

5.3.1 Adatnyerési módok

A DAT adatbázis előállításához szükséges adatok gyűjtésének módszerét, eszközeit és technológiáját úgy kell megválasztani, hogy az adatminőségi követelményeket kielégítsék . Ennek ellenére az alkalmazott adatgyűjtési technológia  — a megengedett határokon belül ugyan, de —  maga is befolyásolja az adatminőséget . Következésképpen az adatgyűjtési technológiának adatminőség-meghatározó szerepe is van. Ezen felül: az adatgyűjtési technológia ismerete elősegítheti az adatbázisban esetenként előforduló szisztematikus hibák, vagy ellentmondások felderítését, illetve azok előfordulásának valószínűsítését. Ezért is fontos a változatok tárgyalása.

Az adatnyerés módja függ:

  • a rendelkezésre álló adatforrásoktól,

  • az alkalmazási területtől,

  • a feldolgozó és kezelő rendszertől,

  • az objektumok jellegétől,

  • és az adatsűrűségtől (aggregációs szinttől).

Az adatnyerési módokat különféle szempontok szerint csoportosíthatjuk, amelyek élesen nem is mindig válnak szét, csupán egyik, vagy másik szempont dominál a műveletben:

Az adatok jellegük szerint lehetnek:

  • dominánsan (elsősorban) geometriai adatok (pl. telekhatár-töréspontok), vagy

  • dominánsan attribútum-adatok (pl. telek-tulajdonosi adatok).

Az adatnyerés módjait azok eredetisége alapján csoportosítva:


		- elsődleges, és 

- másodlagos adatnyerési módokról beszélhetünk.

Az elsődleges adatnyerési módoknál az adatokat közvetlenül a tárgyról, vagy a tárgyról készített (analóg, vagy digitális) képből nyerjük.

A másodlagos adatnyerés forrása : már rendelkezésre álló adat (pl.: térkép, archív adatállomány).

a.) Az elsődleges adatnyerés fajtái:

  • terepi (geodéziai, földi) felmérés, ide értve a mesterséges holdak felhasználásával történő helymeghatározást (GPS, ill. GNSS) is,

  • fotogrammetriai kiértékelés,

  • távérzékelés és digitális képfeldolgozás.

A terepi felmérési módszerek közül a derékszögű koordinátákkal történő bemérés, a tahimetria (mint poláris bemérési mód), és a GPS-módszer a legelterjedtebb. Mindhárom módszer vektoradatokat szolgáltat. Általános jellemzőjük a cm-nagyságrendű élesség, esetenként mm/dm pontosság. Fő feladatuk az adatbázis és információs rendszerek részére vektor formájú referencia adatok biztosítása. Emellett jól automatizálható és integrálható a térképező rendszerbe, megfelelő dokumentáltságot biztosítva mind az adatnyerésről, mind a feldolgozás eredményéről. A digitális térképek tekintetében a síkrajzi tartalom előállítására ajánlható elsősorban.

A fotogrammetriai módszerek pontossága közel azonos a földi felmérések pontosságával, cm-dm nagyságrendű. Térkiértékelés esetén vektoros, képátalakításkor raszteres adatokhoz jutunk. A fotogrammetriai módszerek eszközköltsége a geodéziához képest magas, viszont az adatok előállítási ideje rendkívül rövid. A síkrajzi tartalom előállításán kívül olyan területek magassági felmérésére különösen előnyös, amelyek nem, vagy csak kis mértékben fedettek. Különösen változatos domborzati viszonyok esetén lehet gazdaságos az alkalmazása.

A fényképek tartalmi információinak elemzését a fotogrammetriánál kisebb pontossággal, de igen gyorsan biztosítja a fotointerpretáció .

Az egyéb távérzékelési módok pontossága az előzőekhez képest általában kisebb, de az - elsődlegesen raszteres - információkat lényegesen nagyobb területről egyidejűleg biztosító, gyors eljárás.

Az interpretáció műveletét a nagyméretarányú térképkészítéssel kapcsolatban is helyes használni, hiszen az elemzés és értelmezés a felmérés szinte minden fázisában előfordul: az adatgyűjtésnél, a térképi részletek terepi kiválasztásakor, a bemérési mód megválasztásakor, az adatbázis különböző szintű szétválogatásakor, de különösen a fotogrammetriai és a távérzékelési (átfogóan raszteres) alapanyagok tartalmának szelektálásánál.

b. ) A másodlagos adatnyerés fajtái:

- meglévő grafikus térképek digitális átalakítása ,

- archív adatok felhasználása.

A digitális térképek előállításának legolcsóbb és leggyorsabb módja a meglévő térképek digitalizálása . Sajnos, meglévő térképeink pontossága az esetek többségében nem elégíti ki a digitális térképekkel szemben támasztott igényeket, ezért jelentős részük tartalmi és pontossági hibái miatt, nem alkalmas digitális térképpé való átalakításra. Különös tekintettel arra, hogy magának a digitalizálási eljárásnak is vannak hibaforrásai, melyek tovább rontják a térkép korábbi pontosságát.

Az archív adatok felhasználása részben a meglévő és alkalmas geometriai adatok és attribútumok DAT állományba történő betöltését jelentik. Legtöbbször papíron található koordinátajegyzéket, mérési vázlat/jegyzet, tömbrajz adatait, mérési jegyzőkönyvet kell feldolgozni .

Ez a munka - nagyméretarányú igények kielégítésére alkalmas térképek előállítása esetén idő-, és munkaigényes eljárás, mégis sokszor indokolt alkalmazni, pl. azért, hogy az újabb terepi méréseket (műszer- és gépkocsi használatot) megtakaríthassuk, vagy hogy az adatok feleslegesen (tűréshatáron belül) ne változzanak és ne "zaklassuk" az állampolgárokat ezek gyűjtésével.

5.3.2 Adatforrások és adatformák

A közeljövőben a szakterület remélhetőleg legnagyobb volumenű feladata a digitális (földmérési) alaptérképek készítése lesz, amely jelentős anyagi ráfordítást igényel.

Ezért mind gazdasági és gazdaságossági, mind szakmai-technológiai szempontból fel kell mérni jelenlegi - bedolgozásra alkalmasnak tűnő - adatállományunk mértékét és értékét, továbbá a bedolgozhatóság lehetőségeit és feltételeit.

Természetes ugyanis, hogy elsősorban azokat a meglévő adatokat használjuk fel, amelyek minden szóba jöhető szempont (pontosság, gazdaságosság, információ-tartalom, stb.) figyelembe vételével alkalmasak az adatbázis felépítéséhez. Ennek megválasztása gondos elemzést kívánó feladat , és meghatározó mind a technológia, mind a végtermék minősége, valamint a feladat gazdaságos elvégzése szempontjából.

5.3.2.1 Meglévő adatok gyűjtése és felhasználhatósága

Szinte minden munkafajta (alaptérkép készítés és sajátos célú geodéziai munkák), valamint technológia (terepi és fotogrammetriai, illetve korábbi digitális) eredményezett olyan alapadatot, amely hasznosítható az új típusú térkép előállításához akár alappont, akár település-, vagy fekvéshatár-töréspont, egyéb részletpont, vagy ezek ábrázolásához alkalmas méretek formájában.

Ezek megbízhatósága természetesen különböző, és megjelenési formájuk is eltérő, ami a bedolgozhatóság szempontjait is befolyásolja.

Ebben a pontban az irodai adatgyűjtés forrás-helyeit és alapadatait tekintjük át.

Ma az ország teljes területén rendelkezésre áll már digitális (de legalábbis koordinátás) adatállomány, ami ugyan jelenlegi állapotában még nem felel meg a digitális alaptérképi előírásoknak, de lényeges részét alkotja a jelenlegi nyilvántartási térképeknek.

A digitális alaptérképi adatállományok készítéséhez:

  • adat- és térképtárakban irodai adatgyűjtés során,

  • terepi mérések eredményeképpen, illetve

  • a terepről készült távérzékelési adatok (képek) kiértékelésével

juthatunk adatokhoz.

Az irodai adatgyűjtés is kétféle lehet:

  • meglévő és közvetlenül bedolgozható adatok gyűjtésére, illetve

  • grafikus térképek digitális átalakítására irányulhat.

Az előfordulás gyakoriságát is szemléltetve, az irodai adatgyűjtés a geometriai adatok és egyes attribútumok vonatkozásában:

  • a körzeti és a megyei földhivatalokban, illetve a

  • Földmérési és Távérzékelési Intézetben, valamint

  • a geodéziai munkát végző szervek adat- és irattáraiból történhet, míg

  • az ingatlan-nyilvántartásban szereplő attribútum-adatok csak a körzeti földhivatalban gyűjthetők.

Felhasználható geometriai és attribútum-adatok más adattárakban is fellelhetők, pl.:

  • közmű-üzemeltetőknél, nyilvántartó szerveknél,

  • önkormányzatoknál,

  • más, hatósági jogkörű adatgazda szerveknél, intézményeknél.

Áttekintve azokat a munka-féleségeket, amelyek - valamilyen formában - számszerű/digitális adatot eredményeztek, a következő munkák említhetők meg alapvetően:

1.) Szabatos, illetve egyéb numerikus felmérések

a.) terepi (földi, geodéziai) felmérések ,

b.) fotogrammetriai felmérések.

c.) fotogeodéziai felmérések:

- mért tömbkontúrral,

- numerikus fotogammetriával kiértékelt tömbkontúrral.

2.) Digitális területszámítással végzett grafikus felmérések

  1. helyi rendszerben

  2. országos rendszerben

    • hagyományos jegyzékben, vagy

    • fájlban levő adatokkal.

3.) Nagyobb volumenű sajátos célú numerikus munkák:

  1. vonalas létesítmények kisajátításai,

  2. házhelyosztások,

  1. iparterületek felmérései,

  1. a földprivatizációval kapcsolatban:

    • kárpótlással,

    • a tagi (részarány szerinti) földkiadással és az

    • alkalmazotti földkiosztással kapcsolatos munkák.


4.) Egyéb adatok
  1. település- és fekvéshatárok töréspontjainak koordinátái (MKH adatbázis),

  2. mérési vázlatok, tömbrajzok adatai,

  1. kisebb sajátos célú munkák adatai.

Már a felsorolásból is kitűnik, hogy ezek jelentős mennyiséget képviselnek még akkor is, ha pl. a digitalizálásból kapott adatok kisebb megbízhatóságúak a közvetlen mérésből származóknál. Hiszen a meglévő és a jelenlegi nyilvántartási állapottal (térképpel) jól egyező, számszerű adatok, illetve adatállományok.

Tartalmuk szempontjából a meglévő adatok a következőképpen csoportosíthatók:

  • digitális térkép-részletek,

  • koordináták:

    • mérésből, vagy

    • digitalizálásból;


				- helyi, vagy

- országos rendszerben;

  • méretek, mérési eredmények,

  • grafikus (analóg) térképi rajz.

Adathordozóikat és formátumukat tekintve nagyon különbözőek ezek az adatok. Pl.:

  • papír alapú munkarészek (koordináta jegyzék, pontleírás, mérési jegyzőkönyvek, illetve mérési vázlat, tömbrajz, stb.)

  • kezdeti számítógépi adathordozón (lyukkártya, lyukszalag),

  • részben már mágneses adathordozón, de elavultnak tekinthető formában (magenfoton kazetta, cartridge, kisgépes floppy, stb.),

  • mai értelemben vett számítógépi média (floppy, winchester, streamer, CD, DVD).

A digitális formájú adatok:

  • adatfájlokban (koordináta, illetve területszámítási), illetve

  • rajzi (térképi) állományokban találhatók.

Igen fontosak a korábbi térképekhez készített mérési vázlatok/tömbrajzok számszerű adatai az új, digitális térképek létrehozása szempontjából, de fontos értéket képviselnek az egyes kisebb volumenű (akár egy-két parcellát érintő) munkák terepi adatai is.

A koordináták a következő formában, illetve rendszerekben lelhetők fel:

  • hagyományos koordináta jegyzék (helyi/országos rendszer)

  • "szalagos", vagy "lemezes" állomány (helyi/országos rendszer)

  • a rajzi adatállományok (ITR, AutoCad, Microstation, Arc/Info, továbbá egyéb rajzszerkesztővel; DXF/DWG/ADF/ITR - formátumban állnak rendelkezésre (akár digitalizálás eredményeként, akár terepi felmérésből származóak), vagy ebbe átkonvertálhatók.

Egy azonban közös ezekben: a jelenlegi nyilvántartási térképi állapothoz és ingatlan-nyilvántartási adatokhoz (területhez) a legközelebbi , számszerű adatot hordoznak . Azaz pl. egy napjainkban alkalmazandó digitalizálási technológiához viszonyítva - amely ma már nem a valamikori felméréshez, hanem az alaptérkép mai állagához igazodó átalakításra képes - mindenképpen megbízhatóbb adatot jelent. Emellett már most rendelkezésre állnak azzal együtt, hogy digitális térképpé való átalakítása és kiegészítése még sok munkát igényel.

5.3.2.2 Teendők a meglévő adatok felhasználásához

Az egyes adat fajták felhasználása során a következőkre kell gondolni:

1.) Koordináták esetén (aktualizálás után)

  • billentyűzetről, vagy

  • szkenneléssel; illetve

  • adathordozóról való beolvasással kerülhetnek az adatok számítógépbe.

Ezt követően:

- átszámítás,

- átszámozás,

- kódolás/ átkódolás,

- majd az érdemi térképszerkesztés a feladat.

2.) Mérési vázlat, illetve jegyzőkönyv adat ainak bevitele elsősorban a térképszerkesztőben, az adatbevitellel párhuzamosan oldható meg.

3.) Rajzi adatállományok esetében:

  • konvertálás,

  • átszámítás,

  • átszámozás,

  • átkódolás; esetleg

  • rétegváltás (más rétegben való összekötés, illetve objektummá egyesítés)

valósítandó meg előkészítésként .

Mindezek után természetesen a (kiegészítő) felmérések végrehajtásával és azok eredményének feldolgozásával lesz teljes az új digitális térkép , tartalmi szempontból.

5.3.2.3 Településhatárok digitális adatbázisa

Az országhatár és a településhatárok a meglévő adatok közül megkülönböztetett szereppel bírnak. Egyrészt azért, mert az államhatár mérése, nyilvántartása és megváltoztatása külön előírások betartásával lehetséges, másrészt, mert a településhatárok EOV-ben - a földhivatalok adatszolgáltatására támaszkodóan a FÖMI átszámítása eredményeként - rendelkezésre állnak. Ezek felhasználása minden nagyméretarányú alkalmazáshoz mindaddig kötelező , amíg új, megbízhatóbb alapadatok előállítására nem kerül sor (így az analóg térképek digitális átalakításakor és egyéb célú térinformatikai rendszerekben is kiindulási adatot képeznek).

A településhatárok részletpontjainak koordinátái kétféle adatbázisban állnak rendelkezésre:

  • valamennyi részletpontot, illetve

  • a főbb töréspontokat tartalmazó (generalizált)

adatbázisban, cm- élességgel, de az előállításuk technológiával összhangban levő - így eltérő – megbízhatósággal, DXF és DAT formátumban, valamint szövegfájlban.