Ugrás a tartalomhoz

Nagyméretarányú térképezés 6., Terepi (geodéziai) újfelmérés munkafolyamata, feladatai és dokumentálása

Dr. Vincze László (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

6.5 Terepi elhatárolás és munkarészei

6.5 Terepi elhatárolás és munkarészei

Mielőtt a részletes méréshez fognánk, azonosítani kell az ábrázolandó földrészleteket, mint objektumokat a terepen, és ki kell választani a bemérendő töréspontokat.

Ez az elhatárolás feladatkörébe tartozó tevékenység, ami talán a legfontosabb része az új terepi adatnyerésnek. A természetben nem azonosítható földrészlethatárok mérendő töréspontjainak kijelölése az állampolgárok közreműködésén kell alapuljon. Tapasztalatok szerint azonban ez csak kis százalékban vezet eredményre, ezért részben a korábbi munkarészek, részben az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján, végső esetben a földhivatal írásbeli állásfoglalása szerint történik a megjelölés.

Az elhatárolás fontosságáról a korábban leírtakon kívül azt mindenképp szükséges kiemelni, hogy a nem egyértelmű töréspontokat lehetőleg az érintett földrészletek tulajdonosai bevonásával kell megjelölni és szükség szerint állandósítani. Fontos volna a tulajdonosok elfogadó nyilatkozata (írásban is) annak érdekében, hogy végre a polgári jogi vonatkozásban is (ne csak hatalmi kényszerrel) érvényes legyen a birtokhatárok ábrázolása. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a tudomásulvételt (pl. jegyzőkönyvi aláírás) a terepmunkát végző dolgozónak kell kieszközölnie az állampolgárokból, ami mindenképp többletfeladatot és diplomatikus hozzáállást igénylő, a közelmúltban nem igazán gyakorolt mérnöki feladat.

Elhatárolás alatt – mint írtuk – a felületszerű objektumok határának terepi azonosítását, és szükség szerint egyértelmű megjelölését értjük. Ezt – amint ugyancsak említettük – két lépésben szokás elvégezni:

  1. előbb a település- és fekvéshatárokat , majd

  2. a földrészletek határvonalát érintően.

A kétféle szakasz a „térbeli lépték” és a határok szerepéből adódó jelleg miatt is megkülönböztetendő. Ebből fakadóan a szabályok is (részben) különböznek a végrehajtásra vonatkozóan. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk fontos kijelenteni, hogy az elhatárolás megalapozó jelentőségű a nagyméretarányú térképkészítés folyamatában!

Terepi módszer esetében az egyértelműen nem azonosítható birtokhatár-töréspontokat {a felmérés idejére cövekkel ( fakaróval ), festéssel} meg kell jelölni.

6.5.1 Települések és fekvések elhatárolása

Az egyezetést a korábbi határvázlatok és határleírási jegyzőkönyvek, valamint a nyilvántartási térkép alapján kell lefolytatni előbb irodában, majd a terepen is. Ellenőrizni kell a korábbi határjelek meglétét (szükség szerint azokat pótolni kell). Amennyiben azt találjuk, hogy a korábbi településhatárvonal egy szakaszát nem érdemes fenntartani, mert valamely tereptárgyat rendeltetésellenesen kettéosztana, vagy ha az önkormányzat távlati fejlesztési terve szerint a csatlakozó területeknek másféle szerepet szánnak, a bizottsági határbejáráson felvett jegyzőkönyv alapján kezdeményezni kell a határváltozást, hogy az új térkép lehetőleg már az új állapotot tartalmazza.

Amennyiben határváltozásra kerül sor, a határjelek végleges megjelölését az illetékes hatóság döntése után, egyébként az elhatárolás végeztével el kell végezni. Az állandó módon való megjelölésre határkövet (esetleg határdombon) kell elhelyezni hosszú egyenes szakaszon is – legalább 500-750 m-enként. Ha a határ: vonalas létesítményt metsz, mindkét partján állandósítani kell a határvonal pontját 15*15*60 cm méretű keresztvéséssel vagy furattal jelzett vasbeton kővel. Nem kell állandósítani valamennyi pontot, ha sűrűn következnek (pl. ívben) vagy fennmaradásuk nem biztosított (vizenyős, süppedős területeken, vagy művelés alatt álló területeken). A határpontokat határszakaszonként (hármas- négyes határpontok között) 1-től kezdve az órajárásnak megfelelően sorszámozni kell. A korábbi felméréseknél már számozott határpontszámokat át kell venni.

Belterület és a kiemelt külterület (zártkert) határvonalának azonosításánál az érvényben levő hatósági (önkormányzati, földhivatali) határozat alapján kell eljárni. Az állandó módon (kővel, kerítésoszloppal, épületsarokként) meg nem jelölt határtöréspontokat kővel vagy vascsappal meg kell jelölni. Amennyiben valamely tereptárgy egy pontja tekintendő töréspontnak, azt szolíd piros olajfesték-csíkkal kell megjelölni a pontosítás érdekében (pl. kerítésoszlop). Hosszú egyenes szakaszon 200 m-enként kell legalább határjelet elhelyezni.

A nagyobb egységek (település- és fekvéshatárok) elhatárolása során is érdemi feladatok várnak a mérnökökre. Nemcsak, hogy gondosan kell egyeztetni a korábbi térképi határvonalat a helyszíni állapottal, de az ésszerűtlenül fenntartott határszakaszokon és határrészeken a szükséges módosításokat is kezdeményezni kell. Ezt esetenként kezdeményezni kell abban az esetben is, ha erről a Felmérési tanulmányban, vagy a Műszaki tervben még nem is volt esetleg szó, de a terep alapos bejárása során ez megállapításra került.

– Mind műszakilag indokolt határkiigazítás ,

– mind területátcsatolási eljárás

keretében előfordulhat határvonal-változás, amit azonban az érdekeltek bevonásával lehet érdemben kezelni, figyelemmel a településfejlesztési tervekre és más szempontokra.

Amennyiben ezekre sor kerül, minél előbb el kell készíteni a szükséges munkarészeket, hogy a részletmérés idejére, de legkésőbb annak végeztéig befejeződjék a jóváhagyásukra kezdeményezett eljárás.

6.5.2 Földrészletek kialakítása és elhatárolása

A felmérési munka megkezdése előtt a földhivatalnak írásban kell a település önkormányzatának a figyelmét felhívni arra, hogy az esetleg függőben lévő vagy tervezett határozatokat, melyek a földrészletek kialakítását befolyásolhatják, legkésőbb a felmérés elkezdéséig hozza meg.

A földrészletek kialakítása során elsősorban a korábbi nyilvántartásokkal való összhangot kell figyelembe venni mind új felmérés, mind térképhelyesbítés esetén.

A földrészletek kialakításának eredményét Földrészlet-elhatárolási vázlaton kell szemléltetni. Városok esetében a vázlatot az önkormányzattal jóvá kell hagyatni. Az elhatárolási vázlat - birtokhatárok tekintetében - a részletmérés alapja.

A különleges rendeltetésű ingatlanoknál a földrészlethatár megállapításához a kezelő szervek közreműködését kell kérni. (A MÁV, és a HM stb. határköveinek állandósítása mindig az illetékes MÁV ill. HM stb. illetékes területkezelő szerv feladata.)

Az elhatárolás egyéb előírásai a 4. modulban kerültek kifejtésre.

6.1. ábra: Földrészlet-elhatárolási vázlat. Forrás: az F.7 jelű szabályzat 17. sz. melléklete

Megjegyzés : A földrészletek töréspontjainak megjelölését (kő, csap, szög, facövek vagy festés valamely építményen) a vázlaton szerepeltetni kell. A földrészlethatárok (koordinátával rendelkező) töréspontjait számozni is kell). Az elhatárolási vázlatot a végrehajtó dolgozón kívül a felülvizsgálónak is alá kell írnia.

6.5.3 A művelési ágak megállapítása, elhatárolása és az alrészletek kialakítása

Összefoglalásul: a művelés alatti területek a következők: szántó, kert, rét, legelő, szőlő, gyümölcsös, nádas, erdő, és újabban a halastó és a fásított terület is.

Egy földrészleten belül a különböző művelési ágak területét (vagy művelés alól kivett területeket) alrészletekként kell kialakítani, amennyiben 400 m2 (erdő esetén 1500 m2) nagyságot eléri vagy meghaladja.

A művelési ágakkal és a mező- és erdőgazdasági termelés alól kivett területekkel összefüggő részletesebb ismereteket a 4. modul tartalmazza.