Ugrás a tartalomhoz

Nagyméretarányú térképezés 8., Digitalizálással és vegyes technológiákkal végzett digitális átalakítás és dokumentálása

Dr. Vincze László (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

8.2 A digitális átalakítás fogalma, fajtái, módszerei

8.2 A digitális átalakítás fogalma, fajtái, módszerei

A digitális átalakítás papíron, vagy műanyag adathordozón (esetleg aluminiumbetétes rajzpapíron (correctostát) meglévő térképek:

  • digitalizálásával nyert adatok

  • és/vagy korábbi numerikus adatok,

  • digitális állományok és műszaki munkarészek adati, továbbá kiegészítőleg a helyszínen nyert adatgyűjtési eredmények

együttes feldolgozása valamely településre vagy annak fekvésére kiterjedő digitális alaptérkép létrehozása céljából [1].

A deffinicióból látható, hogy az átalakítás nem csupán a grafikus alaptérkép digitalizálásának módszerét foglalja magába, de beleértendő akár a korábbi numerikus/digitális adatok bedolgozása, akár új terepi adatnyerés, bizonyos terület korrektebb ábrázolásához. Helytelen lenne tehát „csak” digitalizálásról beszélni, bár a fő adatnyerési mód általában a digitalizálás. Ahogy a terepi (geodéziai) vagy fotogrammetriai adatgyűjtésen alapuló újfelmérés is fel kell használja a meglévő numerikus/digitális alapadatokat, esetleg egyes objektumok ábrázolásához grafikus alapanyagokról történő átvételt is alkalmazva.

A módszer lényege, hogy itt előbb azokat az adatokat szerkesztjük meg, amelyek numerikusan/digitálisan rendelkezésre állnak, majd a hiányzó területeken digitalizálással vesszük át az objektumokat, vagy azok egyes pontjait.

Természetesen az így előállított térkép geometriai pontossága nem éri el az újfelmérését, sőt dominánsan a korábbi térképi pontosság jellemzi (emellett, bizonyos vonatkozásban a grafikus átalakítás némi módszerbeli hibával tovább terheli az adatokat), de megfelelő szabályok betartásával a korábbi pontosság nem csökken, inkább nőhet az egyéb bevitt adatok következtében.

Az is igaz azonban, hogy a KÜVET (külterületi vektoros térképek) program egy részében, de főként a BEVET (belterületi vektoros térképek) keretében előállított digitális térképek is digitalizálással készültek, de annak alapja nem a korábbi „eredeti” térkép, hanem a mérettartóság tekintetében kifogásolható nyilvántartási térképek (vagyis javarészt papírmásolatok) voltak. Ezért is nevezzük ezeket a térképeket az analóg térképek „digitális másolatai”-nak.