Ugrás a tartalomhoz

Természeti erőforrás és környezetgazdálkodás 2., Az ásványi nyersanyagok előfordulása és hasznosítása Magyarországon.

Dr. Dömsödi János (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

2.3 Villamos energia

2.3 Villamos energia

Az energiagazdaság általános tanulmányozásakor kiemelten kell foglalkozni a villamosenergia-termeléssel. Ennek jelentősége, hogy egy adott ország energiagazdaságában felhasznált alap energiahordozók nagyobb hányada a fogyasztókhoz (ipar, mezőgazdaság, közlekedés, szolgáltatások, lakosság) a legfontosabb másodlagos energiahordozó formájában, villamos energiaként jut el. A villamos energia az egész gazdaságot egy komplex egységbe kapcsolja össze. Ezért az energiapolitikától elválaszthatatlan a villamosenergia-termelés és –fejlesztés koncepciója.

A villamos energia előállításának felépítése. A villamosenergia-ipar bonyolult technikai felépítésű és igen nagy tőkeigényű. Összességében három nagy egységre bontható:

  • villamos erőművek az áramtermelés egységei;

  • a villamos áram szállítását végző országos távvezeték-hálózat, beleértve a transzformátor és kapcsolóállomásokat, valamint a nemzetközi összeköttetéseket;

  • az áram elosztását és a fogyasztókhoz juttatását szolgáló regionális és helyi hálózatok.

A hazai villamosenergia-termelés és fogyasztás adatait a 3. táblázat tartalmazza.

3. táblázat - Villamosenergia-termelés és fogyasztás

Megnevezés

1980

1990

1999

Villamosenergia-termelés GWh

23900

28410

37154

Ebből atomerőműben GWh

-

13731

14096

Villamos energia import GWh

10200

13308

3406

Villamos energia export GWh

2800

2181

2343


Forrás: Magyar Statisztikai Zsebkönyv ’90, ’99. KSH. Budapest, 1991, 2000.

Az erőmű-kapacitás nagyobb része un. közcélú erőmű, amelyek áramtermelésüket az országos hálózatra adják le, és így az országos igények kielégítését szolgálják (pl. a százhalombattai erőmű). A kisebb része az erőműveknek ipari erőmű, amelyek egy-egy meghatározott nagyfogyasztó, ipari üzem áramellátását biztosítják.

A hazai villamosenergia-termelés fűtőanyagbázisa. A villamosenergia-termelés fűtőanyagbázisa hazai és import primer energiahordozókból tevődik össze. Fűtőérték alapján számítva a felhasznált fűtőanyagok 26%-a szén (elsősorban barnakőszén és lignit), 21%-a földgáz, 14%-a fűtőolaj. 39%-a nukleáris energia. A termelt áram költsége szoros kapcsolatban áll a felhasznált fűtőanyagok árával, ezért a hazai szenek termelési költsége és az import szénhidrogének ára nagymértékben befolyásolja az áramtermelés gazdaságosságát a további technikai feltételek mellett. A szénüzemű hőerőművek földrajzi elhelyezkedése szorosan kapcsolódik a szénmedencékhez, míg a szénhidrogénekkel működő erőművek az import csővezetékekhez, vagy a fogyasztóterületekre koncentrálódnak. Fontos tényező még a telephely meghatározásakor az erőművek nagy vízigénye. Hazánkban a szükséges víz folyamatos biztosítására alkalmas vízforrás a Duna, Tisza, Sajó és a víztározók. A magyar villamosenergia-rendszerben egy atomerőmű működik Pakson (1. ábra).

1. ábra. A magyarországi erőművek villamosenergia-termelése.

Forrás: Bernát et. al. Magyarország természeti erőforrásai és gazdaságföldrajzi adottságai. Aula Kiadó, Budapest, 1998.

A villamosenergia-termelés problémái. A villamos áram-termelés és -fogyasztás nehezen megoldható problémája az, hogy az erőművek folyamatosan működnek, a fogyasztás viszont ingadozik.

A napi igényeknek megfelelően jelentkeznek csúcsfogyasztási idők és mélypontok. Így van ez az év keresztmetszetében vizsgálva is, ahol szintén szezonális ingadozás figyelhető meg csúcsokkal és mélypontokkal egyaránt. Egy adott terület (ország) villamosenergia-kapacitását úgy kell meghatározni, hogy legyen tartalékkapacitás a napi csúcsok vagy a szezonális csúcsok ellátására is. Ezen kívül az üzemzavarok esetére is kell kapacitást tartalékolni. Ezért olyan technikai megoldásokat kellett kifejleszteni, amelyek gyorsan bekapcsolhatók és csak a csúcsfogyasztás idején működnek. Ezeknek a követelményeknek felelnek meg az un. gázturbinás erőművek, amelyek rövid idő alatt üzembe állíthatók. A magyar energiarendszer kiépítése során az a nézet érvényesült, hogy elsősorban nagy kapacitású erőműveket szükséges építeni, mert azok gazdaságossága jobb.

A villamosenergia-termelés jövője. A jövőre nézve elfogadható koncepció, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően ne nagy kapacitású alaperőművek, hanem kisebb kapacitású, kombinált gőz-gázüzemű erőművek épüljenek a fogyasztási körzetekben. Azaz egy folyamatosan működő hagyományos (gőzzel működő hőerőmű) és egy gázturbinás erőmű kombinációja, ahol a gázturbina füstgázával állítják elő a gőzt.

Gyakori vitakérdés, hogy nem lenne e célszerű a magyar villamosenergia-rendszer atomerőművel történő továbbfejlesztése. Az atomerőművek körül világszerte zajlik a vita. Egyrészt az atomerőmű – ha csak ebből a szempontból nézzük – környezettisztább, mint a többi hőerőműtípus, mert nincs füst, nincsenek a levegőbe bocsátott gázok (pl. kén-dioxid, szén-dioxid), nincs nagy tömegű salak, hamu stb. A mai technológiákat figyelembe véve az erőműveket 35-40 évi üzemelés után le kell állítani és biztonsági okokból betonba önteni. A csernobili katasztrófa óta élesebben vetődik fel a biztonság kérdése (sugárzás vagy nagyobb katasztrófa veszélye) és kétségtelen, hogy a katasztrófa növelte az atomerőművet ellenzők táborát. Az atomerőművek gazdaságosságáról sem alakult még ki egyöntetű vélemény.

Ugyanakkor, ha az egyik legfontosabb globális környezeti problémát, a szén-dioxid légköri növekedése során várható felmelegedést vizsgáljuk (hathatósan szembe kell nézni ennek súlyos veszélyével), akkor az atomerőmű építésének világszerte jövőt lehet jósolni. Igaz ez különösen akkor, ha a biztonság növelhető és a kockázat csökkenthető. Napjainkban azonban azt, hogy a magyar energiagazdaság továbbfejlesztésében az atomenergiának lesz-e újabb szerepe, megjósolni nem lehet.