Ugrás a tartalomhoz

Természeti erőforrás és környezetgazdálkodás 2., Az ásványi nyersanyagok előfordulása és hasznosítása Magyarországon.

Dr. Dömsödi János (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

2.5 A talajjavító ásványi nyersanyagok előfordulása és hasznosítása

2.5 A talajjavító ásványi nyersanyagok előfordulása és hasznosítása

A hazai mezőgazdasági területek adottságaival, hasznosítási lehetőségeivel összefüggésben fejlődött az ásványi talajjavítóanyagok, kőzetportrágyák kutatása (a mennyiségi, minőségi, települési viszonyaik felmérése) és felhasználása. A hasznosítási, kinyerhetőségi lehetőségeik tekintetében két fő csoportra:

  • a talajzónában (a talajszelvény mélységében) levő,

  • és a talajzóna alatt, mélyebben települő

csoportokra különíthetők (Dömsödi J., 1988).

A talajszelvény mélységéből a láptalajok anyagát (a különböző tőzegeket, lápföldeket, a lápi, tavi mésziszapot), a lápos réti talajok felső (agyagásványt és humuszt tartalmazó) rétegösszletét, valamint az alföldi szikes talajtájak övezetében levő magasabb fekvésű mezőségi típusú hátak altalajában települő löszös, meszes képződmények (digóföldek) anyagát lehet felhasználni. Az utóbbiak hasznosítása rendszertelen, vagy időszakos, azonban kedvező adottságuk, hogy a talajszelvényben – sekélyen és helyben – a javításra szoruló talajokkal együtt fordulnak elő.

A talajszelvény alatt mélyebben települő javítóanyagok és trágyaszerek (mint pl. a mészkő, a dolomit, az alginit, zeolit stb.) a kitermelés, szállítás miatt költségesebbek. Ez utóbbiak többnyire őrleményként kerülnek felhasználásra.

A talajjavítás feladatkörébe a talajtermékenységet gátló tényezők közül a nagy homoktartalomból (országosan 746 000 ha), a savanyú kémhatásból (1 200 000 ha), a szikesedésből (757 000 ha), a mélyebb rétegek szikesedéséből (245 000 ha), a sekély termőrétegből (1 200 000 ha) eredő hibák mérséklése tartozik (Várallyay Gy., 2001.).

A mész- és magnéziumpótlás anyagai. A természetes földtani képződményekkel, különböző szerves és ásványi nyersanyagokkal, kőzetőrleményekkel való talajjavítás és trágyázás gondolata igen régi keletű Egyik legrégebben használt üledékes kőzetanyag pl. a mészkő, amelyet már Plinius is említ ie. kb. 70 körül. A mész különböző formában használatos pl. őrölt mészkő, márga, mésztufa, égetett mész, oltott mész, lápi vagy cukorgyári mésziszapok.

A mezőgazdasági kertészti termelésben nálunk is régóta használatosak a különböző ásványi eredetű meszező-anyagok. Mezőgazdasági területeink jelenlegi állapota (a talajok mészhiánya, „”elsavanyodása” még inkább azt bizonyítja, hogy a természetben előforduló meszezőanyagok számbavételére, hasznosítására a jövőben egyre nagyobb szükségünk lesz. A lápi, tavi mész a láptalajok, lápos réti talajok szelvényéből termelhető ki, omlékony, így közvetlenül felhasználható. A mészkövek, mésztufák a talajszelvény alatt, mélyebben települnek, nagyobb kitermelő berendezéssel termelhetők és többnyire őrlés után hasznosíthatók. A lápi, tavi mész további kedvező adottsága, hogy gyakran „helyben” a javításra szoruló területekkel együtt (pl. a Nyírség savanyú homoktalajaival határos lápos réti talajok szelvényében) „fordul elő”. Igen sok a már ismert, vagy reménybeli ilyen lelőhely, ahonnan számottevő beruházás és szállítási költség nélkül lehet az üzemeknek saját eszközkihasználással, holtidőszakokban javítóanyagot biztosítani. A karbonátos kőzetek (a hegységekben) viszonylat gyakori előfordulásúak, azonban a kitermelés, megnyitás lehetőségeit a természetvédelmi, tájvédelmi követelmények korlátozzák.

A növények mészhiányának megelőzésére vagy megszüntetésére és a talajbiológiai folyamatok elősegítésére gyakran használunk kis mennyiségű: 1-2 t/ha, 0,1-0,2 kg/m2, trágyaszer-nek tekinthető mésztartalmú anyagot. Az ún. meszezés vagy kémiai talajjavítás anyagmennyisége – a kifejezetten savanyú talajokon -10-20 t/ ha, 1-2 kg/m2 .Mindkét módszer kivitelezése az anyag gépi kiszórásából,és talajba keveréséből áll. Általában kora tavasszal szórjuk ki és a vetés mélységéig, kb. 5-10 cm mélyen keverjük össze a talajjal. A mészkőport célszerű nagyobb adagú istállótrágya bemunkálása után alkalmazni, ezáltal kedvezőbb az oldódása.

A nagyobbrészt hegyvidékeken található dolomit magnéziumtartalmú kőportrágyák, javítóanyagok alapanyaga. Őrleményei többnyire olyan területeken használhatók, ahol a talaj nem csak a mészhiány, hanem a magnéziumhiány miatt is javításra szorul. Minél savanyúbb és porózusabb a talaj, a dolomitőrlemény annál inkább alkalmas a magnézium pótlására, ugyanakkor-jelenős mésztartalma miatt a savanyúság tompítására is. Az újabb vizsgálatok nyomán megállapítást nyert, hogy a magnéziumhiány nem elsősorban csak a savanyú homoktalajokon, hanem pl. a meszes (Duna –Tisza közi) homoktalajokon is megfigyelhető. A felhasználható mennyiségekre ugyancsak a talaj állapotától függően a mésztartalmú javítóanyagoknál közölt értékek irányadók.

A mész- és magnéziumtartalom „beállítása”, utánpótlása a kertészetek, házi kertek talajaiban, a háztáji földeken és a kertészeti földkeverékekben is meghatározó jelentőségű. A nyersanyagok jelentősebb előfordulásai és kitermelőhelyeit a 2. ábra szemlélteti.

2. ábra. A mész- és magnézium tartalmú javítóanyagok kitermelőhelyeinek szemléltetése. 1= mészkőpor: Fertőrákos, Nagytétény, Sóskút, Felnémet, Felsőtárkány, Nagyharsány, Beremend, Bakonyszentkirály, Tapolcafő. 2= lápi mész: Sárszentmihály, Ásotthalom. 3= dolomitpor: Pilisvörösvár, Alsótelkes, Mány, Keszthely, Gyenesdiás, Cserszegtomaj, Várvölgy (Dömsödi, 2006).

A szervesanyag-pótlás anyagai. Értékes „nemzeti kincsünk” a talaj állagának megőrzésében, védelmében (átmentésében) és ezzel együtt a nagy kiterjedésű homokos, szikes, savanyú talajok javításában a legnagyobb feladatot a nagy mennyiségű szerves anyag és meszező anyag biztosítása, illetve talajba juttatása képezi.

A helyzetet nehezíti, hogy a néhány évtizeddel korábban még meglevő „szerves trágya ipar” ma már nem létezik (csak műtrágya iparunk van). Közismert az is, hogy az istállótrágyák jelenlegi kezelésével, kijuttatásával nincs biztosítva a megfelelő szerves anyag utánpótlás. Az újabb vizsgálatok azt mutatják , hogy a talajok krónikus szerves anyag hiánya nagymérvű szerkezetromlást okoz , a dunántúli savanyú talajok övezetében pedig bizonyos összefüggés figyelhető meg a szerves anyag pótlás elmaradása és a fokozódó elsavanyodás között . A vázolt körülmények egyre inkább indokolják és követelik a természetes (földtani) szerves képződmények számbavételét és módszeres felhasználását.

Leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben a tőzeg és a lápföld használható. A szerves anyag tartalmú javítóanyagok (lelőhelyek) zömét az ország tőzeges lápvidékein találjuk. A különböző fekáliák, szennyvíziszapok tőzeges, lápföldes keverésével történő ipari szerves trágyák előállításához valamennyi (rostos, érett, vegyes) tőzegtípus és a kisebb hamutartalmú lápföldek is felhasználhatók. A legalkalmasabbak természetesen a nagy vízfelszívó-képességű – kis hamutartalmú, rostos – tőzegek. Talajjavítására, főként a homoki szőlők, gyümölcsösök telepítéséhez és a jól bevált réteges homokjavításhoz is valamennyi hazai tőzeg-, lápföldlelőhely nyersanyaga alkalmas. (A réteges javítás lényege, hogy a rétegzetlen homokból álló talajszelvénybe 60-45-35 cm mélyen, mesterségesen vékony, 1-2 cm vastag szerves anyag – pl. tőzeg, istállótrágya-réteget építünk be. A gyakorlatban csak két, legtöbbször pedig csak egy réteg beépítése terjed el.) A szerves réteg felfogja, megőrzi, szabályozza a talajnedvességet és a tápanyagokat, elősegíti a talajszelvény mikroorganizmusokkal, gyökértömeggel való feldúsulását. A talajforgatás és a réteges javítás kombinációja lehetőséget kínál a homokjavítás nagyobb arányú elterjedésére azokban a térségekben, ahol a javítóanyagot a környéken levő tőzeg-, láp-földlelőhelyekről lehet biztosítani. Mindhárom nagy kiterjedésű homoktájon (Szabolcs, Duna-Tisza köze, Somogy), illetve ezek közelebbi környezetében megtalálhatók a tőzeg -, lápföld-kitermelőhelyek (3. ábra).

3. ábra. A homoktájak környezetében levő tőzeg- lápföldlelőhelyek és kitermelőhelyek szemléltetése. 1= homoktalajok, 2= tőzeg- lápföldlelőhelyek (Dömsödi, 2006).

Kertészeti célokra, pl. dísznövénytermesztéshez a kis pH–értékű, illetve közömbös kémhatású, rostos tőzegek előnyösebbek. A szabadföldi kertészetben, zöldségtermesztéshez, házikertekben parkfenntartáshoz stb. valamennyi hazai tőzegtípus alkalmas.

A ritka előfordulású savanyú, rostos tőzegek drágábban, a gyakoribb, lebomlottabb, vegyes, enyhén lúgos, illetve meszes változatok olcsóbban szerezhetők be. A kitermelőhelyeket a 4. ábra szemlélteti.

4. ábra. A szerves anyag tartalmú javító, adalékanyag kitermelőhelyek szemléltetése. Tőzeg-, lápföldlelőhelyek: Pölöske, Csemő, Sükösd, Mihályháza, Bonyhád, Csorna, Kapuvár, Mezőlak, Pötréte, Kovácshida, Bucsuta, Nádasdladány, Zalakomár, Szakmár, Kecel, Somogysámson, Fábiánháza, Nyírkércs (Dömsödi, 2006).

Az agyag- és humuszkolloidok pótlása (homoktalajokon). Hazánk nagy kiterjedésű homokos talajföldrajzi tájainak az is jellegzetessége, hogy a mély fekvésű vápák, völgytalpak területén, az ún. lápos réti talajok felső- agyagásványt és humuszt tartalmazó rétegösszletét, mint „lápföldszerű,” helyi „javítóanyagot” a homoktalajok javítására lehet felhasználni (Dömsödi J., 1987.). A kisebb, foltszerű homok-, vagy homokos talajok és a velük határos lápos réti talajok mint javítóanyagok, elszórtan az egész ország területén is megtalálhatók. Ezek az adottságok kivételes lehetőségeket kínálnak arra, hogy a homoktalajok termőképességét (a sekélyen, „helyben” települő, egyszerűen, illetve saját eszközökkel kitermelhető és mozgatható olcsó javítóanyagokkal) számottevően, tartósan növelhessük. Ezek a lehetőségek ma még nagyobbrészt kihasználatlanok, azonban távlatilag várhatóan igen nagy a jelentőségük.

Közismert, hogy a homoktalajokon igen elterjedt a szőlők, gyümölcsösök telepítése, és az ezzel együttjáró a mélyebb rétegű, a telepítés mélységébe helyezett tőzeggel vagy nagyobb szerves anyag tartalmú lápfölddel való talajjavítás. A növekvő gazdasági elvárások megkövetelik, hogy a mezőgazdasági területek igen jelentős hányadát képező homoktalajokon a szántónak használt területeken is javítást végezzünk. A laza homoktalajok szántott rétegébe bevitt tőzeg, illetve a nagyobb szerves anyag tartalmú lápföld viszonylag rövid idő alatt oxidálódik (kiég) igen rövid a tartamhatása. Ha azonban szerves és szervetlen (agyagásvány) kolloidkeverékkel dúsítjuk a szántott réteget, lényegesen jobb és tartósabb a javító hatás. A dúsítás akkor megfelelő, ha a megjavított homoktalaj ún. leiszapolható része eléri, vagy meghaladja a 15 %-ot. A felhasználandó javítóanyag mennyiségét (a javításra szoruló talaj és a javítóanyag leiszapolható részének vizsgálata) a következő összefüggéssel lehet szakszerűen meghatározni (Dömsödi, 2006):

Példa: 500 m területen (T) a javítandó (szántott) homokréteg vastagsága h = 0,3 m, a javítóanyag (lápos-rétitalaj) része y =60 %, a javításra szoruló homoktalaj leiszapolható része a javítás előtt: xj = 3,4%, a homoktalaj javítása utáni tervezett leiszapolható része: xt= 15%; a javítóanyag mennyisége:

Ha a vizsgálat elmarad, gyakorlatilag legalább 3 cm–es vagy ennél vastagabb réteget kell a felszínre teríteni és a homokkal összekeverni. A nyírségi savanyú homoktalajok környezetében levő „helyi” lápi mésszel együtt – összekeverve – termelhető ki. Az összekevert anyagok javító hatása összeadódik, fokozódik. A már ismert lápföldszerű javítóanyag-lelőhelyek, valamint a homoktájak (homoktalajok) kapcsolatát vázlatosan a 5. ábra szemlélteti (Dömsödi, 2006).

A kőportrágyák alkalmazása (a kőzetlisztekkel történő „műtrágyázás”). A kőporral való trágyázás gondolata igen régi keletű. A talajok fokozódó igénybevétele, tápanyagelvonása miatt a kőzetlisztek alkalmazására a jövőben is várhatóan egyre nagyobb mértékben kell számítani. (A már említett mészkőőrlemények mésztrágyázásra, a dolomitőrlemények pedig magnéziumtrágyázásra használhatók, mint igen jól bevált trágyaszerek.)

A nyers kőzetpor műtrágyázásra való alkalmasságát a növényfiziológusok is támogatták. A vizsgálatok, kísérletek azt is kiderítették, hogy a kőzetpor hasznosíthatósága a tápanyagokat hordozó kőzet -, illetve ásványféleségtől a talaj pH-értékétől és a kőzetpor szemcsenagyságától függ alapvetően. (Itt kell megemlíteni, hogy ezek a körülmények a már használatban levő adalék -, keverő-, javító stb. anyagoknál a gyakorlatban is nap mint nap beigazolódnak.) A finom poralakban talajbaja juttatott kőzetek káliumtartalma pl. ugyanolyan mechanizmus által válik felhasználhatóvá a növények számára, mint amilyennel a kőzetek a természetben elmállanak. (Ismeretes, hogy a szilikátok mállásakor hidrolizálnak, bázikus szilikáttá, illetve hidroszilikáttá alakulnak át , vagyis a kevés OH-gyököt tartalmazó szilikátokból OH-ban gazdagabb szilikátok keletkeznek, miközben a Na+, K+, Ca++ nagyobb része, és részben a Mg++ és Fe++ ionok is oldatba mennek át.) Az egy mikron finomságú szemcsék oldékonysága lényegesen gyorsabb, mint a 3 -10 mikron nagyságúaké. A hőmérséklet emelkedése, az alkálikus és a savanyú oldatok, valamint a talaj szerves anyagaiból keletkező, illetve a növények gyökérzete által kiválasztott savak ugyancsak fokozzák, gyorsítják, a bomlást.

5. ábra. Az előkutatásokkal ismert agyagos lápföld javítóanyag lelőhelyek és a homoktalajok kapcsolatának szemléltetése. 1= lelőhelyek (lápos réti talajok): Mike, Lábad, Nagyatád, Szakács, Isaszeg, Dány, Sülysáp, Gödöllő, Fót, Sződliget, Göd, Sükösd, Nemesnádudvar, Akasztó, Kiskunhalas, Harkakötöny, Pirtó, Zsana, Szank, Mezőcsát, Tiszakarád, Györgytarló, Tiszacsermely, Bodroghalom, Tiszatarján, Igrici, Mezőnagymihály, Kocsord, Tiborszállás, Mérk, Nagyecsed, Pócspetri, 2= Homoktájak (homoktalajok), (Dömsödi, 2006).

Célszerű megemlíteni, hogy a káliumtartalmú kőzetek műtrágyaként való felhasználására irányult talán a legtöbb kísérletezés. A természetes ásványok és kőzetek káliumleadása természetesen lassúbb, mint a káliumklorid vagy káliumszulfát műtrágyák káliumszolgáltatása, ezért természetes az is, hogy kezdetben ezekből nagyobb mennyiségeket kell alkalmazni. A tápanyagaik közötti arányok ugyancsak természetesek, így a túladagolás veszélyétől nem kell tartani, a hatásuk pedig lényegesen hosszabb idejű, mint káliumsóké. Előnyt jelent az is, hogy a kőportrágyával pl. a nem kívánatos klorid – és szulfát – ionokat nem visszük a talajba, ugyanakkor fontos nyomelemekkel látjuk el a növényeket.

A külföldi, elsősorban a nyugati, ill. a fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országokban igen elterjedt az egyes kőzet- vagy ásványi anyagok trágyaszerként való hasznosítása. A bazaltból, a mészből és agyagból álló márgából, továbbá a bentonitból, dolomitból stb. származó finom kőzetliszt-őrleményeket különösen a kertészeti termelésben, a különböző föld- és tápanyagkeverékek összeállításához alkalmazzák.

Az 1950-es évek elején jelentős felfedezés volt a Telkibánya külterületén levő, mintegy 9 km2 kálitrachit előfordulás (Csajághy G.-Scherf E.-Székyné Fux V., 1953.). Ez közel 400 millió t, kedvező adottságú, átlagosan 10% K2O-t tartalmazó, mintegy 70%-ban káli-földpát tartalmú lelőhely nagy távlatokban is biztosítaná a hazai talajok káli szükségletét. Ezért széleskörű vizsgálatok indultak egyrészt a kálium kinyerésére, másrészt a nyers őrlemény műtrágyaként való hasznosítására. A kísérletezések rendszerezését, kritikai értékelését Kovács K. (1961) foglalta össze, és következőket állapította meg.

  • A kellő finomságúra őrölt kálitrachit az egyéves szántóföldi növények számára is tápanyagot szolgáltat, vagy termésnövekedést vált ki. Elsősorban a savanyú, szerves és ásványi tápanyagokban szegény homoktalajokon, őszi alaptrágyaként alkalmazva tapasztalható kedvező hatás.

  • A viszonylag stabil kémiai kötésben lévő kálium mobilizálását további agrotechnikai megoldásokkal (pl. homoki vetésforgó szakaszán; szerves és műtrágyázással optimálisan összehangolva) vagy más módon (pl. trachitos istállótrágya- vagy komposzterjesztéssel stb.) lehet elősegíteni.

  • A leggyengébb homoktalajok szerkezetjavítása (pl. kedvezőbb vízgazdálkodása) érdekében a szokásos műtrágyaadagok helyett célszerűbb volna a nyers ásványi tápanyagokat tartalmazó (de nagyobb tömegű) kőzetőrlemény-keverékek: pl. káliumtrachit, bentonitos trachit, glaukonit, vulkáni tufák, foszforittípusú nyers-hiper-, cirkon-foszfátok stb. alkalmazása.

  • Folytatni kellene a „Borsodi só” néven indított káliumtrachit-ammonsalétrom kísérleteket is.

A megállapításokat a korábbi és a jelenlegi helyzet eltérő adottságai, technikai különbségei, a fokozódó környezetvédelmi, talajvédelmi követelmények miatt célszerű kiemelni (Dömsödi J., 1988.).

A felsorolt korábbi eredményeknek a mai helyzettel való összehasonlítása a hazai kálitrachit-kérdés újraértékelésére hívja fel a figyelmet. A mezőgazdasági területek közel 40%-án gyenge vagy igen gyenge, és mintegy 30%-án is csak közepes a kálium-ellátottság.

A nagyobbrészt egy hatóanyagot (káliumot) tartalmazó kálitrachitnak indokolt vagy szükségszerű lehet a hazai talajerő-gazdálkodásban való bevonása, mivel a káliműtrágyák zöme importból származik.

A több hatóanyagot, tápanyagot tartalmazó természetes (földtani) képződmények lelőhelyei is ritkábban fordulnak elő, és a kitermelésük, előállításuk, ill. beszerzésük is költségesebb. A hazai zeolitok riolittufákhoz kapcsolódva települnek. Őrleményeik – a kőzetek vulkáni eredete, geokémiai differenciálódása következtében – jelentős mennyiségű káliumot, foszfort, valamint nyom- és ritka elemet tartalmaznak. Előnyösen befolyásolják a talaj tápanyagtartalmát és a nyomelemek szorpciója a talajok nyomelem-tartalmának stabilizálására alkalmas. A molekuláris pólustestű, 25-30%-os dinamikus vízadszorpcióval rendelkező vázszilikátjai javítják a talaj vízháztartását is. (A szántott réteget zeolittal dúsítva 30-40%-kal nagyobb víztartalom érhető el, különlegesen a laza, könnyen kiszáradó homokszövetű talajokon. Elsősorban a háztáji gazdaságok, házi kertek, kertészetek üveg és fólia alatti termesztési közegek adalék-, ill. javítóanyaga. Zeolitörleménnyel és tőzeggel, lápfölddel különböző arányú keverékek is készíthetők.) Rendszeresen alkalmazva igen jelentősen csökken a talaj műtrágya- és szervesanyag kimosódása, megszűnik a nyomelemek, ritka elemek hiánya, igen jelentősen javul a talaj vízgazdálkodása és aromásabb vegyületekben gazdag termést nyerünk.

Az alginit lemezes, omlékony, mállékony őrlés nélkül használható anyag. Az alginit 10-12% humuszt, 20-22% meszet, jelentős mennyiségű agyagásványt, valamint foszfort, káliumot, nitrogént és mikroelemeket tartalmazó üledékes kőzet. A többféle hatóanyagának együttes alkalmazása miatt nem célszerű pl. meszező anyagnak használni – annak ellenére, hogy igen jelentős mésztartalma van – mert a meszező anyagok lényegesen olcsóbban szerezhetők be. Igen jelentős a szerves anyag tartalma is, azonban a nagy szerves anyag tartalmú, lényegesen olcsóbb tőzegekkel sem versenyezhet. Legnagyobb előnye és jelentősége, tehát a benne lévő tápanyagok, hatóanyagok koplexitásának van. Elsősorban a kis termékenységű, laza „silány” homoktalajok tápanyagellátására és javítására alkalmas. Még gazdaságosabb lehet az alginit felhasználása, ha homoki erdő, szőlő és gyümölcsös telepítéséhez starterként alkalmazzuk. A művelet réteg alatt fejlődnek ki a gyökerek, azonban a gyökérszint mélységében nincs tápanyag, így a telepítés nehézkes, igen sok csemete kipusztul. Ezért szükséges olyan indítóanyag, amely jó tápanyagforrást és vízháztartást biztosít. Igen jelentős alkalmazási területe lehet adalékanyagként, keverőanyagként való felhasználása (pl. istállótrágyák érleléséhez, komposzt készítéshez, virágföld-keverékekhez stb.).

A dolomit szideritből jelentős vas-, magnézium- és mangántartalmú oldat nyerhető, amelyet mikroelem műtrágyaként lehet felhasználni.

Az alginit, zeolit előfordulási, ill. kitermelőhelyeit az 6. ábra mutatja.

6. ábra. A kálitrachit- alginit-, zeolit lelőhelyek szemléltetése. 1= kálitrachit,: Telkibánya, 2= alginit: Gérce, Pula, Várpalota, 3= zeolit: Rátka, Bodrogkeresztúr, Mezőzombor (Dömsödi, 2006).

Agyagásvány alapanyagú javítóanyagok. A bentonit egyike azoknak a kőzetféleségeknek, amely legkiválóbb olyan adottságokkal rendelkezik, amelyek a mesterséges talajok, földkeverékek, ill. trágyaszerek kialakításához szükségesek. Ezért külföldön, pl. Németországban jól bevált adalékanyaga a különböző földkeverék- és komposztkészítésnek. Nálunk a Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet a homoktalajok javítására is végzett bentonittal kísérleteket. Az eredmény ellenére a talajjavításra történő hasznosítást az is akadályozta, hogy korábban a bentonitot alig bányászták rendszeresen és üzemi méretekben. A jelenlegi hasznosításnak is egyik legfőbb akadálya, hogy az országban egy-két helyen termelik, ezért igen jelentős a szállítási költség, ill. a távolság (a homoktalajok javításához viszonylag nagy mennyiségek kellenek).

Az ún. „nemesanyagok” csoportja (kaolin, bentonit, illit) többnyire nemesítéssel, vagy előkészítéssel (iszapolás, őrlés, aktiválás) kerül felhasználásra. Ezek adalékanyagként használhatók a szuszpenziós műtrágyák előállításához.

A betonitos nemesanyag nagy montmorillonit (alumínium-hidrosztikát) tartalmú, amelyet részben „nyersen” részben őrleményként értékesítenek (Istenmezeje, Mád). A kis nitrogéntartalmú műtrágyák „púderozására” is használják, mivel a vízmegkötő tulajdonsága gátolja a műtrágya összetapadását. Igen lényeges, kedvező tulajdonsága, hogy megköti és le is adja a növényeknek a tápanyagok különböző ionjait. Jelentősen csökkenti a tápanyag-kimosódást, különösen a könnyű homokszövetű talajokon. Tápanyag-megkötő képessége miatt kiváló adalékanyaga a komposztálásnak. A bentonit hazai hasznosítása, a kiváló adottságai ellenére nem megfelelő mérvű. A rendkívüli sok házikert, hétvégi telek, üdülőtelek, hobby kert stb. szerves anyag utánpótlását nagyobb arányú komposztálással lehet megoldani. A bentonit csak kis mennyiséget igénylő adalékanyaga a komposztálásnak, ezért a kis kiszerelésű (zacskós) forgalmazását is célszerű volna megvalósítani.

A kitermelés alatt álló lelőhelyek közül az istenmezejei bentonit a jobb minőségű, montmorillonit tartalma 70-75%, a rátkai bentonitnak viszonylag kisebb, kb. 40-50%-a a montmorillonit tartalma.

A vázolt szempontok, adottságok alapján tehát célszerű volna megvizsgálni, hogy a kisebb mennyiségeket igénylő földkeverék-féleségekhez milyen költséggel, milyen termékminőség javulással, milyen megtérüléssel stb. lehetne a bentonitőrleményt beépíteni (felhasználni). Vizsgálni kellene pl. azt is, hogy a kisalföldi (egyházaskeszői) alginites bentonitot hogyan lehetne kiaknázni. Ennek a nyersanyagnak további kedvező adottsága, hogy az agyagásvány kolloidokat szerves anyag kolloidokkal keverve tartalmazza, és igen jelentős a foszfortartalma is.

A sós, szikes talajok (kombinált) javítóanyagai. A szikes talajok javíthatóságuk – és javítóanyagaik – szempontjából gyakorlatilag három csoportba sorolhatók. A mészszegény, savanyú, kilúgozott szikesek meszezéssel és sárgaföld terítéssel (szénsavas mész tartalmú löszanyagokkal, „digózással”) javíthatók.

A mészszegény enyhén lúgos (átmeneti) szikes talajok az ún. összetett, vagy kombinált eljárással javíthatók. Az összetett, vagy kombinált eljárás azt jelenti, hogy savanyú és lúgos (vagy semleges) közegben ható javítóanyagokat együtt alkalmazzuk. Pl. mésztartalmú javítóanyagot gipsszel, vagy gipsztartalmú javítóanyaggal keverve használjuk. Kombinált javítóanyag lehet pl. a már említett mészkőpor, gipsz keveréke, valamint a gipsz-anhidrit, lignitpor keveréke.

A meszes, erősen lúgos szikesek (szoloncsákok) vízrendezése után a talaj lúgosságát kell megszűntetni, ill. a kalcium vegyületek oldatba kerülését kell elősegíteni. A szóbajöhető javítóanyag elsősorban a gipsz-anhidrit, lignitpor keveréke. A gipsz-anhidrit lignitpor keveréket Perkupán állítják elő (1987-ben 4200 t került forgalmazásra). A szikes talajtájakat, az altalajba települő lösz, ill. a löszös üledékek elterjedését, valamint javítóanyagok jelentősebb beszerzési helyeit a 7. ábra szemlélteti.

7. ábra. A javításra szoruló szikes talajok, az altalajban települő lösz, löszös üledékek (digóföldek), valamint a legközelebb fekvő mész- és gipsztartalmú javítóanyag-lelőhelyek kapcsolatának vázlatos szemléltetése. 1= az uralkodó szikes talajrégiók, 2= lösz, löszös üledék, 3= lápi, tavi mész: Sárszentmihály, Gödöllő, Cegléd, Csemő, Jászszentlászló, Kiskőrös, Kiskunhalas, Szank, Pálmonostora, Csajospálos, Kömpöc, Nyírbogdány, Sényő, Nyírtura. 4= mészkőpor: Sóskút, Nagytétény, Felnémet. 5= gipsz-anhidrit: Perkupa (Dömsödi, 2006).