Ugrás a tartalomhoz

Természeti erőforrás és környezetgazdálkodás 6., 6 KÖRNYEZETSZABÁLYOZÁS GAZDASÁGI ÉS JOGI ESZKÖZEI

Dr. Tenk Antal (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

6.2 Gazdasági növekedés és környezetminőség

6.2 Gazdasági növekedés és környezetminőség

A társadalom működése nagyrészt gazdasági céloknak van alárendelve, hiszen a gazdaság növekedése határozza meg a társadalom egészének fejlődését. Mivel a Földön egyre több ember él, ezért szinte objektív kényszer a gazdasági teljesítmény növelése, a termelés fokozása. A gazdaság tehát növekedésre kárhoztatott, ami óhatatlanul a környezetre nehezedő terhelést növeli. Az alapvető kérdés az, hogy van-e lehetőség a gazdasági növekedés és a környezet közötti dinamikus egyensúly megtartására, aminek egyik központi tényezője a környezet minőségének a fenntartása.

A témával foglalkozó szakemberek szerint a Földet érő környezeti terhelést három tényező együttesen határozza meg:

(1) a Föld lakóinak száma;

(2) az egy főre jutó GDP értéke;

(3) a GDP egységére jutó környezetterhelés.

A Föld össznépessége az utóbbi évtizedekben óriási mértékben növekedett és az előrejelzések szerint további jelentős növekedés várható (a jelenlegi 6,5 milliárdról 8-9 milliárdra alig 50 év leforgása alatt!). A népességszám szabályozása – mint növekedést-mérséklő tényező – eddig nem vezetett eredményre.

A GDP növekedésének igénye – a kívánt fajlagos értékcsökkenéssel ellentétben – jelenleg is általános törekvés.

Ami kedvező, hogy jelentős javulást sikerült elérni a GDP egységére jutó környezetterhelésben. Bíztató, hogy a tudományos-műszaki haladás e vonatkozásban további javulással kecsegtet.

A növekedés és a fenntartható fejlődés kapcsolatából az első közelítésben kimaradt két tényező vizsgálata, ami pedig fontos a probléma megértéséhez. Az egyik a népességszám változása, a másik pedig a technológiai haladás. Nyilvánvaló, hogy ezek hatásának figyelembevétele nélkül a fenntartható fejlődésre irányuló vizsgálódásunk statikus marad. A Brundtland jelentés definíciója a jelen és a jövő generációk szükségleteinek a kielégítéséről, vagyis a jelen és a jövő generációk jólétéről beszél, ami a felhalmozott tőke nagyságától és attól is függ, mekkora az ellátandó népesség száma. Amennyiben feltételezzük, hogy a természeti tőke nagysága nem csökken az időben (szigorú fenntarthatóság), a jólét akkor is csökkenhet, ha a népességszám nő. A népességszám növekedését ellensúlyozhatja a technológiai haladás, ami elősegítheti, hogy egységnyi természeti tőke nagyobb jólétet eredményezzen. A technológia fejlődése javítja nemcsak a munkatermelékenységet, hanem az úgynevezett ökohatékonyságot is. Ha a technikai haladás gyorsabb ütemű, mint a népesség számának növekedési rátája, elvileg teljesíthető a szigorú fenntarthatósági kritérium is.

Az ún. öko-hatékonyság vállalatokra, termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkozóan az érték maximalizálását jelenti a káros környezeti hatás minimalizálása mellett, ahol a káros környezeti hatás egyrészt a természetből nyert erőforrásokat, másrészt a kibocsátások ártalmas hatásait takarja. Az öko-hatékonyságot általában egy olyan hányadossal szokás jellemezni, amit több – egymással kapcsolatban lévő – tényező hányadosaként kapunk.

Az anyag és energia fajlagos csökkenése kétségkívül előny a fenntartható fejlődés szemszögéből, csökkenthető a kimerülő erőforrások használata, és csökkenhetnek a káros emissziók is. Miközben a stacioner szennyezések csökkennek, ami feltétlenül előnyös, a másik oldalon a baleseti kockázatok olyan mértékben nőhetnek, ami a társadalom szemében megkérdőjelezheti az elért eredményeket.

A stacionárius szennyezés: olyan időben állandó károsanyag-kibocsátás (emisszió), amelyik technológiai megoldáshoz köthető és meghatározott fizikai és kémiai paraméterekkel jellemezhető.

Könnyen megérhető a probléma, ha belegondolunk azokba a fejlesztésekbe, amelyek az utóbbi néhány évtizedet jellemezték. A növényvédő szerek körében például ma már ismerünk olyanokat, amelyeknek 1 grammja elegendő 1 hektár ültetvény védelmére, míg hagyományos szerekből a szükséges mennyiség esetleg több tíz kilogrammot jelentett. Elképzelhető ezek után az ilyen nagyhatású készítményt eredményező gyártási, és főként a felhasználási technológiának az érzékenysége és baleseti veszélyessége. Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy a fenntartható fejlődést szolgáló fejlesztések kedvező eredményeit csak a környezeti kockázatokkal együttesen lehet értékelni.

A környezeti kockázatok egy másik, igen érdekes területe a természeti, illetve környezeti katasztrófák problémája. Óriási tömegeket fenyeget létbizonytalanság ezen jelenségek miatt, amin a megelőző veszélyelhárító rendszerek enyhíthetnek ugyan, de bizonyos régiókban a gazdasági fejlettségtől szinte függetlenül is jelentős és a növekvő népsűrűség miatt fokozódó kockázatokat jelentenek.

A fenntartható fejlődést gazdasági fejlettségtől függően másként értelmezik a fejlett és másként az úgynevezett fejlődő országok. A riói, a kiotói és más nemzetközi konferenciák azt bizonyítják, hogy nehéz megállapodásra jutni, miközben az elmaradott régiókból a helyzet kilátástalansága miatt fokozódik a népvándorlás. A környezetvédelmi menekültáradat jelentős mértékben megváltoztatja a Földön a politikai határok stabilitását.

A fentiek miatt biztosra vehető, hogy a 21. század fő környezeti kérdése a környezeti biztonság lesz a világon és Európában egyaránt. Mindezeket, illetve a fejlődő országok kormányainak fokozott növekedési igényeit figyelembe véve, a fenntartható fejlődés helyett a politikusok elkezdtek fenntartható növekedésről beszélni, és a zöldek egyre többen úgy látják, hogy a szuperintenzitási korszakkal a fenntartható fejlődés ma már csak illúzió.