Ugrás a tartalomhoz

Természeti erőforrás és környezetgazdálkodás 6., 6 KÖRNYEZETSZABÁLYOZÁS GAZDASÁGI ÉS JOGI ESZKÖZEI

Dr. Tenk Antal (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

6.5.3 Az önszabályozás elmélete

6.5.3 Az önszabályozás elmélete

A környezetszabályozás eszközrendszerének a legújabb, legkorszerűbb csoportjait képviselik. Abban különböznek a közvetlen jogi és a közvetett gazdasági környezetszabályozó eszközöktől, hogy alkalmazásukkal nem egy szennyező forrást vagy szennyező anyagot, terméket lehet szabályozni, hanem a vállalat vagy intézmény tevékenységének egészét. Ezek a módszerek, eljárások alkalmazásuk során részeivé válnak a szervezetek (mint egységes rendszer) tevékenységi filozófiájának, tehát beépülnek működési rendszerükbe. Minél szélesebb körben történő elterjedésük azért is jelentős, mert így könnyebbé válik az azonos profilú vállalatok és intézmények környezetvédelemben mutatott erőfeszítéseinek összehasonlítása, hiszen azonos szempontok szerint kerülnek értékelésre. Az ebbe a szabályozási körbe tartozó módszerek, eljárások egységes értelmezését segítik elő – és így jelentőségüket teszik nemzetközi szintűvé – a vonatkozó szabványok (műszaki leírások).

A környezetpolitikában ma a közvetlen és a közvetett szabályozók mellett további szabályozó eszközök egész sorát vitatják, vagy éppen alkalmazzák is. Ezek az eszközök erősen különböznek egymástól, közös jellemzőt nehezen lehet találni. Köztük vannak olyan megoldások, amelyeknél a környezettel kapcsolatos felelősség messzemenően a szennyezőkre tevődik át, de olyan is, ahol nagyon erősen érvényesül a közteherviselés.

A környezetbarát termelői-fogyasztói magatartás megnyilvánulásai, amelyek a szigorú önkéntesség alapján történnek. Például: (1) azonos profilú vállalatok önkéntes szakmai egyezményeket, vállalásokat kötnek valamilyen környezetvédelmi tevékenység végrehajtására, (2) részvétel környezeti akciókban, rendezvényeken, tanfolyamokon stb.

Amikor kevés érintettről van szó, a környezeti probléma megoldásának elvileg legegyszerűbb módja, ha a konfliktust az érintettek közötti tárgyalással oldják meg.

A környezetpolitika helyi, országos, nemzetközi szintű alakítóinak a szabályozórendszer összeállításakor az alábbi követelményekre (kritériumokra) mindenkor tekintettel kell lenni, figyelmen kívül hagyásuk az egész környezetpolitika hatékonyságát kérdésessé tehetik:

  • A környezeti probléma típusa, súlyossága és megoldásának sürgőssége.

  • Megfelelő szintű környezeti (ökológiai) „találati biztonság”.

  • Gazdasági hatékonyság, az alkalmazás összköltségei.

  • Igazságos, arányos teherviselés (szociális kritérium).

  • A szükséges információk biztosíthatósága (alkalmazás előtt és után egyaránt).

  • Közigazgatási alkalmazhatóság (konzisztencia-kritérium).

  • Elfogadhatóság, elfogadtathatóság.