Ugrás a tartalomhoz

Természeti erőforrás és környezetgazdálkodás 8., KÖRNYEZETMENEDZSMENT-RENDSZEREK

Dr. Tenk Antal (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

8.4 Vállalati környezeti hatásvizsgálat

8.4 Vállalati környezeti hatásvizsgálat

Ennek fő célja, hogy a döntéshozókat tájékoztassa a tervezett intézkedések környezeti hatásairól, mielőtt a döntéshozatalra sor kerülne. A környezeti hatásvizsgálat olyan eljárás, amely arra ösztönzi a döntéshozókat, hogy számításba vegyék a fejlesztések és beruházások várható hatásait a környezet minőségére és a természeti erőforrásokra. A tervezéshez szükséges adatgyűjtés eszköze is, amely nélkülözhetetlen a környezetvédelmi szempontból megfelelő és jól megalapozott fejlesztési döntések megvalósításában. A környezeti hatásvizsgálat eredményei és megállapításai a Környezeti Hatástanulmány (KHT) elnevezésű dokumentumban jelennek meg. A környezetvédelmi törvény írja elő a nyilvánosság számára összeállított „közérthető összefoglaló” készítését, amelyeknek tartalmaznia kell:

  • a tevékenység lényegének ismertetését,

  • a várható környezeti állapotváltozást,

  • a hatásterület bemutatását,

  • a környezeti hatások értékelését,

  • az érintett közösségek életminőségében és életmódjában várható változásokat,

  • a foganatosítandó környezetvédelmi intézkedéseket.

A végső döntést az információk alapján a környezetvédelmi felügyelőség hozza. A környezeti hatásvizsgálat-kötelezett tevékenységek csak környezetvédelmi engedéllyel folytathatók. Összességében megállapítható, hogy a környezetvédelemmel reálisan számoló társadalmakban a hatásvizsgálat a többlépcsős beruházási döntési folyamat egyik eleme, amely nemcsak a káros hatások vizsgálatát és elkerülését teszi lehetővé, hanem az előnyök fokozását is.

Minden létesítmény bizonyos hatást gyakorol a környezetre, és ezek a hatások rendkívül kedvezőtlenek lehetnek. Minden létesítmény esetében a káros hatások, emissziók mérséklésére kell törekedni. Mind a létesítmény beruházási és üzemeltetési költségei, mind pedig a környezeti károk mérséklése szempontjából lényeges, hogy a létesítmény megvalósulása, illetve a meglevő létesítményekben végrehajtott termék-, illetve technológiaváltás előtt azok összes előnyös és hátrányos hatását figyelembe vegyék és azt a telephelyet, illetve tervvariánst válasszák ki, amely a legkisebb terhelést okozza. Az esetleges negatív hatások elhárítására már a tervezés fázisában fel kell készülni és az ahhoz szükséges beavatkozásokat a létesítményekkel egyidejűleg meg kell tervezni. Így végső soron elérhető az a cél, hogy a környezet minősége a beruházás hatására ne romoljon, sőt elképzelhető, hogy javul. A környezetvédelmi hatásvizsgálat célja nem kizárólag a megőrzés, inkább a minél kevesebb kárral járó környezetfejlesztés.

A környezeti hatástanulmányok elkészítése során célszerű a környezet komplex felfogásából kiindulni, amely szerint a környezetbe a társadalmi és kulturális háttér is beletartozik. A környezeti hatástanulmány készítése során részletesen vizsgálni kell a létesítmény közvetlen, illetve közvetett hatását

- az emberre, növényzetre, állatfajokra,

- a talajra, vízre, levegőre, éghajlatra és a tájra,

- a dologi jószágra és kulturális örökségre,

- továbbá figyelembe kell venni a kölcsönhatásokat a felsorolt tényezők között.

Az indulóállapot felmérése, és ami lényeges, a környezet tűrőképességének meghatározása után a környezeti hatásvizsgálatoknak lehetőség szerint szabványos mértékegységben számszerű előrejelzést kell adni a létesítmény várható környezeti hatására, különböző tervvariánsok megvalósítása esetén. A környezeti hatástanulmány célja nemcsak a negatív hatások feltárása, hanem annak az eldöntéséhez is segítséget kell adni, hogy hogyan lehet jobban csinálni, a lehetséges technológiai megoldások közül melyik a legkedvezőbb. Szakmailag különösen nehéz feladat a vizuális hatások, a „látványszépség” gazdasági értékének mérése, holott köztudott például az, hogy a telkek értékét ez rendkívüli módon befolyásolja.

A környezeti hatásvizsgálatot célszerű lenne minden létesítményre elkészíteni, de költséges (általában a beruházási költség 2-3 %-a) és időigényes volta miatt tényleg komplex természeti, gazdasági, társadalmi következményeket feltáró vizsgálatok csak olyan létesítmények esetében nélkülözhetetlenek, amelyek a környezetre egyértelműen súlyos terhelést jelentenek (pl. autóutak, vegyi üzemek, hőerőművek stb.). A környezeti hatásvizsgálatok multidiszciplináris megközelítést igényelnek, így azok végrehajtására csak szakértőkből álló teamek képesek, de kulcskérdés, hogy a vizsgálat vezetője olyan felkészültséggel rendelkezzen, hogy képes legyen a szakértők által készített résztanulmányok szintetizálására.

A környezeti hatástanulmány gyakorlati értékeit jelentősen javítja, ha az elkészítése a tervezéssel egyidejűleg kezdődik és azzal párhuzamosan folyik, folyamatosan információcserét téve lehetővé a tervezők és a hatástanulmány készítői között. Az ún. „humánökológiai” jellegű tervezésnél a lakossági vélemények a tervezés szerves részét képezik. A hatástanulmányok eredményeit azonban mindig meg kell vitatni a lakossággal. Ez nem csak a lakosság megnyugtatását, tájékoztatását szolgálja, de a lakossági vélemények, viták új szempontokat is szolgáltathatnak a tanulmány készítői számára. A lakossági véleményeknek tehát szakmai és lélektani szempontból egyaránt szerepe van, mert az emberekben azt az érzést kelti, hogy visszanyerték ellenőrzésüket a környezetük felett. A környezeti hatástanulmányoknak rendkívül sokrétű környezeti, gazdasági, társadalmi követelményrendszert kell figyelembe venniük és ezeknél a hatások jó része csak becslésen alapul, így a várható következményeket még a legbonyolultabb előkészítés és hatáselemzési technikák alkalmazása is csak nagy valószínűséggel tudja meghatározni. Így a hatástanulmány készítése is két részből: tudományos elemzésből (kockázatbecslés) és szakmai-politikai döntésből (kockázatkezelés) áll. Az előzőekben felvázolt együttműködés (ún. kockázat-visszacsatolás technikája) lehetővé teszi, hogy a lakosság a későbbiek során felmerülő problémákra másképp, alkotó együttműködéssel, nagyobb toleranciával reagáljon. A hatástanulmányok összefoglaló eredményének közzététele (füzet, könyv formájában) a vállalat imázsát is javítja. A környezetvédelmi hatástanulmányok részét képezik a létesítmény egész élettartamára vonatkozó utóvizsgálatok. Ez feltételezi egy ellenőrző rendszer kiépítését, amely által szolgáltatott és kiértékelt adatok a hatástanulmányban foglalt adatokkal összevethetők és a létesítményen az utólagos korrekciók elvégezhetők. Az előrebecsült és tényleges hatások szisztematikus összehasonlítását nevezik környezeti ellenőrző vizsgálatoknak.

A fejlett piacgazdaság körülményei között a nagyon szigorú állami szabályozás, a helyi közigazgatásnak és a társadalmi mozgalmaknak a meghatározó szerepe, valamint a lakosság fokozott érzékenysége a gazdálkodók és a vállalatok környezeti magatartását ma már alapvetően befolyásolja. Ez kellő biztosítékot jelent arra, hogy – a baleseteket leszámítva – a környezeti értékek fokozott védelemben részesüljenek és a termelés fejlesztése során is a feltételek között a környezetvédelmi követelmények jelentős hangsúlyt kapjanak. Hazánkban a piacgazdaságba való átmenet időszakában az új vállalkozások nagy száma és azok gyenge tőkeereje, a jogi szabályozás hiányosságai és a lakosság érdekérvényesítésének még korlátozott volta az amúgy is súlyos környezeti problémáink megoldását megnehezíti és fennáll a veszélye annak, hogy az előbbiekben felsorolt feltételek hiányában újabb környezetvédelmi gondokkal kell szembenéznünk. Az átmeneti időszakban ezért rendkívül fontos az állam és az önkormányzatok szerepe. Az államnak a korlátozó és ösztönző eszközeivel a vállalatok tevékenységét meghatározott korlátok közt kell tartania, és meg kell akadályozni, hogy a rövid távú előnyök érdekében olyan hazai és külföldi technológiák alkalmazására és termékek termelésére kerüljön sor, amelyeknek a hosszú távú környezeti következményei kedvezőtlenek lesznek. Az önkormányzatok felelőssége pedig mindenekelőtt abban van, hogy az új vállalkozások indulásakor, a beruházási engedélyek kiadásakor kellően mérlegeljék azok környezeti hatását. Jelenleg még ez nem kellően érvényesül. Az állam koordináló tevékenységének hiányában a hulladékanyagok piaca szinte teljesen szétesett, és az önkormányzatok vezetői is – elsősorban a kellő környezetvédelmi felkészültség hiányában – területükön sokszor még a saját beruházásaik esetében sem képesek a környezetvédelmi és természetvédelmi követelményeket érvényesíteni. Minél inkább élesedik a gazdasági verseny, annál fontosabb az állami irányítás és közigazgatás szerepe a hosszú távú társadalmi érdekek érvényesítésében, de ezzel egyidejűleg rendkívül fontos az is, hogy megerősödjenek azok a szakmai szervezetek és társadalmi mozgalmak, amelyek a gazdaság számára a megfelelő környezetvédelmi kontrollt jelentik.

Az eddigi nem kielégítő környezetvédelmi tevékenység hatására a lakosság fokozott bizalmatlansággal fogad minden termelő és hulladékkezelő beruházást. Sok esetben a tiltakozás olyan méretű, hogy a beruházás megvalósítását lehetetlenné teszi (pl. ófalui atomtemető, gyöngyösoroszii akkumulátorbontó stb.) gyakran még akkor is, ha annak tényleges környezeti ártalmai elhanyagolhatók és a beruházás a térség fejlődését szolgálná. A tiltakozás egy bizalmi válság jele, amit korrekt szakmai tájékoztatással, a lakosságnak a beruházásba való bevonásával – tervezéstől az építésen át egészen az üzemeltetés ellenőrzéséig – lehet megelőzni. Sajnos számítani kell arra is, hogy a különböző szakmai érdekkörök a környezetet féltő lakosságot manipulálni tudják.

A környezetre rendkívüli esetben jelentős környezeti terhelést okozó beruházások megvalósítása során célszerű a következő politikát követni.

1. A beruházás potenciálisan lehetséges helyeinek felkutatása. Kimondottan szakmai kérdés, de célszerű a lehetséges telephelyek értékelésére a környezet- és természetvédelmi hatóságokat is és a független szakmai szervezeteket is bevonni. Eredmény: a legalkalmasabbnak ítélt telephely kiválasztása.

2. Beruházási alternatívák, és ezek környezeti hatástanulmányának elkészítése, már környezetvédelmi szakember közreműködésével. Részletesen tájékoztatni kell az önkormányzatokat a beruházásnak a térség számára nyújtott közvetlen, illetve közvetett gazdasági előnyeiről, de az általa fokozott környezeti kockázatról is. Ezt követően, vagy ezzel egyidejűleg ismertetni kell a lakossággal az elképzeléseket, azok várható előnyeivel és hátrányaival együtt, és meg kell nyerni őket az együttműködésre. Erre a célra kezdetben a sajtót, rádiót, televíziót, röpcédulákat lehet igénybe venni. A vélemények közvetlen visszacsatolása érdekében ezt követően lakógyűléseket kell szervezni, tájékoztató szolgálatot kell létesíteni, ahol az érdeklődők a terveket részleteikben megismerhetik, elmondhatják aggályaikat. A lakossági vélemények – az ott élők mindenkinél nagyobb helyismerete következtében – a tervezés számára a célszerű tervvariánsok kiválasztásához is hasznos információkkal szolgálhatnak. Célszerű a lakosság aktívabb tagjaiból egy konzultációs csoportot megszervezni, amely a tervezéstől az üzemeltetésig – az önkormányzatok és környezetvédelmi hatóságok mellett, akiknek ez hivatali kötelessége – folyamatos társadalmi felügyeletet gyakorol a létesítmény felett. A tájékoztatásba be kell vonni a pártok képviselőit is, megelőzve ezzel, hogy a beruházás a pártharcok színterévé váljon. A tájékoztatási tevékenységet hatékonyabbá teszi, ha a beruházás célszerű helyének meghatározásával egyidejűleg összeállítanak az adott térségre vonatkozó „társadalmi adatbankot”, amelyben összegyűjtik a beruházásban érdekelt szervezeteket és azt, hogy azok milyen irányítás alatt állnak. Ezt később kiegészítik a helyi intézményeknek a beruházással kapcsolatos állásfoglalásával. A beruházások előkészítése egy olyan többlépcsős interaktív folyamat, ahol az egyes lépcsők végén a döntésben a nyilvánosságnak és minden felelősnek részt kell vennie. A nagyobb beruházások elkerülhetetlenül bizonyos lakossági és környezeti érdekeket sértenek, de ezek körültekintő, szakmailag megfontolt kezelésével, a tervezők, a hatóság, a környezetvédelmi menedzsment, valamint a nyilvánosság együttműködésével kialakíthatók olyan megoldások, amelyek az ökológiai és gazdasági érdeket leginkább szolgálják. Igaz, a látszólag körültekintő előkészítés lelassítja a beruházások megvalósításának az ütemét és növeli a ráfordításokat (idő, pénz), ennek nagysága a nemzetközi tapasztalatok szerint elérheti a beruházások értékének 10-20 %-át is.

Ez az idő- és anyagi veszteség azonban megtérül, mert a beruházások megvalósítását nem zavarják meg tiltakozó akciók, és kisebb a valószínűsége annak, hogy a megvalósult beruházások utólagos átalakítására, az előre kellően fel nem becsült károk megszüntetésére később jelentős fejlesztési forrásokat kelljen fordítani, illetve esetleg a kész beruházás üzembe helyezése ne váljon lehetővé.

Összefoglalóan: a tájékoztatási program együtt kell, hogy fusson a műszaki munkával a kezdetektől egészen az üzembe helyezésig, az információk folyamatos oda-vissza áramoltatásával. Lényeges, hogy a tervezés irányítói a lakossági észrevételekre gyorsan és meggyőzően tudjanak reagálni. Ennek feltétele egyrészt az, hogy a nyilvánosság tájékoztatásával megbízott vezető a tervcsoportnak teljes jogú tagja legyen, azért, hogy az irányítás a közvélemény alakulásáról időben és folyamatosan értesüljön, másrészt pedig a tájékoztatási program költségvetése rugalmasan tudjon alkalmazkodni az előre nem látott szempontokhoz, érdekekhez is. A jövő beruházásaiban az érdekek, vélemények egyeztetésében a környezetvédelmi menedzsmentnek kulcsszerepe lesz.

A vállalatok többségének tevékenysége többirányú terhelést jelent a környezetre. Ennek csökkentése ma már egyértelműen gazdasági, üzletpolitikai érdek is. Ebben nagy szerepet játszhatnak a kiváló szakmai felkészültséggel és nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező termelésirányító szakemberek, ha célszerűen megszervezik a környezetvédelmi felkészítésüket és gondoskodnak a rendszeres továbbképzésükről. Az üzemi szakemberek felkészültségüknél fogva azonban specialisták, akik bár egy terület vitathatatlanul legjobb ismerői, de nem képesek arra, hogy a termelésnek a környezetre gyakorolt hatását integráltan kezeljék. Erre, az integrált vállalati környezeti politika és gyakorlat kialakítására, a különböző szakágak ismeretanyagának együttes alkalmazásával a felkészült környezetvédelmi szakemberek képesek a termelési szakemberekkel szorosan együttműködve. A feladat ellátására csak olyan szakemberek képesek, akik – mivel minden iparág, sőt gyakran az egyes vállalatok környezetvédelmi problémái speciálisak – az adott iparág termelési folyamatát magas szinten ismerik, arról kellő gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek és emellett kellő környezetvédelmi felkészültséggel is bírnak. A környezetvédelmi megbízott feladatát növeli a világszerte és hazánkban is alkalmazott önellenőrzés rendszere, amelynek eredményei mind a vállalat tevékenységének belső, mind pedig a külső megítélésében döntő jelentőségűek.

Az önellenőrzés akkor hatékony, ha

  • a vállalat felső szintű vezetése támogatja azt és eredményeit figyelembe veszi,

  • a vizsgált tevékenységtől független személyek hajtják végre,

  • az ellenőrzést megfelelő felkészültségű és szakmai összetételű csoport végzi,

  • az ellenőrzést meghatározott gyakorisággal, egyértelműen megfogalmazott célokkal, megfelelő hatáskör és anyagi lehetőségek birtokában végzik,

  • biztosított a vizsgálatok gondossága, alapossága,

  • az ellenőrzés során rendszerezetten gyűjtik, elemzik és dokumentálják az adatokat, információkat,

  • a vizsgálati anyagok alapján könnyen elkészíthető egy írásos beszámoló, amely a hibák kijavítására egy intézkedési tervet és ütemtervet tartalmaz.

Feladatuk egy teljesítményorientált gazdasági tevékenységnek az ökológiai követelményekkel történő összehangolása. A környezetvédelmi szakembereknek ismerniük kell:

  • az alapvető környezeti problémákat és az adott iparágnak arra gyakorolt hatását;

  • a biológiai körfolyamatok sajátosságait és a technikai folyamatoknak az élővilágra gyakorolt hatását;

  • az emissziók kialakulásának körülményeit, gazdasági és ökológiai követelményeit, az emberre, a környezetre gyakorolt hatását.

Egy kellő elméleti felkészültségű és megfelelő gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező környezetvédelmi megbízott akkor tud hatékonyan dolgozni, ha elismerést nyer, hogy a munkája szakterületeket átfogó tevékenység, integrált része valamennyi vállalati döntésnek. Részt vesz a fejlesztési tervek kidolgozásában, a megvalósításuk irányításában éppúgy, mint a termelési folyamatok kialakításában.