Ugrás a tartalomhoz

Természeti erőforrás és környezetgazdálkodás 8., KÖRNYEZETMENEDZSMENT-RENDSZEREK

Dr. Tenk Antal (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

8.8 A Nemzeti Környezetvédelmi Programok

8.8 A Nemzeti Környezetvédelmi Programok

Az Országgyűlés által 1997-ben elfogadott első Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP-I) az első olyan átfogó hazai környezetvédelmi dokumentum, amely kijelölte a magyar környezetpolitika általános – az EU környezetpolitikájával összhangban lévő – céljait és cselekvési irányait, és amely a környezeti elemek, rendszerek, valamint hatótényezők szerint határozza meg a követendő célkitűzéseket, az ahhoz kapcsolódó beavatkozási tervrendszert.

Az NKP-I (1997-2002) főbb céljai:

  • hazai környezetállapot részletes felmérése;

  • szükséges cselekvési irányok meghatározása;

  • legsürgősebb teendők kijelölése (környezet további romlásának megelőzése).

Az NKP-I összesen 120 elérendő célt fogalmazott meg. A célok teljesítésének pontos nyomon követését és értékelését nehezíti, hogy a Program keretében megvalósított intézkedések egy része hosszú távú célkitűzés elérését szolgálja, és az eredményeket nem lehet hat évre szóló konkrét követelmények szerint értékelni. Más esetekben a célok nem voltak számszerűsítve, így nem meghatározható, hogy az időszak végére milyen mennyiségi és minőségi változást kellett volna elérni az egyes szakterületeken, illetve a környezetállapot mutatókban. Az 1997-ben felmért környezeti problémák széleskörűségére és súlyosságára tekintettel nem került sor a problémák és a célok prioritási sorrendjének meghatározására. Az NKP-I időtávja és a források szükségszerűen elégtelennek bizonyultak a környezetvédelem terén évtizedek alatt felhalmozódott lemaradások, az okok és a következmények teljes körű kezelésére. Ez – más EU országok tapasztalatait is figyelembe véve – ma már jól láthatóan csak hosszabb távon valósítható meg. Az előrehaladást segíti azonban, hogy az előcsatlakozási eszközöknek köszönhetően már az NKP-I végrehajtásának időszakában bővült a környezetvédelmi források köre (pl. PHARE, ISPA, SAPARD, LIFE), és ezt a munkát az EU csatlakozást követően újabb EU források segítik (pl. a Kohéziós és a Strukturális alapok).

Az NKP-I céljainak elérése terén az eltelt időszakban mindezek ellenére jelentős előrelépés történt. Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek részét képező környezetvédelmi jogharmonizáció legfőbb joganyagai elkészültek. Megkezdődött az EU-konform intézményrendszer kiépítése. Az NKP-I a környezetvédelmi problémák megoldását ágazati bontásban kezelte, és fontos szerepe volt abban, hogy erősödjön a környezeti érdekek integrálódása a különböző ágazati és fejlesztési programokba (Országos Területfejlesztési Koncepció, Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, Nemzeti Fejlesztési Terv). A Program időszakának második felében (2000-től) további eredménynek tekinthető azoknak a programoknak a beindítása, amelyek környezetkímélő eszközökkel a versenyképesség javítását segítik elő (környezeti auditálás, integrált szennyezés megelőzés (IPPC), környezetkímélő takarékos eljárások stb.).

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény a Nemzeti Környezetvédelmi Program megalkotásának elrendelésével a korábban meglévő hazai tervezési rendszerek (pl. terület- és településfejlesztés és –rendezés) mellett egy új típusú, átfogó jellegű tervezés alapjainak megteremtését irányozta elő. Ezen koncepció részeként a környezetvédelmi törvény előírja – az NKP-val összhangban és külön törvény rendelkezései szerint – regionális, megyei és települési környezetvédelmi programok készítését. Ennek a kötelezettségnek a teljesítése az időszak végére megyei, regionális szinten nagyrészt teljesült, ugyanakkor a települési szintű környezetvédelmi programok megalkotásában jelentős elmaradások vannak. A településeknek eddig kevesebb, mint egytizede készített környezetvédelmi programot. A folyamat felgyorsítása érdekében 2001-től a KAC lehetőséget teremtett arra, hogy a települési programok készítésére az önkormányzatok támogatást igényelhessenek.

A környezeti célok megvalósítása a természetvédelem és a levegőtisztaság-védelem területén volt a legnagyobb mértékű (szakterületi becslések szerint 80-90%-os). A vizek védelme, a földvédelem, az emberi egészség védelme, a környezetbiztonság növelése érdekében meghatározott feladatok teljesítésének mértéke ettől kis mértékben elmaradt. A legnagyobb lemaradás a települési és épített környezet védelme, valamint a hulladékgazdálkodás terén mutatkozik. A közvetlen környezetvédelmi intézkedéseken túlmenően számos környezeti mutató a gazdaság szerkezeti változásának következményeként is javult.

A második Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP-II) a 2003-2008 közötti időszakra határozta meg a környezetvédelemmel kapcsolatos teendőket. Kiemelt feladatai:

  • EU csatlakozás környezetvédelmi feltételeinek teljesítése (jogharmonizáció);

  • Intézmény-fejlesztés;

  • Természeti értékek védelme;

  • Környezeti infrastruktúra kiépítése;

  • Középtávú környezetvédelmi stratégia és terv elkészítése.

A környezetvédelem feladatainak jelentős részét a gazdasági ágazatok környezeti terhelésének csökkentésére tett erőfeszítések tették ki. Ennek leghatékonyabb eszköze a környezeti megfontolások integrálása az ágazati politikákba és törekvésekbe, azaz az ágazatok környezettudatos „viselkedésének” ösztönzése és segítése. A cél az érintett ágazatokkal együttműködve, megfelelő ösztönző szabályozórendszer kialakításával az ökológiailag hatékonyabb vállalati működésnek, azaz a termékek kisebb anyagfelhasználással, kevesebb károsanyag-kibocsátással és kisebb hulladékképződés mellett történő előállításának az elősegítése. Ezzel biztosítható, hogy a gazdasági növekedés ne járjon együtt a környezeti terhelések indokolatlan növekedésével és elkerülhető károk kialakulásával.

Az ország gazdasági modernizációjában a környezetvédelem és a környezetvédelmi ipar az egyik húzóágazat szerepét töltötte be. A Program megvalósulása a hazai környezeti piac jelentős, az átlagos növekedési ütemet messze meghaladó bővülését is jelentette. A 2003-2008. közötti időszakban több, mint 2,5-szeres mértékben fejlődött a környezetvédelmi ipar, és bővültek a környezetvédelmi szolgáltatások. E folyamatban kiemelt szerepet kapott a kis- és közepes vállalkozások fejlesztése.

A környezeti szempontok horizontális integrációjának lényegi feltétele, hogy a gazdaságpolitika érdekrendszerébe a környezeti szempontok beépüljenek. Ehhez a környezetpolitikában is meg kellett határozni a környezeti célok más politikákba történő beépíthetőségét. Az NKP-II végrehajtása keretében – a következő tartalmi szempontok érvényesülését kellett biztosítani:

  • az ágazatok környezetterhelésének felmérése;

  • a kapcsolódó ágazati programok felmérése, javaslat környezeti szempontú megerősítésükre;

  • alágazati (pl. gyógyszeripar, állattenyésztés, tömegközlekedés) környezetfejlesztési stratégiák kidolgozása az érintett gazdasági szövetségek, szakmai és társadalmi szervezetek bevonásával.

A harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP-III) a 2009-2014 közötti időszakra alapcélként fogalmazza meg az ország fenntartható fejlődési pályára történő állítását, melynek során érvényesül a

  • társadalmi-gazdasági munkamegosztás (társadalmi együttműködés);

  • területi sajátosságok figyelembe vétele (decentralizáció);

  • társadalmi lokális elvárások érvényesülése (szubszidiaritás).

A Program intézményrendszerének feladatai:

  • kutatás-fejlesztés (K+F);

  • tervezés;

  • szabályozás és ellenőrzés;

  • támogatás;

  • szemléletformálás (I+O);

  • folyamatok nyomon követése;

  • visszacsatolás.

A III. Nemzeti Környezetvédelmi Program kapcsolódó dokumentumai: Nemzeti Természetvédelmi Alapterv; Országos Hulladékgazdálkodási Terv; Nemzeti Éghajlatváltozási Program.

III. Nemzeti Környezetvédelmi Program (fő intézkedési területek és eszközök)

  1. stratégiai tervezési tevékenységek összhangjának biztosítása;

  2. közreműködés az EU környezetpolitikájának fejlesztésében és végrehajtásában;

(EU Fenntartható Fejlődési Stratégiája – 2009)

  1. multilaterális nemzeti együttműködések;

  2. jogi szabályozási eszközök (partneri viszony a jogalkotásban és jogalkalmazásban);

  3. gazdasági szabályozási és pénzügyi eszközök (környezetvédelmi célú közgazdasági szabályozórendszerek);

  4. hatósági intézményrendszer (zöldhatóság);

  5. fejlesztéspolitika, beruházások (ÚMFT);

  6. kutatás, fejlesztés, innováció;

  7. szemléletformálás, kommunikáció;

  8. társadalmi részvétel;

  9. végrehajtást segítő intézményrendszer.