Ugrás a tartalomhoz

Topográfia 6., Térképek síkrajza

Mélykúti Gábor (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

6.2 Síkrajz jelkulcsos ábrázolásának jellemzői

6.2 Síkrajz jelkulcsos ábrázolásának jellemzői

6.2.1 Jelkulcsos ábrázolás sajátosságai

A topográfiai térképeken a tereptárgyakat felülnézetben, síkra vetítve ábrázoljuk. Ezt nevezzük alaprajz szerinti ábrázolásnak. Az egyes tereptárgyak alaprajza azonban nem fejezi ki minden esetben az ábrázolni kívánt objektum jelentését, vagy ha azt ki is fejezi, tehát az alaprajzból meg tudjuk állapítani, hogy miről van szó, nem biztos, hogy kifejezi a jelentőségét .

A térképi ábrázolás során a tereptárgyak jelentésének egyértelmű kifejezésére és jelentőségük kihangsúlyozására jeleket használunk.

Az, hogy egy tereptárgy a térképen mikor fejezhető ki az alaprajzával és mikor kell jelet alkalmazni, több tényező függvénye:

  • a tárgynak a valóságban nincs megfelelő kiterjedésű alaprajza (pl. geodéziai alappont, forrás, kút, egyedülálló fa, villamos távvezeték),

  • a térkép méretaránya olyan mértékű kicsinyítést követel meg, hogy a tárgy alaprajza a térképen ponttá, vagy vékony vonallá zsugorodik (pl. gyárkémény, kápolna, meddőhányó, vízimalom, erdészlak, út, patak),

  • az alaprajz mérete ugyan még megfelelő méretű a térkép méretarányában, de a formája nem fejezi ki a tárgy jelentését, vagy jelentőségét (pl. híd, siló, temető, melegház, transzformátortelep, támfal, stb.).

A topográfiai térképezés során a második tényező okozza a legtöbb gondot, hiszen a felmérőnek esetenként kell eldöntenie, hogy az adott méretarányban a szóban forgó tereptárgyat hogyan ábrázolja. A grafikus ábrázolásnak vannak korlátjai. Az egyik, a gyakorlatban kialakult korlát, hogy

0,1 mm-nél vékonyabb vonalat a térképeken nem alkalmazunk .

Mind a rajzolásnál, mind a térképolvasásnál gondot okoz az ennél vékonyabb vonal. A másik ezzel összefüggő szabály, hogy két rajzi elemet, vonalat ennek az értéknek a kétszeresénél, azaz

0,2 mm-nél közelebb - az olvashatóság érdekében - nem rajzolunk

egymáshoz. Ezt rajztérköznek nevezzük. Ha figyelembe vesszük, hogy a topográfiai térképezésben alkalmazott legnagyobb méretarány 1:10 000, akkor kiszámíthatjuk, hogy a legvékonyabb vonal vastagsága 1 m-nek, a rajztérköz pedig 2 m-nek felel meg a „valóságban”. Ennek tükrében jobban elképzelhető a terepen dolgozó felmérő dilemmája. A 3. táblázat ban összefoglaltuk, hogy a rajzi felbontóképesség milyen „valódi” méreteknek felel meg a szokásos topográfiai méretarányokban.

6-1. táblázat - Táblázat Rajzi felbontóképesség jelentése a különböző méretarányokban

rajzi ábrázolás határa

vonalvastagság 0,1 mm

rajztérköz 0,2 mm

1:10 000

1,0 m

2,0 m

1:25 000

2,5 m

5,0 m

1:50 000

5,0 m

10,0 m

1:100 000

10,0 m

20,0 m


Ebből látható, hogy az egyes méretarányokban mi az a legkisebb terepi méret, objektum méret, részlet, amit egyáltalán „észre kell vennünk”. Ennek a méretnek a függvényében kell a terepet általánosítani, generalizálni, már a felmérés során. Hiszen hiába mérünk pontosabban, vagy részletesebben, az el fog veszni a grafikus ábrázolás során.

Az ennél a méretnél kisebb, de jelentős , a térképi tartalom szempontjából fontos részleteket természetesen ábrázolni kell. Az előzőekből adódik, hogy ezeket a tereptárgyakat csak méreten felül tudjuk ábrázolni , azaz nagyobb helyet foglalnak el a térképen, mint a tényleges alaprajzi méretük. Ha egy ilyen tereptárgy közelében a táblázatban szereplő méreteknél kisebb távolságra másik tereptárgy is található, akkor ezek takarni fogják egymást, és a térképet olvashatatlanná teszik. Ezért ezeket a térképi elemeket el kell mozdítani a felmért helyükről , ezt eltolásnak nevezzük. Sok esetben egy tereptárgy jelentésének a kifejezése is már méreten felüli ábrázolást és esetleges eltolást eredményezett. Ha egy tereptárgy jelentőségét is hangsúlyozni akarjuk, akkor erre az esetek többségében csak a vonalvastagság növelésével van módunk. Ez további eltolást eredményezhet.

Például egy, a természetben 0,3 m vastag kőkerítés, az 1:10 000 méretarányú térképen mindössze 0,03 mm vastag lenne. A legvékonyabb, 0,1 mm-es vonallal ábrázolva is a tényleges méreténél már több mint háromszor vastagabbra tudjuk csak kirajzolni. Ha hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez a kőkerítés jelentősebb akadályt jelent a terepen, mint egy deszka, vagy drótkerítés, akkor vastagabb, 0,3 mm-es vonallal ábrázoljuk. A méreten felüli ábrázolás mértéke máris tízszeres, a terepen 3 méternek megfelelő helyet foglaltunk el vele. Az viszont gyakran előfordul, hogy egy kerítés mellett 3 méteren belül pl. egy fasor is húzódik. A fasort szintén ábrázolnunk kell, hiszen messziről jól látszik, tájékoztató jellegű objektum. Éppen e tulajdonságai miatt a fasort ábrázoljuk a helyén, és a kerítést mozdítjuk el a helyéről úgy, hogy a fasor jele és a kerítés jele között még a 0,2 mm-es rajtérközt is betartsuk.

A méreten felüli ábrázolás mértéke függ az alkalmazott méretaránytól is. A kisebb méretarányú térképeken a térképi tartalom zsúfoltságának növekedése miatt kisebb méretű jeleket alkalmazunk, mint a nagyobb méretarányú térképeken.

1:10000 és 1:25000 méretarányú topográfiai térképek

6-1. ábra 1:50000 és 1:100000 méretarányú topográfiai térképek

Egy 6 m széles műút jelének méreteire és a méreten felüli ábrázolás mértékének változására mutat példát a 6-2 táblázat a méretarány változás függvényében.

6.2. táblázat - Egy 6 m széles út méreten felüli ábrázolásának mértéke a méretarány függvényében

méretarány

alaprajzi méret (mm)

jel mérete (mm)

jel mérete a „terepen” (m)

1:10 000

0,60

1,1

11

1:25 000

0,24

0,8

20

1:100 000

0,06

0,6

60


A térképelemek elmozdításának, eltolásának a térképszerkesztési utasításban előírt hierarchiája van.

Nem mozdíthatók el a helyükről

  • a geodéziai alappontok, és a

  • természetes vízfolyások (a domborzat szintvonalaival való szoros kapcsolatuk miatt).

  • A többi, már elmozdítható térképi elem, fontossági sorrendben:

  • vasutak,

  • műutak,

  • csatornák (épített),

  • ipari létesítmények,

  • vezetékek,

  • települések,

  • töltések, bevágások, fasorok,

  • tájékoztató tereptárgyak,

  • határok,

  • kerítések,

  • növényzethatárok.

A legfontosabb és a „legpuhább” elemeket kiemeltük a szövegben, ezeket azért célszerű jól megjegyezni, mert nemcsak a térképek készítésénél, hanem sokkal gyakrabban a térképek használata során, a tájékozódásnál, a térképek tájolásánál fontos tudnunk, hogy mely térképi elemek vannak nagyobb valószínűséggel a valódi helyükön. (pl. Gyakori, hogy egy út és egy vasút szorosan egymás mellett halad. Ebben az esetben a vasút az, amelyik a helyén marad, erre célszerű a térképet tájolni, vagy ettől célszerű távolságot mérni és nem az úttól. Ez azt is jelenti, ha az autónkban már van GPS berendezés és digitális térkép, akkor - az ilyen ábrázolásmód esetén - a képernyőn a tényleges nyomvonalunk a vasút jeléhez lesz közelebb és nem az úthoz, hiszen azt arrébb tolták.)

Az ábrázolható méretek határértékei az egyes tereptárgyak ábrázolásának részletességére is hatással vannak. Egy épület alaprajzán található ki- és beugrások mindegyikét általában nem tudjuk ábrázolni (pl. budapesti Országház), de igyekszünk visszaadni – akár néhány elem túlhangsúlyozásával, megnagyobbításával – az épület jellegzetességét.

6-2. ábra Épület generalizálása

Hasonlóan járunk el a terepen, amikor gyümölcsöskerteket, szőlőskerteket térképezünk. Minden egyes parcellát nem ábrázolunk, hiszen a topográfiai térképen a tulajdonviszonyokat nem ábrázoljuk, viszont egy azonos növényi kultúrát egyben, összevontan, a jellemző körvonalával igyekszünk feltüntetni, még akkor is, ha közé néhány kisebb, jelentéktelen méretű más kultúra foltja is bekerül. Ezt a folyamatot összevonásnak, vagy generalizálásnak nevezzük.

Tehát a jelkulcsos ábrázolás során számolnunk kell:

  • a méreten felüli ábrázolás,

  • az eltolás, és az

  • összevonás

hatásaival. A térképek használhatósága, jobb olvashatósága érdekében a tereptárgyak egy részének megnöveljük a méretét a térképen, megváltoztatjuk a helyét a térképen, eltoljuk őket, ezáltal csökkentjük a térkép geometriai pontosságát . Ezzel mindenképpen számolnunk kell a térképek használata során.