Ugrás a tartalomhoz

Topográfia 6., Térképek síkrajza

Mélykúti Gábor (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

6.3 Egyezményes jelek fogalma, a jelkulcs

6.3 Egyezményes jelek fogalma, a jelkulcs

A térképi ábrázolás során a jelek alkalmazásának szükségességét és a jelek alkalmazásának következményeit láthattuk az előző fejezetben. A jelek azonban csak akkor töltik be megfelelően a szerepüket, ha az egyértelmű ábrázolás és olvashatóság érdekében az azonos tárgyakat azonos jelekkel ábrázoljuk . Az így kialakított jelrendszer elemei az egyezményes jelek , összefoglaló gyűjteményük a jelkulcs . Egy adott jelkulcs használatát egy adott térképrendszer készítéséhez kötelezően előírják. Ezzel biztosítják a térképrendszer tartalmi és formai egységét.

A jelkulcs az alábbi fő részekből áll:

  • egyezményes jelek gyűjteménye,

  • a jelek használatát magyarázó szöveges rész,

  • a térképen használható rövidítések jegyzéke,

  • írásfajták gyűjteménye,

  • a térképszelvény keretmintája, kereten kívüli megírások .

A jelkulcs célja, hogy a térkép készítői és használói azonosan értelmezzék a térképi jeleket, és a jelek mögött azonos tereptárgyakat képzeljenek el.

6.3.1 Egyezményes jelek fajtái

Az egyezményes jelekkel szemben az alábbi követelményeket támasztjuk:

  • egyszerűek legyenek,

  • következtetni lehessen a tárgy helyzetére, fekvésére, nagyságára, jelentőségére,

  • következetes legyen, a természetben egymáshoz hasonló tárgyak jele is hasonló legyen,

  • a jeleket kapcsolni lehessen egymáshoz (pl. út-rézsű)

A jeleket jellegüket, céljukat tekintve négy nagy csoportba sorolhatjuk:

  • alaprajz szerinti, felülnézetes jelek,

  • meghatározott alakú és nagyságú jelek,

  • magyarázó jelek, és

  • felületkitöltő jelek.

A következő fejezetek példáinál az EOTR T.3. jelű (1981) jelkulcsának sorszámaira szögletes zárójelben hivatkozunk.

6.3.1.1 Alaprajz szerinti jelek

Alaprajz szerint felülnézetben ábrázoljuk azokat a tereptárgyakat, melyek

  • mérete megengedi az alaprajz szerinti ábrázolását (pl. nagyobb épületek, erdő),

  • alaprajza meghaladja a számára különben előírt jel méretét

Pl. meddőhányó [46] .

6.3.1.2 Meghatározott alakú jelek

Meghatározott alakú jeleket akkor használunk, ha

  • a tereptárgy alaprajza felismerhetetlen lenne,

  • jelentősége miatt ki akarjuk emelni a tereptárgyat.

Jellegük szerint lehetnek:

  • alaprajzot utánzó, felülnézetes jelek, melyek emlékeztetnek a tereptárgy alaprajzára

  • oldalnézetes jelek, melyek emlékeztetnek a tereptárgy oldalnézeti képére

  • összetett jelek, melyek több geometriai elemből állnak, és nem emlékeztetnek a tereptárgy nézetére

  • szerkesztett jelek, melyek általában egyszerű geometriai alakzatok, (pl. kör, csillag, négyzet, háromszög) és nem emlékeztetnek a tereptárgy nézetére

6.3.1.3 Magyarázó jelek

Magyarázó jeleket használunk a már meglévő jelek kiegészítésére, kiemelésére. A magyarázó jelek nem egy tárgy helyét, hanem valamelyik jellemző tulajdonságát adják meg. Például az erdőben a fák fajtájának megadása, vagy folyónál a folyásirány megadása.

Jellegük szerint lehetnek:

  • részben meghatározott alakú jelek

  • számszerű adatok, rövidítések

6.3.1.4 Felületkitöltő jelek

Nagyobb felületek magyarázó jelei, melyek meghatározott rend szerint ismétlődve helyezkednek el a felületen belül úgy, hogy annak teljes területét kitöltsék. Alkalmazásuk rendszerint felületszínezéssel kapcsolódik össze.

Jellegük szerint lehetnek

Felületszínezés és felületkitöltő jelek kapcsolatai lehetnek:

6.3.2 Jelek elhelyezésének szabályai

Azokat a jeleket, melyek nem tükrözik vissza a tereptárgy alaprajzi helyzetét, méretét, kiterjedését, meghatározott szabályok szerint kell elhelyezni a térképen.

Jelek elhelyezésének szabályai: