Ugrás a tartalomhoz

Topográfia 6., Térképek síkrajza

Mélykúti Gábor (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

6.4 Térképek síkrajza

6.4 Térképek síkrajza

A topográfiai térképek síkrajzát többféle felmérési módszerrel is elő lehet állítani. Erre fogunk példákat látni a Felmérési technológiák c. fejezetben. A síkrajzi tartalom leggazdaságosabban és a legegyértelműbben a légifényképek terepi minősítésével állítható elő. Ez azt jelenti, hogy a térképezendő területről készített, legalább a térképezés méretarányára felnagyított légifényképekkel bejárjuk a területet, a légifényképeken beazonosítjuk a tereptárgyakat és kirajzoljuk a megfelelő jelkulcsi jeleiket .

Abban az esetben, ha az eredeti (a perspektív torzulásokkal terhelt) légifényképek helyett az átalakított, transzformált orotfotókat használjuk a terepi minősítés során, akkor a terepen beazonosított és kirajzolt síkrajzi elemek rögtön a térképi helyükre kerülnek. További vízszintes értelmű bemérésre már nincs szükség.

A fotogrammetriai technológia ma már lehetővé teszi, hogy az ország teljes területéről (a síkvidékekről és a hegyvidékekről egyaránt) ortofotók készüljenek, és a topográfiai térképek síkrajza az ortofotók minősítésével készüljön el.

A csupán az irodában végzett légifénykép minősítés még nagy gyakorlat esetén sem ad kielégítő eredményt, hiszen nem minden tereptárgy látható, vagy ismerhető fel egyértelműen a légifényképen.

A topográfiai térkép síkrajzát tartalmilag a következő fő csoportokba sorolhatjuk: alappontok, épületek és építmények, ipartelepek és közművek, vasutak, műutak és talajutak, vízhálózat és berendezései, hidak és átkelők, hírközlő vonalak, határok, kerítések, növényzet és talajnemek, domborzat síkrajzi elemei .

A teljesség igénye nélkül, az egyes csoportokon belül bemutatunk néhány gyakran előforduló tereptárgyat és megmutatjuk a jelek használatának sajátosságait, szabályait az 1:10 000 méretarányú térképek esetén.

6.4.1 Alappontok

A topográfiai térképek geometriai alapját, szerkezeti összhangját a geodéziai alappontok biztosítják. Az alappontokat koordinátáik segítségével kell felszerkeszteni a térképlapra. Az alappontok a helyükről nem mozdíthatók el! A felsőrendű alappontokat minden esetben fel kell tüntetni, az alacsonyabb rendű pontok közül annyit, hogy a térkép egy négyzetdeciméterére 3-4 pontnál több ne essen.

Az alappontok jele mellett feltüntetjük a pont számát, tengerszint feletti magasságát (dm élesen) és ha földhalmon (hompon) van, akkor a környező terepszinttől mért relatív magasságát is (dm élesen). (pl. háromszögelési pont halmon [3] )

Ha az alappont egyéb jellegű építményen található, annak jelével összevontan ábrázoljuk. (pl. háromszögelési pont kéményen [4] )

Magassági alappontok tengerszint feletti magasságait cm élesen írjuk meg. Ha a térképi tartalom sűrűsége már nem engedi meg a feliratok elhelyezését, egy sorszámot helyezünk csak el, mely a kereten kívül elhelyezett adatra mutat.

6.4.2 Épületek és építmények

Az állandó jellegű épületeket és építményeket méretüktől függően alaprajz szerint, vagy meghatározott alakú és méretű egyezményes jellel kell ábrázolni.

Épületek feltüntetésére a legkisebb jel mérete 0,7 mm*1,0 mm [12] , ezt alkalmazzuk a 35 m2-nél kisebb, de jelentős, valamint a 35-70 m2 közötti épületek esetén. Ennél nagyobb alapterületű épületeket alaprajz szerint ábrázoljuk és az emeletszám függvényében felületszínezést alkalmazunk. Pl. épület

  • 12 m magasságig, fsz. vagy 1 em. [12] ,

  • 12-25 m magasság között, 2-4 em. [13],

  • 25-35 m magasság között, 5-7 em. [14],

  • 35 m-nél, vagy 7 em-nél magasabb [15].

A középületeket 0,3 mm vastag vonallal rajzoljuk és magyarázó feliratot alkalmazunk (rövidítés pl. Isk. - iskola, Pu. - pályaudvar).

Az egymáshoz 2 m-nél közelebb álló épületeket egybe rajzoljuk, közéjük elválasztó vonalat teszünk. Egybe rajzolt épületeknél elválasztó vonalat teszünk oda is, ahol az emeletszám változik.

A pince, pincesor jele példa a jelek összevonhatóságára, ha azok különben fednék egymást, de az ismétlődést ki akarjuk fejezni [34] .

A 6 m-nél keskenyebb utcákat 0,6 mm-es párhuzamos vonallal, e felett alaprajz helyesen ábrázoljuk.

6.4.3 Ipari létesítmények

Ipartelep az a terület, amelyen az épületek, építmények döntő többsége a termelés, vagy szolgáltatás céljait szolgálja. Általában igen zsúfolt területek, ábrázolásuk nehéz, de az épületeknél, építményeknél elmondottak érvényesek ide is. Az ábrázolásukat ki kell egészíteni a tevékenységre utaló magyarázó megírással (név, vagy tevékenység).

Külszíni bányáknál, meddőhányóknál a rézsűket csak akkor tüntetjük fel, ha relatív magasságuk a 0,5 m-t meghaladja [46, 50, 51].

Egyszerű oszlopon (fa, fém, beton) lévő villanyvezetéket az [59] jellel kell ábrázolni, bemérni csak a töréspontokat kell (az egyes oszlopokat nem), a vezeték jelén elhelyezett pontok és nyilak csak jelek, és nem az oszlopok helyeit jelölik! A töréspontnál azonban mindig ki kell rajzolni a pontot és a két nyilat.

A fém, vagy beton tartószerkezeten lévő, rendszerint magasfeszültségű villanyvezetékeket a [60] jellel ábrázoljuk, ebben az esetben a vezeték jelén lévő kis téglalapok a tartószerkezetek bemért, tényleges helyét jelölik! (A terepen történő tájékozódásnál ezt jól ki lehet használni, hiszen külterületen, erdőben más épített objektum, támpont nemigen áll rendelkezésre.) A villamos távvezetékeket településen belül nem ábrázoljuk.

A gyárkéményt (amely többnyire háromszögelési pont is) mindig a valódi helyén ábrázoljuk, hiszen távolról látható, jó tájékozási pont.

6.4.4 Vasutak

A vasútvonal a legállandóbb jellegű és stratégiailag legfontosabb közlekedési vonal. A természetes vízfolyások után az első, melyet mindig a valóságos helyén kell ábrázolni. Ez azért fontos, mert a vasútvonalak a földi és légi tájékozódásnak is fontos vonatkozási elemei. A vasútvonal bemért helye az alépítmény, illetve a töltés tengelyvonala. Erre illeszkedik a térképen a jel tengelyvonala.

A térképi jele 0,5 mm vastag fekete vonal [66 – 76], mellyel kifejezzük még azt is, hogy hány vágány pár fut egymás mellett, villamosított-e, töltésen, bevágásban, támfalak között, vagy alagútban halad. Részletesen ábrázoljuk a közutakkal való kapcsolatát, kereszteződéseket, és a különböző vasúti berendezéseket (pl. szemafor [77]).

6.4.5 Utak

A vasút utáni legfontosabb térképi elemek az utak. Az utak természetbeni tengelyvonalának és a térképi jel geometriai tengelyvonalának egybe kell esnie. Az utakat megkülönböztetjük építésük, burkolatuk és minőségük szerint. Az utakat minőségüktől függően egy vonallal, vagy két párhuzamos vonallal ábrázoljuk. Ha két párhuzamos vonal az út jele, akkor a vonalak távolsága nem az út tényleges szélességét fejezi ki, hanem a jelkulcsban rögzített állandó érték!

Az épített utakat mindig két párhuzamos vonallal ábrázoljuk és narancsszínű felülnyomással látjuk el. Ilyenek az autópálya [93], az autóút [94], és a műút [98]. Az út jelében, az út irányában megírjuk a burkolat és koronaszélességet m-ben és a burkolat anyagát jelző betűt (A-aszfalt, B-beton, stb.). A főközlekedési út jele mellett megírjuk a hivatalos számát is.

A javított talajút , melynek felületén kőszórás van, de alépítménye nincs, szintén két párhuzamos vonallal ábrázoljuk és sárga felülnyomással látjuk el.

Belterületen csak akkor rajzoljuk ki az út jelét, ha az utca szélessége (faltól-falig) meghaladja az útfelület szélességének háromszorosát. Különben csak narancs színű felülnyomással jelöljük a burkolt útfelületet, a határvonalának meghúzása nélkül.

Talajutakat , ha azok szélessége 5-10 méter, akkor 0,3 mm vastag, folyamatos fekete vonallal rajzoljuk. Ha a talajút szélessége a 10 métert meghaladja, akkor két 0,1 mm-es vonallal ábrázoljuk a tényleges, terepi szélességnek megfelelően , a szélességét az út vonalában megírjuk [106].

A mezei és erdei út csak helyi közlekedési célokat szolgál. A légifényképeken egy település határában ebből látni a legtöbbet. Jelölése 0,3 mm vastag, hosszú szaggatott vonal. Kirajzolásánál a kapcsolatok egyértelmű ábrázolása érdekében ügyelni kell arra, hogy az éles kanyarulatokhoz és a kereszteződésekhez mindig vonalszakasz és ne szünet kerüljön.

Az ösvényeket, gyalogutakat , melyek a légifényképeken még szintén jól felismerhetők, 0,2 mm vastag, rövid szaggatott vonallal jelöljük.

Az utak mentén a 0,5 méternél magasabb töltéseket [113] és bevágásokat [112] és árkokat feltüntetjük.

6.4.6 Vízrajz

A vízhálózat ábrázolása a legösszetettebb feladat a térképezés során. Megkülönböztetünk természetes (vízfolyások, tavak) és mesterséges (csatornák, tavak, tározók) vizeket és ezek berendezéseit.

A természetes vizek gondos ábrázolása azért nagyon fontos, mert egy táj jellegét alapvetően meghatározzák, és szoros kapcsolatban vannak a terep domborzatával. Ezért helyükről sohasem szabad őket elmozdítani.

A vízrajzi elemek kiválóan tájékoztatnak, a földi és légi tájékozódásnak is fontos vonatkozási elemei, ezen kívül alapvetően befolyásolják a terepen a mozgási lehetőségeket is. (Egy kis árok, csatorna miatt, ha nem találunk a közelben hidat, több kilométeres kerülőre kényszerülhetünk. pl. Hortobágy és környéke)

A vízrajz és elemei a térképen döntő mértékben kék színnel jelennek meg. A jelek a térképnyomaton sötétkék színűek, a vízfelületek felületszínezését pedig világoskék színnel végezzük. A terepmunka során a sötétkék helyett a jeleket sötétzölddel rajzoljuk, mert a kék szín a későbbi feldolgozás során a foto-másolatokon nem képződik le.

A természetes vizek partvonalait nem a pillanatnyi vízszint szerint, hanem a középvízszintnek megfelelően ábrázoljuk a térképeken. Ennek meghatározása nem a terepfelmérő feladata. A partvonal kialakítását azonban meg kell határozni (szakadó-, sziklás-, köves-, homokospart [119-125]). A természetes vízfolyások (ér, patak, folyó, folyam) a domborzat mélyvonalában haladnak, és nevük van.

A mesterséges vízfolyások (épített csatornák) nem, vagy csak kevéssé követik a domborzati formákat. (Léteznek pl. csatornahidak, melyek a csatorna vizét akár 10-20 méterrel a völgyben húzódó folyó fölött vezetik át.)

A természetes vízfolyásokat és a csatornákat a szélességük függvényében

  • 3 m szélességig egy, folyamatosan vastagodó vonallal,

  • 3-5 m között két párhuzamos vonallal, 0,5 mm térközzel,

  • 5 m felett két vonallal, mérethelyesen ábrázoljuk [117] .

Ábrázoljuk továbbá a vizek tartozékait, a zsilipet, gátat, sarkantyút, hajóállomást, horgonyzóhelyet, mólót, stb.

A vízrajzhoz tartoznak továbbá a források, kutak, víztornyok, hidroglóbuszok, stb.

6.4.7 Hidak és átkelők

A hidakat méretüknek, építési anyaguknak és szerkezetüknek megfelelően ábrázoljuk. A hidak jele fekete színű, iránya mindig a természetbeni irányának felel meg. A hídon átvezető út, vagy vasút jelét a híd előtt 0,3 mm-rel megszakítjuk. Az áthidalt utat, vasutat, folyót viszont a híd jeléig kirajzoljuk. Feltüntetjük a jel mellett a híd hosszát, szélességét és teherbírását is [180] .

Feltüntetjük még az átereszeket és az egyéb átkelési lehetőségeket is, mint pl. a komp, a csónakos átkelő, gázló.

6.4.8 Hírközlő vonalak

Ide tartoznak a rádió és TV állomások, a mobil telefon szolgáltatók antennái (pl. [191]  ), valamint a távíró és távbeszélő vezetékek [193] . A vezetékeket településen belül nem, ha nyomvonalas létesítmény mentén haladnak, csak szakaszosan ábrázoljuk.

6.4.9 Határok

A határoknak két alapvető formáját különböztetjük meg a térképeken. Az egyik csoport a közigazgatási határok, a másik a növényzethatárok.

A közigazgatási határok, a államhatár [195], a megyehatár [196], a városhatár [197] és a községhatárok [198]. Ha a határvonal nyomvonalas létesítmény mentén halad, csak szakaszosan ábrázoljuk. Ha két határvonal egybeesik, csak a magasabb rendűt ábrázoljuk.

A növényzethatár jele az 1 mm sűrű fekete pontsor, ha a határvonal határozottan megállapítható [199]. Csak azok között a növénykultúrák között teszünk különbséget, és rajzoljuk ki a határvonalát, amelyeket a jelkulcs a Növényzet és talajnemek c. fejezetben felsorol.

Ezek az állandó jellegű, gyakran kiépített (pl. rizsföld, szőlő, gyümölcsös, komló, erdő), több éven át tartósan ugyanazon növény termesztésére használt területek. (Pl. szántó területen belül a búza, kukorica, burgonya stb. táblák között nem teszünk különbséget, akár milyen jól elhatárolhatók egymástól, hiszen ez évente változhat. A térképen csak az a kategória szerepel mindegyik esetében, hogy szántó.)

Ha a növényzethatár elmosódik, akkor ritkább, 1,5 mm távolságban lévő pontokkal határoljuk körbe a területet [200].

A védett területek határát folyamatos 0,1 mm-es vonallal jelöljük, melyen 3 mm-enként jobbra-balra merőlegesen egy kis tüskét rajzolunk [201].

6.4.10 Kerítések

A térképen csak az anyaguknál és méretüknél fogva akadályt jelentő kerítéseket ábrázoljuk. Ezek a külterületen az 1 m-nél magasabb és 50 m-nél hosszabb, belterületen a 100 m-nél hosszabb beton-, kő-, téglakerítések [202], a beton-, kő-, téglalábazatú vas- és drótkerítések [203], a drót-, deszka-, és léckerítések [204], és az élősövények [205]. (pl. sportpályák, parkok, középületek kerítései) A kerítésnek megfelelő kősort is ábrázoljuk [207].

Ebbe a csoportba, mint akadályok tartoznak a töltések is. A töltéseket akkor ábrázoljuk, ha a magasságuk az 0,5 m-t, hosszuk a az 50 métert eléri. Attól függően, hogy a töltés teteje csak gyalogosan járható, vagy gépkocsival is lehet rajta közlekedni, de egy-egy oldalának a lejtőalapja kisebb 10 m-nél, vagy azt meghaladja, különböző jellel ábrázoljuk [206].

6.4.11 Növényzet és talajnemek

A topográfiai térképeken csak az állandó jellegű növényzetet ábrázoljuk . A térképen 10 mm2-nél kisebb, vagy a 25 mm2-nél kisebb, de gazdaságilag jelentéktelen növényzettel fedett területeket (rét, legelő, nádas) csak akkor ábrázoljuk, ha az tájékoztató jellegű. A legkisebb növényzetfoltot is legalább 10 mm2 nagyságúnak ábrázoljuk a térképen.

A térképen 1 mm-nél keskenyebb parcellákat csak indokolt esetben, a növényzethatár jele nélkül, a parcella hossztengelye mentén a növényzet megfelelő jelét (pl. szőlő) sorba rajzolva ábrázoljuk. A különböző növényzetfajták felületkitöltő jelét – az ehhez hasonló rendkívüli esetektől eltekintve – mindig a térkép É-D-i keretvonalával párhuzamosan rajzoljuk.

Szántó esetében sem felületkitöltő jelet, sem felületszínezést nem alkalmazunk .

A szál-erdőben és fiatal erdőben felületkitöltő jelet nem alkalmazunk, de a fafajtára utaló magyarázó jelet elhelyezünk [225], [226]. Az erdős területeken kívül, az egyedülálló tájékoztató jellegű fákat [219], [220], facsoportokat [224]  feltüntetjük.

A terepfelszínnek a járhatóság szempontjából érdekes talajviszony ait felületkitöltő jelekkel ábrázoljuk (pl. túrásos-, homokos-, köves-, kavicsos-terület [247-250]).

Igen gyakori és fontos, tájékoztató jellegű tereptárgy a fasor . Jele az egymástól 5 mm távolságra lévő 0,8 mm átmérőjű nullkörök sorozata [222]. Ez a szabályos jelsorozat fejezi ki azt, hogy az adott vonalban, pl. út mentén, fasor található, és nem azt jelenti, hogy a nullkörök helyén van egy-egy fa! Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a légifényképeken minden egyes fa nagyon jól látszik. A légifényképek minősítésekor tehát nem a fasor egyes fáit kell kirajzolni, a kisebb fát kisebb nullkörrel, a nagyobb fát pedig nagyobbal, hanem a fasor vonalában kell a fasor jelét, az adott méretű és térközű nullkör sorozatot elhelyezni.

felületszínezés

felületkitöltő jel nincs

felületkitöltő jel van

nincs

szántó

ritka szál-erdő, ritka fiatal-erdő kivágott, leégett erdő

halvány sárga

rizs, komló, veteményes kert, füves terület, díszkeretek és parkok, sás és nád

sárga

bokros ipari növény, szőlő, szőlő gyümölcsfákkal

világos zöld

fiatal erdő < 4m,

törpe erdő, sűrű bozót, fajellegű ipari növény gyümölcsös, bokros gyümölcsös,

sötét zöld

szál-erdő > 4m

kék vízszintes

mocsár

kék függőleges

szikes

6.4.12 Domborzat síkrajzi elemei

A terep domborzatát a topográfiai térképeken szintvonalakkal, relatív és abszolút (tengerszint feletti) magasságok megírásával, valamint egyezményes jelekkel ábrázoljuk. A szintvonalas domborzatábrázolást természetes terepfelszínű, és 40°-nál kisebb lejtőszögű területeken tudunk csak alkalmazni. Az ettől eltérő esetekben (pl. vízmosás, sziklafal, rézsű, stb.) a magasság hirtelen változásainak (rendellenességeinek) kifejezésére egyezményes jeleket használunk. Ezeket a jeleket tekintjük most át. A szintvonalas ábrázolás szabályait a következő fejezetben tárgyaljuk részletesen.

Azokon a területeken, ahol a domborzati viszonyokat nem tudjuk szintvonalak segítségével kifejezni, valamilyen felszíni rendellenesség, hirtelen magasságváltozás tapasztalható. Ezek a területek azonban vízszintes értelemben jól körülhatárolhatók és általában nem nagy kiterjedésűek. Ezért ezeket a rendellenességeket a síkrajzi elemekhez hasonlóan, alaprajzi formában ábrázoljuk. A hirtelen magasságváltozások mértékét pedig relatív magassági adatokkal megírjuk a jelek mellett.

A hirtelen magasságváltozások eredete lehet természetes, vagy mesterséges . A természetes eredetűeket a szintvonalakkal megegyező (narancs) színnel, a mesterséges eredetűeket a síkrajzi vonalak (fekete) színével ábrázoljuk.

Egyezményes jelekkel kell ábrázolni a 0,5 m-t meghaladó hirtelen magassági változásokat, pl. tereplépcsők, horpadások, karsztlyukak, metsződések, vízmosások, stb.

Ezeknek a jeleknek a használata, rajzolása során a síkrajzi elemek rajzolásának szabályai érvényesek, de természetüknél fogva, fokozottan ügyelni kell a szintvonalakkal való tökéletes összhangra, melyekkel a következő fejezetben foglalkozunk részletesen.