Ugrás a tartalomhoz

Tájrendezés és tájvédelem 3., A tájrendezést megelőző vizsgálatok, tájanalízis

Dr. Dömsödi János (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

3.4 Talajföldrajzi beosztás

3.4 Talajföldrajzi beosztás

A talajtani (területi) beosztás, osztályozás: a természeti földrajzi és genetikai tagolódás szerin történik.

Azért genetikai: mert a talajtípusok fejlődési, kialakulási folyamatát is figyelembe veszi.

Azért természeti földrajzi (talajföldrajzi), mert a képződés helyét is szem előtt tartja. Ebből következik, hogy a különböző talajtípusok országos elterjedése, ill. területi tagolódása: közelítően követi a természeti földrajzi tájbeosztást. Ezért a mintegy 230 kistájegység mindegyikének megvan a sajátos klíma-, vegetáció-, talajadottsága: a sajátos talajtípusai. A talajtípusok elterjedését a 2. ábra mutatja.

Az uralkodó művelési ág a szántó (4,7 millió ha), ezért a birtokrendezés vonatkozásában nem csak a tájhasználat, hanem a földhasználat: a művelhetőség, azaz a talajtechnológiai adottságok szerint (a fizikai talajféleség szerint) is osztályozni kell a művelt (elsősorban szántó, valamint a szőlő, gyümölcsös) területeket: agyag, homok, vályog, homokos vályog, vályogos homok, homokos agyag, valamint sekély termőrétegű, szikes és tőzeges területek. A gyakorlati földhasználat, ill. a fizikai talajféleségek szerint a felosztás a következő:

  • Savanyú, humuszszegény homoktalajok: humusztartalmuk 1% alatti, vízelvezető képességük 40-60 mm/h.

  • Savanyú, humuszos homoktalajok: humusztartalmuk 1% fölötti, vízelvezető képességük 20-40 mm/h.

  • Meszes, humuszszegény homoktalajok: humusztartalmuk 1% alatti, vízelvezető képességük 40-60 mm/h.

  • Meszes, humuszos homoktalajok: humusztartalmuk 1% fölötti, vízelvezető képességük 20-40 mm/h.

  • Kitűnő vályog- (öntésanyagon, löszön képződött) talajok: kémhatásuk semleges vagy gyengén lúgos, humusztartalmuk 2-6%, a humuszos réteg vastagsága 50-200 cm (a javítás igénye, a degradáció nem, vagy kevésbé jellemző).

  • Felszínen savanyú, vályog- és agyagtalajok: a felszíni réteg savanyú, kötöttebb, gyengébb vízelvezető képességű, néha mészigényes, jelentős a nyers humusz, ill. szervesanyag-tartalom, a humuszos réteg vastagsága 60-150 cm.

  • Erősen kötött, savanyú, mészigényes agyag- és vályogtalajok: víztartó képességük igen nagy, de erősen duzzadók, repedezők, vízelvezető képességük 5-15 mm/h, humusztartalmuk 3-6%, a humuszos réteg vastagsága 80-150 cm.

2. ábra. A magyarországi talajtípusok elterjedése (Stefanovits, Szűcs és Dömsödi után összevonással).

A főtípust a római számok, a típust az index-számok rendszerezik. 1= futóhomoktalajok (I1), 2= rendzinatalajok (II1), 3= erubáztalajok (II2), 4= erősen savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok (III1), 5= podzolos barna erdőtalajok (III2), 6= agyagbemosódásos barna erdőtalajok (III3), 7= pszeudoglejes barna erdőtalajok (III4), 8= Ramann-féle barna erdőtalajok (barnaföldek) (III5), 9= kovárványos barna erdőtalajok (III6), 10= csernozjom barna erdőtalajok (III7), 11= terasz csernozjom talajok (IV3), 12= típusos mészlepedékes csernozjom talajok (IV1.1), 13= alföldi mészlepedékes csernozjom talajok (IV1.2), 14= mélyben sós alföldi mészlepedékes csernozjom talajok (IV1.3), 15= réti csernozjom talajok (IV2), 16= mélyben sós réti csernozjom talajok (IV2.1), 17= szoloncsák talajok (V1), 18= szoloncsák-szolonyec talajok (V2), 19= réti szolonyec talajok (V3), 20= sztyeppesedő réti szolonyec talajok (V4), 21= szolonyeces réti talajok (VI1), 22= réti talajok (VI2), 23= öntés réti talajok (VI3), 24= lápos réti talajok (VI4), 25= különböző mértékben lecsapolt és telkesített rétláptalajok (VII1), 26= lápföldes talajok (VII1.5), 27= mocsári, ártéri erdők talajai (VIII1), 28= nyers öntéstalajok (IX).

  • Sekély termőrétegű talajok: az altalajban közel a felszínhez a növények gyökerei által hasznosíthatatlan meszes, szikes, glejes padokat vagy mérgező anyagokat tartalmazó vályog- és agyagtalajok.

  • Tőzeg- és kotutalajok (láptalajok).

  • Mezőgazdasági termelésre alkalmas szikes talajok (főként szolonyecek).

  • Mezőgazdasági termelésre feltételesen alkalmas szikes talajok (részben szolonyec, részben szoloncsák-szolonyec talajok).

  • Mezőgazdasági termelésre alkalmatlan szikes talajok (főként szoloncsákok, szoloncsákok-szolonyecek).

A köves talajokon levő nagy mennyiségű kőzettörmelék (kb. 80%) miatt a talaj szerkezeti tulajdonságai nem érvényesülnek. A teljesen kavicsból álló talajok a legdurvább váztalajok. A homoktalajokban a homokszemcsék nagysága alapján finom és durva szemcséjű homoktalajokat különböztethetünk meg. A legsilányabb homoktalajok rétegesen javíthatók. Az agyagtalajok hasznosítása talajtechnológiai szempontból a legtöbb szakértelmet követeli meg. A tisztán agyagos talaj mezőgazdasági művelésre csaknem alkalmatlan. A nedves, hideg agyagtalaj vízrendezés nélkül ne, vagy alig művelhető. A nehéz agyagos talajok rét, legelő művelési ágú hasznosítása célravezetőbb. A szerves (tőzeges) talajok is szélsőségesek,ásványi részt nem vagy alig tartalmaznak, nagy vízkapacitásúak, de víz nélkül a tőzeg gyorsan oxidálódik (kotuképződés). A sós, szikes talajok legszembetűnőbb jellegzetessége a „sókivirágzás” és a mélységi „szikfok” (leásással lehet felismerni). A szódás talajok a talajok mikroreliefjével vannak szoros összefüggésben (Duna-Tisza köze, nedves, mocsaras térségek). A szolonyecek lehetnek szántók, a szoloncsákok többnyire gyepek,nádasok. A szikesek javítása összetett feladat: gyakran vízrendezés és fizikai, kémiai talajjavítás.

Művelhetőség. Az agyagtartalomtól függően, a művelhetőség szempontjából különböző kategóriákat különböztethetünk meg: agyagos vályog (50% agyag); vályogos agyag (60% agyag); nehéz kötött agyag (75%-nál több agyag). A nagy kötöttség következtében gyakori a kötötten morzsás (poliéderes), diós, hasábos, oszlopos szerkezet, vagy a szerkezet nélküli állapot. Mindez szélsőséges vízforgalommal, szélsőséges és kedvezőtlen levegő-forgalommal jár együtt. Gyakran telítetlenek (a kolloidok felületén jelentős mennyiségű H-ion), meszezésre szorulnak. A száraz agyagtalaj szikla keménységű, nagyon rögösödő, nedves kenődő (ezért a művelés időpontját nehéz eltalálni).