Ugrás a tartalomhoz

Tájrendezés és tájvédelem 3., A tájrendezést megelőző vizsgálatok, tájanalízis

Dr. Dömsödi János (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

3.5 Agrárökológiai potenciál szerinti beosztás

3.5 Agrárökológiai potenciál szerinti beosztás

Ez a beosztás a mezőgazdaság adottságait (éghajlat, talaj, hidrológia) és annak a nagyobb földrajzi egységeit veszi alapul és a települések közigazgatási határaihoz igazodik.

I. Dunai Alföld

Dunamenti –síkság
Duna-Tiszaközi hátság
Bácskai hátság
Mezőföld
Drávamenti-síkság
F
G
  1. Dunai Alföld

    1. Dunamenti –síkság

    2. Duna-Tiszaközi hátság

    3. Bácskai hátság

    4. Mezőföld

    5. Drávamenti-síkság

  2. Tiszai Alföld

    1. Felső-Tisza-vidék

    2. Közép-Tisza-vidék

    3. Alsó-Tisza-vidék

    4. Észak-alföldi hordalékkúp-síkság

    5. Nyírség

    6. Hajdúság

    7. Berettyó-Körös-vidék

    8. Körös-Maros köze

  3. Kisalföld

    1. Győri-medence

    2. Marcal-medence

    3. Komárom-Esztergomi-síkság

  4. Nyugat-magyarországi peremvidék

    1. Alpokalja

    2. Sopron-vasi-síkság

    3. Kemeneshát

    4. Zalai-dombság

  5. Dunántúli dombvidék

    1. Külső-somogy

    2. Belső-somogy

    3. Tolna-Baranyai-Dombság

  6. Mecsek-vidék

    1. Mecsek és Mórágyi-rög

  7. Dunántúli-középhegység

    1. Bakony-vidék

    2. Vértes és Velencei-hegység vidéke

    3. Dunazug-hegység

  8. Észak-magyarországi hegyvidék

    1. Dunakanyar hegyvidéke

    2. Nógrádi-medence

    3. Cserhát-vidék

    4. Mátra-vidék

    5. Bükk-vidék

    6. Heves-Borsodi-medencék és dombságok

    7. Észak-borsodi-hegyvidék

    8. Tokaj-Zempléni-hegyvidék

3. ábra. Magyarország agrárökológiai tájfelosztása (Ghimessy, 1984).

1. Dunai Alföld, 2. Tiszai Alföld, 3. Kisalföld, 4. Nyugat-magyarországi peremvidék, 5. Dunántúli-dombvidék, 6. Mecsek-vidék, 7. Dunántúli-középhegység, 8. Észak-magyarországi hegyvidék

A földhasználat a művelési ágak, a faj, ill. fajtakiválasztások, valamint a termelési, termesztési technológiák (részelemek) megfelelő alkalmazásával, kiválasztásával valósul meg. A földhasználat teljesítőképességének: agroökológiai potenciáljának kihasználtsága az egyes agroökológiai egységekben, ill. azok kistájain igen különböző, gyakran csak 50-60%.

A racionális földhasználat-tájhasználat lényege, alapkritériuma az, hogy a földet arra használjuk amire a legalkalmasabb. A termelés (növénytermesztés, erdészet, kertészet) hozama növelhető, ha a különböző természeti tájak művelési ág- és vetésszerkezetét az ökológiai (meteorológiai, hidrológiai és talaj) viszonyoknak megfelelően alakítjuk ki.

A termőhelyi tényezők közül vitathatatlanul egyik legfontosabb tényező a talaj, mivel a „termékenységet” kialakító tulajdonságainak egy része (ellentétben pl. a meteorológiai tényezőkkel) mesterséges beavatkozásokkal (melioráció, agrotechnika) megváltoztatható, befolyásolható. A melioráció gyakran a földvédelemmel összefüggően valósul meg, amely a termőföld termőképességének tartós növelését szolgálja.

A tájrendezés-tagosítás-birtokrendezés során arra kell törekedni, hogy a kialakításra kerülő táblán belül lehetőleg azonos adottságú területeket, azonos tulajdonságú talajokat vonjuk össze.