Ugrás a tartalomhoz

Tájrendezés és tájvédelem 3., A tájrendezést megelőző vizsgálatok, tájanalízis

Dr. Dömsödi János (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

3.9 Erdőgazdálkodási tájbeosztás

3.9 Erdőgazdálkodási tájbeosztás

Az erdőgazdálkodási tájbeosztás alapvetően a földrajzi nagytájakhoz (I. Alföld; II. Kisalföld; III. Alpokalja; IV. Dunántúli dombság; V. Dunántúli-középhegység; VI. Északi-Középhegység) igazodik.

A nagytájakon 50 erdőgazdasági tájat különíthettek el, amelyek további 77 tájrészre tagolódnak 7. ábra.

7. ábra. Magyarország erdőgazdálkodási tájai (Danszky, 1983).

I. Alpokalja, II. Dunántúli-dombság, III. Kisalföld, IV. Dunántúli-középhegység, V. Északi-középhegység, VI. Alföld

Tájrendezés szempontjából meghatározó szerepe van az erdők rendszertani felosztásának.

Hasznosításuk szerint.

Az őserdő: érintetlen (vadon), amely ember által nem befolyásolt spontán fejlődéssel alakult ki.

A másodlagos őserdő: amelyben az ember korábban beavatkozott, de az már nem ismerhető fel, mivel a természet évszázadok óta zavartalanul uralkodik benne.

A pionír erdő: a szukcessziós fejlődés kezdetén levő,un. pionír fajokból álló természetes erdő.

A gazdasági erdő: az emberi céloknak kialakított, gazdálkodással hasznosított erdő, amely lehet:

  • Természetes erdő: természetes újulatokból származó ember által kezelt őshonos fafajokból álló erdő (természetes, eredeti erdőtársulás).

  • Származék erdő: külső beavatkozás következtében néhány ellenálló őshonos fafajra degradálódott, de még háborítatlan erdőtalajon kialakult természetes erdő.

  • Természetszerű erdő: őshonos fafajokból mesterségesen létrehozott erdő.

  • Ültetvényszerű (kultúr-) erdő: nem őshonos fafajokból, mesterségesen kialakított erdő.

  • Faültetvény: meghatározott termék, vagy szaporítóanyag nyerését szolgáló, általában intenzív kezelésű, mesterségesen kialakított erdő.

Eredetük szerint.

  • A szálerdő: magról vagy dugványról eredt fákból álló erdő.

  • A sarjerdő: tuskó- vagy gyökérsarjból eredet fákból álló erdő.

  • A vegyes eredetű erdő: mag- és sarjeredetű fákat egyaránt tartalmaz.

Gazdálkodási módok szerint.

Vágásos erdő: a vágások az erdőt térben és időben érintik (vágáskor, vágásterület).

  • Tarvágásos erdő: a tarvágások következtében jön létre, az utódállományok egykorúak.

  • Felújító-vágásos erdő: a fokozatos felújító-vágás eredménye, az utódállomány nem egykorú.

  • Szálaló-vágásos erdő: jellemzője, hogy az ilyen módon kialakult erdőnek nincs vágásterülete és vágáskora.

Rendeltetés szerint.

Gazdasági erdő (GE): valamilyen termék létrehozására szolgál, pl.:

Fatermelés (FT).

Szaporítóanyag termelés (SzT)

  • magtermelő állományok (MÁ),

  • magtermesztő ültetvények (MP),

  • dugványtermelést szolgáló állományok (VSz).

Vadgazdálkodás (VG)

  • vadvédelem (VV),

  • zárttéri vadgazdálkodás (ZG),

  • vadaskert (VK).

Védelmi erdő (VE): fő rendeltetése az élő és élettelen környezeti elemek (fafaj, növényzet, állatvilág) és mesterséges objektumok közvetett vagy közvetlen védelme.

Településvédelmi erdő (TLV)

  • lakott területeket (LTV),

  • ipartelepek, üzemek környezetét (IÜV),

  • gyógyintézetek környezetét (GYV),

  • zaj-, por-, levegőszennyeződés ellen (ZAV).

Természetvédelem (TV).

Talajvédelem (TAV)

  • meredek terület (MT, 8. ábra),

  • futóhomok, kotu (FHK),

  • vízmosás (VMO),

  • mezővédő erdő (MVE),

  • gyenge termőhely (GYE),

  • talajvédő cserjés gyep (CSE),

  • rekultivációs terület (REK).

Egyéb védelem (EV)

  • vízgazdálkodási célokat szolgáló (VÍZ, 9. ábra),

  • út, vasút (ÚT, 10. ábra),

  • épület, üzem (ÉP),

  • bányabiztonsági övezet (BÁ).

Közjóléti erdők (KJ): az üdülést, sportot, rekreációt szolgálják, pl.:

  • parkerdő (PA),

  • sétaerdő (SE),

  • sport, üdülés és turisztikai célokat szolgáló erdő (SP),

  • kultúrtörténeti emlékhely (KTE).

Az erdő egyéb rendeltetése (ER)

  • tudományos célú kutatás, oktatás (TKO),

  • szennyvíz, hígtrágya elhelyezés (SZH),

  • egyéb (EGY).

8. ábra. A talajvédő fásítás elrendezése vízgyűjtőben.

E= erdő (mezőgazdasági művelésre nem alkalmas terület), ES= erdősáv, FCs= facsoport, Cs= cserjesáv, E1E2= erdő 25%-os lejtőn, ES1= erdősáv gerincen lehordás ellen, ES2= erdősáv domború lejtőn lehordás ellen, ES3= erdősáv homorú lejtőkön vízszabályozásra, FCs1= facsoport rövid művelési hosszúság kiküszöbölésére, FCs2= facsoport művelési irány kijelölésére, Cs1= cserjesáv művelési irány kijelölésére, Cs2= cserjesáv rövid munkaút megújítására, Cs3= cserjesáv homorú lejtő erdősávja felett, víz- és hordalékfogó.

9. ábra. Öntözött területek vizes létesítményeinek védőfásítása.

A= a víztározók mentén a cserjékből álló védősáv-szegély első sorát a középvízszint közelébe kell ültetni, az erdősáv 20-60 m széles legyen, B= a sávok elhelyezése az elosztó csatorna két oldalán.

Végezetül célszerű megemlíteni a „klasszikus” (a Római Birodalomban is használt) területi-táji kategóriák elnevezéseit is. 1. Provincia= tartomány, pl. Kárpát-medence; 2. Territórium= tájkörzet, pl. Nagy-Alföld; 3. Régió= nagytáj, pl. egy Nemzeti Park; 4. Municípium= táj, pl. egy Tájvédelmi Körzet; 5. Vicus= középtáj, pl. egy erdészet, természetvédelmi terület; 6. Saltus= kistáj,pl. egy mezőgazdasági üzem; 7. Villa rustica= tájrészlet, pl. tábla, dűlő; 8. Centuria= tájsejt, pl. tanya; 9. Locus= hely.

10. ábra. Az autópálya által megbontott tájharmóniát fásítással (az eltérő színű, formájú és térhatású facsoportok, cserjecsoportok elhelyezésével) lehet visszaállítani.

Összegzésként megállapítható, hogy a tájak vizsgálatával, tervezésével kapcsolatos ismereteket, információkat a legkülönbözőbb lehatárolási rendszerekből kell felderíteni összegyűjteni. A munkát nehezítik a különböző jellegű nyilvántartások, térképrendszerek (méretarányok, a tartalom, szerkezet eltérő jellege stb.).