Ugrás a tartalomhoz

Tájrendezés és tájvédelem 4., Tájrendezési (tervezési) formák

Dr. Dömsödi János (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

4.2 Szakágazati tartalmi sajátosságok

4.2 Szakágazati tartalmi sajátosságok

A tájrendező munkája szerteágazó. A feladatok és a tájtervezési formák (műfajilag is) sokfélék:

  • Területrendezési (települési rendezési) tervek, általános rendezési tervek.

  • Tájrendezési tanulmányok, tanulmánytervek, különböző területekre, létesítményekre.

  • Környezeti hatásvizsgálatok.

  • Meliorációs feladatok, vízrendezések.

  • Erdőtelepítések.

  • Művelési ág változások.

  • Bányahelyek rendezése.

  • Rendezett hulladéklerakó helyek tervezése.

  • Birtokrendezések.

Veszélyesség, sürgősség szempontjából kiemelendő a bányahelyek bányatájak, valamint a működő vagy létesítendő hulladéklerakó helyek rendezése.

Minden területi vonatkozású beruházás, létesítmény többé vagy kevésbé, néha agresszív mértékben hat a tájra, és ezt „orvosolni”, javítani, rendezni kell.

A beruházások ill. létesítmények hatására a területhasználat, földhasználat, tájhasználat változik; lehetetlenné válik, akár megszűnik, vagy éppen kedvezően is alakulhat. A bányászattal összefüggő, de sajátos táji adottságokat teremtő tevékenység, pl. a tőzegkitermelés.

A lápvidéki területek hasznosítási módjai közül sajátos (némi ellentmondásos) szerepe van a tőzegkitermelésnek. Az ambivalencia abból adódik, hogy a tőzegbányászat a vélt vagy valós természeti értékek megszüntetése mellett új természetközeli tavas, vizes élőhelyek, másodlagos lápok és mocsarak létrejöttét eredményezi. A lápi-mocsári fajok újraéledését, az egykori lápvidékek tájelemeit, tájkaraktereit hozza létre. A régebben kitermelt területeken, a regenerálódás után a vegetáció és az állatvilág egyaránt szigorúan védett természeti értékeket képez. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a magyarországi, jelentősebb kiterjedésű, lápvidéki, védett, természeti területek a tőzegkitermeléseknek köszönhetően jöttek létre (pl. Hanság, Királytó-major; Duna-Tisza köze északi lápvidékén az ócsai Öregturján; Duna-Tisza köze déli lápvidékén az izsáki Kolon-tó; keceli, császártöltési Vörös-mocsár), ill. őrizték meg tájkarakterüket.

Megállapítható, hogy a Kárpát-medence magyarországi területén a kitermelések nyomán újraképződött fehér tündérrózsás hínártársulások (Nymphaeetum albae), a gyékényes ingólápok (Thelypteridi-Typhetum), a télisások (Cladietum marisci), a lápi cserjések (rekettyés fűzlápok - Calamagrosti-Salicetum cinereae), a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), a lápi póc (Umbra krameri) állományok jelentős méretűek és unikális jellegű természeti értéket képviselnek. Ezért nemzetközi (európai) viszonylatban is jelentős értékek a kitermelések helyén képződő, a képződés különböző stádiumait őrző, megújuló lápképződmények.

A tőzegkitermelés, mint tavas-vizes élőhely-létesítés táj- és természetvédelmi (táj- és láprekonstrukciós) szerepe, jelentősége. A folyamatosan regenerálódó kitermelt területek jelentőségét fokozza, hogy vegetációjuk a lápi szukcesszió ritka, korai, fiatal stádiumát (is) képviselik, amelyek létrejöttéhez természetes úton - a vizek szabályozottsága miatt - napjainkban már nincs lehetőség. Ezért ma már világszerte, így hazánkban is pozitíve változott a kitermelt tőzeges területek tájökológiai szerepe és természetvédelmi jelentősége. Magyarországon kb. 25-30 éve dominánsan megjelentek az egykori vizes élőhelyek helyreállítására, rekonstrukciójára irányuló törekvések.

A jelentős költségekkel járó elárasztásos síkláp-, illetve mocsárrekonstrukciós próbálkozások azonban számos esetben nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket (Hanság, Lébényi-hany). Kísérletek sora bizonyította Nyugat-Európában is, hogy a rétlápok vízháztartási viszonyainak "helyreállítása" önmagában az eredeti fajgazdag lápi, mocsári vegetáció visszaállítását nem oldja meg (Eggelsmann, 1996; Schuch, 1994). Ennek legfőbb oka a lecsapolások, illetve a lápképződés befejeződése óta eltelt több száz év után bekövetkező, visszafordíthatatlan genetikai, talajképződési folyamatokra vezethető vissza (pl. a felszíni tőzegrétegek intenzív átalakulása; lápföldesedés, tápanyag-feldúsulás, antropogén hatások, rét, legelő művelési ágak kialakulása, Dömsödi J. 1980; 1988). Gondokat okoz az is, hogy a síklápok vízháztartási viszonyainak visszaállítása nagy anyagi (tervezési, kivitelezési, fenntartási) ráfordításokkal jár, és csak az adott láp határán túlnyúló területek elárasztásával (földhasználati konfliktusokkal) oldható meg. A rekonstrukciós eljárások tudományos kutatása arra az eredményre vezetett, hogy a lápok és mocsarak visszaállítása (a száraz és vizes területek kedvezőtlenné vált arányának javítása) a felszínközeli talaj- és tőzegrétegek letermelésével, azaz sekély mélységű tőzegkitermeléssel oldható meg a legsikeresebben és költségkímélően (Schukert, et al., 1992; Pfadenhauer, 1999). A geográfiailag híres Magyar Alföld jellegzetes tájelemei,tájkarakterei, lápvidékei (Kis-Sárrét, Nagy-Sárrét, Ecsedi-láp stb.) is eltűntek. Az ún. "szolid" tőzegkitermelés ezért Nyugat-Európában újra reflektorfénybe került, most már kifejezetten a táj- és természetvédelem, a lápok és mocsarak rekonstrukciójának eszközeként.