Ugrás a tartalomhoz

Tájrendezés és tájvédelem 4., Tájrendezési (tervezési) formák

Dr. Dömsödi János (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

4.8 A bányahelyek rendezése

4.8 A bányahelyek rendezése

A tájrendezés egyik leggyakoribb feladata a bányahelyek és környezetük rendezése.

Sajátos hazai állapot: a szocializmusban a Bányatörvény feloldása, Járási Tanács engedélye alapján az építőanyag-ipari és talajjavító ásványi nyersanyagok (kő, homok, kavics, agyag, tőzeg) bányászata, un. melléküzemági tevékenységgel történt. Az építőanyag-ipari nyersanyagok kitermelésének 80%-át a tsz-ek végezték, mert jövedelmezőbb volt, mint a mezőgazdaság (a rendszerváltást megelőző időszakban a tsz-ek 70%-a csődközeli állapotban volt). Következmény több ezer „sebhely” a tájban, rendezetlenül.

Mai állapot: a Bányatörvény alapján a bányatelek megállapítás dokumentációja csak a tájrendezési előterv dokumentációjával együtt kerülhet előterjesztésre és 3 év után a végleges tájrendezési tervet is kötelezően el kell készíteni.

A bányászati tevékenységgel összefüggésben – a tájrendezés vonatkozásában – a meddőhányók hasznosítása; a bányatelek; a védősávok, védőpillérek; a bányatérképek; a bányabezárások; valamint az újrahasznosítás-tájrendezés fogalmakat kell ismerni. A „bányászati tájrendezés” fogalom (is) az általánostól eltérő, mert a bányászati tevékenységgel érintett terület újrahasznosításra alkalmassá tételére (a bányászati rekultivációra), a természeti környezetbe illő kialakításra irányul. A bányavállalkozó által kötelezően elkészített tervről az érdekelt szakhatóságok egyetértésével a bányafelügyelet dönt. Itt kell megemlíteni, hogy az un. rekultivációs alap (a bányászati tevékenységgel együttjáró befizetések) az utóbbi években nagyobb lendületet adott a felhagyott, többnyire volt tsz-bányák rendezésére.

A bányászat során keletkező „tájseb”, ill. bányaudvar jellegét (száraztalpú, vagy vizes bányaudvar), és a műszaki adottságait (mélységét, terepalakulatait) és mindezekkel összefüggésben a tájrendezés lehetőségeit a bányatelek alapadatai határozzák meg, amelyek a következők (3. ábra):

P1 = a bányatelekkel határos, ill. annak közelében levő olyan vonalas létesítmény (út vasút, csatorna, vezeték), amelyre a tulajdonos vagy kezelő védősávot ír elő. A példa (3. ábra) esetében: a Marótvölgyi-csatorna védelmére a Nyugat-dunántúli VIZIG által előírt védősáv szélessége P1 = 45 m.

Pv = a fejtésre kerülő ásványi nyersanyag telepvastagságával, a keletkező rézsűk állékonyságával összefüggésben számított védősáv szélesség. Az ábrán a Pv = 5 m. A számításra vonatkozó összefüggést a bányatörvény előírja: Pv = H×[(ctg -)-ctg ] = 3,76×(ctg 27° - ctg 30°) = 0,86 m, de a 0,86 m 5 m-nél, ezért Pv = 5 m (a Pv 5 m-nél kisebb nem lehet!).

= 30°, a nyersanyag állékonyságára jellemző határérték (határszög).

R = a bányagödör keletkező oldalrézsűjének vízszintes vetülete, R = H×ctg = 3,76 × 1,73205 = 6,5 m.

H = a fejtésre kerülő átlagos fedő- és telepvastagság, H = 3,7 m.

L = a teljes hatástávolság, L = P1+Pv+R = 45+5+6,5 = 56,5 m.

A keletkező bányagödör oldalrézsűjének és hatástávolságának metszetrajzát a 3. ábra mutatja. A bányatelket felülnézetben a 4. ábra ismerteti. Az ábrán látható, hogy a művelés során, ill. fejtés során vizes bányaudvar keletkezik, amelynek első szakaszán rendezett bányató (vizes létesítmény) alakítható ki; síkvidéken, felszínközeli talajvízzel táplált területeken, ill. bányahelyeken.

4. ábra. A bányatelek és a fejtés során keletkező, rendezett bányató szemléltetése. 1, 2, 3,..., 33 – bányatelek-határ; + - őrkereszt; L – legelő; 011/2 – helyrajzi szám;

- ásványi talaj.

A tájrendezés, partkialakítás minta-keresztszelvényét az 5. ábra szemlélteti.

5. ábra. A rendezett bányató partkialakításának minta-keresztszelvénye

A 6. ábra egy száraztalpú (bányaudvarú) külfejtés helyét mutatja be, ami – a szintvonalak alapján – dombvidéki, magasabb régióban levő területen helyezkedik el. A sraffozott terület a feltöltéssel rendezésre kerülő bányaudvar alaplapja. A feltöltés anyaga a környező településeken keletkező szervetlen szilárd törmelék-, bontásanyag, sitt stb. A módszeres réteges feltöltés legfelső részén mesterséges talajtakaró kerül kialakításra, humuszos talajterítékkel. Az eredeti, ill. a bányagödörrel határos területen levő talajhoz hasonló szinteket kell kialakítani, és hasonló fafajokkal kell beültetni (7. ábra).

1

2

3

4

7. ábra. A rendezett: feltöltött, fásított bányahely szemléltetése